Decemberben, karácsony táján azoknál a cégeknél is felmerül a dolgozók jutalmazása, ahol év közben erre nemigen fordítanak figyelmet. A hazai társaságok ma már jóval összetettebb juttatási rendszert működtetnek, mint korábban, de a nyugati kompenzáció rendkívül lassan válik bevett szokássá náluk. Megnéztük néhányuknál, hogy élnek-e és ha igen, miként, a különböző lehetőségekkel.

Sokszor hallani kisvállalkozóktól, hogy ha minden közterhet befizetnének, és nem próbálnának meg „okosan” dolgozni, akár le is húzhatnák a rolót. Az állam ugyanakkor azzal érvel, hogy nemzetközi összehasonlításban még mindig alacsony a hazai társasági adó. Arról viszont nem szól, hogy minden más teher – egészségügyi hozzájárulás, tébé, osztalékadó stb. – magasabb. A végeredmény: a legtöbb kisvállalkozás – legalábbis papíron – majdnem veszteséges.

Megszerezni egyszerű, fenntartani nehéz, elszámolni bonyolult. Mi az? A cégautó. A címben feltett kérdésre nem könnyű tehát választ adni, de néhány itt bemutatott szempont segítheti a döntést.

Sikerül-e visszacsalogatnia a kormánynak a társadalombiztosítóhoz azokat, akik 1998 után a magánnyugdíjpénztárakat választották? Sikerül-e lebeszélnie az újonnan munkába állókat, hogy magánpénztárt is válasszanak? S mivel jár mindez az immár állami garancia nélkül működő nyugdíjpénztárak számára? S nem utolsósorban: mit hoz mindez a jövő nyugdíjasainak?

Telített piacon, a világgazdasági recesszió ellenére kiemelkedően jó évet zárt tavaly a hazai bankszektor. Elemzők szerint idén már nem várhatók ilyen jó eredmények, mert késleltetve ugyan, de a pénzügyi szektorban is megjelennek az általános gazdasági folyamatok.

Látványos évként jegyzik majd a hazai pénzintézeti szektor történetében 2001-et: a szektor egésze rekordévet zár, óriási fúziók rendezik át a bankok élmezőnyében a piaci pozíciókat, már a lakossági hitelpiacon is verseny alakult ki az ügyfelekért, számos szereplőnél most valósul meg a tőkepiaci értékpapír-kereskedelmi tevékenység bankba integrálása. Erdei Tamás, a Magyar Bankszövetség elnöke, a Magyar Külkereskedelmi Bank elnök-vezérigazgatója lapunknak nyilatkozva értékeli az elmúlt évet, s némi kitekintést ad 2002-re is.

Miközben az emberek tudatába az vésődött be, hogy a magyar tőzsde halott, a forgalom alacsony, és a befektetők elfordultak a piactól, az árfolyamok a szeptemberi, Amerika elleni terrortámadás utáni sokk óta rendíthetetlenül emelkednek, s január végére éves csúcsát közelítette a BUX-index. A hazai befektetők aktivitása azonban nem nőtt meg érezhetően. Vajon miért és meddig?

A sávszélesítés óta a forint erősödése jelentős dezinflációs tényező lett, az erős árfolyam azonban egy határon túl a magyar versenyképességet ronthatja. Évi két-három százalékosnál nagyobb felértékelődést nem bír el a magyar gazdaság. A jegybank árfolyam- és a kamatpolitikája e folyamatok alakulásának befolyásolásában meghatározó.

Az adóellenőrzés során a vállalkozás arra törekszik, hogy minél kevesebb hibát találjon nála a revizor, az ellenőrnek viszont az a célja, hogy minél újszerűbb, érdekesebb szabálytalanságokat fedezzen fel. A „verseny” az adóeljárásban szabályozott keretek között folyik, és az adózót is sok jogosítvány illeti meg.

Hiteloldalon haszonélvezői, betétesként vesztesei vagyunk a csökkenő kamatoknak. De vajon tényleg kevesebbet fizetünk-e a hitelért, és meddig csökkenhetnek a betéti kamatok?

