A fenntartható fejlődés olyan fejlődést jelent, amely anélkül elégíti ki a jelenben jelentkező igényeket, hogy ezzel veszélyeztetné, hogy ugyanezek a jövőben is kielégíthetők legyenek. Ezt a definíciót használta nyitóelőadásában Ángyán József, a Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára, aki hangsúlyozta: a következő generációért viselt felelősség, a fenntarthatóság értékrendjének deklarálásán túl gyakorlati programokra is szükség van. Ma a világban globális tőkeérdekek állnak szemben a helyi közösség és környezet érdekeivel, s az államnak - idézte David C. Kortent az államtitkár - a közösségek oldalára kell átállnia annak érdekében, hogy a fenntartható eszmék hangsúlyt kapjanak. A piacgazdaság helyét az ökoszociális modell veheti át, ahol az állam beavatkozik az árak és termékek viszonyába úgy, hogy támogathatóvá teszi, ami fenntartható, és drágává, ami nem az. Az államtitkár szerint ide sorolható a népegészségügyi termékadó, a környezetvédelmi termékdíj vagy a regionális áfa bevezetésének lehetősége. Ez utóbbi lenne hivatott megakadályozni például azt, hogy egy helyben is előállítható sárgarépát megérje több ezer kilométert utaztatni, mielőtt az asztalokra kerül. Az államtitkár hangsúlyozta, nem a világot kell az ideáinkhoz alakítani, hanem a világhoz az ideákat. Fenntartható világot a mindenáron való átalakítás helyett az alkalmazkodás eredményez. Ezt az alapelvet fogalmazza meg a készülő vidékfejlesztési törvény.
Növekedés helyett fejlődés
Az államtitkár által idézett definícióból indul ki a készülő Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia is, melyről Bartus Gábor, a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács titkára beszélt, aki szerint a természeti erőforrások szűkössége mellett a humán, a társadalmi és a gazdasági pillér rogyadozását sem szabad figyelmen kívül hagyni a stratégia kidolgozása során. A fenntarthatóság nemcsak technikai, hanem kulturális kérdés is. Mint mondta, magunkat kell kihúzni a mocsárból, a kezdeményezés pedig csakis a társadalom „közepéről" lehet sikeres.
Üdvözölte a stratégia humán fókuszát Láng István akadémikus, a konferencia egyik védnöke is, aki cselekvésre szólított fel a túlélés érdekében. Mint mondta, nem engedélyre vagy támogatásra kell várni, hanem lépéseket tenni. „Túlélési Klubot" kell szervezni, mivel a felkészülés sürgető szükséglet. Távlatokban gondolkodva, a magyar lakosság hosszú távú túlélését hazai erőforrásokra alapozva kell megoldani, mert bár a globális problémák egy része - mint például a víz- vagy élelemhiány - hazánkat nem fenyegeti közvetlenül, nem függetleníthetjük magunkat tőlük.
A jólétről, a fejlődésről alkotott elképzeléseink megváltoztatására lenne szükség a fenntarthatóság eléréséhez Kerekes Sándor, a Corvinus Egyetem rektorhelyettese szerint. A Wall Street problémái helyett már sokkal korábban olyan globális kérdéseknek kellett volna a figyelem középpontjába kerülniük, mint a környezet vagy az egyenlőtlenségek. Véleménye szerint ezért vissza kellene térni a gyökerekhez, amikor is a gazdagság mérője az emberi boldogság volt. Hasonlóképpen a fenntarthatóság és mértékletesség összefüggéséről beszélt Gyulai Iván, az Ökológiai Intézet a Fenntarthatóságért igazgatója, aki hangsúlyozta: a növekedés nem kiút, lassításra van szükség. A mostani helyzetre szánt gyógyszer rosszabb, mint maga a betegség, hiszen a válság kezdetén 3100 milliárd dollárt költöttek egy rosszul működő rendszer megmentésére, miközben folyamatosan tovább nőtt az energiafelhasználás.
A valódi változáshoz új értékrendre és intézményekre van szükség. Ez lenne a megoldás Demcsák Mária, a Piac & Profit főszerkesztője szerint is, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy milyen ferde tudatrendszerben élünk, hiszen manapság az számít örömhírnek, hogy az amerikaiak újra fogyasztanak, és az a szomorú, hogy a világgazdaság még nem állt vissza a régi kerékvágásába. Pedig épp a világgazdaság régi állapota okozta azt a válságot, amelyet most szenvedünk el. A nyugati típusú társadalom értékrendje veszélybe sodorta az emberiség jövőjét a Földön - ezt mára már a tudomány is alátámasztja -, és egyre többen ismerik ezt fel a mindennapi életükben is. A tizenkét éve alapított Üzleti Etikai Díj pályázataiban is világosan látszik: egyre több cég látja, hogy az üzleti etika nem puszta környezetvédelem vagy jótékonyság, hanem olyan gondolkodásmód, amelynek át kell hatnia egy cég működésének mindennapjait a valódi változás elindulásához. (Erről részletesebben írunk lapunk ... oldalán.)
