A hazai cégek többnyire jelentősebb tőkeerő nélkül jöttek létre, így létüket nem a növekedés, hanem elsősorban a napi megélhetés motiválja. Ezek a vállalatok nem rohannak a bankba hitelért, és ha mégis megteszik, az első nehézségnél visszakoznak. Napi likviditási gondjaikat baráti kölcsönökkel és „kényszerhitelekkel” – vagyis az államnak, illetve a partnereknek nem vagy nem időben való fizetéssel – igyekeznek áthidalni. Makroszinten a magyar vállalatok eladósodottsága megközelítőleg 20 százalék, ami messze elmarad az európai uniós átlagtól.

A fordulat éve

2000-ben azonban jelentősen megugrott a vállalatok hitelállománya, főleg a kicsiké. Nem azért, mert az előbbiekben vázolt képben jelentős változás történt. A bankok hitelpolitikája viszont megváltozott. Hirtelen középpontba került a kis- és középvállalkozás (kkv) mint potenciális ügyfél.
A vállalkozóknak kínált pénzek ára – miként a lakossági kölcsönöké – folyamatosan csökken. 1991 és 2000 között a kamatok éven belüli lejárat esetén 35,5 százalékról 12,8-ra, éven túli futamidőnél 34,3-ról 13,4 százalékra zuhantak. A legnagyobb esés 1995 és 1996 között volt, amikor is a kamatszint közel 30 százalékot csökkent. Ennek ellenére, az Európai Unió átlagát nézve, még mindig nagyon magasak a magyarországi kamatok, és a vállalkozások kifejezetten kamatérzékenyek. De amíg egy nagyvállalat könnyebben érvényesíti érdekeit, a kicsi – ha pénzt akar – alkalmazkodni kénytelen.
Tavaly a mikro-, a kis- és középvállalkozások hitelei közel megduplázódtak: 461 milliárd forintról 904 milliárdra nőttek. A felvett kölcsönök közel 50 százaléka éven belüli, és csak 20-30 százalékra tehető a hosszú lejáratú hitelek aránya.
A Hitelgarancia Rt. adatai szerint az általa vállalt garanciaszerződések száma és a garanciavállalás összege egy év alatt közel megnégyszereződött, és 2000-ben a garantált hitelek összege is több mint a duplája volt, mint 1999-ben.

Kis cégek, kis hitelállomány

Kőhegyi Kálmán, a Kisvállalkozás-fejlesztési Intézet munkatársa szerint azért csak az elmúlt évben indult meg a vállalati hitelfelvétel, mert ennyi idő kellett a vállalkozásoknak ahhoz, hogy reagáljanak a környezet változására. A jelenlegi kormánynak is komoly szerepe van abban, hogy ugrásszerűen megnövekedett a hitelek száma, nagysága és a garanciaállomány. A kisvállalkozások fellendítését célzó politikai szándék érzékelhető – véli Kőhegyi.
Hitelt azonban főleg a tőkenövekedést figyelembe vevő cégek igényelnek. A magyar kkv-k többségére nem ez a jellemző: közöttük körülbelül 10 százalékra tehető a növekedni akarók aránya.
A fogyasztásorientált vállalkozásoknak gyakran kell szembenézniük napi likviditási problémákkal, főleg akkor, ha a partner nem, vagy késedelmesen fizet. A számok azt bizonyítják, hogy a kisebbek hitelállománya alacsonyabb, mint a közép- és nagyvállalkozásoké. Ezzel szemben, állítja Kőhegyi Kálmán, ők nagyobb kényszerhitel-állománnyal rendelkeznek. Bár kétségtelen, hogy az utóbbi években javul a vállalkozói körben tapasztalható fizetési morál, az egymás közötti késedelmes fizetés még mindig nagyon gyakori. A bankok számára azonban, úgy tűnik, jó adósok a kisebbek. Ezt bizonyítja például, hogy a „kis privatizációban” nyújtott egzisztenciahiteleket szinte kivétel nélkül visszafizették.
Valószínűleg a bizalmatlanság következménye, hogy sok kisvállalkozás csak kézpénzfizetés esetén szállít, de persze ez fordítva is igaz: ők is csak így kapnak árut. Ez viszont a növekedés komoly akadályozója lehet.

Nincs biztos piac

Tavaly a vállalati hitelállomány reálértéken számítva 15 százalékkal növekedett a megelőző évhez képest. S bár a kkv-körben felvett kölcsönök jelentősen nőttek, a kihelyezett összeg kétharmada a nagyvállalatokhoz került. A kölcsönök 60 százalékát hét hitelintézet nyújtotta. A bankok arra még kevésbé felkészültek, hogy a kisebb vállalkozások számára tőkepótló hiteleket nyújtsanak, bár kétségkívül megindult a hasonló pénzügyi termékek kialakításának gyakorlata.
Növekszik a vállalatok hitelfelvételi hajlandósága – miként azt a GKI Gazdaságkutató Rt. nemrégiben készített felmérése mutatja – a forgóeszköz- és a beruházási hitelek területén is. A devizahitelek esetében viszont – valószínűleg a forintárfolyam ingadozásának következtében – tavasz óta jelentősen visszaesett a felvételi hajlandóság.

