Az ingójelzálogra vonatkozó 1996-os kormányrendelet elsősorban tiszta helyzetet akart teremteni, hiszen az ingóságok jelzáloga a gyakorlatban nemcsak azóta létezik, amióta erre a jogszabály lehetőséget ad: a bankok, ügyfeleik megtartása érdekében, korábban is elfogadtak - bejegyzés nélkül - termelőberendezéseket hitelfedezetként, a kézizálog jogintézménye pedig ősidőktől való; csak hát egy traktort vagy egy tehenet mégsem lehet bevinni a zálogházba. A rendelet azonban nemcsak legálissá tette az ügyletet, hanem bevezette a számítógéppel segített nyilvános, hiteles ingó- és vagyont terhelő zálogjog-nyilvántartást.

Percre kész adatok

Az akkor Európában is egyedülálló színvonalú számítógépes rendszert 1997. május 5-étől a Magyar Országos Közjegyzői Kamara működteti. Adataik közhitelesek, azokba bárki – ezer forint ellenében – betekinthet. A rendszer nem napra, hanem percre kész.
A nyilvántartásba vétel közjegyzőnél, egy közokirat kiállításával és az adatok számítógépes rendszerbe táplálásával történik – tájékoztat Tolmár Gyula, az országos közjegyzői kamara zálogjogi nyilvántartásának a főigazgatója. Az összesített országos adatbázis tartalmazza az adós ingó vagyonát vagy annak egy részét terhelő zálogjog létrejöttét, a biztosíték értékét és a biztosítékul szolgáló vagyontárgyakat, a biztosított követelés (kölcsöntartozás) nagyságát, ami a felek megállapodásától függ.
A bejegyzés ötezer forint, és áfamentes; a kölcsön után fizetendő okirat-készítési díj, valamint a tranzakciós díj – ami a számítógépes rendszer fenntartását szolgálja – az adóst terheli. Egy egymilliárd forintos hitelszerződés tranzakciós díja például 11 ezer forint. Az országos nyilvántartás tartalmazza és hitelesen tanúsítja a jelzálogjog keletkezését, módosulását, megszűnését. A betekintéshez csupán a zálogkötelezettet kell megnevezni, mert akinek a neve egyszer bekerül, az a kormányrendelet értelmében örökké ott marad a fontos adatokkal – a zálogtárgy nevével, a zálogszerződés összegével, a kölcsön határidejével – együtt.

A bankok kérdeznek

A búvárkodás az adatokban érdekes megállapításokat hoz felszínre, de furcsa módon a gazdaságpolitika alakítói még sohasem voltak kíváncsiak arra, hogy hol és mekkora tőkeínséget jeleznek.
A legtöbb ingójelzálogot Kelet- és Dél-Magyarországon jegyzik be, a legkevésbé a nyugati megyékben élnek ezzel a kölcsönszerzési formával.
Általában cégek, magánszemélyek kérnek felvilágosítást egyes ingóságok „előéletéről”, valamint az igazságszolgáltatás és a nemzetbiztonsági szolgálat, hivatalból. A nagybankok viszont rendszeresen élnek a lekérdezés on-line lehetőségével. Az OTP Bank Rt.-nek például az a terve, hogy a komplex hitelképesség-vizsgálatának része legyen az is, hogy adósuk ingóságait terheli-e jelzálog.
Az országos adatokat az öt megyei közjegyzői kamara - Budapest, Győr, Miskolc, Pécs, Szeged - területére bontják le. 1997. május 5-étől 2001. március 31-éig összesen 138 690 ingójelzálog-bejegyzési tranzakció született. Ebből Budapesten (idetartozik Pest megye és vonzáskörzete is) 41 ezer 407, a győri közjegyzői kamara működési területén 17 ezer 636, a miskolcién 32 ezer 428, a pécsién 23 ezer 45, a szegedién pedig 24 ezer 446. A tranzakciók közel fele lekérdezés volt, 22 ezer 437 zálogkötelezett neve került az összesítésbe, 37 ezer 549 zálogbejegyzést regisztráltak, és 7292 zálogszerződést töröltek.
Érdekes a zálogszerződések típusonkénti megoszlása: a zálogbejegyzési szerződések 60 százaléka önálló ingójelzálog, 21 százaléka vagyont terhel, a maradék 19 százalék pedig keretbiztosítéki jelzálog, amikor a szerződésben nem kötnek ki lejárati határidőt az egymással bizalmas üzleti viszonyban lévő üzletfelek.

