Április elsejétől a számítógépek és alkatrészeik vámja nulla százalék lett. Még mielőtt bárki tévedésbe esnék: nem az információtechnológiai termékek vámmentességéről szóló szingapúri egyezményhez való csatlakozásról régóta folyó viták rendeződtek végre. Ez viszont egyben azt is jelenti, hogy számos számítástechnikai termék vámja változatlan maradt.

Csányi Vilmos etológus, számos népszerű könyv szerzője a kisebb-nagyobb katasztrófákat egy tanulási folyamat részeinek tartja. A neves szakember szerint az ember biológiailag meghatározott módon a rövid távú előnyök maximalizálására törekszik, s csak akkor hajlandó, akkor képes ezek egy részéről lemondani, ha már a saját bőrén érzi a helyzet tarthatatlanságát.

Kevés lehetősége van az új magyar kormánynak az idei gazdasági mutatók befolyásolására. Azokat a már nagyrészt adott nemzetközi és hazai konjunkturális folyamatok determinálják. Módja van viszont a következő évek eredményeinek – vagy éppen kudarcainak – megalapozására. A nagy kérdés az, hogy a világgazdasági konjunktúra javulása nyújtotta lehetőségek kihasználását mennyire nehezíti meg a versenyképesség-romlás, illetve ennek hatását milyen mértékben és sebességgel sikerül ellentételezni.

A politika tudománya a demokrácia tudománya, amely csak addig törekedhet értékmentességre, amíg a demokrácia kereteit nem lépi át a politika. A magát visszahúzódó, konzervatív beállítottságúnak valló politológust, Török Gábort, a Magyar Politikatudományi Társaság főtitkárát, a Törésvonal Politikai Elemző Központ kutatásvezetőjét egyebek közt az ország lakosságának megosztottságáról és a 2002-es választások tapasztalatairól kérdeztük.

Nem lehetünk olyan szegények, hogy ne tudjunk ígérni. Úgy látszik, ez a régi közhely korunk vezérgondolatává válik. A hatalomért folytatott elkeseredett harc során elhangzott ígéretekben az volt a közös, hogy mindegyik a pénzről szólt. Ha pontosabban meg akarjuk tudni, hogy mi van az úgynevezett polgári vagy az úgynevezett baloldali értékrend mögött, akkor bizony legalább magunknak be kell vallanunk, hogy leginkább a pénz. És amikor valakik az értékek mentén kívánnak politizálni, többnyire az oly hőn vágyott pénzforrás után nyújtózkodnak.

A közalkalmazottak, a nyugdíjasok, az egyetemisták, a gyermekes családok érdekében is több kedvező intézkedést hozott a Medgyessy-kormány javaslatára az Országgyűlés a legújabb „salátatörvényben”, amelyben kifejezetten a vállalkozói szektor számára kedvező szabályok egyelőre nincsenek. Az ígéretek szerint azonban ősszel már ők is sorra kerülnek.

A kormány állítja: a földtörvény nyári módosítása nemhogy sérti a családi gazdálkodók érdekeit, hanem kedvez nekik, igaz, kedvez mellettük mindazoknak, akik valóban a föld műveléséből élnek, tegyék azt bármilyen jogi formában. Az ellenzék viszont folyamatosan napirenden tartja a témát, és miközben politikai érvek és ellenérvek csapnak össze, a tényekről, hogy valóban kik és milyen formában birtokolják, illetve használják a legelőket, erdőket, mezőket, senki nem beszél. Szerzőnk, az Agrárgazdasági Kutató Intézet főmunkatársa a statisztikai adatok mögé nézett.

A Duna, Európa egyik leghosszabb vízi útja és rendkívül fontos kereskedelmi útvonala csak a XIX. század végén vált igazán hajózhatóvá, s szabályozását nemcsak földrajzi, hanem politikai okok is hátráltatták. A folyó 2002 augusztusában ismét kilépett medréből, árvizet zúdítva Németországra, Csehországra, Ausztriára és kisebb mértékben Szlovákiára, illetve Magyarországra.

Az elektronikus közigazgatás fő célja a szolgáltató állam s – többek között – a 7x24 órás ügyintézés megteremtése. Az alapelveket 40 ország miniszterei 2001 novemberében fogadták el Brüsszelben. Eszerint az e-kormányzat középpontjában az ügyfél, a társadalmi részvétel bátorítása, a választás lehetőségének biztosítása áll, illetve ennek megvalósítása érdekében a közigazgatás szervezeti és eszközrendszerének fejlesztése, a bizalom és biztonság megteremtése.