Szakértők szerint a mai gazdasági környezetben nem várható, hogy a hazai vállalatok eladósodottsági mutatói elérik – vagy maguk a vállalkozások el kívánnák érni – a fejlett gazdaságok átlagát. Sokan nem látják azt a biztos piacot, amelyre eladósodni mernének: a multinacionális vállalatokhoz nehéz beszállítani, és sok kicsi számára elfogadhatatlanok a nagyok által diktált fizetési feltételek. Ezt felismerve egyre több bank próbál „beállni” a multi és a kisvállalat közé, ezzel segítve a beszállítói kör szélesedését, és növelve ügyfélkörét. A tőketényezőkön kívül azonban nagyon sok bizalmi faktor is befolyásolja a piacot: vannak, akik inkább a drágább, de jó nevű beszállítót választják.

Fizetési morál

A magyarországi vállalatok fizetési fegyelme 1992 és 1997 között némileg megszilárdult, párhuzamosan a gazdasági környezetben tapasztalható szintén lassú javulással – derül ki Tóth I. János, a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézete vezető munkatársának nemrégiben közzétett vizsgálatából. A kutató ezt főleg az adófizetési morál javulásával és az üzleti partnerek egymás közti pénzügyi tranzakcióinak megbízhatóbbá válásával magyarázza, szoros összefüggésben a külföldi tulajdonosok számának növekedésével. Tóth szerint 1997 és 2001 között a nagy gyártóvállalatok körében a pénzügyi fegyelem pozitív irányba mozdult. Ezen belül a fiskális fegyelem javult leginkább, a cégek közötti fizetési rend csak kevéssé, míg a vásárlók fizetési fegyelme szinte alig észrevehetően. Ugyanakkor hiába javult a nagy exportőr vállalatok vásárlóinak fizetési fegyelme, a vállalati szféra egészéhez viszonyítva a legnagyobb exportőrök fegyelmezetlenebbek ezen a téren. A tanulmány megállapítja, hogy negatív kapcsolat van a fizetési fegyelem és a vállalati növekedés között.
Ha egy vállalat pénzügyileg nehéz helyzetbe kerül, annak egyik oka lehet, hogy a vevői nem időben teljesítik fizetési kötelezettségeiket, és ezért maga is arra kényszerül, hogy fellazítsa saját fizetési fegyelmét. Vagyis a nemfizetés legfőbb oka a rövid távú fizetési problémákban keresendő – feltételezi a kutató, és az általa végzett vizsgálatokból kitűnik, hogy valóban így van.
A pénzügyi fegyelem megszegése jelentősen függ attól, hogy az adott cégnek gondot okoz-e a mindennapi folyó fizetések teljesítése, vagyis hogy milyen a fizetőképessége. A kedvezőbb makrokörnyezet spontán módon javítja a teljes vállalati szektor fizetőképességét.

Tovább nő a mikrohitel összege

1992 óta működik a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány (MVA) mikrohitel-programja az Európai Unió PHARE-programja és a magyar kormány társfinanszírozásában. Az igényelhető összeg az indulás óta többször is nőtt. Ez év október 15-étől már 6 millió forintot vehetnek fel a mikrovállalkozások.
Egyre több kisvállalkozás szeretne pótlólagos pénzforráshoz jutni. Az igényelt hitel összege azonban általában túl kicsi ahhoz, hogy azt kereskedelmi bankok folyósítsák. Két lehetőség marad: személyi kölcsön felvétele közel 30 százalékos kamat mellett, vagy mikrohitel igénylése a helyi vállalkozási központnál (HVK).
A mikorhitel-konstrukció 2000. július 1-jén jelentősen megváltozott. Korábban a maximum 1,3 millió forintos hitelt csak fejlesztési beruházásra lehetett igényelni. Tavaly a hitelösszeg felső határa 3 millióra nőtt, és kibővült a hitel: ma igénybe vehető gépek, berendezések, eszközök és egyéb beruházások finanszírozására, már meglévő üzleti tulajdon vagy bérelt infrastruktúra bővítésére, fejlesztésére és forgóeszközök biztosítására. A változást követően a folyósított hitelek száma jelentősen nőtt. 2000. június 30-áig több mint 13 ezer hitelt helyeztek ki közel 10 milliárd forint értékben. Azóta, 2001. október 10-éig további 3209 hitelkihelyezés történt 7,1 milliárd értékben. Az egy vállalkozásra jutó átlagos hitelösszeg közel 2,5 millió forint. Az igénylők egyharmada a mezőgazdaságból került ki. A területi megoszlást tekintve a mikrohitelprogram tavaly nyári korszerűsítését követően a Vas, a Veszprém és a Szabolcs megyei vállalkozók a legaktívabbak.

A mindenkori jegybanki alapkamat (ma 11 százalék) mellett folyósított hitelt minden 10 főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató vállalkozás igénybe veheti (adó- és más köztartozás kizáró ok), amely 20 százalék saját erővel és az igényelt összeg 100 százalékára fedezettel rendelkezik. Ez utóbbi nem szokott gondot okozni, hiszen olyan kis összegekről van szó, hogy már egy gépkocsi is megfelelő fedezet lehet – mondja az MVA munkatársa. A hitelelbírálást nem a kereskedelmi bankok, hanem a vállalkozási központok végzik. Bár kétségkívül sok papírt kell kitölteni, az elbírálás menete egyszerűbb, mint a bankokban.
Szakértők szerint a 6 millióra növelt plafonösszeg hatására az átlagosan igényelt kölcsön összege 4 millió forint körüli lesz. A tervek szerint hamarosan a hároméves futamidő is kitolódik öt évre.