Megváltozott elvek
Majdnem reménytelen meggyőzni valakit arról a helytelen életformáról, életvitelről, amit éppen folytat, de az igazán reménytelen dolog saját magunkat megváltoztatni - idézte fel Márai Sándor író egyik sokszor citált gondolatát dr. Hegedűs Miklós, a GKI Energiakutató és Tanácsadó Kft. ügyvezető igazgatója. A közgazdász szerint az elmúlt évtizedekben általa is képviselt hagyományos közgazdasági elvek elvetését tapasztalta a tanácskozás előadásait hallgatva. Mint mondta, hisz abban a változtatási képességben, amit az emberiségnek e téren fel kell mutatnia a következő két-három évtizedben, így szerinte helytelen állítás, hogy 2030-2050 távlatában a túlélésre kelljen szerveződni. De kétségtelen, hogy a berögzült viselkedést és gondolkodásmódot sokkal nehezebb megváltoztatni, mint az anyagi feltételeket megteremteni. Annál is inkább, mert az ökonomizmus inkább vallás, mint törvényszerűségekkel alátámasztott tudomány Tóth Gergely, a Pannon Egyetem docense szerint. Ennek a vallásnak a tízparancsolata tartalmazza, hogy az ember önző, vagy hogy igyekezz legyőzni a versenytársadat, mert az fejleszti a képességeket.
A bevételből kéne élni, nem a tőkéből - volt László Ervin filozófusnak, a konferencia védnökének egyik legfőbb tanácsa. A Budapest Klub alapító elnöke szerint az élet keletkezéséhez és megmaradásához az energia állandó pótlására és a bolygón talált anyagok újrafelhasználására van szükség. Azaz: azt használjuk, ami „bevétel", vagyis a Nap energiáját, ami pedig „tőkeként" fogható fel - amit itt találunk a Földön -, óvjuk, újrahasznosítjuk. Így nem károsodik a termodinamikai vagy termális egyensúly. Az élet mint rendszer távol van az alapegyensúlytól, azaz dinamikus egyensúlyra van szükségünk a jövőben is, valamint információra, amely azt közli, hogyan használjuk az energiát és az anyagot. Minden lehetőségünk megvan arra, hogy helyrehozzuk a fenntarthatóságnak okozott hibákat, s László Ervin szerint tudjuk is, hogy mit kell tennünk a jövőnkért. Tennie azonban nem az egyénnek, hanem együtt az egész közösségnek kell. A dinamikus egyensúly fenntartására csak a társadalom egészének van lehetősége. Azonban nem a jelenlegi instabil helyzet fenntartására, hanem az új út megtalálására kell törekedni, amit a professzor szerint nem a politikai döntéshozók, sokkal inkább a gazdaság szereplői és a civilek tesznek majd meg.
Felkészülés a változásra
Tudósok ezrei jutottak arra a következtetésre, hogy ha nem változtatunk termelési és fogyasztási szokásainkon, civilizációnk elpusztul. Fülöp Sándor, a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa szerint csupán helyi, egyéni, kisközösségi szinten vannak tartalékaink. Ha a klímaváltozás küszöbönálló következményeit tudja is kezelni az emberiség, szinte lehetetlen kivédeni például az élelmiszerbiztonság megszűnésével járó negatív hatásokat, mint az éhínség, az elvándorlás. Magyarországon napi 130 hektár zöldterület vész el, kémiai anyagokkal szennyezik a földet, és figyelmen kívül hagyják a genetikai örökség védelmét - a biztosi iroda többek között e jelenségek ellen küzd.
A technológiai fejlődés valójában csökkentette az energia felhasználásának hatékonyságát - állította dr. Brezovits László, a Környezettudományi Intézet Alapítvány tudományos igazgatója, aki szerint a megoldás a szellemi fejlődés. Pedig az életünk - többek között az egész élelmiszeripar - villamos energiával működik - figyelmeztetett dr. Szeitzné Szabó Mária, a Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal főigazgatója. De nemcsak ez az iparág, hanem például az építőipar sem reagál a kor kihívásaira, a környezet problémáira Kárpáti József, az ÉVOSZ könnyűszerkezet-építő tagozatának marketingelnöke szerint. Amíg nincs kényszer, nem biztos, hogy változtatunk a fogyasztásukon. A „jó hír" az, hogy kényszer van - mondta Figeczky Gábor, a WWF Hungary igazgatója.
