A forrásadó megemelését a pénzügyi kormányzat az infláció alakulásához kötötte, mondván, csak ha egy számjegyű lesz, akkor kerül rá sor. Végül is, a 9,8 százalék belefér ebbe a kategóriába. Így hát ez év január 1-jétől a tőkeszámlán nyilvántartott értékpapírok árfolyamnyeresége utáni adó 0 százalékról 20 százalékra nőtt. Igaz, maradt a nulla százalék a nyilvánosan kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok esetében a kamat helyett kapott hozam – ilyen például a diszkont kincstárjegyé –, valamint a nyilvánosan forgalmazott és a tőkeszámlán tartott befektetési jegyek árfolyamnyeresége után.

Legális kiskapuk
Amikor egy szigorúbb adószabály lép életbe, azonnal felmerül, hogyan lehet azt legálisan megkerülni.
Nos, akik 2000. december 20-áig “felébredtek”, megtehették, hogy addig elért árfolyamnyereségüket teljes egészében megőrizzék, ha egy napon belül önkötéssel eladták, majd rögtön vissza is vásárolták a részvényeiket. Így ugyanis magasabb bekerülési, szerzési érték alapján vonják majd le idei 20 százalékos forrásadójukat. A brókercégek is ösztönözték ügyfeleiket e lépés megtételére (a napon belüli eladás és vétel jutalékából csak az eladás jutalékát kellett megfizetniük).
Aki ezt nem cselekedte meg, most, utólag annyit tehet, hogy vállalkozást alapít (újabb kényszervállalkozók?), majd mint természetes személy megvásárolja a brókercégen keresztül a részvényt, amit adásvételi szerződéssel, bekerülési érték alatt elad a saját vállalkozásának; így nála nem képződik árfolyamnyereség. A cégekre pedig nem vonatkozik a 20 százalékos forrásadó.

Kell, de nem most
A Magyar Nemzeti Bank adatai alapján a hazai háztartások 2000. június végén 233,2 milliárd forint piaci értékű tőzsdei részvényt birtokoltak. A jelenlegi tőzsdei forgalom alapján 2001-ben a költségvetés mintegy 4 milliárd forint többletbevételre számíthat a tőkeszámlák megadóztatásából. Most azonban félő, hogy – bár a hazai tőzsdei részvényforgalom döntő hányadát eddig is a külföldi és hazai intézményi nagybefektetők adták – a közel százezer hazai kisbefektető tömegesen hagyja el a tőzsdét, és keres egyéb befektetési lehetőségeket.

Bár a szakértők többsége elfogadja, hogy az európai uniós csatlakozás elkerülhetetlenné teszi a forrásadó megemelését, véleményük szerint a budapesti tőzsde jelenlegi állapota miatt korai volt már most megtenni ezt a lépést.

További hibája az új szabályozásnak, hogy nem egységesen adóztatja a tőkejövedelmeket. Elemzők szerint logikus lenne, ha mind a három tőkejövedelem-forrást – a tőzsdei árfolyamnyereséget, a befektetési alapok jegyein elérhető nyereséget és a kamatot is – egyformán adóztatnák, erre ugyanis egészségesebben reagálhatna a gazdaság.

Alkotmányos aggályok
A személyi jövedelemadóról szóló törvény 67. paragrafusa szerint minden nyereségesen lezárt ügylet után adóelőleget kell fizetni, a veszteségeket azonban csak az év végén lehet elszámolni. Egyes álláspontok szerint ez az adó- és adóelőleg-elszámolási mód ellentétes a magyar alkotmány igazságos közteherviselést szabályozó rendelkezésével (70/I. paragrafus).

Az szja-törvény ugyanis azonos mértékben határozza meg a teljes évre fizetendő adó, valamint az év közben fizetendő adóelőleg mértékét – mindkét esetben 20 százalék –, aminek következményeként a magánbefektetőket, épp a tőzsdei ügyletek jellege miatt, eleve a befizetett adóelőleg egy részének visszaigénylésére kényszerítik; hiszen szakmailag teljesen elfogadhatatlan az a feltételezés, hogy a tőzsdén kötött üzletek majd’ mindegyike nyereséges.

Ezt bizonyítja egyébként az a tapasztalat is, hogy a tőzsdei határidős, opciós ügyletekből származó jövedelmek után – amit több éve hasonló módon szabályozott a 67/A. paragrafus – a magánszemélyek rendszeresen visszaigényeltek az év közben kötelezően befizetett adóelőlegükből. Az ennek kapcsán született alkotmánybírósági határozat <35/1997 (VI. 11.)> az indoklásában kimondja: “Amennyiben (…) az előleg adókulcsa oly módon került megállapításra, hogy azzal az adózók teljes körére és teljes bizonyossággal megállapítható lesz az adó túlfizetése, akkor az már túllép a megengedhető átmeneti aránytalanságon, lényegét tekintve az állam javára előírt kényszer-hitelnyújtás a jogosult részéről.” Ez, sokak reménye szerint, azt jelentheti, hogy az Alkotmánybíróság megsemmisíti majd az adótörvény mostani módosítását.

Ferenczi Rita