NYUGDÍJ

A munka savanyú gyümölcse

Keveseknek jelent biztos megélhetést az állami nyugdíj, a jövőben pedig még többen kerülhetnek nehéz helyzetbe azután, hogy már nem dolgoznak. Jelenleg egy nyugdíjasra körülbelül 1,4 járulékfizető jut, az alacsony foglalkoztatottság és a minimálbéren bejelentettek tömeges létszáma miatt. Tíz év múlva a helyzet még rosszabb lesz. A jelenlegi trendek mellett a ma negyvenes korosztály nyugdíjazásakor egy eltartóra egy eltartott jut majd. És akkor még nem beszéltünk a nyugdíj mértékéről, hogy vajon biztosít-e majd tisztességes megélhetést.

A boldog, békés öregkor sokak számára csak álom, ha nem rendelkeznek nyugdíjkiegészítő jövedelemmel. Az egyik út a nyugdíjazás utáni munkavállalás lenne, ám ez nem tűnik népszerű megoldásnak Magyarországon: a magyarok mindössze 18 százaléka állna munkába nyugdíjasként a Randstad idén nyáron készült nemzetközi felmérése szerint. Ugyanerre a kérdésre az angoloknál 55, a lengyeleknél pedig 62 százalék válaszolt igennel. Így viszont marad az aktív évek során felhalmozott megtakarításból származó pluszpénz, hiszen abban ma már mindenki egyetért, hogy a minimálbéren foglalkoztatottak semmiképpen nem számíthatnak majd tisztességes megélhetést nyújtó időskori jövedelemre. Persze érdemes takarékoskodniuk azoknak is, akik ma viszonylag jól keresnek, mert ők sem lehetnek biztosak abban, hogy majdani nyugdíjukból mindenre futja majd, hiszen az állami nyugdíjrendszer a jelenlegi formájában fenntarthatatlan, a változása pedig sokaknak okozhat kellemetlen meglepetést.

A kötelező magánnyugdíj-pénztári rendszer felszámolásakor a kormányzat egyéni számlát ígért az állami rendszerbe visszalépőknek, de ugyanakkor azt is leszögezte, hogy marad a felosztó-kirovó nyugdíjrendszer. A két állítás ellentmondását igyekszik feloldani az a kormányzati elképzelés, amely szerint emelkedne a munkavállalók által az öregségi nyugdíjra befizetett járulék, míg a munkáltatók befizetése csökkenne. „Az embereknek illúziói vannak az állami szerepvállalás lehetőségeiről, így túl keveset takarékoskodnak" - olvasható a Nemzeti Erőforrás Minisztérium (Nefmi) által a kormány részére készített nemzeti nyugdíjpolitikai koncepcióról szóló előterjesztésben, amely szerint a munkavállaló által fizetett járulékot egyéni - ahogy a koncepció megfogalmazza -, „eszmei jellegű tőkeszámlán" írnák jóvá, ezt valamilyen mértékkel valorizálnák, és az így kapott egyenleg, valamint a nyugdíjazáskor várható hátralévő élettartam alapján határoznák meg a nyugdíjat. A munkáltató által fizetett rész nem teremtene egyéni jogosultságot, mert nem járulék, hanem hozzájárulás lenne. A 2011. december 1-jétől egyébként már „munkáltatói nyugdíj-hozzájárulásnak" hívott kötelezettség mai, 24 százalékos mértéke csökkenne, ezt tennék át - felbruttósítva - a munkavállaló bérébe, megteremtve a forrását annak, hogy az utóbbi által fizetett járulék 10 százalékról 20 százalékra emelkedjen.

„Ennek következtében radikálisan csökkenne a munkáltatók kimutatott közterhe, ami fontos a nemzetközi versenyképességi összehasonlításokban" - olvasható a dokumentumban, hozzátéve: „a szükséges törvénymódosítást úgy kell megalkotni, hogy a munkavállaló nettó jövedelmi helyzete ne változzon". Ám a nominális bér bruttósítással megnövelt része után is személyi jövedelemadót kell fizetni, így lehet, hogy a munkavállaló nettó bére csökken. Emellett a jövedelemkiesést bizonyos szegmensekben az adójóváírás tervezett fokozatos kivezetése is növelni fogja.

