Itt az ideje, hogy az emberek megtanuljanak hosszabb időre tervezni, és megbarátkozzanak a kevésbé likvid, esetleg kockázatosabb, de nagy valószínűséggel magasabb hozamot jelentő új típusú befektetési formákkal – tanácsolják a szakértők. Tény, hogy ma rövid távon kevés olyan megoldás van, amely a befektetett összeg értékének megőrzésén túl reálhozamot is produkál. A bankbetétek egyéves vagy azon túli lekötését pedig még a bankárok sem ajánlják, hiszen reálértéken negatív hozamra számíthatunk.

Aki 1999-ben bankbetétben egy évre lekötötte a pénzét az akkor 12 százalék körüli kamaton, annak 2000 végén reálértéken körülbelül 2,5 százalékkal volt több pénze, mint a lekötés pillanatában, pedig 2000-ben a bankbetétek kamatai a forint gyengülésénél nagyobb mértékben csökkentek. Ma az egyéves betéti kamatok átlagosan 8-9 százalék körül mozognak, ami reálhozamot nem eredményez, hiszen idén optimista megközelítéssel is minimum 9 százalékos éves inflációra számíthatunk.

Ha rövid az idő
Létezik-e olyan megtakarítási forma, amely rövid távon reálhozammal kecsegtet?
Egy kis varroda digitális vezérlésű varrógépet szeretett volna vásárolni, volt is rá két és fél millió forintjuk. Azt viszont nem tudták, hogy a külföldről megrendelt gép mikor érkezik meg. Úgy számoltak, ha betétszámlán tartják a pénzt, előfordulhat, hogy mire megérkezik, az összeg már nem fedezi az árát. Egy befektetési tanácsadó irodától kértek segítséget. A bróker azt javasolta, hogy hagyják a bankszámlán a pénzt. A hozam ugyan nem fedezi teljesen az infláció okozta értékvesztést, viszont az értékpapír-befektetés rövid távon biztos, hogy veszteséges, így azt csak akkor javasolná, ha időkorlát nélkül le tudnának mondani az összegről. Rövid távon nem szabad részvényben gondolkodni, kizárólag a 10-11 százalékos éves hozamot garantáló államkötvény jöhet szóba. De ha egy-két éven belül szükség van a pénzre, legjobb, ha a bankban hagyják. Reálhozama nincs, de talán nem veszítenek rajta. Rövid idő alatt, kis pénzzel nem lehet hasznot elérni.

– Rövid távon valóban csak pénzpiaci instrumentumokba érdemes fektetni – mondja Várkonyi Edit, a Kereskedelmi és Hitelbank Rt. vezérigazgató-helyettese. — Egy évnél rövidebb futamidő esetén a bankbetét, a pénzpiaci alapok és a kincstárjegy nyújt megfelelő likviditást, alacsony kockázat mellett. Ezek közül is elsősorban a vegyes, bankbetétet és állampapírt tartalmazó pénzpiaci alapokat ajánlja. Az egy hónapra lekötött alap ma 9,85 százalékot kamatozik, és – a bankbetéttel ellentétben – itt a hozamgörbe nem lefelé ível. A hat hónapos alap már 10,24 százalékos kamatra kapható, ami – 9 százalékos infláció esetén – 1,24 százalék reálhozamot eredményez. Persze a magasabb hozamnak ára van: a kockázat. Ebben az esetben ugyanis naponta számítják a hozamot meghatározó nettó eszközértéket, és se erre, se a tőkére nincs garancia. Ugyanakkor a tőzsdén tapasztalható látványos elmozdulások az alapoknál nem jellemzők – teszi hozzá Várkonyi Edit. – A bank által kínált pénzpiaci alapokat a betétekét megközelítő likviditás is kedveltté teszi a rövid távú befektetési formák között.

