Válságban indokolt az adóemelés, de a technikáján lehet vitatkozni Vámosi-Nagy Szabolcs szerint, aki a Piac & Profit kérdésére azt is sorra vette, hogy az ez évi adóemelés megjelenik az árakat terhelő áfában és a jövedéki adók emelésben - ez EU-elvárás volt -, amely nemzetközi szinten nem tűnik magasnak, ám a hazai árakhoz képest az, ezenkívül nőtt a cégautó- és a gépjárműadó, valamint a cafeteria közterhe is 10 százalékkal. Az adószakértő szerint e sorba tartozik az is, hogy az adójóváírás kivezetése nagyon sok vállalkozást a bérek emelésére kényszerít. Pozitívumnak tartja viszont, hogy sikerült megőrizni a 10 százalékos társaságiadó-kulcsot.

■ Már az egykulcsos arányos személyi jövedelemadó bevezetése is komoly terhet jelentett a cégeknek, különösen ott, ahol jelentős az alacsony béren foglalkoztatottak aránya.

- Az „arányos" szó használatát nem értem. A progresszív adókulcs is arányos, progresszíven, a lineáris pedig lineárisan. Az egykulcsos szja bevezetésével immár második éve az átlagosan és az átlag alatt keresők nettó jövedelme csökkent a korábbi nettó pozíciókhoz képest. A helyzetet rontja az adójóváírás egy lépésben való kivezetése. Adószakmailag egyetértek a döntéssel: az szja tisztább és átláthatóbb lett. Társadalmi, szociális és gazdasági hatásait tekintve viszont kérdéses. Ezért kényszerülnek a munkáltatók átlagosan öt-hat százalékos béremelésre.

■ Képesek lesznek rá?

- Egyes ágazatok valószínűleg nem. Még nem látni, hogy az elbocsátások száma fog megugrani, vagy a munkaidő csökken, legalábbis papíron. Az is lehet, hogy mivel a törvény - amúgy helyesen - lehetővé teszi a visszamenőleges bérkompenzációt, lesznek cégek, ahol majd áprilisban emelnek bért. Az állam három eszközzel próbálja indirekt módon rákényszeríteni a kompenzációra a versenyszféra szereplőit. A munka törvénykönyvében szerepel, hogy az alkalmazottak kétharmadánál a nettó/nettó pozíció nem romolhat. Mivel ez feltétele a közbeszerzésen indulásnak és az állami pályázatokban való részvételnek, a jelentős mértékben az állami megrendelésekből élő szektorok szereplői rákényszerülnek a béremelésre. A szociális hozzájárulási adóból igényelhető kedvezményt külön kormányrendelet szabályozza, ehhez a dolgozók száz százalékánál kell kompenzálni a bérkiesést. A harmadik eszköz a támogatás, amelyre pályázni lehet, de erre kis összegek vannak. A foglalkoztatáspolitikai helyettes államtitkár legutóbb 25 milliárdról beszélt. Kérdés, hogy lesz-e több. Különösen, hogy a Malév-ügy és a Nokia kivonulása is megrendítheti a büdzsé helyzetét.

■ A cégeknek hatalmas teher a kormány szja-politikája, és a munkavállalók jelentős része is veszít. A nagyléptékű minimálbér-emelés is legfeljebb a nettó érték megőrzésére elég, reálértéken csökkennek a bérek. Ki nyer?

- Magyarországon a jövedelemtulajdonosok egynegyede minimálbér körüli jövedelmet vall be. Ennek emelése 18 százalékkal valóban sok mikro- és kisvállalat számára komoly gond, miközben a munkavállaló a 93 ezer forintból épp annyit kap kézhez, mint tavaly a 78 ezerből. Az adójóváírás kivezetése miatt nominálisan sem jelentkezik fizetésemelés. Azoknak az iparágaknak a helyzete, ahol sokan élnek minimálbérből - könnyűipari, mezőgazdasági kisvállalkozások -, aggasztó. Az első Fidesz-kormány 2000-ben egyszer már radikálisan hozzányúlt a minimálbérekhez. 2001-ben jelentősen megnőtt a munkanélküliség, a varrodák például eltűntek. A minimálbér emelése azonban tisztítja is a gazdaságot. Sokan hivatalosan minimálbéren foglalkoztatottak, valójában viszont a jövedelmük jelentős részét „zsebbe" kapják. Ebben a körben nőhet a látható jövedelem aránya.

■ Idén stagnálásra, egyes gazdaságkutatók szerint visszaesésre számíthatunk. Nem szerencsésebb ilyen változásokat növekedési időszakban hozni?