Miután a jelenleg mintegy 2700 milliárdos nyugdíjkassza már most is mintegy 900 milliárd forintos hiánnyal küzd, nehéz elképzelni, hogy mi lesz a jövőben az aktuális nyugdíjakkal, amelyeknek összegét a számítás alapja - bruttó vagy nettó jövedelem - is befolyásolni fogja, mint ahogyan az is, hogy változik-e a ráta. A járadékok várható konzervatívabb indexálása a nyugdíj értékének jelentős csökkenéséhez vezethet. A Széll Kálmán-terv szerint az új nyugdíjrendszert 2012. január elsejével vezetik be.

REÁLHOZAM

Félünk a sokévi lekötéstől

A sok kérdőjel mellett számos lehetőség van arra, hogy valaki kiszámítható jövedelemről gondoskodjon maga számára időskorára úgy, hogy aktív korban saját „egyéni számlát" nyit. Akár az önkéntes nyugdíjpénztár, akár tartós befektetési számla (TBSZ), akár nyugdíj-előtakarékossági számla (NYESZ), akár megtakarítással ötvözött biztosítás mellett döntünk, a hangsúly a rendszeres, hosszú távú megtakarításon van. Bár az elmúlt egy-két évben egyre többet hallani a különböző lehetőségekről, ezek népszerűsége továbbra is csekély.

A helyzeten - ellentétben a várakozásokkal - a reálhozamok augusztusi kifizetése sem sokat javít: továbbra is a rövid távú megtakarítások a legnépszerűbbek a Budapest Bank és a Budapest Alapkezelő megbízásából a reálhozamok kifizetése kapcsán készült lakossági kutatás szerint. Bár az átlag feletti reálhozamot kapók 58 százaléka részben vagy egészben megtakarítja azt, elsősorban biztonsági tartalékot képeznek (56 százalék), és mindössze a megkérdezettek 28 százaléka jelölte meg a tartalékolás céljaként a nyugdíjas évek anyagi biztonságát (a válaszadók több célt is kiikszelhettek). A pénzek nagy része bankbetétekbe vagy folyószámlákra kerül - a megtakarítani szándékozók 37 százaléka egy éven belüli időszakra tervezi befektetni az összeget -, mindössze 17 százalék tesz félre nyugdíjcélra: 14 százalék önkéntes magánnyugdíj-pénztári számlájára fizeti be (de csak 5 százalék kérte eleve ide az utalást), 3 százalék pedig NYESZ számlán fialtatja a reálhozamot. A teljes mintára vetítve a megkérdezettek 18 százaléka a magánnyugdíjpénztártól kapott pénzből a hitele törlesztőrészletét fogja befizetni.

Mivel a felmérés az átlagosnál nagyobb visszatérítést kézhez kapók körében készült, feltételezhetjük, hogy az alacsonyabb jövedelmi szegmens tagjai között még jelentősebb lehet azok aránya, akik a napi megélhetés lyukait igyekeznek betömni az egyszeri forrásból. Különösen a svájci frank augusztusi galoppja után valószínű, hogy a tartalékokkal nem rendelkező adósok a hitelüket kénytelenek törleszteni az egyszeri pluszjövedelemből. Az Aviva Életbiztosító által végzett friss kutatás is ezt a vélekedést erősíti. Ott a megkérdezettek 56 százaléka nyilatkozott úgy, hogy kevesebbet tud megtakarítani, mint öt évvel ezelőtt. Annak okaként, hogy a jelenlegi összegnél miért nem tesznek félre többet, 44 százalék a meglévő hiteltörlesztési kötelezettségét jelölte meg indokként.

