Azt, hogy a ±15 százalékos sávban mozgó forint hol és mikor stabilizálódik, nem lehet megjósolni. A kormányzat viszont – ugyanolyan váratlanul, mint a sávszélesítést – bejelentette a forint konvertibilitását, megkönnyítve ezzel a gazdaság szereplői számára az árfolyamkockázatok lefedezését. (Lásd a Piac és Profit 2001/7. számát.) Az elkövetkező időszakban a GKI Gazdaságkutató Rt. szakemberei szerint a forint fel-le mozgása várható, akár az árfolyamsáv széléig. Azt állítják, hogy ha azok a befektetők, akik a forint erősödésére számítva jelentős mennyiségű devizát váltottak forintra, és azt jellemzően állampapírba fektették, elkezdenek profitot realizálni és forintot eladni, akkor a magyar fizetőeszköz gyengülni kezd. De nem csak a magyar folyamatok hatnak a forintra: a befektetők a külső hatásokat is azonnal tükröztetik a magyar fizetőeszközön, miként azt a július 6-ai árfolyamzuhanás is illusztrálta.

Sokkhatás

A sávszélesítés elsődleges célja a belső fogyasztás növelése, a cserearányok javítása volt, továbbá árfolyam-politikával az infláció leszorítása. (A közgazdasági elmélet szerint az árfolyam 5 százalékos növekedése 1 százalékos inflációcsökkenést indukál.) Ez a monetáris szigorító intézkedés azonban nem éri el a célját, ha az importőrök „lenyelik” a forint erősödésének hatását, és a végső fogyasztó abból mit sem érzékel. Márpedig az elmúlt időszakban semelyik szektorban nem volt érzékelhető jelentős árcsökkenés. A júniusban mért 10,5 százalékos éves infláció ugyan némi mérséklődést mutat – a májusi adat 10,8 százalék volt –, de szakértők szerint az éves inflációs várakozás továbbra is 10 százalék körüli.
Sem a Központi Statisztikai Hivatal, sem a Gazdasági Minisztérium, sem a kamarák nem tudják pontosan megmondani, hogy valójában hány vállalkozást és milyen arányban érint a sávszélesítést követő forinterősödés. Pedig több ágazatra is kedvezőtlenül hatott, köztük elsősorban azokra, amelyek hazai alapanyagból külpiacokra termelnek (nettó exportőrök), és a vállalkozókat sokkolta az árfolyam kimozdulása. Pedig a jegybank már 2000 nyarán is hasonló intézkedést sürgetett. A termelőágazatokban tevékenykedők közül sokan már az első negyedévben megkötötték a jövő évre vonatkozó exportszerződéseket, akkor, amikor a forint még 4,5 százalékos intervallumban mozgott, és nem kellett jelentős árfolyam-kockázati tényezőkkel törődni.
Most viszont sok cégnek a működése is veszélybe kerülhet – állítják a szakmai szervezetek és a kamarák.

