Az irány jó, de nagy a megvalósítás kockázata. Ez a summázata az április 23-án nyilvánosságra hozott Széll Kálmán Terv 2.0 című dokumentumot értékelő első nemzetközi elemzői reakcióknak, amelyek feltűnően egybecsengtek az egy évvel korábban publikált első Száll Kálmán Tervéivel. A programot a pénzügyi piacok kedvezően fogadták, a kockázati felárak csökkentek, a forint erősödött. Az viszont biztos, hogy a költségvetési hiány ígért szinten tartása érdekében tervezett lépések újabb terheket jelentenek a lakosság és a vállalkozások számára egyaránt, és fékezik az ország számára egyedüli kilábalást jelentő növekedést. Van munkaadói szervezet, amely szerint megszorítás az új adócsomag, más üdvözli, hogy szélesedik a közös teherviselés. Szakszervezetek szerint viszont tovább rontja az életszínvonalat, és félő, hogy sokak számára túl nagy terhet jelent majd. A Széll Kálmán Terv 2.0 egyelőre valóban még csak terv, de biztos, hogy nem sokáig marad az: a már idén szükséges bevételi többlet és az uniónak tett ígéretek miatt a parlament várhatóan gyors menetben elfogadja a kormány javaslatait.

Az üzleti életben mindenki a válság elleni csodaszert keresi, és a legtöbben a néhány még kószáló, fizetőképes új ügyfelet próbálják levadászni. A nagy küzdelemben sokan hajlamosak elfeledkezni azokról, akik egyszer már bizalmukat helyezték a cégbe. Pedig senki nem engedheti meg magának, hogy elveszítse akár egyetlen ügyfelét is. Ráadásul olcsóbb és hatékonyabb is a meglévők megtartására helyezni a hangsúlyt, mint újakat becserkészni.

Lehet vele fűteni, elektromos áramot termelni, gépkocsit meghajtani. Ráadásul az új fúrási technológiának köszönhetően hatalmas, úgynevezett nem hagyományos földgáz-készletek váltak kitermelhetővé. De megdőlni látszik az az axióma, miszerint feleannyi üvegházgáz-kibocsátással jár a földgáz használata, mint a széné, vagy hogy a földgázüzemű autók harminc százalékkal kevesebb szén-dioxidot eresztenek ki, mint a hagyományos benzinesek. A földgáz teljes életciklusa - a kitermelést, a feldolgozást és a szállítást is beleértve - ugyanis tetemes környezeti terhelést és szennyezést von maga után. A földgáz azonban favorizált energiaforrás a fejlett világban, és mindenütt komoly erőfeszítéseket tesznek az önellátás fokozására a függőség csökkentése érdekében.

Az üzleti élet, mint ahogyan az élet minden más területe is, együttműködések rendszeréből épül fel. Az együttműködés pedig bizalmat feltételez. A bizalom olcsóbbá és hatékonyabbá teszi a működést, és lojálisabbá a kollégákat. Kiépüléséért pedig sokat tehetünk.

Puszta ábránd, hogy az agrárium a gazdaság fellendítésének fellegvára lehet, az erre alapozó elképzelések - az ágazat tavalyi kiugró teljesítménye ellenére is - könnyen légvárnak bizonyulhatnak. A folyamatos vegzálás és ebből adódóan az agrárium minden területét átjáró bizonytalanság a legsúlyosabb oka annak, hogy mind a mai napig nem volt képes talpra állni a rendszerváltáskor jelentősen visszaesett ágazat. A teljesítőképességéből negyven százalékot vesztett mezőgazdaság átformálásával a '90-es évek óta valamennyi politikai erő próbálkozott. Az illúziókra és érzelmekre épülő döntések sora azonban nem vezetett eredményre: a szektor ma sem tudja betölteni a hazai gazdaságban tőle elvárt szerepet.