A malacperselytől a biztosításig
Sehol a világon nem lehet rövid távon magas reálhozamot elkönyvelni, még a kiegyensúlyozott gazdaságú országokban sem. A világtrend szerint egyéves lekötés esetén körülbelül másfél százalékpont az elérhető hozam. Vagyis vagy sok pénzt kell befektetni, és akkor viszonylag rövid idő alatt is képződik tőke, vagy a kisebb összeget hosszabb ideig kell hagyni dolgozni.
A jelenlegi hazai kamatkörnyezetben azonban hagyományos formában befektetve egyik megoldás sem produkál jelentős hozamot. Jelenleg minél hosszabb időre köti le valaki a pénzét, annál kisebb kamatot ígér a bank. Hat hónapnál hosszabb távra lekötött bankbetétben tartani megtakarításainkat „pénzkidobás”.

– Ennek ellenére mégsem szívták el a pénzt a várt mértékben az új típusú megtakarítási formák; a bankbetét még mindig nagyon kedvelt formája a megtakarításoknak, közel 50 százalékot képvisel – mondja Várkonyi Edit. – A bank által készített legutóbbi vizsgálat szerint az elmúlt öt évben 20 százalékkal csökkent a klasszikus termékekben elhelyezett megtakarítások aránya, de ezen belül legkevésbé a bankbetét helyzete romlott, és alig csökkent, még mindig 15 százalék körül van a „malacperselyben” tartott készpénz aránya. Növekszik viszont azoknak a háztartásoknak a száma, amelyek valamilyen megtakarítási formájú biztosítással – életbiztosítás, magán-, illetve önkéntes nyugdíjpénztári befizetéssel – rendelkeznek.

A hosszú távú befektetések tervezésénél a nyugdíjpénztárak és az életbiztosítások egyre inkább konkurenciát jelenthetnek a bankoknak. Aki pedig nagyobb összeget szeretne hosszabb időre befektetni, nemritkán az ingatlanpiacon találja meg számítását, és mind élénkebb a műkincspiac is.

Még hozzá kell szokni
A megtakarítási volumen ugyan csökkent, de – véli a bankár – ez nem jelent drasztikus visszaesést. A felmérés szerint szinte minden második háztartás megtakarít; bár csak 10 százalékra tehető azoknak a családoknak az aránya, amelyek jövedelmük 20 százalékát képesek jövőbeli céljaikra tartalékolni.
A pénzügyi megtakarítások alakulását a reálhozamok befolyásolják. Egy átlagos háztartás elsősorban az alacsonyabb kockázatot jelentő, magasabb hozamot biztosító megoldást keresi. Ám a tapasztalatok szerint fél százaléknál magasabb hozamkülönbségnek kell lennie ahhoz, hogy a bankbetét helyett más megoldást válasszon a megtakarító. A legnépszerűbbnek számító folyószámla és bankbetét esetében a betett összegek általában alacsonyabbak, viszont az a néhány háztartás, amely befektetési alapokba, részvényekbe fektet, rendszerint nagyobb összeget szán erre.

A bankbetétek túlsúlya azt mutatja, hogy a lakosság döntő többsége a 2–9 százalékos kamatszint és az akár 10 százalékot elérő infláció mellett is gondolkodás nélkül a bankban tartja pénzét, és inkább lassan feléli, semmint a közép- és hosszabb távú tőkeképzést választaná. Mi ennek az oka? Pesszimista válasz szerint szemléleti kérdés, még mindig a gazdagok privilégiumának tartják az ilyen típusú megtakarítást. Optimistábban hangzik a bankár véleménye, aki szerint még nem volt idő hozzászokni az új formákhoz és az ezekkel járó kockázathoz.

Ingoványos részvénypiac
A befektetési irodák havi fix összegű megtakarítás vagy egy nagyobb összeg hosszabb távú lekötése esetén általában értékpapír alapú befektetést ajánlanak az ügyfélnek, ahol egy alapkezelő állítja össze a befektetési portfóliót. A tavalyit megelőző évek átlagos középtávú hozamai messze meghaladták az inflációt; a 2000. év azonban sem az állampapírok, sem a részvények hozamának nem kedvezett. Az előbbiek esetében már csak 10,49 százalék volt az Állami Kötvény Kibocsátó (ÁKK) egyéves referenciahozama, ami idén, az első negyedévben tovább esett. Az utóbbi időszakban lassú a tőzsdei forgalom is, alacsony az értékpapírok árfolyama. Ilyenkor érdemes vásárolni, javasolják a brókerek, de csak abban az esetben, ha hozzávetőleg három évig nem lesz szükség a befektetett összegre. A tőzsde, történelmileg is igazolhatóan, hosszabb távon verhetetlen a befektetések hozamát illetőleg. Rövid távon azonban az árfolyam-ingadozás, a brókeri jutalék, a tranzakciós költségek és az árfolyamon elért nyereséget terhelő 20 százalékos forrásadó miatt biztos, hogy veszteséges.
Aki nem bízik a magyar papírokban, az szerencsét próbálhat a külföldi részvénypiacon is.