Állami kitüntetettek hosszú névsorait pörgethetjük vissza évekre anélkül, hogy közgazdászokat vagy az üzleti életben kimagaslóan teljesítő szakembereket találnánk. Vagy ha mégis, nem elsősorban szakmai tevékenységüket ismerték el így.

Rendkívül erős választási kampány után, melynek során a politikai pártok gyakran használták fel a külföldi befektetéseket – a másik fél nagytőkéhez való viszonyát – egymás sértegetésére, a Magyar EU Bővítési Üzleti Tanácsba tömörült magyarországi multik vezetői a nyár közepén elkészült negyedik országjelentésükben határozottan leszögezték: a külföldi beruházások további erőteljes beáramlása előfeltétele a magyar gazdaság európai uniós versenyképességének, és szükség van arra, hogy a magyar kormány támogassa a közvetlen külföldi tőkebefektetéseket.

A HEBC-jelentés (A Magyar EU Bővítési Üzleti Tanács) rendkívül optimista Magyarország EU-csatlakozás utáni lehetőségeivel kapcsolatban. A csatlakozásnak a magyar gazdasági szereplőkre, a kis- és közepes vállalatokra vonatkozó veszélyeivel, előnyeivel viszont nem volt tiszte foglalkozni. Mi, újságkészítők úgy tapasztaljuk, hogy a csupán a belföldi piacon boldoguló cégeknek vannak félelmei.

Mitől működik jól az egyik, és miért kerül zajos botrányok közt csőd közeli helyzetbe a másik település? A siker csak pénz és kapcsolat kérdése, vagy kell hozzá valami más is? A közelgő önkormányzati választások kapcsán érdemes átgondolni a lehetséges válaszokat.

Antal László közgazdászprofesszor szerint versenyképességünk romlása az államháztartás hétszázalékos várható hiányánál is nagyobb baj, de a helyzet semmiképpen nem hasonlítható 1994–95-höz, amikor a teljes összeomlás fenyegetett. A mértéktartás azonban jövőre kötelező!

A technológia elvileg készen áll. Ám hiába létezik 2001 decembere óta elektronikus kormányzati portál, továbbra is maradt a sorban állás, az okmányirodai sorszámosztogatás. Hivatalok között kell futkosni, hivatalnokokkal veszekedni, míg végre elintézzük épp soron levő ügyeinket. Pedig mindezt lehetne otthonról is intézni, a számítógép mögött ülve. De nem most. Miért nem?

Százszázalékos elektronikus ügyintézés még a világon sehol nincs, bár a helyzet napról napra változik. A siker egyes kritériumai pedig már látszanak: erős állami részvétel, az emberek meggyőzése, a vállalkozói szféra bevonása.

Két nap alatt negyvenhat, igen tartalmas előadásból állt össze a kép az E-Magyarország, e-kormányzat című konferencián arról, hogy miként változik meg az életünk, sőt miként változott már meg az informatikai eszközök elterjedése következtében. Az előadók és a mintegy négyszáz fős hallgatóság együtt jutottak arra a következtetésre, hogy a kormányzati teendők köre az információs technológia és az informatikai kultúra elterjesztésének állami támogatásától az infrastruktúra kiépítésén át akár ennek ingyenes biztosításáig terjed, s hogy a kormányportáloknak mint szolgáltatóknak érdemi segítséget kell nyújtaniuk állampolgároknak és vállalkozóknak egyaránt ügyeik intézésében és persze az eligazodásban. Igaz, mindez az EU-csatlakozással egyidejűleg csöppet sem könnyű feladat.

Azt, hogy az állami kasszából nem osztogatni, hanem inkább befektetni kell, sokan és sokféleképpen fogalmazták meg az üzleti élet képviselői közül az E-Magyarország, e-kormányzat konferencián. Hiszen a versenyképes vállalatok hozhatnak a piacra olyan új szolgáltatásokat, amelyek a lemaradókat és a civil szférát is segítik az új, korszerű eszközök használatában.

Ez az anyag azzal a szándékkal készült, hogy a 2002. november 13–14.-én, Balatonaligán elhangzott gondolatokat összegezze, és azokat a döntéshozó, felelős kormányzati és parlamenti vezetők asztalára tegye. A kétnapos konferencián mintegy 500 ember – kormánytisztviselők, üzletemberek (az IT-szektor élenjáró cégeinek képviselői, valamint kis- és középvállalkozók), érdek-képviseleti vezetők, szakmai szövetségeket képviselők, önkormányzati tisztségviselők, közintézményeket irányítók, államigazgatásban dolgozók, a fejlett információs társadalomépítésben érdekeltek – gyűlt össze, hogy megossza egymással tudását, tapasztalatait.