Bármennyire is koncentrál egy cég arra, hogy magas szakmai kvalitású, kiváló referenciákkal rendelkező, lelkes munkatársakat vegyen fel, a mindennapok során kiderülhet: hiába nyújtja mindenki a tőle telhető legjobbat, együtt valahogy mégsem működik igazán a rendszer. A sikeres csapatmunkához ugyanis nem csupán jó képességű emberekre van szükség.

 

Jó egy éve, 2011. március elsején mutatta be a magyar kormány a Széll Kálmán Tervet, amely azzal számolt, hogy a benne vázolt elképzelések eredménye magasabb gazdasági növekedés, bővülő foglalkoztatás, javuló versenyképesség, fenntartható pénzügyi egyensúly és csökkenő államadósság lesz. A tények egyelőre nemhogy nem igazolják a terveket, hanem épp az ellenkezőjét mutatják. Vértes András szerint a Széll Kálmán Tervet nagyobbrészt elfújta a szél. A GKI elnöke úgy véli, a magyar gazdaság hitelességi, bizalmi válságban van, s amíg ez nem oldódik meg, nem lesz gazdasági növekedés.

Egyelőre úgy tűnik, a kkv-knak nemigen van energiájuk arra, hogy érdemben foglalkozzanak az energiatakarékossággal, az energiahatékonysággal és a szolgáltatóváltással kapcsolatos teendőkkel. Pedig a jelen gazdasági helyzetben, amikor egy cég büdzséjében minden fillér kiadás számít, nem szabadna megfeledkezni az ezekben rejlő lehetőségekről. Spórolni persze a legtöbben megpróbálnak - hiszen a legolcsóbb energia a fel nem használt energia, ráadásul még a környezetet is kíméli -, de bármennyire is a takarékosságot szem előtt tartva működnek, energiára azért szükségük van. Nem mindegy azonban, hogy azt miképpen használják el. Hogy jelenleg nem éppen a legmegfelelőbben, azt az az elgondolkodtató adat is mutatja, hogy a vállalkozások energiahatékonyságában rejlő potenciál a teljes magyarországi energiamegtakarítási lehetőségek egyharmadát jelenti. Az energiafogyasztást és így a költségeket - a jobb szigetelés vagy az energiatakarékos világítás mellett - a fogyasztás nyomon követésével, a szokások megváltoztatásával is csökkenteni lehet, ily módon 5-10 százaléknyi energia is megtakarítható. Áramszolgáltató-váltással - amire 2008. január elseje óta lehetőségük van a vállalkozásoknak - és a cég működésére szabott ajánlattal pedig havi szinten 8 százalékkal csökkenhet a villanyszámla összege. Érdemes hát ezekre is energiát fordítani!

A nemzeti vidékstratégia végrehajtására szolgáló Darányi Ignác Terv elsődleges célja a vidék életminőségének javítása. A januárban bemutatott keretterv a 2013 végéig rendelkezésre álló, még le nem kötött EU-forrásokból biztosított 300 milliárd forintos kerettel indult. Az öt fő intézkedési területre épülő program célja, hogy a hazai termelők fenntartható módon minél több és jobb minőségű, egészséges élelmiszert állítsanak elő, s hogy az agrárium foglalkoztatásban betöltött szerepe dinamikusan erősödjön.

Az autó szinte nélkülözhetetlen munkaeszköz a legtöbb vállalkozás számára. Mutatja ezt az is, hogy az újautó-beszerzésekben egyre nagyobb a cégek súlya: 2009-ben az összes értékesítés több mint fele vállalkozások számára történt, 2010-ben pedig - miközben a teljes újautó-értékesítés a válság előtti érték negyedére csökkent - ez a mutató már elérte a 70 százalékot. A hatékony működés érdekében az autókkal kapcsolatos költségeket is számba kell tehát venni, és nem kell feltétlenül belenyugodni, hogy ez hatalmas tételt jelentsen a cég büdzséjében. Megfelelő finanszírozással, típusválasztással, az üzemanyag-fogyasztás kontrollálásával, flottamenedzseléssel jelentős megtakarítások érhetők el ezen a területen.

