Sorozatunkban a brókerek nyilvánosságra hozott várakozásait vetjük össze a Budapesti Értéktőzsde árfolyamainak tényleges alakulásával. A vizsgált időszakban a Postabank brókereire volt érdemes hallgatni.

 

A bankok köztudomásúlag nem élharcosai az új piacok felkutatásának és meghódításának. Ám a harmincévesen is fiatal internet és az alig pár éves e-business olyan új kontinensek, ahol a bankszféra régi és új szereplői is kitűzik lassan a területfoglalást jelző zászlóikat. Nemcsak a világban, hanem Magyarországon is az internetes banki szolgáltatás területén a legizgalmasabb a verseny.

Nyár közepi hangulatban telnek a napok a tőzsdén: az éppen nyaralók uborkaszezonról, a tőzsdét figyelők kisebbfajta unalomról beszélhetnek. A befektetők lanyhább érdeklődése és a gyorsjelentések előtti kisebb csend alkalmat ad, hogy röviden áttekintsük a BÉT "második vonalas" részvényeit.

E. K. 1990-ben elhunyt, törvényes örököse négy gyermeke lett volna. Az írásbeli magánvégrendelet szerint azonban E. K. csupán két gyermekére hagyta 2,5 millió forint értékű ingatlanát, mivel másik két gyermeke még életében különféle juttatásokban részesült.

Plazáinkat elöntötte a ruhatenger. Magasak a bérleti díjak, a kereskedők egy részének idővel módosítania kell elképzeléseit. Van, aki profilváltással, akad, aki bérleti joga átadásával megússza, van, aki a bérlemény visszaadására kényszerül. Mégis, úgy tűnik, azok számára, akik a piacon akarnak maradni, a bevásárlóközpontok kikerülhetetlenné váltak.

Az új gazdaság fejlődésében élen járó társadalmakban a kockázatitőke-befektetések hatalmas fellendülésének lehetünk tanúi. Az ilyen befektetési formába áramló tőke nagysága néhány országban már felülmúlja a nyugdíjbiztosítók által forgatott befektetői tőkét. Vajon számíthatnak-e az elektronikus üzletben fejleszteni kívánó, ám tőkeszegény magyar kis- és közepes vállalkozások az e-bizniszben fantáziát látó kockázatitőke-befektetőkre? A kockázati tőke nálunk is mozdult, ám gyorsasága és a befektetendő tőke nagyságrendje közel sem fedi le a jelenlétüket igénylő területeket.

Az amerikai Nemzeti Tőkebefektetési Szövetség (NVCA) augusztus 7-én Bostonban közzétett legfrissebb jelentése szerint 2000 második negyedévében 24,5 billió dollárra emelkedett az amerikai kockázatitőke-befektetések értéke. Ez a tavalyi hasonló időszakhoz képest 96 százalékos növekedést jelent.

Nincs olyan hazai kereskedelmi bank, amely ne ajánlaná ügyfeleinek a személyre szabott, úgynevezett private bankingot, ám e szolgáltatás tartalmában nem találunk két egyformát. Van, ahol csupán udvarias bánásmódot jelent és a kapcsolatot tartó bankár állandóságát, van, ahol az értékpapírpiacon segít eligazodni a pénzintézet munkatársa, és van, ahol – a klasszikus private bankingnak megfelelően – a bank teljes körű befektetési és pénzkezelési tanácsadással áll a kiemelt ügyfél rendelkezésére.

Vásároltak már a világhálón keresztül? És hogyan fizettek az áruért? Vagy még bizalmatlanok az internetes kereskedelem iránt? Netán azért, mert nem bíznak az adatvédelemben? Ezzel nincsenek egyedül. De emiatt ne mondjanak le az e-kereskedelem és az elektronikus fizetés nyújtotta előnyökről, mert a hozzákapcsolódó korszerű fizetések biztonságossá tétele érdekében komoly fejlesztések zajlanak.

