Lapzártánkkor még nem tudni, de megjelenésünk napján már igen, hogy 2002. január 1-jétől a kormány által javasolt bruttó 50 ezer forintot kell-e minimálbérként minden munkaadónak kifizetnie, esetleg a szakszervezetek nyomására ennél többet (nem valószínű), netán a béreket terhelő adók és járulékok mérséklésével együtt (nem valószínű), vagy szóba jöhet valamiféle egyéb kompenzáció (valószínű), vagy a munkaadók kerekednek felül érveikkel, és a minimálbér 50 ezer forint alatt marad (nem valószínű).

Szaktárcák elemzése…

A minimálbér ez év januári drasztikus, 40 ezer forintra történő felemelésével kapcsolatos aggodalmakat – amit a munkáltatók és munkavállalók meglepő egyetértésben fogalmaztak meg – nem érdemes megismételni; arról viszont érdemes néhány szót ejteni, hogy mi vált valóra belőlük. A pénzügyminiszter szerint semmi. Szeptember közepén – talán nem véletlenül az idei egyeztető tárgyalások elé időzítve – nyilvánosságra hozták a Gazdasági Minisztérium és a Pénzügyminisztérium előterjesztését, amelyet az Országos Munkaügyi Tanács részére készítettek.
Az előterjesztés szerint a minimálbér januári, mintegy 57 százalékos emelésének – a szociális partnerek által feltételezett – kedvezőtlen hatásai nem érzékelhetők. A első félévben – az előző évektől eltérően – az alacsony bérezésű ágazatok érték el a legnagyobb emelést: legalább 19 százalékkal növelték a kereseteket az építőiparban, a szálláshely-szolgáltatásban, a vendéglátásban, az erdőgazdálkodásban, az egészségügyi és szociális ellátásban, a mezőgazdaságban, a könnyűiparban, s – ugyancsak ellentétben az előző évekkel – az alacsonyabban díjazott fizikai foglalkozásúak keresete nőtt jobban. A KSH adataiban szereplő 23 ágazatból 12 tartozik az átlagosnál alacsonyabb bérszínvonalú szakmák közé. Ezek közül 9 a nemzetgazdasági átlagot meghaladó, három pedig átlag közeli keresetnövelést ért el. A jelentős minimálbér-emelés nem járt együtt elbocsátásokkal. A legalább öt főt foglalkoztató vállalkozásokat és a költségvetési intézményeket is számítva az üzleti szférában 1,3 százalékos volt a létszámbővülés – a közintézményeknél 0,7 százalékos mérséklődés volt –, de ágazatonként és szakmánként jelentős eltérések tapasztalhatók. A számottevő minimálbér-emelést megvalósító ágazatok közül növekedett a létszám a kereskedelemben, a szálláshely-szolgáltatásban, a vendéglátás területén, az építőiparban és a szociális ágazatban; az egészségügyben, a textil-, a ruha-, a bőriparban a korábbi évekhez hasonló 2-3 százalékos létszámmérséklődés volt. Csak a mező-, erdőgazdaság területén tapasztalható a tavalyinál nagyobb ütemű, majdnem 10 százalékos létszámcsökkenés az alkalmazottak körében.

…kontra kamarai felmérés

A független gazdasági kutatók és a kamarai szakértők elemzései azért ennél árnyaltabbak.
A minimálbér szerepe a gazdaságban, 2001. évi emelésének hatása a vállalkozásokra című tanulmány, a szerzője Berki Erzsébet, 1971-ig nyúl vissza, hangsúlyozva, hogy 1989-ig a minimálbér alapvetően életszínvonal-politikai kérdés volt – mértékét nem a bérstruktúrában, hanem a megélhetésben betöltött szerepe határozta meg –, a kilencvenes évtizedben azonban elszakadt a létminimumtól. A vállalatok bérpolitikáját sokkal inkább a gazdasági lehetőségeik határozzák meg, és nem a szabályozáshoz való alkalmazkodás kényszere. A szerző szerint azonban a kormányoldal, a minimálbérek feletti alkut a munkavállalók és munkáltatók ügyének tekintve, azért mindig is igyekezett a „jó munkáltató” szerepében fellépni, míg aztán 2000-ben a munkavállalói oldal javaslatát is meghaladó összeggel rukkolt elő.

A Budapesti Ipari és Kereskedelmi Kamara tagjai körében végzett kérdőíves felmérés szerint a stabilabb vállalati kör lényegesen magasabb béreket fizet, a veszteséges vállalatok legtöbbje pedig a 40–130 ezer forintos átlagkereseti sávba esik. Összességében a vállalatok 12 százaléka az, amelynek a nyereségét a vállalkozók véleménye szerint a minimálbér-emelés veszélyezteti, és ezek elsősorban a kisvállalkozások.
A vállalkozások a minimálbér emelésére különböző intézkedésekkel reagáltak. Több mint 50 százalékuk semmi különöset nem tett; 17,1 százalékuk azonban az intézkedések kombinációjában vélt megoldást. Az összes intézkedés 36,3 százaléka áremelésre irányult, de bejöttek azok a jóslatok is, amelyek a munkanormák felemeléséről, a részmunkaidős foglalkoztatásról szóltak. A munkaviszony megszüntetése és/vagy a vállalkozási szerződésre való áttérés mellett döntött a válaszolók 19,2 százaléka.

A munkaadói oldal a tárgyalások során folyamatosan hangoztatja, hogy nem az emelést szeretnék elkerülni. A növekvő terheken azonban osztozni kívánnak a kormánnyal (amelynek tetemes többletbevétele van, lesz a minimálbér-emelés miatti plusz közteher-befizetésekből). Ezt az elvárást a kamarai felmérés is igazolta: a vállalkozások jelentős ellentételezést várnak az adó- és járulékrendszerben a minimálbér-emelés kapcsán 2002-re vonatkozóan. Ilyen javaslat az egészségügyi hozzájárulás eltörlése, a járulékok csökkentése. A kérés annál is reálisabb lenne, mivel mindössze 2-3 százalék mondja, hogy a különbözet miatt direkt állami hozzájárulást kér.

Kormányajánlat

A kormány azonban eddig nem volt hajlandó – s a jelek szerint ezután sem akar – az adó- és járulékcsökkentésekről tárgyalni. A szeptember 24-ei második fordulón azonban arra tett ajánlatot, hogy megállapodás esetén létrehozható lesz egy kompenzációs keret a Munkaerő-piaci Alapból. Ebből adott támogatásra az egyéni vállalkozók nem jogosultak; pedig az emelést megsínylők egy része épp közülük kerül ki.
Gesztus-e ez az ajánlat az eddigi merev elzárkózás után, vagy „oszd meg, és uralkodj”- kísérlet? Ha az ajánlatot bármelyik oldal elutasítja, megfosztja a vállalkozói szférát 5–10 milliárd forint lehetséges kompenzációtól. Ha elfogadják… Ez vajon igazi megegyezés?