A közösségi oldalak mára az üzleti életnek is megkerülhetetlen részévé váltak, ezek jelentik egy-egy cég privát arcát. Ez valójában jó hír, még ha elsőre riasztónak tűnik is. A jó közösségi oldalas jelenlét ugyanis a leginkább költséghatékony PR-lehetőség, így kár is lenne kihagyni. Megmutatjuk, hogyan kell jól játszani ezekkel a kártyákkal.

Egymillió munkahely tíz év alatt. Bár néha még most is találkozhatunk ennek az ígéretnek némileg módosult változataival, nemrégiben maga a foglalkoztatásért felelős államtitkár is azt mondta: jelenleg nem az új munkahelyek létrehozása, hanem a munkahelyek megőrzése a fő feladat.

Rendkívül nehéz év lesz 2012 a vállalkozások számára. Az adók a GDP arányában két százalékponttal nőnek, miközben a piacok szűkülnek. Az összes közterheket figyelembe véve az állami költségvetés a nemzeti össztermék 38,5 százalékát központosítja, és osztja el újra. Összességében még sincs olyan rossz helyzetben Magyarország Vámosi-Nagy Szabolcs szerint, mint amennyire rossz a lakosság és a vállalati szféra közérzete.

 

Ez az év sem lesz a vállalkozások éve. Hiába a kormányzati ígéretek korábban az adócsökkentésre, majd a terhek növekedésének megakadályozására, ugyanígy az adminisztrációs terheik mérséklésére: a valóság mást mutat. Az szja-szabályozás változása, a járuléknövelés miatti nettó jövedelemcsökkenés eltüntetése a minimálbér és a garantált bérminimum gazdaságilag nem indokolható nagymértékű megemeléséhez és az elvárt béremelés megalkotásához vezetett, ami minden vállalkozásra jelentős, sokuk számára kigazdálkodhatatlan többletterhet ró, a kormányzati kompenzáció ellenére is. A közel százezer evás egyéni és társas vállalkozás drasztikus jövedelemcsökkenéssel kénytelen szembenézni. A társaságok személyesen közreműködő tagjainak akkor is járulékot kell fizetniük, ha jövedelmet nem élveznek tevékenységük után. Mindezek és az egyéb jogszabályi változások ráadásul az adminisztráció jelentős növekedését hozzák magukkal. Nem teszi egyszerűbbé az életet és némi pluszkiadást is jelent a kötelező kamarai regisztráció, de ebből talán idővel némi előnyük is származhat a vállalkozásoknak.

 

 

Sem a demográfiai, sem a foglalkoztatási mutatók nem kedveznek a nyugdíjaknak, ami a korhatárhoz közelállóknak sem ígér sok jót, a fiatalabb nemzedék számára pedig még a mainál is komorabb jövőt jósol. Az elmúlt két évben elkezdődött a nyugdíjrendszer átalakítása, de azt nem látni, milyen hosszú távú stratégia alapján. Az eddigi lépések célja, úgy tűnik, sokkal inkább a pillanatnyi költségvetési lyukak befoltozása, semmint a hosszú távon fenntartható és majdan védelmet, megélhetést nyújtó rendszer kialakítása. A korábbi, épphogy fejlődésnek indult hárompilléres nyugdíjrendszer helyett ma van egy megerősített, de nem túl erős első pillér, egy összeomlásra ítélt második és egy rendkívül bizonytalan harmadik, az unió számos tagországában ismert, ott az állami járadékot legerőteljesebben kiegészítő pillér, a foglalkoztatói nyugdíj viszont szinte ismeretlen nálunk, bár bevezetését jogszabály is magalapozza. A mi első pillérünkhöz most ugyan a korábbinál több járulék érkezik, hiszen a magánnyugdíjpénztárakból visszalépett hárommillió és most már a „maradék" százezer ember járuléka is ide folyik be, ám ezzel párhuzamosan tetemesen nőtt a majdan csakis állami nyugdíjat várók létszáma. A munkáltatói járulék „szociális adóvá" alakítása is inkább az állami költségvetést és nem a rendszer átlátható működését szolgálja, késik az ígért egyéni számla, egyre több a bizonytalanság. Ami viszont egyértelműen látszik, az az egyre növekvő nyugdíjkorhatár és a várhatóan egyre kisebb nyugdíj. Ilyen körülmények között kulcskérdés, sikerül-e az öngondoskodás gyakorlatát időben elterjeszteni, ám ehhez meg kellene teremteni a feltételeket is.

