ÁLLAMI NYUGDÍJ
Nem látszik a stratégia
Az alapvető kérdés nem az dr. Kovács Erzsébet, a Budapesti Corvinus Egyetem tanára szerint, hogy fenntartható-e a nyugdíjrendszer, hanem az, hogy a jövőben nyugdíjassá válók miből fognak megélni. A kormány eddigi intézkedései erre nem adnak megnyugtató választ. Egy 1997-es törvény szerint 2013-tól a nettó átlagkereset helyett a havi bruttó átlagkereset lesz a nyugdíj kiszámításának alapja, de egy szolgálati év már csak 1,65 százalékot ér majd, így - a ledolgozott 40 évvel számolva - a helyettesítési ráta 66 százalék lesz, szemben a mostani 70-80 százalékkal.
- Aki jövőre megy nyugdíjba, már ezzel kalkulálhat, ha a regnáló kormány nem módosít a számítási modellen. A hírek szerint viszont szó van a változtatásról. Igaz, az alacsonyabb helyettesítési ráta összhangban lenne az európai gyakorlattal, ugyanakkor más országokban működik a második és harmadik pillér, esetenként a negyedik is - mutat rá a szakember.
■ A nyugdíjkorhatár felemelésével az uniós polgárok egyharmada– a magyarok 20 százaléka – ért egyet. A legtöbb visszautasító Romániában (87 százalék), Lettországban (86, Szlovákiában (83) és a hamarosan csatlakozó Horvátországban volt (81). A dánok, hollandok, írek, britek és osztrákok viszont átlátják, hogy szükséges a korhatár emelése, itt a lakosság több mint fele elfogadja ezt.
- A hazai nyugdíjrendszer pilléreinek radikális megnyirbálása önmagában nem garantálja, hogy a jelenleg érvényes demográfiai és foglalkoztatási mutatók mellett a rendszer hosszú távon fenntartható lesz. A foglalkoztatás stagnál, az aktívak száma szinte ugyanannyi, mint másfél éve volt, az eltartók és eltartottak aránya sem javul - mutat rá a problémára Kovács Erzsébet.
A népes Ratkó-korosztály tagjai - az 1953-1955-ös születésűek - mostanában kezdenek majd nyugdíjba menni, ami annak ellenére megterheli majd a rendszert, hogy az ez évtől életbe lépett nyugdíjkorhatár-emelés miatt az 1953-ban születettek már csak 63 évesen - vagyis 2016-tól - mehetnek nyugdíjba. Mivel a korosztályhoz tartozók nehezen tudnak elhelyezkedni - foglalkoztatásuknak nincsenek ösztönzői -, a befizetési oldal nem erősödik a továbbfoglalkoztatástól sem.
A munkáltatói járulék szociális hozzájárulási adóvá formálása sem a rendszer fenntarthatóságát szolgálja. Mivel nem járulék, a befizetésből nem következik nyugdíjjogosultság, így 2012-től nyugdíjfizetési kötelezettség mindössze a 10 százalékos járulékkal szemben keletkezik, az adóvá átnevezett 24 százalék más célokra is felhasználható.
- Az átstrukturálás negatív forgatókönyv esetén végső soron a nyugdíjak csökkenéséhez is vezethet - mondja Kovács Erzsébet, aki szerint a nyugdíjrendszer javítása szempontjából 2010 és 2011 két elveszett év volt.
A második pillér lebontása megkezdésekor ígért egyéni nyugdíjszámlák sem készültek el, bár tavaly decemberben Selmeczi Gabriella nyugdíjvédelmi megbízott azt mondta, hogy elkezdődött a kidolgozásuk. A névleges számla a nyugdíjas és az aktív dolgozók viszonyát tükrözi, és a svéd rendszer egyik fontos eleme. Elvileg a rendszer átláthatóbbá válását szolgálhatná, hogy a befizetett járulékból most már csak a tényleges nyugdíjakat fizeti az állam, a matematika törvényszerűségeit figyelembe véve viszont riasztó számokat kapunk.
- Ha a keresetem után 10 százalékot fizetek, és dolgozom 42 évig, majd 21 évig vagyok nyugdíjas, a fizetésem 20 százalékát kapom nyugdíjként - magyarázza a Corvinus tanára. Az emberek nagy része tehát időskorában nem a nyugdíjából fog élni, ezért az öngondoskodásnak hangsúlyos szerepet kellene kapnia az időskori megélhetés biztosításában. A jelentős ingatlanvagyon-állomány esetleg működhet nyugdíjcélú megtakarításként, ha a gyerekek kirepülésével a szülők kisebb lakásba költöznek.