Az adóhatóság visszamenőleg, korlátlanul kutakodhat a magánszemélyek vagyongyarapodásával kapcsolatban egy január elsején hatályba lépett törvénymódosítás alapján. Vannak, akik szerint fölösleges volt ez a változtatás, az adóhatóság viszont bízik abban, hogy a rendelkezés hatására a korábbinál több pert nyer a bíróságokon.

Sokan féltek attól – főleg a korábbi példák alapján –, hogy a választások miatt a tőzsdei árfolyamok esni fognak. Ezért inkább a túlzott óvatosság a jellemző, ami viszont – a voksolást követően – könnyen jelentős emelkedést okozhat.

A hazai jelentős műkereskedők az elmúlt években csak raktáraik leghátsó zugában őrizgettek egy-két kortárs műalkotást, s csak a legelszántabbak alapozták üzletpolitikájukat a ma élő és alkotó művészek munkáira. Ők – kevés kivétellel – az aukciókon is rendre hiányoztak. Az elmúlt hónapokban azonban megváltozott a helyzet: érezhetően megnőtt az érdeklődés és a befektetési célú vásárlási kedv műveik iránt.

Nem elég jó áron eladni egy ingatlant ahhoz, hogy valóban jó üzletet csináljunk. Kellő körültekintéssel ugyanis akár százezreket meg lehet takarítani az ingatlanértékesítésből származó jövedelem adóján.

Ma még, számos ok miatt, több oldalról is támogatni kell a lakáshoz jutást Magyarországon. Az otthonteremtési program azonban inkább az építőipar fellendítését, mintsem a lakhatás megoldását szolgálja, s a támogatás jelenlegi, sokak szerint drága módja sem feltétlenül a leginkább rászorulóknak nyújt segítséget.

Nem elég jó áron eladni egy ingatlant ahhoz, hogy valóban jó üzletet csináljunk. Kellő körültekintéssel ugyanis akár százezreket meg lehet takarítani az ingatlanértékesítésből származó jövedelem adóján.

A parlamenti választások első fordulójának eredményére, illetve az azt megelőző közvélemény-kutatásokra adott tőzsdei reakció pontosan megmutatta a befektetők véleményét a Fidesz, illetve az MSZP vezette politikai erőkről. Talán ez az egyetlen kézzelfogható előnye annak, hogy a választási eredményekre vonatkozó előrejelzések ezúttal hibásnak bizonyultak.

A legtöbb vállalkozónak megfordul a fejében, hogyan lehetne a család egyre növekvő nyaralási költségeit a cég kiadásai között, üzleti utazási kiadásként feltüntetni. Vannak-e még kiskapuk, amelyek módot adnak erre, vagy éppen fordítva: lehet, hogy még a valóban üzleti utakat sem számolhatjuk el?

A bankszámla nem becsomagolható, nem rakható a kirakatba, mégis, az egyes bankok nevei a fejlett gazdaságokban ugyanolyan „márkásan” csengenek, mint egy divatos sportcipőé vagy üdítőitalé. De mi a helyzet Magyarországon, ahol a bankpiaci verseny még csak tizenöt éves múltra tekint vissza, s emiatt a hazai ügyfeleknek sincs elegendő összehasonlítási alapjuk, ráadásul kevésbé tudatosak, mint nyugati társaik?

A társasági adót, az áfát, az szja-törvény szerinti osztalékból származó jövedelem adóját és esetleg a cégautóadót is kiváltaná, s még a kettős könyvviteltől is mentesítene a kormány programjában szereplő egységes vállalkozási adó. Egyes becslések szerint erre annak a vállalkozónak lesz érdemes áttérnie, aki 100 forint bevételből 65 forintnál kevesebbet fordít anyagokra, szolgáltatások vásárlására és alkalmazottai bérére; azaz jellemzően a szellemi foglalkozásúaknak, a különféle lakossági szolgáltatásokat nyújtó kisvállalkozásoknak.

Gazdasági-kulturális „elmaradottságunk” egyik jele a még mindig nem megfelelő fizetési morál. Igaz, egyes vélemények szerint van olyan terület – például a közterhek megfizetése –, ahol már javult a korábbiakhoz képest. Abban viszont szinte mindenki egyetért, hogy a vállalkozások egymás közötti fizetési fegyelme rossz. Mi ennek az oka, és hogyan lehet védekezni ellene?

