A november végi helyzetben – a rendkívül kicsi tőzsdei forgalom és ereszkedő árak láttán – érdekes visszaemlékezni azokra az érvekre, amelyek alapján egy évvel ezelőtt viharos áremelkedés vette kezdetét a piacon. Akkoriban mindenki kiemelte a makrogazdaság javuló mutatóit, Magyarország közelgő EU-tagságát (a konvergenciát) és a vezető társaságok kedvező kilátásait. Egy év elteltével a magyar makromutatók az inflációs ráta kivételével mind regionális, mind globális összehasonlításban jónak mondhatók, az inflációért pedig jórészt külső tényezőket (nyersanyagárak és a gyengülő euró) okolhatunk – joggal. Tavaly év végén a külföldi tőke beáramlása idézte elő az áremelkedést; a piac most is nagyon várja a friss tőkét – különösen, hogy hónapok óta csökken a magyar részvényekbe fektetett külföldi tőke nagysága (ezt mutatják az MNB adatai is).

Elmondhatjuk, hogy „nem rajtuk múlik”. Döntő részben nem a magyar társaságok döntési hatáskörébe tartozó tényezők, hanem külső hatások miatt alakult úgy, hogy a november végi helyzetben igen kevesen várnak már az idén „Mikulás-ralit”. A külföldi befektetők megítélése változatlanul nagyon fontos a hazai áralakulás szempontjából, még ha kissé csökkent is összesített tulajdoni részesedésük. Egész Európára jellemző, hogy a tőke még mindig az USA felé áramlik. Bár az óceán túlsó partján is mutatkoznak a gazdaság lassulásának jelei, annyi bizonyos: ha az USA-ban gondok adódnak (például az olajárak emelkedése), az Európát sem hagyja érintetlenül. Úgy tűnik, a befektetők emiatt inkább elhagyják a részvénypiacot, mintsem Európába csoportosítsák át tőkéjüket. Ennek következményét az euró gyengülésekor jól tapasztalhatjuk. Magyarországra nézve pedig a rossz hír az, hogy ha a német vagy francia részvények sem elég vonzóak, a magasabb kockázati szintű lengyel vagy magyar részvények még kevésbé. (Néhány index éves, dollár alapú hozama: DJIA: –7 százalék, DAX: –11 százalék, Nasdaq: –33 százalék, BUX: –33 százalék.)

Ha már felmerült Lengyelország, nem mehetünk el szó nélkül egy újabb, szintén a társaságoktól független tényező mellett, ez pedig a részvénypiac mérete. Varsóban 210, Prágában 147 jegyzett társaság papírjaival kereskedhetnek a befektetők, s még ha alvó részvények találhatók ott is, a régiónkban befektetni kívánók e szempont alapján nem feltétlenül választják a budapesti tőzsdét. (Összehasonlításul ismét dollár alapú éves hozamok: WIG20: –19 százalék, PX50: –20 százalék, BUX: –33 százalék.) Újabb, a nyugati befektetőket bizonyosan elbizonytalanító fejlemény az orosz tőke megjelenése Magyarországon. Már tény, hogy orosz társaságok érdeklődnek a magyar vegyipar iránt, sokak szerint pedig lesz még folytatás, akár újabb tőzsdei cégek felvásárlásával is.

Nem kedvez a jelenlegi hangulatnak, hogy a tőzsde szinte mindegyik vezető részvényének vásárlása ellen említhető kisebb-nagyobb kockázati tényező – és szinte mindegyik az adott társaság szempontjából külső, nehezen befolyásolható. A Matáv a távközlési szektor egészének romló kilátásait szenvedi, a MOL esetében a gázárak politikai szempontokat előtérbe helyező szabályozása tántorítja el a befektetőket. Az OTP a Postabank megvásárlásával vehet magára nehéz terhet, a vegyipar esetében az orosz tulajdonosok megjelenése és ezzel párhuzamosan az átláthatóság vélt romlása zavarja a befektetőket.
Annyit azonban minden romló külső tényező dacára kijelenthetünk, hogy a legtöbb magyar részvény, köztük olyan vezető társaságok papírjai, mint az OTP vagy a Matáv, elemzői szemmel a közelmúltban már túlzott mértékben veszítettek értékükből.

Végül, mi lehet a fentiek konklúziója? Ha jórészt külső körülményekben keresendők a részvénypiac gyengélkedésének okai, akkor a javulást is innen várhatunk: kedvezőbb globális részvénypiaci helyzettől, barátságosabb kormányzati lépésektől, a hazai részvénypiac fejlődésétől – de természetesen a hazai társaságok javuló nyereségességétől is.

Török Bálint

*
Befektetői iskola

Változások a BÉT-en – új kategóriák
A BÉT Tanácsának novemberi ülésén támogatta azokat a terveket, melyek szerint 2001 márciusától módosulna, egyszerűsödne a tőzsde kategóriarendszere. Az első kategória a feltételei (például minimális közkézhányad, tulajdonosok minimális száma) szerint a jelenlegi A és B között helyezkedne el, míg a második a jelenleg sem túl szigorú C kategóriánál is enyhébb követelményeket (legalább 25 tulajdonos és legalább 100 millió forint kapitalizáció, féléves beszámolás) támasztana a bevezetést fontolgató társasággal szemben. Emellett a BÉT a technológiai részvények számára külön szegmenst alakítana ki. A tervek egyértelmű célja, hogy vonzóbbá tegyék a tőzsdét a hazai társaságok számára – hiszen tény, hogy csak egy szűk kör él a nyilvánosság lehetőségével. A tőzsde vezetése más eszközökkel is igyekszik népszerűsíteni a piacot – elismerve a befektetők igényeit a jegyzett részvények számának növelésére. Jelzésértékű gesztus, hogy a tervek szerint megszűnne a bevezetési díj, valamint hogy hamarosan konferencián mutatják be a nyilvános társasággá alakulás és tőzsdei bevezetés, a tőzsde mint finanszírozási lehetőség előnyeit.

Természetesen a tőzsdei jelenlét így is költségekkel jár az adott társaság számára, de éppen a nagyfokú nyilvánosság teszi lehetővé a bevezetés egyik lényegét, a későbbi nyilvános tőkebevonást, valamint adott esetben a gyors tulajdonosváltást.