A megtakarítások célját tekintve is hasonló eredményt hozott a két felmérés: a lakosság elsősorban konkrét, rövid távú befektetésekben gondolkodik. Az Aviva kérdőívének eredménye szerint csak kevesebb, mint egyötödük elképzeléseiben szerepel tíz évnél hosszabb befektetés. „A lakosság egy része fél a hosszú távú elköteleződéstől, mivel a gazdasági környezetet kiszámíthatatlannak tartja, és ezért rövidebb távon és határozott céllal fekteti be megtakarításait" - véli Bartók János, az életbiztosító elnök-vezérigazgatója.

Hasonlóan vélekedik Forián Szabó Gergely, a Pioneer Alapkezelő befektetési igazgatója is, aki szerint először a világgazdaság akkut problémáinak kell rendeződniük ahhoz, hogy a befektetői bizalom visszatérjen, és az emberek merjenek pénzügyeikben is hosszabb távon gondolkodni. Addig viszont a nyugdíjcélú öngondoskodás - főképp Magyarországon - csekély szerepet játszik a tartalékképzésben. Az elemző is inkább a kisebb összegű rendszeres megtakarítások növekedésére számít, a várttól elmaradó keresletet prognosztizál viszont az öregkori megélhetést segítő befektetési-biztosítási konstrukciók iránt.

MEGTAKARÍTÁS

Megéri apránként

Nálunk varázsszó a „legális adóelkerülés" a megtakarítások piacán is: az adóelőnyt jelölte meg az elsődleges szempontok között a megtakarítási mód kiválasztásánál a Budapest Bank és Alapkezelő felmérésében a megkérdezettek 57 százaléka. Ennek ellenére lehetőségként a tartós befektetési számla (TBSZ) és a nyugdíj-előtakarékossági számla (NYESZ) mindössze a válaszadók 4-6 százalékában merült fel. Ez a két banki megoldás szinte ismeretlen az emberek körében: a Generali-Providencia Biztosító egy korábbi lakossági vizsgálata szerint az önkéntes nyugdíjpénztár, a nyugdíjcélú életbiztosítás és az egyszerű bankbetét merül fel a legtöbbekben mint nyugdíjcélú megtakarítási forma.

Ám vannak, akik azért nem gondolkodnak nyugdíjcélú megtakarításban, mert úgy vélik, ha nem tudnak havonta nagyobb összeget megtakarítani, akkor nem éri meg. Kovács Antal, az OTP vezérigazgató-helyettese viszont azt mondja: már havi 5-10 ezer forintos megtakarítás is tízéves távlatban elérheti a kétmillió forintot, a kamatos kamatnak köszönhetően pedig az összeg exponenciálisan nő hosszabb futamidő esetén.

Mivel nagyon magas a minimálbéren foglalkoztatottak aránya, nehéz kiszámítani a fizetés százalékában az öngondoskodás megfelelő mértékét. Kalkulációk azonban léteznek arra, hogy mekkora tőkét kell felhalmozni ahhoz, hogy valaki abból nyugdíjasként tisztességesen megéljen. Adamecz Ildikó, a BDO Magyarország pénzügyi tanácsadási üzletágának partnere szerint havi 15-20 ezer forintos megtakarítás valószínűleg elegendő a megfelelő mértékű nyugdíjhoz harminc-negyven év múlva, függetlenül az akkor működő állami rendszertől. Ha valaki negyven éven keresztül havonta 20 ezer forintot hosszú távú megtakarítási számlára helyez el, egyszázalékos reálhozamot feltételezve 11,7 millió forintot gyűjt össze a futamidő végére. Ez az összeg körülbelül havi 100-150 ezer forintos járulékot jelenthet. Minél magasabb a rendszeresen megtakarított összeg, és minél hosszabb a futamidő, annál magasabb lesz a járulék.

Mostanában több bank is kínál olyan terméket, amely a „sok kicsi sokra megy" elvre alapul, a biztosítótársaságok pedig a befektetéssel társított unit-linked termékeknél a hűség honorálásával (bónuszprogramok) igyekeznek maradásra bírni az ügyfeleket. Minél korábban kezd valaki félretenni a nyugdíjasévekre, annál kisebb összegről kell lemondania aktív éveiben, és annál valószínűbb, hogy az előforduló rosszabb hozamok is kompenzálhatók a futamidő során.