A tavaly ősz és az idei első negyedév sztárpapírja, a Matáv árfolyama a márciusi 2655 forintos csúcspont óta csaknem felére csökkent, így gyakorlatilag a tavaly őszi szintre esett vissza. A kezdeti zuhanás, majd az azóta szinte folyamatosan tartó lecsúszás több okra vezethető vissza, érdemes azonban emellett a korábbi emelkedés okait is megvizsgálni.

A banki szektor is egyre változik: fúziók, konszolidációs hullámok, ügyfélkör- és termékskála-bővülés vagy éppen -szűkülés követik egymást. Mindezek – és a megváltozott gazdasági környezet, az új gazdaság térnyerése – nemcsak a bankokat, hanem ügyfeleiket is kihívások elé állítják. Sok szakértő aggódik, hogy a piaci versenyben kialakuló megabankok nem az ügyfél érdekeit szolgálják, a folyamat kevésbé személyre szabott és dráguló szolgáltatásokat eredményezhet. Valóban így van ez? S vajon milyen új szolgáltatásokkal reagálnak a kereskedelmi bankok a vállalati ügyfélkör igényeinek átalakulására? Az új szereplők új igényeit milyen típusú pénzintézet képes a legjobban kielégíteni? Többek között erről kérdeztünk hazai banki vezetőket és nagyobb ügyfeleket.

A kisbefektetők többsége számára a devizapiac történései igen távolinak és idegennek tűnnek, pedig kellő figyelemmel szép hasznot lehet a devizabefektetésekkel is elérni. Hazánkban jelenleg két konstrukció létezik a devizabefektetésre: a betét, illetve a határidős ügylet. A lehetőségek ismertetését most a betétre szűkítjük.

Tőzsdeellenes kormánydöntések, világméretű besszhangulat, többségében várakozás alatti cégeredmények magyarázzák a Budapesti Értéktőzsde válságos idei hónapjait, mialatt maga az intézmény, a tagjai és tulajdonosai is igen kellemetlen helyzetbe kerültek, hiszen a hatás meglátszik az árfolyamokon, a tőzsdei forgalmon és az egyre fogyó kínálaton is.

A csipkártyáknak négy éven belül fel kell váltaniuk a hagyományos, mágnescsíkkal ellátott kredit- és debitkártyákat – hangzik az ellentmondást nem tűrő Visa-határozat, amelyhez a fő érv a biztonság. De vajon egyetértenek ezzel a bankok is? Egyáltalán, kinek éri meg a hatalmas beruházás, és a pénzintézetek szintjén van-e esély a megtérülésre? Az áttérés folyamatában kinek kellene megtennie a kezdőlépést?

A kérdés kétféle értelmezési lehetősége alapján feltesszük a kérdést, vajon a korábban vonzónak tekintett magyar részvénypiac saját hibájából vált-e kedvezőtlen befektetési lehetőséggé, vagy külső és belső körülmények együttállása és egyes részvények változó megítélése az oka az árfolyamok esésének.

A Mabisz újonnan létrehozott felelősségbiztosítási bizottsága tervezi, hogy feltérképezi azokat a veszélyszakmákat, ahol elkelne a kötelező felelősségbiztosítás. Ezzel is segíteni akarja a törvényhozók munkáját. Az új bizottság vezetőjével, dr. Déri Katalinnal beszélgettünk.

A számviteli törvényben foglalt új előírások – mint arról előző havi számunkban hírt adtunk – a bizonylati rend és fegyelem megszilárdítása irányába kívánnak hatni. Ehhez kapcsolódnak a jogszabály által megfogalmazott felelősségi szabályok is.

Gyors, naprakész, határok nélküli információhoz jutás, juttatás, kényelmesen ülve a számítógép mögött – ez az internet egyik legnagyobb előnye. S ezek a szempontok befektetéseink tervezésekor sem lényegtelenek. Milyen segítséget nyújt és hogyan az internet pénzünk kényelemes, megbízható és hatékony elhelyezésében? Erről kérdeztük a szakembert.