Kevesebben kérnek egyre többet

Az ingójelzálogok nyilvántartásában a főszereplő a zálogkötelezett - ez lehet magánszemély, cég, párt, egyéni vállalkozó, külföldi cég -, vagyis az, aki fölvette a pénzt. A tulajdonos neve alapján derül ki, hogy pontosan meghatározott ingó tulajdonát terheli-e jelzálog, mekkora összeggel és mennyi ideig.
A zálogkötelezettek – az adósok – száma 1997-től folyamatosan csökken, viszont egyre nagyobb összegű kölcsönöket vesznek fel anélkül, hogy ingóságaik tulajdonjogát átengednék.
A 37 ezer 549 zálogbejegyzési szerződés 26,5 százalékát (9978-at) a budapesti területi kamaránál kötötték meg, 12,7 százalékát (4764-et) a győrinél, 25 százalékát (9350-et) a miskolcinál, a pécsinél 16,9 százalékát (6348-at), a szegedinél pedig 18,9 százalékát (7109-et).
A zálogkötelezettek döntő többsége gazdálkodószervezet (13 907), háromezer körüli a magánszemélyek és az egyéb cégek száma, és 84 a külföldi cég.
A zálogjogosultak túlnyomó része (33 797) gazdálkodószervezet, pénzintézet, 3240 az egyéb cégek száma, 348 a magánszemély és 182 a külföldi cég.
A zálogszerződések számából nem lehet kideríteni, hogy egy ingóságot hány jelzálog terhel, mert a nagyobb cégek a központ nevére jegyeztetik be összes, különböző helyen lévő ingóságaik jelzálogjogát, és előfordul, hogy egy multi több telephelyére vesz fel kölcsönt, vagy egy ingóságára többet is, amennyit csak szerezni tud. Mindenesetre létezik az országos nyilvántartásban egy zálogkötelezett, akinek nevén 107 zálogszerződés van. Az adósok közel háromnegyedét egy zálogszerződés terheli, 17 százalékukat kettő, és 6-6 százalékuknak van három vagy annál több ingójelzálog-terhe.

Költségként elszámolható

Az ingójelzálog-szerződéseket a legváltozatosabb pénznemekben kötik. A legtöbben az eurót választják, és csak ezt követi a forint. A termelésbe ingójelzáloggal bevont tőke nagysága 1997-ben 581 milliárd forint volt, 1998-ban 886 milliárd, egy év múlva 1500 milliárd, 2001. március 31-ig pedig összesen 5600 milliárd forint.
Az ingójelzálog legális gyakorlatának négy éve alatt töretlen tendencia, hogy egyre nagyobb összegek kerülnek a kölcsönszerződésbe. Évenként közel tízezer új zálogbejegyzés készül, és folyamatosan nő a nagyobb cégek, a multik részvétele ingóságaik – szabadon meghatározható ideig tartó – elzálogosításában. A nagy cégek fejlesztéseikhez jutnak forráshoz ily módon, számolva azzal a haszonnal is, amit a kölcsöntörlesztés költségkénti elszámolása jelent. A kis- és közepes vállalkozók – az adatok szerint – egyre több tőkére tesznek szert úgy, hogy autójukra, traktorjukra a kölcsön fejében jelzálogot jegyeztetnek be.
A jelzáloggal terhelt ingóságok köre igen széles képet mutat: gépek, berendezések, termelőeszközök, a pontosan meghatározott (fülszámmal ellátott) állatállomány tartozhat ide, valamint a vagyon vagy annak egy része: a raktár mindenkori készletértéke vagy akár a lábon álló gabona, ha a vetőmagot csak kölcsönből lehet megvásárolni.
A hitelező védelme érdekében az ingóságot biztosítani kell. „Gyanús” esetben, ha a hitelező bank arra gyanakszik, hogy az adós hirtelen eladásokkal csökkenti a jelzáloggal terhelt vagyont vagy vagyonrészt, akkor tételes feljegyzést készít, ami szerepel az országos nyilvántartásban is.

Legyünk óvatosak!

Használt autók esetében is érdemes a vásárlás előtt tájékozódni az országos nyilvántartási rendszerben, mert ugyanolyan meglepetések érhetik az embert, mint az ingatlan-nyilvántartások földhivatali bejegyzéseiben – mondja Tolmár Gyula. Hiszen, mint a számokból kiderült, a jogszabály értelmében egy tárgyra akárhány jelzálogot be lehet jegyezni, és egy nagyobb értékű ingóságra nyilván többször, több pénzt lehet fölvenni, mint egy kisebbre.
Az adatok tanúsága szerint szükség volt erre a kölcsönformára, mert lendületet adott a vállalkozásoknak. Biztos, hogy az ingóságokra fölvett hitelekből nem kacsalábon forgó paloták épültek, mert az adósnak az az elsődleges érdeke, hogy kitermelje a hitelt. Ehhez a jogszabály még azt a segítséget is megadta, hogy a szerződésbe harmadik félként beléphet a kezes, aki az adós helyett adja az ingóságot. Ez a jogintézmény bővítette a hitelfelvételhez szükséges garanciák körét, és biztos hátteret szolgáltat az üzleti tevékenységekhez, a használt gépkocsik, műtárgyak vásárlásához. Bár az nem jellemző, hogy értékes bútorra, festményre tennének ingójelzálogot. Itt még mindig az ősi forma, a kézizálog érvényesül.