A növényi alapanyagokban – például a szójababban vagy a szójadarában – is megtalálható lizin az első számú, úgynevezett limitáló aminosav a sertések, és a második legfontosabb tápanyag a baromfik esetében, amely elősegíti az állatok növekedését, fejlődését, fokozza immunrendszerük működését. Az élelmiszerbiztonság stabilitása szempontjából a nagyüzemi állattartásban és takarmánygyártásban a lizin – más, iparilag előállított aminosavakhoz hasonlóan – nem helyettesíthető alapanyag – mutat rá az UBM Csoport.

Az Európai Unió évente 500 ezer tonna lizint használ fel a takarmánygyártáshoz, amiből az egyetlen európai gyártó, a francia Eurolysine jelenleg körülbelül 60 ezer tonnát állít elő, ám a cég teljes kapacitása is csupán 80 ezer tonna körül alakul. Ennek következtében Európa és Ázsia takarmányiparának legnagyobb részét különböző kínai – illetve újabban például dél-koreai – gyártók látják el lizinnel.

Az Eurolysine kezdeményezésére az Európai Bizottság tavaly májusban antidömping-eljárást indított a kínai lizingyártók ellen – az indoklás szerint a kínai gyártók az európai előállítási költségek alatti áron dobták piacra a lizin-hidrokloridot és a lizin-szulfátot, ellehetetlenítve ezzel az európai gyártást és értékesítést. Az antidömping-eljárás keretében lefolytatott nyomozás eredményeként az Európai Bizottság idén januárban gyártónként eltérő, 58,3 és 84,7 százalék közötti, ideiglenes vámtételt határozott meg a kínai lizingyártókra. A provizórikus vámok 2025. július 11-ig élnek – az Európai Tanács jövő pénteken hozza meg a végső döntést a vám esetleges eltörléséről, megtartásáról, illetve utóbbi esetben annak mértékéről.