Miért látnak a kockázatitőke-befektetők fantáziát az internetes cégekben és az információs technológiához kapcsolódó egyéb üzletekben külföldön, és miért nem igazán látnak még nálunk?

Beszállók Magyarországon
Nem minden dot/com jó cég
Az első keddek
Fast Ventures

*
Beszállók
Magyarországon

Ez utóbbira persze vannak már ellenpéldák. Az Andersen Consulting kockázatitőke-befektetési alapja, az AC Ventures a Matáv, az OTP Bank és a Compaq üzlettársaként június elején néhány száz millióval beszállt egy business-to-business (B2B) elektronikus piacot létrehozó több milliárd forintos beruházásba. A szintén tanácsadó cégként ismert PricewaterhouseCoopers (PwC) 500 millió dollár indulótőkével létrehozott kockázatitőke-alapja szintén keresi a magyarországi IT-befektetéseket. Az Advent International kockázatialap-kezelő irodát nyitott Budapesten, és a kelet-közép-európai országokra szakosodott alapja 200 millió dolláros indulótőkéjének egy részét hazai, korai életszakaszukban járó információtechnológiai, internetes cégek fejlesztésére különítette el. A Magyar–Amerikai Vállalkozási Alap Technologies Fund (HITF) kockázatitőke-alap 480 ezer dollárral szerzett kisebbségi tulajdoni hányadot egy rendszámtábla-felismerő szoftvert fejlesztő cégben, ami talán nem is igazán illik ebbe a felsorolásba, hiszen a HITF vezetőinek bevallása szerint az alapnak egyelőre nincs internetes befektetése. Annak ellenére nincs, hogy tíz-tizenöt ilyen céggel tárgyaltak már. A jelentkezők átvilágításakor azonban mindig a beruházás várható megtérülését nézik, és meggyőző lehetőséget eddig nem találtak, mivel a tervezett hirdetési bevételek nem jelentenek számukra biztosítékot. Sokkal jobb példa ezért a szintén amerikai Central European Internet Investment Fund LLC áprilisban megvásárolt 77 százalékos részesedése a Telnet Magyarország Rt.-ben, vagy az ugyanide beszállt Danubius Net Investrors Ltd. amerikai és az Eclipse Befektetési Rt. magyar kockázatitőke-cég 11,25-11,25 százalékot jelentő befektetése. Talán még jobb példa a júliusban indított és kifejezetten kisvállalkozások IT-ötleteit felkaroló Fast Venture (FV), amelynek tulajdonosai a Carnation Rt., valamint Fodor Péter és Várkonyi Attila magánbefektetők (lásd keretes cikkünket).

A kockázatitőke-alapkezelők mellett a magán kockázatitőke-befektetők – akiket a szakirodalom „üzleti angyalokként” emleget – megjelenése ebben a szakaszban nem kivétel, hanem törvényszerű.

Korlát: a kicsi piac
Jelenleg Magyarországon mintegy tizenöt kockázatitőke-befektető cég, illetve alap van, amelyik érdekelt az elektronikus üzletek területén, ám ezek többsége csak kétmillió dollár feletti befektetésekre hajlandó. A kisebbek esetében félnek attól, hogy kis piacra építenek, de a nagyobbak esetében is azokat részesítik előnyben, amelyeknek szolgáltatására, termékeire a magyar piacon túl is van igény. Szekfű Balázs a Carnation elnökeként az FV-ben érdekelt, és, mint mondja, az ő befektetési politikájuk eltér másokétól. Miután megnézik a kapott üzleti tervet (ellentétben a közhiedelemmel, a szakember szerint a pályázók önmaguk vagy tanácsadóik segítségével egyre megalapozottabb üzleti terveket készítenek), és a menedzsment is el tudta hitetni magáról, hogy igazán elszánt, akkor az FV megbízik a saját iparági szakértőiben, akik feltérképezik az érintett piacokat, és kedvező kilátások esetén megköthető a szerződés. Feltéve, ha a szakértők szerint az üzletből való kiszállási lehetőség („exitálás”) is adott anélkül, hogy annak a vállalkozás kárát látná. Immár a tőkét bevonók szemszögéből a Carnation elnöke még hozzáteszi: nemcsak a bevonható pénz nagysága a fontos, hanem az is, hogy ki adja, és a tőkéjéhez milyen más segítséget, az üzlet sikerét befolyásoló szolgáltatást képes még nyújtani.

Többkörös verseny
Szekfű Balázs a kockázatitőke-befektetéseket három nagy csoportba sorolja.
Az első az úgynevezett nulladik körös befektetéseké, amikor egy kezdő vállalkozás kap elsőként és először támogatást, jellemzően az üzleti angyaloktól és kis kockázatitőke-alapoktól. Magyarországon ez néhány százezer dollárnyi tőkeinjekciót jelent, jellemzően 6–9 hónapra szólóan.

Ezt követi az úgynevezett első körös befektetés. Ez még mindig a kisebb alapokhoz kötődik, s magyar viszonylatban 3–5 millió dollárt jelent. Itt ugyanis azokról a mondjuk 200-300 ezer dollárral alapított, majd a nulladik körben ugyanekkora tőkét vonzó vállalkozásokról van szó, amelyeknek üzleti terveikben már azt is sikerül elhitetniük a potenciális befektetőkkel, hogy ők bizony hamarosan ennél sokkal többet, 3–5 millió dollárt fognak érni, és így sikerül ugyanekkora összegű kockázati tőkét szerezniük.
A harmadik csoport, illetve befektetői fázis az adott cég tőzsdére vitele előtti megerősítés, amikor a kockázati tőkés abban bízik, hogy a tőzsdei jegyzés után a tulajdoni hányada jelentősen többet ér majd. A nagyobb kockázatitőke-alapkezelők és -társaságok elsősorban ebben látnak fantáziát.

