A garanciát nyújtó bank arra vállal kötelezettséget, hogy meghatározott feltételek – így különösen bizonyos esemény beállta vagy elmaradása (például szerződés nem teljesítése) – esetén, illetve okmányok benyújtásakor, meghatározott határidőn belül a közösen megállapított összeghatárig fizetni fog az ügyfél helyett a kedvezményezettnek. Körülbelül így szól a tankönyvi definíció. A gyakorlatban azonban mára számtalan új ága alakult ki a bankgaranciának, s a jogszabályi háttér is, igazodva az élet diktálta követelményekhez, folyamatosan változik.

Bankhoz igazodó vámszabályok
A vámhatóság a vámtörvény 1996-os életbelépése óta fogad el készpénz, kezesség, illetve fedezetigazolás helyett vagy mellett bankgaranciát is a vámteher biztosításaként. Ma összesen nyolc tevékenységhez kell vámbiztosítékkal rendelkezni, és bizonyos tevékenységfajtákhoz – mint például vámraktár létesítése és üzemeltetése vagy halasztott vámfizetési kedvezmény esetén – a jogszabály kötelezően bankgaranciát ír elő. Az uniós jogharmonizáció következtében ez a kör folyamatosan bővül, legutóbb 2000 júliusában kerültek be újabb tevékenységek.

Korábban sok probléma volt a bankgaranciával – válaszolja kérdésünkre Lénárd Béláné, a közép-magyarországi regionális parancsnokság vámtisztje. Sokszor előfordult, hogy a pénzintézet által megfogalmazott garancia nem tartalmazta azokat az elemeket, amelyeket a vámszervek megköveteltek, ugyanakkor a bankok számos olyan pontot építettek be, amely csak az ő érdekeiket szolgálta, a kedvezményezett számára nem voltak fontosak. A helyzetet nehezítette, hogy a vámhatóság az ügyféllel állt kapcsolatban, és a kibocsátónak csak „üzenni” tudott. Előfordult, hogy háromszor küldték vissza az ügyfelet a bankhoz, mire megfelelő formában megszületett a garanciapapír. Ám a tavaly decemberben megjelent pénzügyminisztériumi rendelet, amely részleteiben szabályozza a vámtörvény rendelkezéseit, mindenki számára kötelező érvényű garanciaszöveget fogalmaz meg, így gördülékenyebb ügyintézést tesz lehetővé.
A vámhivatali ügyintézést még ma is nehezíti és lassítja, hogy a bankok nem szívesen bocsátanak ki éven túli lejárattal garanciát, pedig például egy vámraktározásra szóló engedély elévülési ideje jóval hosszabb is lehet. Ezen úgy próbálnak segíteni, hogy mivel határozatlan időre szóló vámraktározási engedély kiadására is van mód, ezt alkalmazzák, de egy nyilvántartásban ekkor is évente rögzíteni kell az újabb bankgarancia meglétét.
Azaz a jogszabály és vámgyakorlat igazodott a bankokhoz, és nem fordítva. Ez azonban így is csak félmegoldás, mivel az országos parancsnokság hatáskörébe tartozó halasztott vámfizetési engedélyek esetében a probléma továbbra is fennáll.

Csalárd lehívás?
A bankgaranciával biztosítható tevékenységek köre folyamatosan szélesedik: pályázatok, export-import ügyletek, jövedéki termékek, halasztott fizetések, tenderek, óvadék, hogy csak a leggyakoribb előfordulásokat említsük. De az építőipari beruházások szinte minden lépésére is szokás lett bankgaranciát kérni. Induláskor a pályázás feltétele a bánatpénzt helyettesítő ajánlati garancia. Visszalépés vagy nem határidőre való teljesítés esetére kínál biztosítékot a teljesítési garancia, míg a szavatossági időre szóló jólteljesítési garancia kiváltja a megrendelő által visszatartott kifizetést. Mindezzel a kivitelező vállalat likviditása javul, hiszen egyszeri díj fejében nem kell készpénzét lekötnie.