Nem a kicsik műfaja

Pedig a devizaliberalizáció után bárkinek módjában áll banki, tőzsdei devizaműveletekkel csökkenteni az árfolyamkockázatát. A vállalkozó – elméletileg – nyithat külföldön bankszámlát, vagy köthet forintban exportszerződést. A devizabetétekkel bíró cégek számára megszűnt a kötelező forintra váltás, így már nem terheli őket a vételi és eladási árfolyam közti különbözet kényszerű megfizetése; bár ezt a nyereséget több mint valószínű, hogy lenullázza a forint felértékelődése.
Banki szakemberek szerint a kisvállalatok nem kötnek árfolyam-kockázati biztosítást, ez tipikusan nagyvállalati termék. Egy hazai alapanyagból exportra gyártó kisvállalat túl kis összegben dolgozik ahhoz, hogy egy ilyen ügylethez partnert találjon – mondja Kissné Földi Beáta, a CIB Bank budapesti regionális igazgatója. És drága is számukra ez a banki szolgáltatás. Egy nagyvállalat sokszor természetes „hedge” pozícióban van (az import és az export együttesen kivédi az árfolyam kockázatát), és jobban tud előre tervezni. A kisvállalkozások és az alsó szegmensben lévő közepes cégek számára egyelőre a kereskedelmi bankok sem tudnak megoldást kínálni az árfolyamkockázatok kivédésére, a pénzintézeteket is felkészületlenül érte az intézkedés.
Bánhidi Ferenc, a Budapesti Árutőzsde (BÁT) ügyvezető igazgatója szerint az árfolyamkockázat veszélye a cég nagyságától függetlenül érint minden export-, illetve importtevékenységet folytató vállalkozást. A devizaműveletek sem csupán a nagyvállalkozások számára jelenthetnek kockázatcsökkentést. A kis- és középvállalatoknak (kkv.-knak) is tisztában kell lenniük azzal, hogy milyen pénzpiaci eszközök állnak a rendelkezésükre az árfolyamveszteség akár utólagos biztosítására.
A sávszélesítés mostani bevezetésére senki nem volt felkészülve – állítja Bánhidi Ferenc. A legtöbb vállalat vagy egyáltalán nem kötött fedezeti ügyleteket, vagy a dollár–euró árfolyam változásából eredő veszteségeket próbálta meg kivédeni; de ez is csak a nagyobbakra volt jellemző. Forintra alig történt hedge-ügylet.
Az elmúlt két hónap tehát azt mutatja, hogy sok, főleg a kkv.-k köréből való, vállalat nincs tisztában a lehetőségeivel.
Pedig a BÁT devizaszekciója azonnal reagált a történtekre: május 4. a szekció működésének történetében a második legnagyobb forgalmú nap lett. Az átlagos 2-3 milliárd forintról 32,5 milliárdra ugrott a forgalom. Ez elsősorban még a spekulánsok ügyleteinek volt köszönhető – teszi hozzá Bánhidi Ferenc, aki nagyon bízik abban, hogy hamarosan, amint a kereskedők felismerik a kockázat kivédésének lehetőségét, további hedge-ügyletek várhatók.
A devizaliberalizációval lehetővé váló határidős fedezeti ügyletek a már lezárt exportszerződések esetében is lehetővé teszik a sávszélesítésből eredő árfolyamkockázat lefedezését. Ennek érdekében június végén a BÁT elkészítette az euró és a dollár opciós kontraktusának specifikációját, és rövidesen megindulhat az új termékek kereskedése is, amivel elsősorban a hedgelők számára kívánnak újabb lehetőséget teremteni.

Fenyegetett gépipar

A teljes magyar export majdnem 60 százalékát a közel 200 ezer főt foglalkoztató gépipar adta 2000-ben, ami az ágazat termelési értékének a 85,5 százalékát jelentette – mondja Farkas István, a Magyar Gépgyártók Országos Szövetségének főtitkára.
A forint hirtelen megerősödése a főtitkár szerint közvetlen jövedelemelvonást jelent a — körülbelül kétezer céget számláló — ágazatból, amit – a szövetség által végzett vizsgálat eredménye ezt mutatja – sok gépipari exportőr vállalkozás nem tud kiegyenlíteni. Mintegy 90 százalékukat érinti kedvezőtlenül a forint erősödése. A gépiparban elérhető átlagos nyereségszint 8 százalék körül mozog, amit a felértékelődés veszteségbe mozdít el.
A magyarországi gépipari export értékének nagyobb hányadát a multinacionális nagyvállalatok adják. Őket – mivel az alapanyagok meghatározó hányada importból származik, és Magyarországon elsősorban vámszabad területen feldolgozótevékenységet folytatnak – kevésbé érinti a sávszélesítésből adódó árfolyamveszteség. Ezzel szemben a hazai kis- és középvállalkozások komoly megszorító intézkedésekre kényszerülnek – állítja a főtitkár. Nem marad keret beruházásra, fejlesztésre, sőt egyesek a dolgozók bérének csökkentésére kényszerülnek.
Az Aprítógépgyár Rt. a termelésének 97 százalékát külföldön értékesíti. A cég vezérigazgatója elmondta: első lépésben megpróbálja az exportszerződéseket megrostálni, és a legrosszabbakat kihagyni, aminek következtében csökken a termelés, így második lépésben a beszállítókat kell leépítenie, majd csökkenteni a dolgozók bérét. Az ASG Gépgyártó Kft. ügyvezető igazgatója is csak a belső megszorító intézkedéseket látja mint a veszteség kivédésének lehetséges módját. A tervezett lépések között egyik vállalkozásnál sem szerepel az árfolyamkockázatok pénzpiaci eszközökkel való biztosítása.
A szövetség főtitkára a devizaliberalizációból származó előnyöket nem látja. Szerinte az egész intézkedés rosszkor és hirtelen jött, a vállalkozásokat felkészületlenül érte. A cégek többsége eddig nem is gondolt a kockázatok banki úton való fedezésére. Azt mondják, nem akarnak a bankoknak fizetni, és ezért további százalékokról lemondani. Mellesleg, ha nem erősödik tovább a forint, nincs is értelme a banki tranzakciónak – vallják az exportőr vállalatok a pillanatnyi árfolyamesés hatására.