Érveket ütköztettünk múlt havi számunkban a hitel- és debitkártyákat felváltó csipkártyákról szólva: a pénzügyesekét a szoftverfejlesztőkével. Vajon egyetértenek-e a kártyaváltással a hazai bankok? Röviden: nem. És bővebben?

 

Az elemzők rég látszottak annyira megosztottnak a közeljövő tőzsdei fejleményeit illetően, mint 2001. január közepén. Valószínűleg a globális trend ezúttal is a Nasdaqon dől el, a világ legnagyobb, főként technológiai részvényeket tömörítő elektronikus piacán, de az is lehet, hogy Európa többé-kevésbé függetleníteni tudja magát tőle.

A tőzsde tavalyi gyengélkedése ellenére a vezető magyar tőzsdei társaságok az elmúlt időszakokban sem tétlenkedtek, a menedzsmentek szorgosan keresik a növekedés forrásait. Az utóbbi időszakban a cégek életében növekvő szerepet kapott az extenzív fejlődés.

Szakmailag ugyan teljesen elfogadhatatlan az a feltételezés, hogy a tőzsdén kötött üzletek majd’ mindegyike nyereséges, a tőkeszámlán nyilvántartott értékpapírok árfolyamnyeresége utáni adómérték felemelése nulláról húsz százalékra és az adóelőleg-befizetés szabálya arra utal: a pénzügyi kormányzatot nem érdekli a szakmai vélemény. Mit tehet akkor a mintegy százezer érintett kisbefektető?

Az ok, amiért a világon és Magyarországon is biztosan elterjed az elektronikus banki ügyintézés: a kényelem. Bár itthon ma még csak öt pénzintézet kínálja ügyfelei számára ezt a szolgáltatást, a közeljövőben szinte minden hitelintézet tervezi a bevezetését. A nagyvállalatoknak egy terminálrendszer révén már korábban is volt módjuk az irodájukból intézni banki ügyeik egy részért, most interneten keresztül a kis- és középvállalkozók előtt is megnyílt ez a lehetőség.

Az optimisták összes várakozása alapjaiban omlott össze az elmúlt hetekben a világ tőzsdéin. Jelenleg elsősorban a negatív rekordok számbavételével foglalatoskodnak a néhány hónapja még oly derűlátó elemzők. Hogyan tudott ennyire gyorsan megváltozni a tőzsdei hangulat? A válasz többnyire ez: a drámaian csökkenő amerikai cégeredmények és a recessziós félelmek miatt.

 

Az iparűzési adó csak egy a sok közül. Mondhatnánk, csepp tengerben. Mondhatnánk, ha pályafutásának kilenc éve alatt megengedett mértéke nem emelkedett volna 3 ezrelékről 2 százalékra. Ha számítási alapja - a forgalom - miatt nem kellene fizetniük a veszteséges vállalkozásoknak is, és ha az állami prés közé szorult önkormányzatok nem emelnék évről évre.

Jó és rossz éveket egyaránt átélt a közelmúltban a Budapesti Árutőzsde. Az orosz válság után a forgalom a korábbinak a töredékére esett vissza, a gondok megoldásával kapcsolatban pedig nem volt egyetértés a tagok között. A piacon jó néhányan megkongatták a vészharangot, mondván: az árutőzsdének befellegzett. A mostanra konszolidálódott piac múltjáról és terveiről az ügyvezető igazgató, Bánhidi Ferenc beszélt.

Növekszik a bankgarancia iránti igény. Nem meglepő, hiszen nő az építési beruházások száma, a Széchenyi-terv támogatásainak igénybevételéhez is szükség van rá, mint ahogyan a magyar cégek számára egyre inkább megnyíló uniós pályázatokon is. A jogharmonizáció következtében is bővül az olyan területek köre, ahol a bankgarancia kötelező előírás. Megjelent ezen a piacon egy új ügyfélkör: a kis- és középvállalkozásoké.

