Az elmúlt több mint húsz évben számos jogszabály-módosítás és stratégia született a hazai agrárium helyzetének jobbítása érdekében. Sok elképzelés nem valósult meg, és előfordult az is, hogy az újonnan alkotott földtörvényt három hónap után visszavonták, mondván, hiba történt. Az aktuális elképzeléseket tartalmazó Nemzeti Vidékstratégiát a kormány 2012. március 21-én fogadta el. Ennek kapcsán Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter kijelentette: a stratégia megalkotásával hosszú évek óta tátongó űrt sikerült most betölteni. Fontos cél a belföldi és külföldi piacok megtartása, a családi gazdaságok támogatása, környezeti értékeink megóvása és a fenntartható gazdálkodás biztosítása - fogalmazott a tárcavezető.
Bár a 130 oldalas stratégia elfogadását társadalmi vita előzte meg, és vannak ágazati koncepciók, amelyeket a kormány egyeztetett a szakmai szövetségekkel, szakértők szerint a vidéket apró családi gazdaságok sokaságaként elképzelő, integrált gazdálkodást és állattartást ösztönző politika illúziókra épül. A legnagyobb baj az Horváth Gábor, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének (MOSZ) főtitkára szerint, hogy a jelenlegi politika sem teremti meg a vidék gazdasági hátterét, és nem kezeli az ágazatot évek óta jellemző bizonytalanságokat. A mezőgazdaságban meglévő feszültségeket a Darányi Ignác Terv (lásd Piac & Profit 2012/3. szám) sem oldja fel. Akkor sem, ha az első betűtől az utolsóig megvalósulnak az abban megfogalmazottak.
- A rendszerváltás óta egyik politikai erő sem volt elégedett a mezőgazdaság aktuális üzemszerkezetével, és mindenáron át akarta alakítani azt. Ma épp egy olyan struktúrát igyekeznek visszaállítani, amely valójában a múltban sem létezett abban a formában, ahogyan most feltüntetik - állítja a MOSZ-főtitkár, aki szerint a családi kisgazdaságok iránt megnyilvánuló nosztalgia mellett nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy nagyüzemek mindig is léteztek. 1989-ben a mezőgazdasági produktum 38 százaléka származott kis, családi gazdaságokból, de ezek hátterében ott álltak a nagyüzemek, a háztáji gazdaságokat integráló szövetkezeti rendszer, amely 80 százalékban a rendszerváltás áldozata lett.
Ma a hazai földterületek 35-40 százalékban kis magángazdaságokból állnak, ám ezen a szinten a hatékony termeléshez hiányzik a tőke és a szakértelem. Számos európai ország agrárstruktúrája is azt bizonyítja, hogy a valóban apró gazdaságok csak akkor tudnak fenntartható módon működni, ha egy szervezett rendszer áll mögöttük. Dániában, Franciaországban, Németországban vagy Ausztriában egyaránt létezik olyan integráló hálózat, amely segíti az értékesítést, a beszerzést, a pénzügyi tervezést és mindazoknak a részfeladatoknak az ellátását, amelyeket hatékonyan csak „nagyban" lehet elvégezni. A gazdálkodónak pedig nem marad más feladata, mint hogy azt tegye, amihez tényleg ért: gazdálkodjon a földjén.
Nehezíti a mezőgazdaságból megélni próbáló hazai termelők helyzetét az is, hogy 52 százalékuk egyéni gazdálkodó, a többi társas vállalkozás. Utóbbiak esetében az átlagos birtokméret 300-400 hektár, míg a családi gazdálkodók sokszor ennél ténylegesen jelentősen nagyobb földterületet művelnek meg annak ellenére, hogy a törvény értelmében személyenként legfeljebb 300 hektár föld lehet tulajdonban, és ugyanekkora terület bérelhető. A cégek viszont kizárólag bérelhetik a földet, és ki vannak szolgáltatva a tulajdonosoknak. Bármilyen fejlesztéshez - legyen az egy gyümölcsös vagy egy öntözőrendszer telepítése - a tulajdonosok 100 százalékának beleegyezése szükséges a hatályos jogszabályok szerint.
- A kiszámíthatatlanság az egyik oka annak, hogy a beruházásigényes ágazatok, mint az állattenyésztés vagy a gyümölcs- és zöldségtermesztés, nem fejlődnek - mutat rá Horváth Gábor.