Élelmiszer-feldolgozók töprengése

A szintén alacsony profitrátával dolgozó élelmiszeripar álláspontja is hasonló. Az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetségének főtitkára, Piros László a Piac és Profit kérdésére elmondta, hogy az élelmiszer-ipari cégek általában nem akkorák, hogy „bele mernének mászni” a kockázatos fedezeti ügyletekbe. Gondot jelent, hogy az ágazat cégeinek alacsony a forgótőke-ellátottsága, és a készletezés 90 százalékban hitelből történik. Akik ezt devizában vették fel – elsősorban a hálózattal rendelkező, külföldi tulajdonban lévő cégek – jól jártak, de ezt a nyereséget a drágább forint lenullázza.
A főtitkár az árutőzsdén köthető devizaügyleteket vagy a banki fedezeti biztosításokat széles körben nem tartja megoldásnak. Nagyobb cégek jártasabban mozognak ezen a területen, de a kisebbeknek erre sem szakértelmük, sem humánkapacitásuk nincs.
A szövetség számításai szerint 2001 végéig az ágazat nettó vesztesége 30 milliárd forintra tehető (ez egyenlő az ágazat 2000. évi adózott nyereségével) – amiből július közepéig mintegy 8 milliárd realizálódott –, ami az élelmiszer-ipari vállalatok összes forgalmának 20 százaléka. 2000-ben az ágazat 9 milliárd dollár aktívumot termelt, és ha az élelmiszeriparnak nincs nettó devizahozama, az ország elmúlt évi külkereskedelmimérleg-hiánya 25 százalékkal lenne magasabb – állítja a főtitkár. Tovább nehezíti az ágazat helyzetét, hogy a cégek túlnyomó többsége legközelebb ősszel kerül döntési helyzetbe. Ekkor sem biztos, hogy a forint erősödéséből adódó jövedelemkiesés továbbterhelhető az exportpiacokra; az áru csak annyit ér, amennyit adnak érte.
A hazai élelmiszer-kínálatban jelentős részt képviselnek az importtermékek. Miután gyorsan forgó napi fogyasztási cikkekről van szó, a forint erősödésének hatásának az elmúlt két hónapban már érzékelhetőnek kellett volna lennie. Elvileg. A gyakorlatban az árak sehol nem csökkentek; a 2001 júniusában mért éves élelmiszerár-emelkedés 18,1 százalék volt. Piros László szerint miután az ágazat elsősorban erőforrás-importőr (anyag, félkésztermék), illetve a késztermékimport túlnyomó részben kávé, tea, szójadara, kakaó stb., a végső fogyasztási cikkekre nem hat az olcsóbb import. Sőt! Mivel a cégek az exportveszteségeik jelentős részét szeretnék kompenzálni, a kiskereskedelmi árakra ható áremelési nyomás tovább növekszik.

