Az új szabályozás szerint a gazdálkodó, a vállalkozó képviseletére jogosult(ak) felelőssége az előző időszakhoz képest kiszélesedett:
● eddig nem volt felelős a számviteli politikáért, most elkészítéséért és módosításáért is felel;
● eddig a beszámolóhoz kapcsolódóan a mérleget és az eredménykimutatást kellett aláírnia, a hely és a kelet feltüntetésével, most már a kiegészítő mellékletet is;
● az üzleti jelentéssel kapcsolatos felelőssége nem volt, most ezt is alá kell írnia a hely és a kelet feltüntetésével;
● eddig a számlarend összeállításáért és a folyamatos könyvvezetés helyességéért volt felelős, a jövőben felelőssége kiterjed a számlarend összeállítására, folyamatos karbantartására, valamint a naprakész könyvvezetés helyességére.
A felelősségi szabályok kiegészülnek még a számlák aláírási kötelezettségével is, amelyről már szóltunk (lásd Piac és Profit 2000/11., 74. oldal).

Számlarendet alátámasztó bizonylati rend
A számviteli politikán belül bővülést jelent, hogy a vállalkozásoknak – a számviteli renden belül – el kell készíteniük a számviteli rendet alátámasztó bizonylati rendet. Ez azoknak az előírásoknak az összessége, amelyek
● szavatolják a vállalkozás adatfeldolgozása során használt bizonylatok hitelességét,
● magukban foglalják a bizonylatokkal szemben támasztott tartalmi, formai és egyéb követelményeket,
● megnevezik az egyes gazdasági eseményeket alátámasztó bizonylatokat, azok kiállításának dokumentumait, kiállításuk kötelező időpontját, a hitelességet igazoló aláírását, valamint a helyesbítés szabályait.
Véleményem szerint a bizonylati rend része a számlázási rend. Ennek keretében rögzíteni kell a számla, egyszerűsített számla és számlát helyettesítő okmány kiállítási, aláírási és helyesbítési, javítási, másolatkiállítási szabályait, a számlakiállítás technikai feltételeit és a számla aláírására jogosultak körét. Természetesen szabályozni kell a pénz- és értékkészlet-kezelés, a bér- és jövedelemkifizetés, a kölcsön adásának és elfogadásának bizonylatait, a jegyzett tőke változásának, valamint a használatbavétel, az átsorolás bizonylatait is

Megőrzési kötelezettség
A gazdálkodó legalább 10 évig köteles megőrizni olvasható formában az üzleti évről készített beszámolót, az azt alátámasztó leltárt, értékelést, főkönyvi kivonatot, a naplófőkönyvet, valamint más, a törvény követelményeinek megfelelő nyilvántartást, az egyszerűsített beszámolót alátámasztó leltárt és a részletező nyilvántartást, valamint az adatok feldolgozásánál alkalmazott, működőképes állapotban tárolt számítógépes programot.

Kiíratott formában a tízéves megőrzési kötelezettség valamennyi vállalkozás számára teljesíthető követelmény. Ezzel szemben szinte mindenki számára teljesíthetetlen az adatok feldolgozásánál alkalmazott, működőképes állapotban tárolt számítógépes program tízéves megőrzése. Szinte elképzelhetetlen, hogy a tegnap programjai a jövő számítógépein működni tudjanak. Könnyen lehetséges, hogy tíz év programjaihoz akár öt elavult számítógépet is tartania kellene egy vállalkozásnak. De ez csak az egyik korlát.
A vállalkozások nagy többsége nem önmaga készíti könyvelését, hanem arra szakosodott könyvelőirodát bíz meg vele. Ez esetben a vállalkozás nem hogy tíz év múlva, de már ma sem rendelkezik a programmal, így megőrizni sincs módjában.

Saját tőke bemutatása
Változás következett be a saját tőke elemeiben is, a számvitelhez kevésbé értő szakember számára is világosabb tájékoztatás érdekében. A megbízható és valós összkép bemutatása érdekében a jegyzett tőkén felüli tőkéből bármilyen címen lekötött összeget elkülönítetten kell kimutatni. Ennek érdekében vezette be az új számviteli törvény a lekötött tartalék fogalmát, amely a tőketartalékból, az eredménytartalékból lekötött összegeket és a kapott pótbefizetés összegét foglalja magában. A tőke-, az eredménytartalék lekötése nem változtatja meg a saját tőkét, csak átrendezi annak elemeit, korlátozva felhasználási lehetőségeit.
Csak meglévő tőketartalékot lehet lekötni, azaz a mérlegben kimutatott eredménytartalék negatív szám nem lehet. Ezzel szemben az eredménytartalék – lekötés következtében, de egyébként is, mérleg szerinti veszteség elszámolása miatt – lehet negatív.