Sem a pénzüket nem kapják vissza, sem többletszolgáltatást nem kapnak a jelenleg érvényben lévő jogszabályok szerint azok, akik korábban a magánnyugdíjpénztárat választották, és a kötelező hatszázalékos járulékot önkéntesen kiegészítették tíz százalékra, s azoknak a munkáltatói befizetése is elvész, akik – a most leköszönt kormány lépéseinek hatására – visszaléptek a társadalombiztosításba. Van-e esély a nyugdíjreform újraélesztésére, s milyen érvek szólnak mellette?

A globális világgazdaságban hogyan tudja követni a szabályozás a folyamatokat, működik-e a csak elveket tartalmazó reguláció? Vajon szabályozható-e egységesen egy heterogén bankrendszer, vagy az uniformizálás legalább annyi veszélyt hordoz magában, mint mondjuk az alultőkésítettség? Ilyen kérdésekre kerestük a választ a bankvilágban széleskörű vitákat kiváltó „Bázel II” apropóján.

Az egyszerűsített vállalkozási adó vonzó adózási forma lehetne a gazdaság legkisebb szereplői számára, ha tényleg azokkal a feltételekkel fogadná el az Országgyűlés, amelyeket az MSZP tavasszal megígért. A kormány előterjesztése és a vita azonban kétséget ébreszt.

Fizet, de természetesen csak akkor, ha kötöttünk biztosítást a halasztott fizetésből származó kockázatok ellen. A Piac és Profit július–augusztusi számában elég ijesztő, de sajnos reális elemzés számol be arról, hogy milyen helyzetbe kerül egy cég, amelynek nincs ilyen biztosítása, s a vevője nem fizeti ki a szállítás ellenértékét. Van-e védelem a rossz adósok ellen? – teszi fel a kérdést a cikkíró.

Annak, aki nem törleszti pontosan a felvett hiteleit, biztosan nem jó, hogy egyre használhatóbb adatokat szolgáltat a bankoknak a nyolc éve létrehozott bankközi adós- és hitelinformációs rendszer. A pénzintézetek viszont azt szorgalmazzák, hogy még tovább bővíthessék a nyilvántartást, amihez azonban törvénymódosítás is kell.

Az elmúlt hónapokban újabb és újabb bankok kínálatában jelent meg a kedvezményes lakáskölcsön. Ennek ellenére a korábbi felfutás után megtorpanni látszik a piac. Okként sokan a bankok egyre szigorúbb hitelnyújtását nevezik meg.

Megint egyre több szó esik a banki kamatokról, a banki költségekről viszont annál kevesebb. Pedig a pénzpiaci verseny egyik legfontosabb tényezője a díj. Arról nem is beszélve, hogy az legalább annyira megviseli a pénztárcánkat, mint a kamatok, csak talán kevésbé látványosan.

Ma is tőkehiánnyal küszködik a hazai kis- és középvállalkozások többsége. A kockázati tőke elvben megoldást jelentene számukra, a kedvező folyamatok azonban tavaly megtorpantak. A jelenlegi világdekonjunktúrát előbb-utóbb felváltó fellendülés kihasználásához javítani kell a magyar gazdaság tőke-, ezen belül kockázatitőke-vonzó képességét. Ehhez a korábbi állami közreműködés felülvizsgálatára van szükség.

Bár az adó- és járulékrendszerben januártól várható intézkedések között számos, a vállalkozók számára kedvező akad, a kormányprogramban ígért könnyítésektől messze elmaradnak a parlament elé kerülő törvényjavaslatok.

Minden biztosító maga dönti el 2003. január 1-jétől, hogy milyen feltétellel köt kötelező gépjármű-felelősségbiztosítást. Ám a biztosítási díjak nem ezért és nem rögtön lesznek magasabbak. A drágulás az Európai Unióhoz való alkalmazkodás miatt lesz elkerülhetetlen.