A vezetés nem pusztán a rendelkezésre álló erőforrások eredményes felhasználását és beosztását jelenti, hanem az emberek és a szervezet kultúrájának megfelelő mederben tartását is. A személyiségek egymásnak feszülése, a legváltozatosabb helyzetek megfelelő kezelése miatt ez legalább olyan nehéz.

A cselekvésre, az egyén felelősségére fókuszált a Piac & Profit által idén második alkalommal megrendezett Magyar Fenntarthatósági Csúcs konferencia. Több mint ötven előadó és a társadalom legszélesebb rétegeiből érkező közönség párbeszéde zajlott két napon keresztül.

A béren kívüli juttatások átalakításának vannak vesztesei, de igazán nyertesei nincsenek. A jövő évi változások áttekintésére, a tervezésre és a döntésre alig néhány hetük van a munkáltatóknak és a munkavállalóknak, pedig a 2012. évre vonatkozó jogszabályok erőteljesen átalakították a cafeteria munkáltatókat terhelő költségeit és azt is, hogy mire költhető el a juttatás.

Emelkednek az adók és járulékok, bonyolultabbá válik az adminisztráció, szigorodnak a büntetések, szaporodnak az ellenőrzések. A jövő évi adójogszabályok nem kedveznek sem a kisebb, sem a nagyobb cégeknek, nehezebbé teszik a munkavállalók életét, sőt bizonyos értelemben ellehetetlenítik.

Van olyan időszak, amikor a puszta racionalitás a helyzet felmérésére sem elegendő, nemhogy prognózis készítésére. Így nem a makroszámokra, még csak nem is az IMF-tárgyalásokra voltunk kíváncsiak, amikor Bod Péter Ákost, a Corvinus Egyetem tanszékvezető egyetemi tanárát kérdeztük, hanem arra, hogy szerinte miként alakul a gazdaság és vele az életünk az egészen rövid távú jövőben. Ő úgy véli, bajok vannak a kialakult döntési eljárásrenddel, a kormányszerkezettel és a gazdaságfilozófiával. Illúziók is léteznek amelyekkel le kell számolni. Az a nemzeti érdek, hogy új fejezet nyíljon, új személyekkel és korszerű felfogással.

A pusztán az agrárium dominanciáját hirdető politikával szemben a kormány komplex vidékfejlesztési programot hirdetett. Ebben kulcsfontosságú tényező a mezőgazdaság, ám a vidék nem egyenlő az agráriummal: V. Németh Zsolt államtitkár szerint az előbbi amellett, hogy a mezőgazdasági termékek termelésének tere, egyben biológiai élettér és társadalmi-kulturális tér is. Az agrártárca vidékfejlesztésért felelős államtitkára szerint a három terület harmonikus fejlesztése hozhat eredményt.

A devizahiteleket a piaci árfolyam alatt húsz százalékkal lehet végtörleszteni ez év végéig. A tényleges és a kreált árfolyam közti különbség azonban nem tűnik el, azt valakinek előbb-utóbb ki kell fizetnie. Ma látszólag a bankok lenyelik a költséget, ám valójában sokan mások is viselik a terhet. A végtörlesztés tehát nemcsak pénzügyi, hanem súlyos politikai, társadalmi és erkölcsi kérdés is. Az igazán bajban lévőknek nem nyújt megoldást.