- Várhatóan egy alacsonyabb szintre zsugorított rendszert fog az állam fenntartani, mert pénzügyi értelemben nincs más alternatíva. A mostani nyugdíjasoknak is valószínűleg csökkenni fog a járadékuk, igaz, magasabb értékről kiindulva, mint azoké, akik a jövőben mennek nyugdíjba - teszi hozzá Kovács Erzsébet.
Az európai országokban egyre inkább ösztönzik a negyedik pillér, az időskori foglalkoztatás megerősödését. A magyar jogszabályok is engedik a nyugdíj melletti munkavégzést, az adórendszer viszont egyáltalán nem támogatja. Azok, akik öregségi nyugdíjat kapnak - vagyis elmúltak 62 évesek - ugyan korlátozás nélkül dolgozhatnak a nyugdíj folyósítása mellett, de a megszerzett jövedelmük után járulékot és szja-t kell fizetniük. Az előrehozott öregségi nyugdíjat élvezők viszont 2012. január 1-jétől már nem minősülnek nyugdíjasnak, így kiegészítő tevékenységet folytató vállalkozónak sem. Nekik teljes terhet kell fizetniük, hogy kiegészíthessék korhatár előtti ellátásra átnevezett nyugdíjukat. Emellett, ha az éves jövedelmük meghaladja a minimálbér tizennyolcszorosát - ez havi átlagban a minimálbér másfélszeresét jelenti -, akkor attól az időponttól, amikor ezt elérik, megszűnik az ellátásuk. A korkedvezménnyel nyugdíjba menők eddigi nyugdíját pedig január elsejétől szolgálati járandóságnak hívják, amit 27 százalék szociális hozzájárulási adó (alapja a minimálbér 112,5 százaléka), 8,5 százalék egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulék (alapja a minimálbér 150 százaléka) és 10 százalék nyugdíjjárulék (alapja a minimálbér 100 százaléka) terhel.
Nő a korhatár
A nyugdíjtörvény értelmében az, aki 1952-ben született, 62,5 évesen válik jogosulttá az öregségi nyugdíjra, az 1953-as születésűek pedig 63 évesen hagyhatják abba a munkát. A hatályos jogszabály 2012-től évente fél évvel emeli a nyugdíjkorhatárt egészen 65 éves korig. Ez a korhatár vonatkozik tehát az 1957-ben és az az után születettekre. Németországban is ez év januárjától emelkedik 65-ről 67 évre nőkre és férfiakra egyaránt vonatkozóan a nyugdíjkorhatár, de lényegesen lassabb ütemben, mint Magyarországon: 2012 és 2024 között évente egy-egy hónappal, majd évente két hónappal tolódik ki a korhatár, így 2029-ben érik el a 67 évet. 45 év munkaviszony után azonban bárki nyugdíjba mehet, és fennmaradt a korkedvezményes nyugdíj intézménye is, amellyel az emberek többsége él. 2010-ben az összesen 674 ezer nyugállományba vonulóból csaknem 320 ezer ember a korhatár előtt döntött így. Ugyanez az arány 2000-ben még csak 14,5 százalék volt, 2005-ben pedig 41,2 százalék - írja az Index.hu a Süddeutsche Zeitung beszámolójára hivatkozva. Európában Izlandon, Norvégiában és Svédországban már korábban 67 év lett a korhatár, amúgy a legtöbb országban az emberek 65 éves korukig dolgoznak. Hollandiában is - az ő nyugdíjrendszerüket tartják a világon az egyik legjobbnak - 65 év a nyugdíjkorhatár, de szó van arról, hogy két lépcsőben 67 évre emelik, s a három pilléren nyugvó nyugdíjkifizetéseknek csak kisebb hányadát finanszírozza az állam. Német társadalmi szervezetek szerint a nyugdíjkorhatár felemelésével együtt az öregkori elszegényedés veszélye is nő. A legnagyobb gond, hogy a munkáltatók inkább a fiatal munkavállalókat keresik, 55 év fölött nagyon nehéz elhelyezkedni.
Az összeállítás további részei a magazinban olvashatók!