A magyarországi e-kormányzat megvalósításának folyamatában az Informatikai és Hírközlési Minisztérium hatáskörébe az információs társadalom kiépítésével kapcsolatos technikai, társadalmi, kulturális és politikai teendők tartoznak, így az e-demokrácia előmozdítása is. E sokrétű feladatról kérdeztük Kovács Kálmán informatikai és hírközlési minisztert.

A Budapest Klub és a Piac és Profit üzleti magazin az Üzleti Etikai Díj létrehozásával azt a célt tűzte ki maga elé, hogy rangot, elismertséget kapjon a tisztességes üzleti magatartás, hogy követendő példává váljék egymás érdekeinek kölcsönös figyelembevétele, hogy minél szélesebb tömeg értse és tapasztalja meg: az a jó üzlet hosszú távon, amiben a másik fél is jól jár. Azoknak a cégeknek van esélyük az immár harmadszor kiosztott Üzleti Etikai Díj elnyerésére, amelyeknek üzleti filozófiáját a mindenáron való piaci versenyelőny megszerzése helyett az optimális haszonra való törekvés jellemzi

A jegybanknak ez a hihetetlenül merev, elhibázott monetáris politikája lényegében szívbetegséget kezel altatókkal – állítja Békesi László, aki kétszer volt pénzügyminiszter, és ma külföldi egyetemeken oktat. Az új évi költségvetés a szakember szerint se nem jó, se nem rossz, hanem elfogadott.

A jegybankelnök szerint ebben az országban két dologhoz ért mindenki: a focihoz és az árfolyam-politikához. Miután én magam egyikhez se igazán, hadd szóljak hozzá a talán könnyebbik témához, tehát az árfolyam-politikához.

2002 végén szinte hetente jelent meg egy-egy hír a napilapokban arról, hogy valamelyik multinacionális nagyvállalat a kivonulást tervezi, vagy már csomagol. Bezárt az IBM székesfehérvári gyára, Kínába vitte gyártórészlegét a Kenwood, távozással fenyegetett a Flextronics. Ugyanekkor veszprémi gyárában a Continental Teves újabb autóalkatrészek gyártását kezdte meg, idetelepült az ExxonMobil regionális központja, és a Hewlett-Packard is érdeklődött magyarországi befektetési lehetőségekről.

Az utóbbi hónapok fejleményei alapján szinte biztos, hogy Magyarország 2004 májusától az Európai Unió egyik tagállama lesz. Tévhit lenne azt gondolni, hogy a magyar gazdaság a csatlakozás napján fog megváltozni. A változás folyamat, amely 1991. december 16-án, a társulási szerződés aláírásával kezdődött, és napjainkban is tart. A csatlakozás pedig számos költséggel is jár, nem csak haszonnal, de ez nem azt jelenti, hogy hosszú távon ne lehetnénk mi, és így az itt megtelepült multinacionális vállalatok is a nyertesei.

Sokáig a régión belül Magyarország vonzotta a legtöbb külföldi beruházást. Ám napjainkban a megtorpanás jelei mutatkoznak. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy ez a bérköltségek emelkedésével van összefüggésben. De vajon tényleg mindössze az olcsó munkaerő miatt települtek ide a multinacionális vállalatok, vagy esetleg más előnyöket is láttak a magyarországi beruházásokban? Hogyan gondolkodtak és gondolkodnak a joint venture vállalatok az ittlétükről? Szili Mártával, a Joint Venture Szövetség ügyvezető igazgatójával együtt gondoltuk végig.

Nem volt irigylésre méltó a globális vállalatok helyzete az elmúlt két évben. A leglátványosabban a légitársaságokat érintették a világgazdaság általános lassulásából eredő problémák, megfejelve a szeptember 11-ei terrortámadás következményeivel.

A korábbi évektől eltérően nem zárult le az önkormányzatok finanszírozásáról szóló vita az ez évi költségvetés parlamenti elfogadásával. Sőt, az újraéledő polémia inkább egy hosszabb folyamat kezdetének előjátéka. Az 1989–90-ben kialakított rendszert ugyanis mára szétfeszítette számos ellentmondása. Ráadásul az Európai Unióhoz történő csatlakozás megtörténtével a nemzeti vagyon jelentős, mintegy 3000 milliárd forintnyi részét összpontosító szektor szerepe felértékelődik.