Hathatós, kényszerítő erejű döntéseket sürgetett dr. Faragó Tibor, a Szent István Egyetem címzetes tanára, mivel a korábbi gyakorlat - hogy egy környezetvédelmi probléma megoldásához 50-100 évre van szükség - már nem folytatható. Ennyi idő alatt ugyanis összeomlana az ökológiai szolgáltató rendszer, amelynek haszonélvezői vagyunk - ezt Juhász Árpád geológus, a konferencia védnöke a gleccserek rohamos olvadásával szemléltette -, de sem a nemzetközi, sem a hazai szabályozás sikere nem biztos. Ugyanakkor dr. Nemes Csaba, az agrártárca főosztályvezetője sorolta a kormány által kidolgozott terveket. Farkas István, a Magyar Természetvédők Szövetségének vezetője hitelek nyújtását látná jónak, amely részben a lakosság környezetvédelmi befektetéseit finanszírozná. A Magyar Tudományos Akadémia főtitkára, Németh Tamás szerint a civilizációnk hosszú távú érdekeit figyelembe vevő magatartásnak konzervatívnak és határozottnak kell lennie: „Nem kell a gyereket megkérdezni, hogy akar-e tanulni. Muszáj. Az a dolga" - mondta.
Versenyelőny a munkavállalóban
A boldogan végzett munka, az önmegvalósítás szerepe nem becsülhető le a fenntarthatóság megvalósításában. Hivatásukat motiváltan gyakorló, tartalmas munkafeladatokat végző egyének nélkül nincs fenntartható társadalom. Mivel bio-, pszicho-, szociális és spirituális lények is vagyunk, a nagy rendszerek egészébe való beágyazottságunkat mindenképpen tudomásul kell vennünk Bagdy Emőke szakpszichológus szerint. A felelősséget pedig vállalni kell a szellemi környezetszennyezésért is, amit ártalmas, destruktív energiák árasztásával okozunk. Mindenkibe be kell csepegtetni az egyéni felelősséget, mindenkinek tennie kell legalább egyéni hatókörében, családi, munkahelyi léptékben.
Holisztikus szemlélettel közelít Csíkszentmihályi Mihály magyar származású tudós is, aki összekapcsolta a szeretetet, a boldogságot és a fenntartható fejlődést. Az általa megalkotott flow-elméletet Vécsey Zsadány, az Aleas Simulations ügyvezetője mutatta be. Az elmélet szerint létezik olyan hozzáadottérték-termelés, amely nehezen írható le a klasszikus növekedési modellekkel. Amikor a képességek egyensúlyba kerülnek a kihívásokkal, előáll az úgynevezett „áramlatállapot", olyan lelki- és viszonyrendszer, amelyben az elégedettség és a hatékony működés egyszerre valósul meg. Az erre való ösztönzés tanulható, így értékteremtő kimenetele lehet akár egy konfliktusnak is. A fenntartható vezetés legfontosabb alapvetései közé tartozik, hogy milyen optimizmussal képesek a jövőbe tekinteni az irányítók. Gazsi Zoltán, az Eisberg Hungary ügyvezetője azt vallja, hogy az ember először a „saját portáján tegyen rendet", utána teheti a környezetével is ugyanezt. Véleménye szerint mindennek alapja az ember, értéket teremteni csakis motivált dolgozókkal lehet.
Magyarország versenyelőnye elsősorban a munkavállalóiban van. Amikor egyre nagyobb munkaterheket rónak rájuk, és egyre dinamikusabb, ismeretlenebb piaci körülmények között kell érvényesülniük, különösen fontos a lelki egészségük. Ennek ápolását célzó tréningekre, képzésekre, programokra pedig a munkáltatónak kell áldoznia. Elindult ugyan az öngondoskodásnak egyfajta mozgalma, hogy az emberek igyekeznek gondot fordítani egészségük és szellemi erőnlétük megőrzésére, de a jelenség korántsem egyetemes - mondta Szűts Ildikó, az OTP kommunikációs igazgatója, az Országos Humán Menedzsment Egyesület elnöke.
Tudnunk kell, mikor és mitől teljes egy ember, miért és hogyan érzi jól magát, hogy annak elérésében segíthessünk - mondta dr. Kovács Eszter, a Profil Training Kft. ügyvezető igazgatója. A pozitív érzelmek segítik az idegrendszer működését, fokozzák a figyelmet, a kreativitást, a kitartást, erősítik az immunrendszert, valamint szociális interakcióra, toleranciára és kooperációra serkentenek. A munkavállalók gyakran okolják munkahelyüket a bennük fellépő stresszért, de csak az esetek 10-20 százalékában jogos ez - mondta Bokor Petra, az Acala Tanácsadó Kft. pszichológiai tanácsadója, a fennmaradó 80-90 százalékban a konfliktusok gyökere a személyiségfejlődésünkből ered. Ugyanakkor számítások bizonyítják, hogy a munkavállaló jobb közérzete előnyt jelent a foglalkoztató számára is. Pelyhe Zsuzsanna, a Hunguest Hotels értékesítési ágazatától úgy látja, a HR révén elért személyiségváltozás az élet más területeire is rányomja bélyegét, nem csak a szakmaira. Szerinte kulcsfontosságú lenne, hogy már az oktatásban is megjelenjen az önfejlesztés, a kommunikációs és konfliktuskezelési képesség, ami segít a felnőttéletben is.