Az elmúlt hetekben bekövetkezett az, amire pár nappal azelőtt még senki sem számított: a befektetői hangulat szinte átmenet nélkül csapott át a legmélyebb depresszióból hurráoptimizmusba, a vezető technológiai indexek közül nem egy 30 százalékot is emelkedett a mélyponthoz képest. A jelenlegi várakozások szerint a következő időszakban inkább oldalazó ármozgásokra van kilátás, sem a további jelentős erősödésre, sem a korábbi mélypontok tesztelésére nem látszik reális esély.

Az ingóságok jelzáloggal terhelhetőségét öt éve egy kormányrendelet helyezte vissza az üzleti életbe. Célja az volt, hogy a termelőeszközökre, vagyontárgyakra fölvehető kölcsönökkel megélénküljön a gazdaság. A jogszabály hatálybalépése óta eltelt négy év alatt több mint 5600 milliárd forinthoz jutottak a vállalkozók gépeik, terményeik jelzálogosításával, azonban sokan még ma sem tudják: ingóság vásárlásával is vehetnek adósságot.

Az infláció folyamatos alábecslése, a rossz tőzsdei időszakok, a forrásadó bevezetése, az alacsony banki kamatok mind-mind nehezítik a befektetések tervezését. Azt mondják, a pénznek időre van szüksége ahhoz, hogy „dolgozzon”. De nem mindegy, mennyi időre, és milyen kockázat mellett.

Pár éve még ahány országot érintett a magyar utazó, annyiféle valutára volt szüksége. Ma már egy plasztiklappal mindez elkerülhető. A kényelemnek azonban ára van. Külföldön ugyanis jóval költségesebb bankautomatából készpénzt felvenni, mint itthon.

Miért érdemes egy hazai kisbefektetőnek is nyomon követnie a nemzetközi tőkepiacok és szereplőinek történéseit? Mert közvetlenül és közvetetten a budapesti tőzsde és papírjainak mozgása is jelentős mértékben ezektől függ. Összefoglalónk – természetesen a teljesség igénye nélkül – a befektetési alapok menedzsereinek döntéseit befolyásoló híreket veszi sorra.

A Széchenyi-terv kapcsán a kormányzat által várt pályázati boom a finanszírozásban részt vevő bankok szerint még várat magára, bár a kis- és középvállalkozások hitelezése – úgy tűnik – megélénkült az utóbbi időben. Legtöbben a hagyományos, állami kamattámogatásos konstrukciókat veszik igénybe.

Valóban alulértékelt volt a magyar fizetőeszköz a környező országok valutájához képest, és makrogazdasági szempontból hosszú távon igazolható a sávszélesítés jótékony hatása. A magyar exportőrök azonban csődről, mások az ország fizetésimérleg-egyensúlyának felborulásáról beszélnek a hirtelen megerősödött forint miatt. A gyengülése ismét csak váratlan volt. Stabilizálódik-e a forint, s mikor és hol? Csökkenthető-e a kockázat, és ha igen, hogyan?

Kevés bank van a piacon, amely kimondottan a mikro- és kisvállalkozásokat célozza, de számuk növekszik. Nem véletlen, hiszen 365 ezer működő mikro- és kisvállalkozás van az országban. Stabilizálódott a gazdaság helyzete, és ezzel együtt a vállalkozásoké is, amelyek a bankoknak nemcsak vállalati, hanem lakossági piacon is kecsegtető lehetőséget jelentenek.

A liberalizációval beléptünk a fejlett bankrendszerű országok sorába, ahol mindenki a saját érdekei szerint és nem a szabályozók által leszűkített téren bankolhat. A legnagyobb változás – mind a bankok, mind ügyfeleik szempontjából – a hirtelen jött szabadság. Új ügyfelek új igényekkel jelennek meg, és a bankok ki is szolgálják őket.