Egyes becslések szerint az idén magyarországi cégekbe összesen mintegy 5–6 milliárd forint értékű, többségében külföldi eredetű kockázati tőke áramlik. Néhány év múlva derül majd ki, hogy ezek a befektetések mekkorát lendítettek az új gazdaságra történő átállásunkban.

Eller Erzsébet

*
A kockázati tőke természete, hogy nagyobb kockázattal, ugyanakkor nagyobb hozammal keres befektetési lehetőségeket. Éppen ezért szerveződnek úgy az alapok, hogy azok tulajdonosai a saját, teljes tőkéjüknek csak a töredékét adják be a „közösbe”, de ettől a töredéktől mégis sokkal többet várnak, mint a hagyományos, nem kockázati jellegű befektetéseiktől. Ez a szisztéma jól működött már az internetes piac megjelenése előtt is, ám az új gazdaságban felerősödött, felerősödik a jelentősége, hiszen soha nem látott mértékben árasztják el a világot a „pénzre éhes” vállalkozások új ötleteikkel.

*
Nem
minden dot/com jó cég

Az idén március–áprilisban a nemzetközi tőzsdék megdőlésének volt egy pozitív hozama: míg korábban a befektetők úgy gondolták, hogy minden dot/com cég jó, és ez nagyjából így is volt, ekkor rádöbbentek arra, hogy vannak jó és vannak rossz „internetes” befektetések. Ez pedig felvetette a nagy kérdést: mi alapján lehet differenciálni, mérni az új gazdaságot, és értékelni a szereplőit?
A többé-kevésbé elfogadható válasz: túl azon, hogy milyen típusú és méretű hálózattal rendelkezik a tőkét bevonni szándékozó cég, legalább ilyen fontos, ha nem fontosabb, hogy milyen fogyasztói ellátást (customer service) nyújt, hogy miként képzeli el vagy alakította már ki a követő szolgáltatásokat (follow up). Miután az interneten megvásárolt áruk zöme a hagyományos úton jut el a vevőkhöz, egy vállalkozás sikere vagy bukása múlhat azon, hogy miként viselkedik, ha például kezdetben naponta tíz terméket rendelnek meg tőle, majd amikor naponta több tízezret.

Az első keddek

Két éve Angliában jött létre az első First Tuesday (Első Kedd), majd rá egy évre a világ negyven országában nyolcvannál több városban a többi, annak érdekében, hogy az elektronikus üzletben fejleszteni kívánó, ám tőkeszegény kis- és közepes vállalkozások és a bennük fantáziát látó befektetők – elsősorban kockázati tőkések – egymásra találjanak.
Magyarországon a Carnation internettanácsadó és a PricewaterhouseCoopers (PwC) eddig tíz ilyen találkozót hozott össze, minden hónap első keddjén, Budapesten. Ezekre az internet iránt általában érdeklődők is kaptak meghívást az ötletgazdák és a befektetők mellett. A megjelentek 20 százaléka az érdeklődő, 50 a tőkére váró és 30 százalék a tőkét kínálók aránya.
A First Tuesday kigondolói, négy amerikai és angol fiatalember, maguk is tárgyaltak annak idején potenciális befektetőkkel, míg végül az ötletet egészében megvásárolta tőlük 50 millió dollárért a kifejezetten tőkeközvetítésre szakosodott YASAM.
Azokban az országokban, ahol az érdeklődők száma azt indokolja, fókuszcsoportokat hoznak létre, azaz külön kezelik a B2B-t kínálókat mondjuk a mobilosoktól. Erre hamarosan a budapesti rendezvényeken is sort kell keríteni, ahol a kezdeti harmincról mára háromszázra nőtt a látogatók száma.

Fast Ventures

A közelmúltban létrehozott kockázatitőke-befektető cég, a Fast Ventures (FV) a 200 ezer dollár körüli alaptőkéjű, az információs technikában, elektronikus üzletekben érdekelt magyar kis- és középvállalkozásokat kívánja tőkével ellátni. Az első másfél-két hónap alatt öt szerződést készítettek elő, és két év alatt mintegy 20 millió dollárt kívánnak kockázati tőkeként kihelyezni. A tőkét bevonók között akad olyan vállalkozás, amely a vállalati irányítási rendszerek fejlesztése területén remél biztató jövőt, van, amelyik a mobilkommunikációs lehetőségeket fejleszti. Az FV-hez beérkező – hetente átlagosan tíz – ajánlatokról, üzleti tervekről a három tulajdonosból álló zsűri dönt.

A kapcsolat a kiválasztott vállalkozás és a kockázatitőke-befektető között inkubációs jellegű, ami azt jelenti, hogy aki erre igényt tart, azt fizikailag is el fogják helyezni egy úgynevezett inkubátorházban, ám mindenkinek biztosítják a vállalkozás működéséhez szükséges alapszolgáltatásokat (könyvelés, pénzügyi és adótanácsadás, marketing stb.). A türelmi idő – amikorra a feltőkésített vállalkozásnak prosperálnia kell – változó, de jellemzően egy év múlva minden cégnél felmerül, hogy kapjon-e újabb felerősítést, netán az FV és a cég eredeti tulajdonosai együtt nézzenek újabb befektető után, vagy érdemesebb a befektetéssel megszerzett tőkerészt máris az eredeti tulajdonosnak vagy egy harmadik érdeklődőnek eladni.