Ami a banki ügyintézést illeti: szokványos hitelelbírálás szerint döntik el, hogy az ügyfél a kért garancia mértékében hitelképes-e. A hitel és a bankgarancia közötti lényeges különbség, hogy míg az előbbit a bank felmondhatja, az egyszer már kiadott bankgarancia lejárati időn belül nem vonható vissza. A bankok számára mégis kedvező üzletág, mert nem kell ténylegesen pénzt helyezni az ügylet mögé, és viszonylag rugalmasan kezelhető. Aki azonban a bank szerint hitelképtelen, bankgaranciát sem fog kapni.

A közelmúltig, ha bank igenlő választ adott a bankgarancia-kérelemre, egyértelmű volt a jogviszony: ha a kedvezményezett lehívta a követelést, a banknak fizetnie kellett. Ma már azonban a nemzetközi joggyakorlat ismeri a csalárd lehívás fogalmát. Nemrégiben a magyar Legfelsőbb Bíróság is hozott ilyen ügyben a bankgarancia kibocsátását kérő vállalkozás és a bank számára egyaránt kedvező döntést. Vagyis különösen indokolt, egyedi esetben a bank akár azt is mondhatja, hogy nem fizet.

A nagyvállalati ügyfélkör beszűkülése után a legtöbb bank új hitelminősítési eljárás kidolgozásával szeretné kiszolgálni a kisebbeket. Ez nem új igények teremtését jelenti, hanem azt, hogy ezek a vállalkozások korábban nemigen kaptak bankgaranciát, hiába is kértek – mondja Tajthy Attila, a Raiffeisen Bank jogi igazgatója.

Mit tehettek eddig az érintettek? Ha volt az előírt bankgaranciának megfelelő „felesleges” készpénzük, akkor azt elhelyezhették a banknál a garancialevél kibocsátásáért cserébe. Mi változott? A legtöbb kicsi továbbra sem felel meg a bankok nagyvállalatra szabott standard hitelbírálati procedúráján – mérlegvizsgálat, eredménykimutatás, üzleti terv elemzése –, amikor a pénzintézet leginkább cash-flow-t finanszíroz. A cégtulajdonos magánvagyonának figyelembevételével viszont már hitelképes lehet egy néhány fős vállalkozás is, igaz, a bank szempontjából nagyobb kockázatért cserébe a garancia díja is nagyobb lesz, mint egy jó bonitású nagyvállalati ügyfél esetében.

Felértékelődő cégvagyon
Nehezíti a bankok törekvését, hogy a hitelezők számára a csődtörvény ma még hátrányos; és egy lehívott bankgarancia esetén a bank bizony kényszerhitelezővé válik. Ez év szeptember 1-jétől azonban hatályba lép az a módosítás, amely szerint a felszámolási eljárás során a jelzáloggal biztosított vagyon értékesítéséből befolyó bevétel 50 százalékából a jelzálogjogosultakat kell kielégíteni. Így a bankgarancia kiadása szempontjából felértékelődik a cégvagyon, és a jelzálognak jóval nagyobb értéke lesz.

Segíti a kicsik hitelezhetőségét a jelzáloghoz kapcsolódó végrehajtási törvény változása is. Az új szabályozás szerint ugyanis, ha a felek másképpen nem állapodnak meg, a hitelező a jelzáloggal terhelt ingatlant bizonyos, előre meghatározott idő elteltével üresnek tekintheti. Ezzel megszűnhet a kilakoltatás körüli probléma, ami eddig visszatartotta a bankokat attól, hogy a fedezetként felajánlott ingatlannak valós értéket tulajdonítsanak.

A Hitelgarancia Rt.-t annak idején kifejezetten azért hozták létre, hogy a bankok kisvállalati hiteleihez és garancianyújtásához nyújtson fedezetet. Ma a kezességvállalások 90 százalékban hitelügyletekhez és csak 10 százalékban garancia nyújtásához kapcsolódnak – tudtuk meg Cseresznyák Istvánné marketingigazgatótól, aki hozzátette még, hogy a Széchenyi-terv pályázatainak beindulása következtében nyár tájékán számítanak arra, hogy a garanciához kapcsolódó kezességnyújtási kérelmek száma megugrik.