„Nem hiszem, hogy jól döntöttél – hallottam mögöttem a sorban a postán. – Előre elkölteni azt a pénzt, amiről még azt se tudod, mennyi lesz, és egyáltalán hol fogod megkeresni, nem bátorság, hanem butaság. Ráadásul semmi sem garantálja, hogy ez a mostani kilenc és fél százalékos kamat még két év múlva is ennyi lesz. Olvasd el a hiteligénylő lapot! Látsz egy erre utaló mondatot is?! Persze, az újságokban én is olvastam az Orbán nyilatkozatait, de azzal hiába mész majd panaszra a Postabankhoz, amikor mégiscsak megemeli a kamatokat…”

A gazdaság magasabb kockázatot magukban rejtő területeinek kezdő, innovatív vállalkozásai korábban nem számíthattak klasszikus pénzforrásokra, hisz a többiek is nehezen jutottak ezekhez. Az okok érthetők: a tőkeközvetítő infrastruktúra gyenge, a lehetséges befektetők kerülik a rizikót, és a lakossági megtakarítások szintje relatíve alacsony. Mi lehet a megoldás? Az inkubátor védett környezete például, a kockázati tőke támogatásával, vagy ahelyett.

Szinte nem volt lakossági hitelezés 1995-ig Magyarországon, így most a kölcsönhöz hozzáférés pszichológiai hatása erősebb ösztönző, mint amennyire visszatartó erő a hitel ára. Az elhalasztott beruházások sürgető kényszere elnyomja a kamatok nagysága feletti aggodalmat.

A legtöbb kereskedelmi bank eddig úgy gondolta, hogy nem éri meg a törvényileg minimumként előírt hárommilliárd forint alaptőkével önálló jelzáloghitel-intézményt létrehoznia. Most azonban mintha megváltozott volna a véleményük.

A kormány, ígérete szerint, az idén nem dönt önállóan a minimálbér mértékéről. Legalábbis október 5-éig nem. Ekkor, lapunk megjelenésének napján folytatják az addig sikertelen egyezkedést a szociális partnerek. Ez a határidő már jócskán beleesik abba a terminusba, amikor a tavaly módosított munka törvénykönyve a kormány számára már lehetőséget ad a diktátumra. Az, hogy a kormánynak, a munkaadóknak és a munkavállalóknak nem sikerült határidőn belül megegyezniük, nem csoda: az érdekegyeztetés fórumát a kormány arra a határnapra tűzte ki, amely után tizenöt nappal övé a döntés joga.

Az ambiciózus tízéves energiatakarékossági program megvalósulását segíthetik azok a megpályázható pénzek, amelyekkel a lakossági energiafelhasználás csökkenthető lenne. A rendelkezésre álló források egyre bővülnek, a tömeges pályázást azonban a megváltozott feltételek nemigen segítik.

Hirtelen megugrott tavaly a vállalkozások hitelállománya – bár még mindig elmarad az EU-tagországok átlagától –, pedig a magyar cégek helyzete alapvetően nem változott. Ami viszont igen: a bankok hitelpolitikája, amelynek célközönségévé váltak a kisebb vállalkozások is, továbbá a gazdasági környezet, hiszen megindult a növekedés.

Közeledik a nap, amikor a monetáris unió tizenkét tagországának devizájában már nem lehet szerződést kötni, számlát vezetni, fizetni. 2002. január elsejétől egy közös pénz marad: az euró. Az átállásra a magyar bankok is felkészültek, a vállalkozásoknál inkább a napi problémák vannak előtérben. Igaz, rájuk az átállás nem ró komoly terheket.

A jövedelem a munkatársak motiválásának egyik legfontosabb eszköze. A nemzetközi összehasonlításban is magas közterhek miatt a magyarországi munkáltatók folyamatosan keresik a költségtakarékos bérezési megoldásokat. Ilyenek a természetbeni juttatások, igaz, ma már ezek többségét is személyi jövedelemadó és egészségügyi hozzájárulás terheli.