Bár az irodai munka környezetterhelése kevésbé szembetűnő, mint az ipari és a mezőgazdasági termelésé, tömegesen olyan tényezőt jelent, amelynek hatásaival foglalkozni kell. Annál is inkább, mert az iroda zöldebbé tétele sok esetben nemcsak a környezetnek, de a cég költségvetésének és az ott dolgozó alkalmazottaknak is jó.

„Elég áttekinteni az elmúlt három év gazdaságpolitikai következetlenségét itthon és a nagyvilágban, elég követni az euró végeláthatatlan vergődését ahhoz, hogy belássuk: a közgazdaságtan eszköztárához egyszerűen nem fűződik az a bizonyító erő, amivel a kétségtelenül csapodár politika világát egy biztosabb, kiszámíthatóbb ösvényre lehetne terelni" - mondta Róna Péter a pécsi közgazdász-vándorgyűlésen. A neves közgazdász a Piac & Profitnak nyilatkozva azt is kifejtette: a magyar gazdaság nagyon sérülékeny, „balesetveszélyes" helyzetben van.

Minden korábbinál több információ bombáz mindenkit nap mint nap, s bizony nehéz bármivel is kitűnni közülük. Ilyen „zajban" önámítás lenne azt hinni, hogy a jó minőségű termék eladja saját magát. Ennek ellenére a legtöbb kis- és középvállalat egyáltalán nem költ kommunikációra, még a stabil, nyereségcentrikus kkv-k sem foglalkoznak különösebben önmaguk megmutatásával. Pedig ma a marketingre, kommunikációra fordított pénz nem luxuskiadás, hanem a túlélés egyik lehetséges útja.

Képzeljük el, hogy az irodaház automatikusan felismeri a belépésre jogosult munkatársakat, vagy azt, hogy nem kell értékes órákat tölteni az orvosnál a szokásos egészségügyi ellenőrzés miatt, mert az távolról is elvégezhető. Az, hogy szükségleteik jobb kiismerése révén hatékonyabban szolgálhatjuk ki saját ügyfeleinket, szinte már csak hab a tortán. Az M2M, vagyis a „tárgyak internete" mindezt lehetővé teszi.

A világ egyik legismertebb fenntarthatófejlődés-gondolkodójának, Dennis Meadowsnak az előadásával indult el a Piac & Profit és a SOL Magyarország által létrehozott Mesterek és Műhelyek rendezvénysorozat. A világhírű amerikai professzor a hatékonyság helyett a „rugalmas erő" kialakításának fontosságáról, valamint a kultúra megváltoztatásának szükségességéről beszélt.

A diagnózissal, hogy baj van, az előadók és a résztvevők nagy hányada egyetértett az idén Pécsett megrendezett 49. Közgazdász-vándorgyűlésen. A baj mértékét illetően szóródtak csak a vélemények. A konferencia Bod Péter Ákos elnökölte gazdaságpolitikai szekciójában szinte minden előadás elemezte ezt a kérdést, közülük most Chikán Attila és Mellár Tamás okfejtését foglaljuk össze.

A recesszió valószínűleg elkerülhetetlen. Bár a görög csődöt és az euróövezet felbomlását elképzelhetetlennek tartja a hivatalos uniós kommunikáció, több elemző másképp látja ezt. Európa ma bajban van, és a kilábalás egyáltalán nem könnyű. Akár lesz olyan ország, amely kénytelen elhagyni a monetáris uniót, akár nem, a felhalmozódott adósságot a közösségnek kell kezelnie, és ez sokba kerülhet Európa polgárainak is.