A kisvállalkozásoknak szóló, ám a gyakorlatban már rég nem létező kedvezményes hitelkonstrukciókat találhatunk a bankok ajánlatait böngészve. Vagy kimerült a rájuk szánt keret, vagy nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Új lehetőség viszont a Széchenyi-hitelkártya – az előző kormány találta ki, de már a mostani valósította meg –, és újraéled az igen közkedvelt mikrohitelprogram is.

A banki átutalások örök problémája, hogy milyen gyorsan és milyen biztonsággal érkezik meg a feladótól a címzetthez a pénz. A zsírórendszerrel ez az idő jelentősen lerövidült. A Giro Rt. elnök-vezérigazgatója szerint a forgalmi kultúra lassan, de folyamatosan változik. S eközben az alapvető feladatok mellé újabb szolgáltatások kerülnek be, mint például az elektronikus aláírás hitelesítése.

A vállalkozások gazdasági vezetői számára a december számviteli-adózási szempontból igen aktív időszak. Ekkor kerül sor a társaságiadó-előleg „feltöltésére” s persze az adózás előtti eredmény „beállítására”, no és a jövő évi adószabályok áttanulmányozásáról sem szabad elfelejtkezniük.

Új év, új adószabályok. E tekintetben 2003 sem kivétel. Mint ahogyan abban sem, hogy az adórendszeren keresztül ezúttal sem lesz osztogatás, bár mind a magánszemélyek, mind a vállalkozások számára lesznek új adókedvezmények. Elsősorban mégis az eva hozhat sok kisvállalkozó számára előnyt: éves szinten akár 2 millió forintos megtakarítást is jelenthet.

Január elsejétől igencsak megnőnek az illetékterhek: nőnek a gépjárműszerzés, a tételes összegű államigazgatási eljárások, valamint a csődeljárás megindításának és a felszámolási eljárásoknak az illetékei, s emelkedik néhány, a lakóingatlanhoz kapcsolódó illeték mértéke is. Ugyancsak magasabb illetéket kell leróni a cégbíróságtól kérhető másolatok – így a cégkivonat, a cégbizonyítvány és a cégmásolat – után.

A 2002 végére elkészült nemzeti lakásépítési program (NLP) a tervek szerint – a társadalmi vitát követően – nyár elején kerül a kormány, illetve a parlament elé, elindulása pedig 2004. januártól várható. Addig is módosították azonban a lakástámogatási rendszer néhány elemét, így a gyermekek után járó kedvezmény, valamint a lakás-takarékpénztári betétek után nyújtott éves állami támogatás mértékét, és idén összességében emelkedtek a lakáscélra fordítható költségvetési források is.

Az elektronikus bankolás az ügyfél számára kényelmes, hiszen nem kell a pénztáraknál sorban állnia, a pénzintézetnek pedig jelentős költségmegtakarítást eredményez, hiszen nincs szükség bankfiókra és alkalmazottra az ügyintézéshez. Ez azonban nem új termék, „csupán” új szolgáltatási csatorna, új üzletág, új „bankfiók”, amelyet elsősorban az egyre élesedő banki verseny hívott életre.

Még a bankok életében is kisebb törés figyelhető meg 2002-ben, legalábbis a már rendelkezésre álló, első háromnegyed éves mérleg alapján. Persze ez nem meglepő, hiszen a gazdasági növekedés 2001-ben lelassult. Az is igaz viszont, hogy változatlanul a legjövedelmezőbb vállalkozások. Vajon egy lassuló gazdaságban milyen üzletpolitikával maradtak azok?

Az adó megfizetése nem pótolja az adóbevallás benyújtását, vagyis hiába fizeti meg bárki az adót, ha a bevallást elmulasztja, szigorú szankciók terhelik. A nyomtatványok egyébként – minden korábbi ígéret ellenére – most sem lettek egyszerűbbek. És a szabályok is egyre bonyolultabbak.

2004. május elsejétől Magyarország számára is megnyílnak az Európai Unió pénzügyi alapjai. Lehet arról vitatkozni, hogy a csatlakozási tárgyaláson elért megállapodás alapján sok-e vagy kevés az a pénzösszeg, ami 2004 és 2006 között a rendelkezésünkre áll, ám érdemesebb azt fontolgatni, hogy vajon mennyi lesz, amihez ténylegesen hozzájutunk. Ez pedig már csak és kizárólag rajtunk – a kormányzaton, a társadalmi szereplőkön, az üzleti szférán – múlik.