Kamarai javaslat

A termelőágazatok érdek-képviseleti szervezetei egyáltalán nem a pénzpiaci instrumentumokban látják a megoldást; sokkal inkább valamilyen kormányzati kompenzációs megoldást sürgetnek. Ennek módját a különböző ágazatok különbözően látják, abban azonban mindenki egyetért, hogy ez nem a vállalakozás nagyságával összefüggő probléma, így a kompenzációt sem eszerint kellene differenciálni.
A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) is elkészítette programját a sávszélesítés negatív hatásainak kezelésére, amely költségvetési forrásból – átmenetileg – mentesítené a vállalkozásokat az alól, hogy szembenézzenek a problémával. Azt viszont mindenkinek be kell látnia, hogy egy liberalizált környezetben, úton az Európai Unió felé, nem lehet az országból inkubátorházat csinálni. Ez senki célját nem szolgálná, s a már ránk is vonatkozó EU-, OECD- és más nemzetközi előírások ezt nem is teszik lehetővé. Parragh László, az MKIK elnöke belátja, hogy a vállalkozókat már korábban tájékoztatni kellett volna, ami elmaradt. Most egy ágazatonként differenciált támogatást tart szükségesnek a veszteségek kompenzálására. Véleménye szerint olyan eszközöket kell alkalmazni, amelyek már léteznek, ellenőrizhetők, gyorsan bevezethetők és a szigorú nemzetközi szabályozásoknak is megfelelnek.
A kamara által kidolgozott intézkedéscsomag egy részét már augusztus közepétől bevezethetőnek véli az elnök, függetlenül attól, hogy a forint árfolyama hogyan mozog. Ez pedig egy kedvezményes banki kamatozású eximbanki hitelkonstrukció azok számára, akiknek a termékében minimum 50 százalékot eléri a hazai hozzáadott érték, valamint egy nem piaci feltételekkel kínált árfolyam-biztosítási lehetőség: a még be nem folyt 2001. évi esedékességű exportkövetelések esetében lehetővé kellene tenni a biztosítás igénybevételét önrész viselése és nyereségen való osztozás nélkül. A biztosítást a Mehib végezné, költségvetési hátterű biztosításként, költségvetési díjtámogatással. (Kérdés, hogy a két évre elfogadott költségvetésben hol vannak ezek a tartalékok?) A javaslat leggyengébb – és valószínűleg a kormányzattal is a legnehezebben elfogadtatható – pontja egy egyszeri állami támogatás adójóváírás formájában, az exportőröket ért veszteség megtérítésére. Ezt minden olyan vállalkozó igénybe vehetné, amelyek exporthányada az elmúlt két év átlagában meghaladta a 30 százalékot.
Az állami beavatkozás célja Parragh László szerint az lenne, hogy átmenetileg csökkentse a vállalkozó terheit, addig, amíg megtanulja kivédeni a kockázatokat. A támogatás mértéke 2001 folyamán viszonylag magas lenne, és 2002-ben fokozatosan csökkenne. Jövő év végére azonban az állami szerepvállalásnak meg kell szűnnie. És reméljük, hogy az akkor magukra maradó vállalkozók már jobban meg tudnak felelni az őket érő direkt piaci hatásoknak, amelyek száma az EU-csatlakozással még növekedni fog.

A BÁT és a liberalizáció
A magyar devizaszekcióban mostanáig kizárólag belföldi személyek kereskedhettek; külföldi csak a hús- és gabonaszekcióban adhatott megbízást devizahatósági engedély nélkül.
Külföldi tőzsdén hús- és gabonatermékekben magyar jogi személy korlátozás nélkül kereskedhetett brókercégen keresztül, természetes személynek azonban devizahatósági engedélyre volt szüksége, amit a Magyar Nemzeti Bank leggyakrabban elutasított. Pénzpiaci instrumentumokra sem jogi, sem természetes belföldi személy nem adhatott külföldinek megbízást. A forint konvertibilissá válásával bárki, bármelyik külföldi piacra adhat megbízást.
Az árutőzsde jelenlegi struktúrája megfelel az új előírásoknak, de az egységes tőkepiaci kódex hatására a BÁT-nak előreláthatólag két éven belül részvénytársasággá kell alakulnia. A másik alapvetően új konstrukció a szekciókban kereskedő cégekre vonatkozó előírásokban várható.
A jelenlegi törvény nem tesz különbséget aszerint, hogy valaki a hús-, gabona- vagy a devizaszekcióban kereskedik; a Központi Elszámoló Ház szabályzata differenciál a tőkekövetelmények tekintetében. Az új törvénykoncepció éles határt húz a három szekcióban működő cégek között. A hús- és gabonaszekcióban a jelenlegihez hasonló, de valamivel szigorúbb előírásoknak kell majd megfelelni, a devizaszekcióban azonban merőben új szabályozás várható: az ott működő brókercégeknek át kell alakulniuk befektetési szolgáltatókká, ami elsősorban megnövekedett tőkekövetelményt és részvénytársasági formát jelent.
Ma a tőzsdén az elszámolás forintban történik, és bár az átváltásból eredő veszteség a devizaszekcióban azonnal lefedezhető, az igazi áttörést a devizaalapú elszámolás jelentené. A devizaliberalizáció ezt elméletileg már lehetővé teszi, de ahhoz, hogy a gyakorlatban alkalmazható legyen, szükséges az Egységes Tőkepiaci Kódex módosítása, ami ősszel várható.