- Az adók emelésére soha nincs „optimális körülmény". Abban az összefüggésben egyetértek az adóemeléssel, hogy sem a költségvetési hiány, sem az államadósság tovább nem növelhető. Ez zajlik a hetvenes évek óta Magyarországon, aminek az lett az eredménye, hogy ma az adósságszolgálat megegyezik az szja-bevétellel. Mindkettő 1400 milliárd forint körüli, azaz, ha nem lenne államadósság, nem kéne szja-t fizetni. A helyzet nem tartható, de nem azért, mert az IMF nem szereti, hanem azért, mert a gyerekeink és unokáink életszínvonalát költjük el. A helyzet megváltoztatásának egyik módja az adóemelés, a másik a kiadások csökkentése. Ez sem egyszerű, és kétélű. A közigazgatásból most hatezer embert bocsátanak el. Az adóigazgatás területén már volt durva létszámcsökkentés, de ha a külföldi befektető csak hónapok múlva kap választ a kérdésére, bizonyára nem ezt az országot választja. Adóemelésre tehát szükség van, a technikáján lehet vitázni.

■ Az egykulcsos szja jövedelemkiesést okoz a költségvetésnek. Ez nem ellentétes az adóemelés szükségszerűségével?

- Valóban, nem biztos, hogy ez a jó gazdaságpolitika. Tény, hogy meg kell osztani a terheket, idővel azonban minden közterhet a lakosság fizet, a kérdés az, hogy mikor, és mennyit. Az egykulcsos adó vitája álvita abban az értelemben, hogy ez nem gazdasági kérdés. Azt kell eldönteni, hogy megjelenítünk-e szociálpolitikai tartalmat az szja-ban, vagy nem. A jövedelemszabályozási funkciót a mostani törvény lineárisan arányos elvonással kívánja teljesíteni, ebben az összefüggésben kiveszik a szociálpolitikát az szja-ból, igaz, nem teljes mértékben, hiszen például a családi pótlék adómentes. Nekem nem szimpatikus ez az adórendszer, amivel - durván leegyszerűsítve - csatlakoztunk a Kelethez. Tőlünk nyugatabbra nincs lineáris adórendszer. Általános vélekedés szerint nem engedhetik meg maguknak ezt a technikát, mert ez nem más, mint törvényi eszközökkel történő jövedelemátcsoportosítás a gazdagok javára, a szegények terhére. Magyarország ezt nem mondja, ahogyan Románia, Bulgária, Szlovákia és Oroszország sem. Más kérdés, hogy a progresszív adó kulcsa valóban túlságosan magas volt. Az is igaz, hogy a lakosság egynegyede fizette a jövedelemadó nagy részét - ahogyan a miniszterelnök érvelt -, de ez a durva progressziónak volt az eredménye. A felső kulcs csökkentése gazdaságpolitikailag indokolt lett volna. Amúgy idén átmenetileg sávosan progresszív az adórendszer: a 16 százalékos kulcs mellett 20,32 százalék. Jövőre válik tényleg lineárissá.

■ A miniszterelnök szerint az egykulcsos adóra a középosztály védelme érdekében van szükség. Ön hogy látja?

- Az egykulcsos adó nem oldotta meg az ország problémáját, és társadalompolitikai feszültségeket hozott létre. Az előnyök nem látszanak a gazdaság kifehérítése tekintetében sem. A lineáris adó ugyanis nem fehérít. Ha 100 egység bért ad a munkáltató, 27 százalék szociális foglalkoztatási adót fizet utána. A dolgozó a 100 egységből ma 18,5 százalékos saját járulékot fizet. Ha nincs személyi jövedelemadó, akkor is elmegy 45,5 százalék. Hiába csökkentem az szja-t, a magas járulékok miatt fennmarad a feketefoglalkoztatás.

- Amennyiben lett volna tartalék a költségvetésben, értelemszerűen a foglalkoztatói tb-járulékot kellett volna csökkenteni az olcsóbb foglalkoztatás érdekében. Ezzel szemben nőttek a minimálisan fizetendő társadalombiztosítási járulékok. Az szja-kulcs csökkentése a munkáltatónak csak akkor előnyös, ha ennek következtében nőnek a nettó bérek, így nem neki kell bért emelni. Magyarországon viszont nem állt elő ez a helyzet. A lineáris adó szerintem szociális alapon akkor indokolható, ha a nagyobb jövedelemmel rendelkező máshol fizet többet. Szakmailag - és szerintem társadalmilag is - az egykulcsos szja kizárólag akkor elfogadható, ha ezzel párhuzamosan bevezetik az érték alapú ingatlanadót. A nyugat-európai országok többségében ez létező adónem, Magyarországon viszont a politika áldozatává vált. Valójában azt, hogy mennyi pénzt szedek be az szja-ból, nem az dönti el, hogy progresszív vagy lineáris az adórendszer, hanem az, hogy mekkora az adó mértéke. Az áfa két százalékpontos emelésével nincs nagy baj, mert az árakat terhelő adók jobban ellenőrizhetők, átláthatóbbak, mint a jövedelmet sújtók. Ugyan nem elegáns, hogy a világon itt a legmagasabb az áfa, de azon túl, hogy a határ menti fogyasztást áthelyezheti, más gondot valójában nem okoz.

■ Melyek a mostani adóváltozásokban azok a lépések, amelyek a kkv-k életét könnyebbé teszik?