- Az 50-80 millió forintos gépbeszerzés vagy fejlesztés bizonyos földméret felett térül meg, a modern eszköz viszont a hatékony termelés záloga. A hazai termésátlagok még a legjobb évben is elmaradnak a nyugat-európaiaktól, sőt, a régiós versenytársak is leköröznek bennünket. Ráadásul Magyarországon kiugróan magas a termésingadozás, köszönhetően az elmaradt fejlesztéseknek. A termőterületek mindössze három százaléka öntözött például. Tavaly, a jó időnek köszönhetően, a mezőgazdaság valóban „megmentette" az ország GDP-jét, ám egy évvel korábban a termelés 12 százalékkal esett az azt megelőző évhez képest. A bizonytalan gazdálkodás is oka annak, hogy a Magyarországon megtermelt élelmiszer drágább, mint az importáru - sorolja az alapvető problémákat Horváth Gábor, aki szerint nem a régi szövetkezeti rendszert kellene visszahozni, hanem felépíteni egy önkéntes alapon működő 21. századi struktúrát, amelyben a végrehajtásra képes kicsiknek és a beruházni tudó nagyoknak egyaránt van szerepük.
Amíg azonban az „őstermelő" jobbára csak adózási kategória, valószínűleg nem vonzó számára az, hogy a legális gazdaságban átlátható módon gazdálkodjon. Így viszont senki nem érdekelt a rendszer újrafogalmazásában.
Mindezeknek köszönhető, hogy a rendszerváltáskor jelentősen visszaesett termelési volumen máig nem bővült. De talán ennél is nagyobb probléma a mezőgazdaságban foglalkoztatottak létszámának drasztikus visszaesése. „A mezőgazdaság a vidéki foglalkoztatás alapja" - hangsúlyozta egy interjúban Fazekas Sándor, aki február végén egy üzem avatásán célként fogalmazta meg, hogy az agrárágazatban foglalkoztatottak száma elérje a 200-250 ezret. Vannak, akik szerint ez is csupán illúzió, ahogyan az apró családi gazdaságokra épülő mezőgazdaság is az.
A kilencvenes évek elején valóban közel 600 ezer főt foglalkoztatott az ágazat, amiből mára mindössze 100 ezren maradtak. A magas alkalmazotti létszám mögött azonban a szövetkezeti rendszer sajátossága állt: a kötelező foglalkoztatásnak köszönhetően ezek a szervezetek számos nem mezőgazdasági tevékenységet végeztek azokban az időszakokban, amikor a földek nem adtak munkát. Télen az asszonyok papucsot varrtak, volt cipőfelsőrész-készítő üzem, kazánöntöde. Ráadásul a 600 ezer ember a szerelő- és építőipari tevékenységet végzőket is magában foglalta akkoriban. A papíron mezőgazdaságban dolgozók jelentős része tehát soha nem élt ténylegesen a mezőgazdaságból, ráadásul a technikai fejlődés következtében ma még kevesebb ember kell ugyanahhoz a munkához.
- Azért is illúzió a mezőgazdaságban foglalkoztatottak számának növelése, mert a hazai ágazatra így is a túlfoglalkoztatás jellemző. Dániában egy, a mienkkel megegyező méretű birtokon három főt alkalmaznak, nálunk harmincat. Ez is megmutatkozik a hazai produktum versenyképességében - mutat rá a főtitkár.
Az idei elvárt béremelés sem a mezőgazdasági dolgozók létszámnövekedésének irányába hat, sőt! A szövetség kimutatásai szerint mára a bérköltség gazdálkodási tényezővé vált, a nettó bércsökkenés kompenzációjára vonatkozó kormányzati elvárás pedig a szektor sajátosságai miatt sem teljesíthető, így jelentős leépítések várhatók. A MOSZ tagvállalataitól bekért mérlegadatok alapján végzett durva számítás szerint az adózás előtti eredmény hozzávetőlegesen megegyezik a támogatás és a bérköltség különbségével. Ez azt jelenti, hogy a mezőgazdasági termelők nyereségét akár a támogatások mértékének csökkenése (ma hektáronként 50-60 forint uniós támogatás jár a területet művelő gazdának, de 2014-től reálértéken számítva ennek csökkenésére lehet számítani a KAP-reform értelmében), akár a bérre rakódó terhek bővülése erodálhatja. Az adójóváírás kivezetése 20 milliárd forintos pluszköltséget jelent a mezőgazdasági foglalkoztatóknak.