A jövő évi kilátások nem sok jót ígérnek a kkv-k számára. Az adóváltozások hatására csökkenő nettó személyi jövedelmek kipótlását a kormány a munkáltatókra kívánja hárítani, az elvárt béremelések mértéke viszont irreálisnak tűnik a stagnáló gazdasági-piaci környezetben. Különösen a magyar tulajdonú cégek 89 százalékát kitevő kis- és középvállalkozások számára jelenthet ez szinte megoldhatatlan feladatot. A minimálbér tervezett 18 százalékos növelése is beláthatatlan következményekkel járhat ebben a körben, ahol a vállalkozások többsége már eddig is a talpon maradásért küzdött. Lehet, hogy a cégek egy része vállalja a többletterheket, de ennél jóval valószínűbb, hogy a nyomás hatására sok munkavállaló átkerül a fekete- vagy a szürkegazdaságba. Ráadásul a közelmúltban kiszivárgott hírek bizonytalanságot hoznak a cafeteriarendszerbe is, ami pedig könnyebbséget jelenthetne a többletterhek kigazdálkodásában. Némileg javíthatják a kkv-k helyzetét a foglalkoztatás támogatását szolgáló intézkedések, és erősíthetné pozíciójukat, ha bátrabban alkalmaznák az atipikus foglalkoztatási formákat.

A világ tele van lehetséges Mark Zuckerbergekkel és Bill Gatesekkel, közülük mégis csak néhányan érnek el az említettekéhez hasonló sikert. A nagy ötleten és a pénzen kívül mi kell ahhoz, hogy köztük lehessünk?

A hazai vállalkozói szektor - ha a különböző szolgáltatók szempontjából nézzük - az elmúlt években tisztult, és lényegében kettévált. A középvállalatok egy része megerősödött, működésükben, szervezettségükben és így igényeikben is inkább a nagyvállalatokéhoz hasonló elbánást várnak. Mások viszont a piaci nehézségek, a kiélezett verseny hatására inkább a kisvállalkozások irányába mozdultak el. A közel 400 egyéni vállalkozó, a több mint 200 ezer betéti társaság, a kft.-k egy része és az őstermelők jelentős ügyfélkört jelentenek többek között a kommunikációs cégeknek, a bankoknak és az informatikai szolgáltatóknak. Van, ahol a mikro- és kisvállalkozások szegmensét - a kkv mintájára - mkv-ként említik, máshol az angol nyelvterületről érkezett soho - small office, home office - rövidítéssel jelölik őket, beleértve az egyéni vállalkozókat is. Bár a soho vagy mkv rövidítéssel illetett vállalkozói kör igényei sok szempontból közelebb állnak a lakossági ügyfelekéhez, elvárják, hogy vállalkozásként szolgálják ki őket. Egyenként ugyan kicsik, de összességükben már jelentős a nemzetgazdaságban betöltött szerepük: legalább 35-40 százalékban járulnak hozzá a GDP-hez, és a munkaképes lakosság 20-25 százalékát foglalkoztatják.

A szlovák határ közvetlen közelében meghúzódó zsákfalu első ránézésre nem az a hely, amit az ökotudatos vidéki életvitel hallatán hajlamosak lennénk elképzelni. Pedig Gömörszőlősön szombaton adták át az Ökológiai Intézet új látogatóközpontját. A mintaértékű létesítmények felszereltsége, működése s az ott folyó tevékenység a környezettudatos életmód elősegítését szolgálja.

Fontos, hogy az emberek ismerjék a magyar történelem eddig szinte tabuként kezelt sötét foltjait is, vallja dr. Vásárhelyi Péter. 

Továbbra is teljes homály fedi, hogy mi lesz néhány év - vagy akár pár évtized múlva is - az épp nyugdíjba menőkkel. A kormány jövőbeli tervei nem ismertek, a múltban hozott intézkedések körül pedig egyre több a kérdőjel. Azt viszont leszögezhetjük, hogy a nyugdíjcélra félretett megtakarítások nem fognak kárba veszni. Sőt! Mindenkinek nagyon is ajánlott az öngondoskodás.