Majdnem minden szakminisztérium közzétette azokat a feltételeket, amelyek teljesítésével a hazai intézmények, vállalkozások és önkormányzatok hozzájuthatnak a költségvetés célelőirányzataiban meghatározott összegekhez. Ha mindent összeadunk, akkor a tárcáknál az adókedvezményekkel együtt idén 350 milliárd forint támogatásról döntenek, szemben a múlt évi, nem egészen 300 milliárddal.

Költség-, illetve adómegtakarítás és a dolgozók motivációja – ez az a két szempont, amiért érdemes bevezetni egy vállalatnál az úgynevezett cafeteriát, azaz a béren kívüli juttatásoknak e sajátos rendszerét. Magyarországon egyelőre csak a nagyobb cégek ismerik, miközben a kisebbek is számos elemét alkalmazzák, igaz, nem tudatosan. Pedig náluk ugyancsak számos előnnyel járna, ha dolgozóik pontosan látnák, hogy a munkabérükön és a konkrét kifizetéseken túl mennyit költ rájuk a munkaadójuk.

A hosszú fizetési határidôk lehetetlenné teszik, hogy egy multinacionális cég beszállítóivá váljunk – mondják a hazai kis- és középvállalkozások képviselôi. A világ fejlettebbik felén ezt a problémát a faktoring, azaz a követelésfinanszírozás már évekkel ezelôtt megoldotta, nálunk viszont alig pár ezer vállalkozás él ezzel a lehetôséggel. Bizakodásra ad okot, hogy az idén a kormányprogramban szerepel a faktoring támogatási rendszerének a kidolgozása.

Sokan sokat vártak a Széchenyi-kártya bevezetésétől. Ám az új konstrukció pályafutása akadozva indult, és azóta is kevés vállalkozó él a lehetőséggel, pedig az utóbbi időben ismét gyakori a vállalkozók közötti körbetartozás. Júliustól módosul a feltételrendszer, és nő a hitelkeret maximuma is, ám ezzel nem biztos, hogy a kicsik megsegítését szolgáló kártya valóban az ő a likviditási gondjaikat tudja majd enyhíteni.

A hazai közgondolkodás középpontjában a Magyarországra beáramló működő tőke áll, holott egyre nagyobb figyelmet kellene fordítani a hazai vállalatok külföldi befektetéseire. Az új piacok megszerzésének, felügyeletének ugyanis az egyszerű külkereskedelemnél hatékonyabb és biztosabb módja, ha külföldi leánycégeken keresztül sikerül birtokolni azokat.

Két igencsak gyakorlati kérdést jártak körül a Piac és Profit Üzlet Európában, infokommunikáció 2003 című konferenciájának szakmai fórumai: pénzt, de honnan; és vajon mi kell még a pénzen kívül ahhoz, hogy egy vállalkozás versenyképes legyen Európában?

A rövid távú betét és életbiztosítás a magyar lakosság körében a két legkedveltebb pénzügyi befektetési forma – többek között ezt tárta fel a GfK Piackutató Intézet tizenöt országban elvégzett felmérése. (A Befektetési barométer című kutatást a GfK csoport brüsszeli, Ad Hoc Worldwide nevű cége évenként kétszer végzi el a Wall Street Journal Europe megbízásából.) Hazánkban a fő tendenciák megegyeznek ugyan a közép- és nyugat-európai irányzatokkal, de a tizenöt ország közül nálunk legalacsonyabb a pénzügyi befektetéssel rendelkező háztartások aránya: mindössze 27 százalék, s ebből is csupán 2 százalék részvénytulajdonos, amíg Lengyelországban, Oroszországban és Csehországban is ennél magasabb az arány. Kedvezőtlen tendencia, hogy a magyar lakosság csökkenő hányada viszonyul pozitívan a pénzügyi befektetésekhez. A befektetési hajlandóság összességében Nyugat-Európában sem növekszik. Kivétel a rövid távú letét- és életbiztosítás, ami azt jelzi, hogy a magánszemélyek mindinkább az alacsony kockázattal járó lehetőségeket keresik.