Az állattartás illúziói
Szintén a rendszerváltás óta sújtja az ágazatot az állattartás volumenének döbbenetes visszaesése: a sertésállomány az egyharmadára esett, és a 100 hektárra jutó szarvasmarha-állomány is messze elmarad az EU27-ek átlagától.
Az előző kormányzat idején is megfogalmazódott, hogy ösztönözni kell az állattenyésztés bővülését, de csupán a politikai szlogen szintjén maradt az elképzelés. A mostani kormány ennél tovább ment: meghirdette az „egy porta, egy disznó" programot. A sertéságazat fejlesztési koncepciója szerint hat év alatt 6 millióra bővülne az állomány. A szakmai szövetségekkel is megtárgyalt tervezet a módszertant is megfogalmazza. Ezek szerint a rendelkezésre álló források egy része a nagyüzemek fejlesztését szolgálja, és megnyílnak források a kistermelői kör bevonására is. A célok között szerepel az is, hogy a helyben termelt árut helyben kell értékesíteni. A filozófiát üdvözli Horváth, ám szerinte bizonyos feltételek hiányoznak.
- Pozitív, hogy a stratégia vertikális megközelítésben tárgyalja az ágazat problémáit, és a húsipari szereplőket is bevonja Az elképzelés jó, mégsem látszik a fenntartható stratégia. Kérdés, hogy kinek éri meg beruházni, különösen annak tükrében, hogy a hazai feldolgozóipar is komoly problémákkal küzd.
A fejlődés kulcsa
A kormány a feldolgozóipar fejlesztését mint a mezőgazdaság talpon maradásához elengedhetetlenül szükséges tényezőt kezeli. Fazekas Sándor a nemzeti vidékstratégiára és a Darányi Ignác Tervre utalva beszélt arról, hogy minél magasabb szinten feldolgozott élelmiszerek termelésére van szükség, mert erre van igény a kül- és belföldi piacon, és ezzel lehet versenyképesnek lenni.
A nemzetgazdaság külkereskedelmi egyenlege 2011-ben 5,9 milliárd euró volt, amiből 2,1 milliárd származott agrártermékekből. Ha az ország jól használja ki az uniós forrásokat, emellett sikerül felszámolni az üzemszervezeti rendszer anomáliájából fakadó bizonytalanságokat, javul a hatékonyság, és ennek köszönhetően nő a termelékenység. Ez az összeg akár a 3 milliárd eurót is elérheti nagyon rövid időn belül - mondja Horváth Gábor. Ha pedig megteremtődnének a kereskedelmi feltételek, és bővülne a hazai feldolgozóipari kapacitás, a szektor ennél is jelentősebb növekedési potenciával bírna.
A Vidékfejlesztési Minisztérium március elején kinevezett parlamenti államtitkára, Budai Gyula első hivatalos szakmai programján az MTI beszámolója szerint azt mondta: Magyarország és Európa számára „a mezőgazdaságon keresztül vezet az út a válságból való kilábaláshoz". A kis-, közepes és nagygazdaságok harmonikus egyensúlyát megteremtő ágazati politikát hirdető szakember szerint a mezőgazdaság a jelenlegi teljesítménye duplájára is képes lenne, ehhez azonban további lépések kellenek, amelyeket a kormány meg fog tenni.
Horváth úgy véli, elsősorban a munkaintenzív ágazatokat kell fejleszteni, és a hazai áru magas minőségét előtérbe helyezni.
- Innovatív, élelmiszer-biztonsági szempontból makulátlan termékekre van szükség, amelyek biztosítják, hogy a hazai áru tartósan piacon maradjon. Komplex szemlélet nélkül, önmagában csak a termelést ösztönözni felelőtlenség. A mezőgazdaság fejlődéséhez elengedhetetlen a biztonság megteremtése. Az ebből élőknek látniuk kell, hogy a megtermelt árut holnap is képesek lesznek megfelelő áron értékesíteni.