Megtakarító és hitelfelvevő egyszerre
Idén január és március között a pénzügyi megtakarítások 141 milliárd forintot tettek ki, mintegy 7 százalékkal kevesebbet, mint a tavalyi hasonló időszakban – derül ki a GKI Rt. felméréséből. A lakossági hitelfelvétel márciusban ismét elérte a tavalyi átlagot, holott korábban már csökkenő tendenciát mutatott. Ezzel párhuzamosan az első két hónapban a kiskereskedelmi forgalom 7,8 százalékkal haladta meg a 2000. január—februárit – áll a jelentésében. Ez évre az előrejelzések a fogyasztási szint tavalyi 3,3 százalékos emelkedését meghaladó, 5 százalék közeli növekedést jósolnak.

Azáltal, hogy az eddig elhalasztott vásárlásokat most igyekszik pótolni, a lakosság jelentős része egyszerre megtakarító és hitelfelvevő lesz. Amióta a kamathozam zsugorodik, a hitelek ára is csökkent, bár még mindig meghaladja a nemzetközi átlagot. A növekvő hitelállomány mögé azonban tőke kell a bankoknak, a betétállomány csökkenésével viszont csak drágábban teremthetik ezt elő. A kör ezzel bezárul, miután a betétekre adott kamatok a pénz árától, vagyis a bank költségeitől függenek. A pénzintézetek az ÁKK által meghirdetett kamathoz emelik hozzá saját költségeiket, amelyekből az egyik legjelentősebb forrást drágító tényező a kötelező 0,6 százalékos tartalékképzés.

Az, hogy az ÁKK milyen kamatot hirdet meg, attól függ, hogy a költségvetési deficit finanszírozásához mennyi lakossági forrás bevonására van szükség. Miután a most két évre elfogadott költségvetésbe jelentős tartalékok vannak beépítve – például az infláció alulbecslése, még a korrekció ellenére is –, az elkövetkező időszakban jelentős kamatnövekedési várakozásokra nincs semmi ok.

*

Sávszélesítés
Május elején a Magyar Nemzeti Bank kiszélesítette a forint intervenciós sávját. Most már – szemben a korábbi 2,25 százalékkal – plusz-mínusz 15 százalékos sávban mozoghat a magyar valuta árfolyama. A 0,2 százalékos havi csúszó leértékelés megmaradt. A nyitás hatására a forint azonnal három százalékkal erősödött. Szakértők véleménye szerint ezzel már nem csak árfolyam-politikát, de valódi kamatpolitikát is folytathat a jegybank.

A lépést mégsem követte azonnali kamatemelés, és az elemzők a közeljövőben nem is számítanak erre. Járai Zsigmond, a MNB elnöke közölte, hogy az infláció megfelelő ütemű csökkenése esetén elképzelhető, hogy a jegybanki nominális kamat szintje is süllyed. Egy esetlegesen alacsonyabb jegybanki kamat a kereskedelmi bankok által kínált hozamok növekedését eredményezhetné, és előnyösen hathatna a belföldi megtakarítási egyenlegre.

A monetáris hatóságok a döntéstől a forint erősödését remélték, hiszen a régió valutáihoz képest mind ez ideig alulértékelt volt a magyar fizetőeszköz. Az erősödés hatására egyes exportőr vállalatoknak nehézségekkel kell szembenézniük, de a makrogazdasági adatok szerint a magyar gazdaság egésze elbírja a forint erősödését – állítják a kormányzat pénzügyi szakemberei.
Járai Zsigmond és Varga Mihály pénzügyminiszter az infláció csökkenését az év második felére prognosztizálja. A mértéke azonban kérdéses, és erősen függ egyéb tényezőktől – például az energiahordozók árának alakulásától.