Bajban vannak azok a kkv-k, amelyek kizárólag a belföldi piacra támaszkodnak. A hazai kereslet bővülésére idén sem lehet számítani. Ebben a helyzetben a beszállítói kapcsolatok bővítése vagy a külpiacokra kilépés nyújthat menekülést. Az út korántsem könnyű, hiszen a már éledő ágazatokban nagyon erős a konkurenciaharc, s tőke nélkül nincs sok esély.

A negyvennégy település alkotta térségi akciócsoport 2007-ben döntött arról, hogy elsősorban közösségi energiatermeléssel, megújuló energiaforrások hasznosításával kíván foglalkozni. Az egyre több sikert elkönyvelő együttműködéshez Miskolc városa után Eger, majd Paks csatlakozott. Idén nyáron pedig már együtt nyújtottak be pályázatot Brüsszelbe, immár Salgótarján, Veszprém és Kecskemét közreműködésével.

A kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszer felszámolását követően sokaknak lett egyértelmű, hogy az állami nyugdíj nem fogja fedezni a családok megélhetését a jövőben. Ennek ellenére az öngondoskodás szintje még mindig rendkívül alacsony a hazai társadalomban. A hosszú távú megtakarítások arányának növeléséhez anyagi forrásra legalább olyan szükség lenne, mint tudatformálásra.

Bár ma a következő hét év büdzséjénél égetőbb problémának látszik az unió következő hét hónapjának finanszírozása, a 2014-2020-as költségvetés elfogadása nem csúszhat. A vita most kezdődik. Miután a következő hétéves költségvetési keretösszeg legfeljebb a 2013-as becsült inflációval növekedne az előző hétéves büdzséhez képest, a felzárkóztatásra és a közös agrárpolitikára fordítandó kiadásokat reálértéken valamelyest csökkenteni kell, merthogy kutatásra, oktatásra, infrastruktúra-fejlesztésre és a külkapcsolatokra többet akar költeni az unió. A bevételi oldal egyik újdonságként szerepel két európai adó, amely az uniós polgárok zsebét is érintheti.

Ugyanaz a forint megy kézről kézre. Mindenki lecsippent belőle egy darabot, míg el nem fogy. Azután már csak az ősközösségi cserekereskedelem marad, mint a túlélés utolsó eszköze. A hazai kis- és középvállalkozások zöme úgy próbálta, próbálja meg átvészelni a nehéz időket, hogy gyakorlatilag azt a picinyke tartalékát élte, éli fel, amely már akkor is kevés volt, amikor a bajok elkezdődtek. Íme a magyar gazdaság valósága a 21. század elején.

Tizenkilenc éve került projektmenedzserként ahhoz a vállalathoz, ahol immár hét éve az első számú vezető. Károlyi László, a Legrand Zrt. vezérigazgatója szerint egy cégnél is lehet változatos és izgalmas az élet.

A márka értéket garantál. Tudjuk, mit kapunk, ha azt választjuk. A márka betartott ígéret - ahogyan azt David Ogilvy reklámguru mondta -, emellett a megkülönböztetés eszköze is, ami kiemel egy dolgot a többi hasonló közül. Mindez emberekre is igaz. Az énmárka fejlesztése fontos eszköz a munkaerőpiacon. Ügyfélkapcsolati pozíciókban dolgozó embereknél vagy éppen vezetők esetében a napi munkában is van szerepe.

Alapvető szokások változnak meg akkor, amikor valaki aktívan kezdi használni a világhálót. A digitális fogyasztó másképpen dönt, mást és máshogyan keres.

Ami szórakozásnak indult, lassan komollyá válik. A táblagépek kedves kis kütyüből munkagéppé érnek, egyes feladatokra alkalmasabbak lehetnek, mint a személyi számítógépek.