A társaság működése közben előfordulhat, hogy egyes eszközei átmenetileg vagy tartósan nem forgalomképesek. Az új szabályozás szerint, ha ilyen előfordul, akkor ezen eszközöknek – az üzleti év mérlegének saját tőke és mérlegfőösszege arányában számított – értékét a tőketartalékból le kell kötni. Ez természetesen csak addig szükséges, amíg ezek a körülmények fennállnak.
A szövetkezeteknél a fel nem osztható vagyont eddig is a tőketartalékban kellett kimutatni. Ennek fel nem osztható jellege mutatja a lekötését. Ezentúl ezt is lekötött tartalékként kell kimutatni. Leköthető továbbá a tőketartalékból más jogszabály alapján vagy saját elhatározásból tartalék.
A lekötött tartalékot meg kell szüntetni, ha azok az okok már nem állnak fenn, amely miatt az elkülönítés, a lekötés történt.

Nem forgalomképes eszközök például a licencdíjak, a névhasználatért fizetett összegek, általában a szoftverhasználati jogokért fizetett díjak, a zálogjoggal lekötött eszközök. Csak harmadik személy hozzájárulásával ruházhatók át a bérleti jogok.
A lekötés összegének kiszámítása számpéldán bemutatva a következő.

Egy társaság tárgyi eszközein belül 20 millió forint értéken kimutatott bérleti jog az önkormányzat tulajdonában van.
A mérlegfőösszeg 500 millió forint.
A saját tőke elemei a következők:
● jegyzett tőke 30 millió forint,
● tőketartalék 1 millió forint,
● eredménytartalék 6 millió forint,
● mérleg szerinti eredmény 3 millió forint.
A saját tőke/mérlegfőösszeg aránya: 40/500 = 0,08
A lekötendő tartalék összege 0,08 x 20 millió=1,6 millió forint.
Ebben az esetben 1 millió forintot a tőketartalékból, 0,6 millió forintot pedig az eredménytartalékból kötnek le.
A lekötés megszüntetése esetén ugyanarra a tartalékra kell visszavezetni az összeget, ahonnan a lekötés történt.

Törvényi szankciók
Ha a vállalkozásnál több képviseletre jogosult személy is van, célszerű a számviteli törvény szerint szabályozott felelősöket kijelölni.
A számviteli szabályok megsértéséért való felelősségre a polgári törvénykönyv (Ptk.) általános felelősségi szabályait, a számviteli fegyelem megsértése esetén pedig a büntetőtörvénykönyv (Btk.) vagy a szabálysértésekről szóló törvény vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.

A Btk.-ban a számviteli felegyelem megsértése a következőképpen szerepel (289. paragrafus): „Aki a számvitelről szóló törvényben vagy a felhatalmazásán alapuló jogszabályokban előírt beszámolási, könyvvezetési és egyéb kötelezettségét, bizonylati fegyelmet megszegi, és ezzel a vagyoni helyzetének áttekintését, illetve ellenőrzését meghiúsítja, vagy megnehezíti, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.” Fontos, hogy a büntethetőséghez nem elegendő a törvényben felsorolt kötelezettségek megszegése; az elkövetési magatartás (megszegés) és az eredmény (a vagyoni helyzet áttekintésének, ellenőrzésének meghiúsítása vagy megnehezítése) között ok-okozati összefüggésnek kell lennie.
A bűncselekmény alanya csak az a szervezet és személy lehet, akire a számviteli törvény kiterjed. Vizsgálni kell minden esetben, hogy a konkrét gazdálkodószervezeten belül kit terhel a számviteli szabályok betartása, még akkor is, ha megbízás vagy alkalmazás révén szakembert vesz igénybe a könyvelési feladatok ellátására.

A bűncselekmény csak szándékosan követhető el, az elkövetőnek tisztában kell lennie a számviteli kötelezettségeivel és azok megszegésének következményeivel. A kötelezettségek megszegése szándékos cselekedettel, de szándékos mulasztással is történhet. Az eredmény tekintetében az eshetőleges szándék is megalapozza a bűnösséget.
Ha az adóhatóság azt állapítja meg, hogy a könyvvizsgáló által nem ellenőrzött beszámoló a valóságnak nem felel meg, mulasztási bírságot szabhat ki.

Kerekes Anikó