A magyar társaságok belföldi és külföldi akvizícióit közel azonos cél vezeti. A legtöbb esetben az elmúlt évek során a cégek vezetői a növekedés belső forrásait a hatékonyság növelésével (így például létszámleépítéssel, költségracionalizálással, az alaptevékenységre való fokuszálással) próbálták meg a lehető legjobban kiaknázni. Kivételt azok a társaságok képeztek, ahol a piacgazdaságra való áttérés után a közelmúltban évtizedes lemaradást kellett bepótolni, mint például a távközlés területén. A sokat emlegetett részvényesi érték növelésének egy másik útja, az akvizíciók az utóbbi időben kerülnek jobban előtérbe, mivel a növekedés belső forrásai egyre több társaságnál kezdenek kimerülni. Nem kevésbé lényeges szempont, hogy Magyarország reményeink szerint egyre közelgő EU-csatlakozásáig azok a társaságok, amelyek az unió piacán is versenyképesek és viszonylag függetlenek kívánnak maradni, igyekeznek elérni azt a „kritikus tömeget”, amellyel elkerülhető a felvásárlás, és akár már feljogosíthatja őket legalább a regionális (közép-európai) vezető szerep betöltésére.

A globális szinten régóta zajló folyamatok 2000 végén és 2001 elején az élelmiszeripart képviselő hazai társaságoknál is jelentkeztek. A Globus számos nehéz helyzetben lévő társaság egészét vagy kiválasztott eszközeit szerezte már meg vagy kívánja megvásárolni, a Pick is igyekszik a húsipar regionális konszolidációjának élén haladni. Hozhatunk példát azonban egészen más területekről: a NABI angolcég-vásárlása a cég európai jelenlétét hivatott megalapozni, míg a Danubius egészen konkrét területen, cseh gyógyszállók megvásárlásával kíván továbbnövekedni. Az akvizíció természetesen nem garancia a sikerre, láthattunk hazai példát utólag sikertelennek ítélt cégvásárlásra a Zalakerámia csoport cseh leányvállalata esetében. Jelentőségüknél és a tőzsdei folyamatokra gyakorolt hatásuknál fogva mégis a vezető hazai társaságok akvizíciói az igazán érdekesek: a Matáv déli terjeszkedése, a MOL nem lankadó regionális érdeklődése vagy az OTP és a Postabank várhatóan közös jövője.

A Matáv vezette konzorcium december végén sikerrel pályázott a macedón MakTel 51 százalékára. A január elejére már végre is hajtott akvizíció szerényebb mértékben, de javít a Matáv növekedési kilátásain – éppen jókor, hiszen a hazai vezetékes távközlési piac kezd telítődni, a mobil szegmensben is egyre magasabbak az új ügyfelek megszerzésének költségei, az év végétől pedig itt a piac felszabadítása is. A Matáv a túlzott eladósodást elkerülendő hamarosan csökkenti részesedését a konzorciumban, így a MakTelben kevéssel több mint 25 százalékkal rendelkezik majd. A következő terjeszkedési lépés a Westel társaságok fennmaradó 49 százalékára szóló opció részleges vagy teljes lehívása lehet, amelyre 2001 szeptemberéig kell sor kerüljön. A távközlés közelmúltig romló megítélése ellenére az opció lehívási árfolyama (885 millió dollár) igen kedvező, így lehívása még az adókedvezmény esetleges elveszítése ellenére is jelentős értéket képvisel.

A befektetők eleinte elég vegyesen vélekedtek arról, mit is hozhat az OTP Banknak a Postabank megszerzése. A – legalábbis részlegesen – részvénycserével lebonyolítandó üzlet után egy ideig ismét lehet állami tulajdonrész az OTP-ben, ám ez mostanában nem aggasztja a piacot – előtérbe kerültek a piaci részesedés növekedésének és a vetélytársakkal szembeni jelentős lépéselőny megszerzésének pozitívumai.

A legérdekesebbek talán a MOL legfrissebb, Lengyelországot megcélzó tervei. A gázüzlet miatt csak visszafogott profittal tevékenykedő társaság a piacvezető PKN-nel való kooperáció mellett akár a privatizációban is részt venne, a hírek szerint pályázatot nyújt be a második legnagyobb olajcég részvényinek többségére. A Slovnaft-ügyletet követően azonban a regionális terjeszkedés folytatása a finanszírozás tisztázatlansága miatt egyelőre kérdéses.
Török Bálint

*

BEFEKTETÉSI ISKOLA
AKVIZÍCIÓ

A latin eredetű szó egy vállalat megszerzését, felvásárlását jelenti. Akvizícióról akkor beszélhetünk, ha egy társaságban valamely szakmai, illetve pénzügyi befektető (csoport) olyan mértékű részesedést szerez, amely biztosítja a megvásárolt (akvirált) cég fölötti irányítást. Ez alapesetben 50 százalék fölötti tulajdonrészt jelent, ám elképzelhető, hogy ennél kisebb részesedés birtokában is irányító befolyás szerezhető (például opciós ügyletek alkalmazásával). Az akvizíció lehet barátságos, amikor a meglévő tulajdonosok és a menedzsment bevonásával, velük egyetértésben kerül sor a tranzakcióra. Előfordul azonban, hogy az akvizíció ellentétes a felvásárolt céget irányító menedzsment (illetve az általuk képviselt tulajdonosok) érdekeivel, ilyenkor ellenséges felvásárlásról beszélünk.

Az akvizíció megítélése az ügylet feltételeitől függően és persze az egyes résztvevők szemszögéből is eltérő lehet. A felvásárló szempontjából a fő kérdés, hogy a fizetett vételár hogyan viszonyul a megszerzett részesedés „valódi” értékéhez. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az eladó az ártárgyalások során helyzeti előnyben van, így a felvásárló valószínűleg a reális értéknél magasabb árat fizet. Ebből adódóan az akvizíció hírére a felvásárló cég részvényárfolyama többnyire először negatívan reagál – rövid távon a felvásárlással kapcsolatos többletköltségek is ebbe az irányba hatnak. A tranzakciót motiváló előnyök (például a sokat emlegetett szinergiák) és árfolyamhatásuk általában hosszabb távon jelentkezik. A felvásárolt társaság – hacsak a felvásárlás nem egyértelműen negatív a cég szempontjából – általában már kezdetben pozitív megítélés alá esik, amihez hozzájárulhat az is, hogy a felvásárlás többnyire a hatékonyság, a jövedelmezőség növekedését vetíti előre.

A Buda-Cash Brókerház 1998 óta tartó sorozata ezzel véget ért. Köszönjük kedves olvasóink eddigi figyelmét, és további sikeres befektetéseket kívánunk.