- Az osztalékot terhelő adó csökkentése. De tegyük hozzá, hogy a társas vállalkozások 42 százaléka vagy veszteséges, vagy nulla nyereség szerepel a 2010-es bevallásokban. A 2011-es kép is hasonló lesz. Egyébként a tízszázalékos nyereségadó jó üzenet a befektetőknek is.

■ Adminisztratív egyszerűsítést is ígért a kormány. Ez megvalósult?

- Némely pontokban. A SZÉP-kártya például jelentősen egyszerűsíti a cafeteria-juttatások kiosztását.

■ Említette, hogy a cégek tetemes hányada veszteséges vagy nulla eredményű. Valóban ennyire kedvezőtlen a hazai vállalati szektor jövedelemtermelő képessége?

- A magyar adórendszer legnagyobb problémája a feketegazdaság súlya. Ez nemcsak adózási, hanem társadalompolitikai kérdés is. Ha Magyarországon valaki adót csal, akkor arra nem azt mondjuk, hogy meglopja a társadalmat, hanem azt, hogy ügyes. Számos céges autón van szlovák rendszám, és jellemző az is, hogy az autók értéke messze meghaladja a vállalkozás működtetéséhez szükséges nagyságot. A cégautóadó megfizetésével a vállalkozás bármekkora értékű autó költségét elszámolhatja. A gazdaság fehérítése jogi kultúra kérdése is, nem csak az adószabályoké. Ilyen irányú változásokra most látok esélyt. Emellett legalább ilyen fontos, hogy a lakosságban tudatosuljon: mindenki a befizetett adója alapján válik a társadalom részévé. Először tudatváltozásra van szükség, azután lehet adópolitikáról beszélgetni. Ma a GDP 40 százaléka az adó, amely európai összehasonlításban átlagos szint. Ugyanakkor, ha a nemzeti össztermék 20-25 százaléka nem adózik, akkor azok, akik rendesen fizetnek, a 40 százalék helyett 50 százalékot adnak a közösbe. Így valóban úgy érzik a fizetők, hogy igazságtalanul magasak a terheik. Az, hogy egy intézménybe rendezték a fináncokat, az adóhatóságot és az adónyomozókat, előbb-utóbb látványos eredményeket hozhat. Csökkenhet a „számlamentes" szolgáltatás aránya. Az a vállalkozó, amelyik adót csal, a versenytársát is hátrányba hozza. A társadalomnak el kell fogadnia végre, hogy az adót nem a kormánynak fizetjük - azt lehet szeretni, vagy nem szeretni, ebből a szempontból mindegy -, hanem a közösségnek. Ha nem fizet, a szomszédját lopja meg. Az adófizetés teremt erkölcsi alapot arra is, hogy számon kérjük az éppen regnáló kormányon, hogy mire fordítja az adóforintokat.

■ A vállalkozók többsége viszont úgy érvel, hogy először „kitermelhetővé" kell tenni a terheket, azután lehet számon kérni az adók befizetését. Nem a megfelelő adókörnyezet megteremtése az első lépés?

- Az adózási környezet megteremtésében két fő szabály van: az alacsony adók és az egyszerű adminisztráció. Az alacsony adó azonban kétirányú utca. Milyen szolgáltatásról mondunk le? Iskolát zárunk be, orvosi rendelőt vagy a rendőrséget, esetleg a nyugdíjakat felezzük? Ezek ugyanis az adókból és járulékokból fenntartott intézmények. Azt kell eldönteni, hogy milyen szolgáltatásokat és milyen színvonalon szeretnénk adóból finanszírozni. Ha az adózási környezet kialakításában az a fő szabály, hogy legyen kevesebb az adó, akkor abban kell konszenzusra jutnia a társadalomnak, hogy ennek fejében melyik tétel kerüljön ki a költségvetésből. A szükséges adóbevételek nagyságát a feladatok határozzák meg, ez pedig többé-kevésbé adott. Az már adópolitikai kérdés, hogy a rendszeren belül mi kap hangsúlyt.

■ A kormányzat a válságadókkal például a multinacionális nagyvállalatok elvonását növelte.

- Nem szívvel kell adópolitikát csinálni, hanem ésszel. Nem arról van szó, hogy nincs erkölcsi alap megadóztatni a bankokat, de nem ilyen mértékben, és nem így. Arra nem lehet hivatkozni, hogy Németország is bevezette. Ott egyrészt jóval alacsonyabb az adó mértéke, és a kormány a szektor biztonsági tartalékaként, elkülönítetten kezeli a bankoktól befolyó összeget. A nagykereskedelmi láncokra kivetett pluszelvonásnak is azonnal lett eredménye: négy nagy cég is bejelentette, hogy leállítja a tervezett beruházásokat. Így viszont a hazai építőipar került még rosszabb helyzetbe. A távközlési szektort sújtó adó pedig valószínűleg uniós direktívába ütközik. Mi ennek ellenére bevezettük, miközben Franciaország és Spanyolország az unió felszólításának hatására visszakozott. Magyarország inkább áll az uniós vita elé, holott a kinyújtott kardba nem muszáj beleszaladni. Ki is lehet kerülni.