A piac nagy körforgásában ahhoz, hogy egyáltalán mozdulhasson, valakinek el kell adnia valamit. Ez a valami lehet egyszerű dolog: vekni kenyér vagy liter tej. Lehet bonyolult gép vagy elektronikus csip. De lehet nem dologi, hanem fogalmi jellegű: gondolat, információ, ötlet, szabadalom, új eljárás.

Márciustól több új, kedvezményes, hosszú lejáratú hitelt kínálnak majd a bankok – elsőként az Magyar Fejlesztési Bank Rt. – azoknak a programoknak a keretében, amelyekkel a hazai tulajdonú vállalkozások beruházásait, fejlesztéseit kívánja segíteni a kormány. Csillag István gazdasági és közlekedési minisztert többek között erről, az európai uniós csatlakozásról és az aktuális gazdaságpolitikáról kérdeztük.

A törvényhozási dömping idén tavasszal is folytatódik, hiszen az Európai Unióhoz történő csatlakozás miatt számos törvényt – köztük sok gazdasági jellegűt is –módosít az Országgyűlés. Emellett azonban már most változtatni kell a január elsejétől érvényes egyszerűsített vállalkozói adó szabályait, és módosul az új munka törvénykönyve is.

Egyelőre mindenki reménykedik abban, hogy az iraki háború rövid ideig tart, s hatása nem érződik majd számottevően a világ háborútól érintetlen részein. Pedig az USA-ban már jóval a háború kezdete előtt rég látott mélypontra süllyedt a fogyasztói bizalom, a feldolgozóipari menedzserindex, jelentősen visszaesett a kiskereskedelmi forgalom. Máris napirenden van a GDP várható növekedési ütemének módosítása, lefelé. A megrendelők óvatosak, kivárnak. A leghitelesebb szakértők sem tudnak egyelőre választ adni arra, hogy milyen hatást gyakorol az amerikai gazdaságra, ha elhúzódik az iraki háború. Hát még arra, hogy milyen hatása lesz a magyar gazdaságra, ránk az a háború, amely csak a kilométereket tekintve van messze tőlünk, ám globalizáció jellemezte világunkban közvetlen és azonnali a hatása életünk minden színterére.

Befolyásoljuk a törvényhozást, megpróbáljuk a minisztériumok közötti együttműködést kiépíteni, létrehozunk egy országos hálózatot, és „érzékenyítenünk” kell a közvéleményt – mondja Lévay Katalin miniszteri biztos, aki a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium keretein belül felelős a nők esélyegyenlőségét segítő nemzeti cselekvési program kidolgozásáért és megvalósításáért.

Az informatikai területen elhelyezkedni kívánóknak a főiskola, egyetem elvégzése után nincs vége az iskolába járásnak. Azonnal és folyamatosan tovább kell képezniük magukat, ha pályán akarnak maradni. A technológiai fejlődés naprakész követésében az IT cégek vannak a legnagyobb segítségükre. Cikkünk a hazai IT cégek korántsem teljes körű oktatási kínálatát mutatja be. Felhívjuk olvasóink figyelmét az informatikai szakoktatás piacán páratlan összedolgozásokra, az egyébként versenytársak szaktudásának összeadódására.

Bármilyen szakmát válasszon is az ember, a számítógép-kezelői ismeret többnyire már olyan alapvető elvárás, mint a jogosítvány vagy az idegennyelv-tudás. A tudásalapú társadalom az oktatás révén kezdi felépíteni önmagát. Ezt a lépést nem lehet kihagyni. Az állami oktatási intézményrendszer, a hazai oktatáspolitika és -szemlélet a felismerésen már túl van. A hangsúly sem a technikai készség megszerzésén van. Már az informatikai eszközök, módszerek használatának tanításánál tart. Mi lesz a következő lépés?

Az informatikai szakember manapság az egyik legmagasabban kvalifikált, legkeresettebb munkaerő. A képzés értelemszerűen jórészt a felsőoktatási intézményekben, illetve speciális szakterületekre továbbképző intézményekben történik. A felkészítés a naponta újabb és újabb igényekkel jelentkező informatikai szaktudásra azonban szinte lehetetlen feladatok elé állítja az állami felsőoktatást. De a megoldásban nem maradnak egyedül.