Vállalati felelősség
A vállalati fenntarthatóság üzleti megközelítés, ezt nem is érdemes tagadni, semelyik vállalatot sem jótékonykodni hozták létre - szögezte le Szomolányi Katalin, Magyar Telekom vállalati fenntarthatósági osztályának vezetője. A társaság felmérése szerint a magyar fogyasztókat nem befolyásolja választásaikban az adott cég fenntarthatóság iránti törekvése, sokan még a fogalom jelentésével sincsenek tisztában. A tudatos fogyasztók száma egyelőre siralmasan alacsony a magyar társadalomban Újhelyi Katalin, a Tudatos Vásárlók Egyesületének programvezetője szerint is. Ám egy vállalat gondolkodását is el lehet mozdítani, hogy bár profitorientált - s ez a fenntarthatóságnak fontos része -, képes legyen jó ügyekért tevékenykedni úgy is, hogy megtalálja a lehetőségeket az egyének számára is - tette hozzá Somorjai Éva, a cég HR vezérigazgató-helyettese. Kanyó Roland, a dm Kft. PR-menedzsere szerint ráadásul versenyelőnyt jelent, ha egy vállalat gondoskodik a vásárlóiról és a környezetről, ezért a fenntarthatóság stratégiailag is fontos. Pálfalvi Ágnes, a Tesco kommunikációs igazgatója azt hangsúlyozta, a vállalat maga is a társadalom része, hiszen felelőssége van a munkavállalóival és a részvényeseivel szemben is, utóbbi szerepében a profitért felel. A rövid és hosszú távú érdekek ellentétbe kerülhetnek egymással, de ezek az érdekek és hatások hosszabb távon összehangolhatók. A fenntarthatóság érdeke egy vállalat esetében nehezen előzheti meg a profitérdeket, de a felelős működés nem pénzfüggő - hangzott el a CSR-kerekasztal-beszélgetésen. A cégek növekedési kényszere ellen egy új gazdasági modell kidolgozása lehetne a megoldás.
Egyes iparágaknak - például az IKT-nak - fontos szerep juthat a fenntartható fejlődésben. Az informatikai fejlesztések Jakab Roland, az Ericsson vezérigazgató-helyettese szerint nagy szerepet játszhatnak a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésében, például a szélessáv beépítése más iparágakba 2020-ig 15 százalékos megtakarítást jelent. A manapság sokat szidott bankok is működhetnek másképp, pénzintézetnek és ügyfélnek nem kell szemben állnia egymással - mondta Salamon László, a MagNet közösségi bank vezérigazgatója. Az ügyfelek itt dönthetnek a befektetések céljáról, ugyanis akinek pénze van, annak felelőssége is van az iránt akkor is, ha bankban tartja. Így elérhet, hogy a saját profit, ha olykor kisebb is, de mindenképp etikus legyen.
Nemcsak cégek, települések esetében is szem előtt lehet tartani a fenntarthatóság szempontjait. Erről beszélt Kohajda László kecskeméti önkormányzati képviselő, aki gazdaságilag-környezetileg fenntartható várost támogat annak ellenére, hogy ezt egyelőre nem jutalmazzák a választók. Dr. Virányiné dr. Reichenbach Mónika, Pázmánd polgármestere sikereikről számolt be. Az önszerveződő település figyel a gyerekek egészséges étkeztetésére, kihasználja a lakók képességeit a közös igények kielégítésére, és támogatja a tudatos környezeti nevelést. A megvalósult példa Gömörszőlős, ahol a lakók elvándorlása miatt a szemléletváltás a túlélés feltétele volt, mivel lassan a vegyesbolt is bezárni kényszerült a forgalom visszaesése miatt. A fenntartható fejlődés elveinek gyakorlati alkalmazásával a termelés és a helyi termékek értékesítése jelentette a megoldást. A programban az ökogazdálkodás, a természetvédelem és a helyi kézművesség került a középpontba, és - ahogyan azt Gyulai Iván mondta - kiderült, „a fenntartható rendszerek kiépítéséhez és működtetéséhez nincs szükség talicskányi pénzre".