Az e-learningre, tehát a webalapú, illetve internetes oktatás fogalmára számos meghatározás született. Általánosítva: a technológiával támogatott, digitális tananyag segítségével történő tanulást értjük rajta. Az e-learning sokak szerint az oktatás és képzés új alapokra helyezése, az alapkészségeket kifejlesztő és azokra építő, mindenki számára elérhető, egész életen át tartó tanulás programja és lehetősége. Emellett ma az egyedüli olyan oktatási módszer, ami a rohamosan változó világ naprakész követésére alkalmas.

Hozzáértők szerint a mai magyar informatikai infrastruktúra nagyságrendekkel szélesebb körű e-learninget tenne lehetővé. Annak, hogy az oktatási módszer az informatikai szakoktatáson kívül más területekre mégsem terjed el, számos kulturális, anyagi és gondolkodásbeli oka van.

Tény: a társadalom és a gazdaság kapcsolata alapvetően megváltozott. Kérdés: kinek, milyen szerepet kell betöltenie ebben az új helyzetben? Chikán Attila, a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem rektora szerint még az elméleti közgazdászok között is vita van afelől, vajon mennyire igaz, hogy a profitszerzés mellett más, társadalmi felelősségvállalás is kell, hogy jellemezze a vállalatot.

A hetvenes, nyolcvanas években a világvállalatok gyártókapacitásaikat szórták szét a harmadik világ számos országában. Ugyanígy telepítik most a multik irodáikat lényegében minden erre alkalmas régióba. A világháló lehetővé teszi az első világbeli technológia összeházasítását a harmadik világbeli bérekkel, és e „házasság” eredménye egészen egyedülálló versenyképesség-növekedés, mind a cégeknél, mind az érintett országokban. Mindez elképzelhetetlen lenne az információtovábbítás költségeinek a radikális csökkenése nélkül.

Egy egészséges gazdaságban egyszerűen túl drága a környezetszennyezés. A környezettudatosság meg versenyelőnyt jelent. Az a cég, amely tudatosan törődik a természeti és emberi környezetével, olyan kommunikációs előnyre tesz szert, amely meglátszik a piaci eredményein. Ezt diktálja a józan értelem – vallja dr. Persányi Miklós, környezetvédelmi miniszter.

Nem tudom eldönteni július 16. óta – pedig azóta eltelt már pár hét –, hogy a kormány csupán szűk látókörű-e vagy koncepciótlan, csak ügyetlen-e a kommunikációban, vagy egyszerűen cinikus a szemléletmódja. Azt pedig már végképp nem tudom, hogy e variációk közül melyik a rosszabb.

A kormányzati reakciókból és tervekből akár az is következhetne, hogy a nyár eleje óta tartó közéleti vita – válságban van-e a magyar gazdaság – nem más, mint vihar egy pohár vízben. Ám a Piac és Profit On-line Újságban az elmúlt hetekben megszólalt üzletemberek, a versenyszféra vezetői, szakemberei véleményét olvasva mindenesetre úgy tűnik, a közéleti vita tárgya inkább az kellene legyen: lehet, hogy nem a gazdaság, hanem a gazdaságpolitika került válságba?

A baloldal kormányra kerülése óta pánikban vannak a liberális közgazdászok. Amikor a kormány teljesítette az ígéreteit, csak a fejüket csóválták. Két hónapja pedig már pánikot keltenek, válságról harsognak. A liberális közgazdászok, a szakma elitje, olyan megtakarításokat – mindenekelőtt fogyasztás-visszafogást – követel, amelyek elméletileg is hibásak.

Vajon mennyi időnek kell még eltelnie ahhoz, hogy megértsük: a környezeti problémák, a nem megújuló erőforrások rohamos fogyása, a fajok eltűnése, a globális felmelegedés, a termőtalaj és az ivóvízkészlet elszennyeződése, a keletkező hulladék növekedése és feldolgozatlansága nem varrható kizárólag a multinacionális cégek, a politikusok, de egyes társadalmi csoportok nyakába sem? Ezért együtt felelős az egész emberiség. Igen, az emberiség! Beleértve persze a gazdasági szereplőket és a hatalom birtokosait is, de nem kihagyva belőle saját szűkebb környezetünket és önmagunkat sem.

A szabadpiaci versenyre épülő Európában a vállalatok állami támogatása általában tilos, de a nem folyamatos működéssel kapcsolatos környezetvédelmi kiadások kivételt képeznek ez alól. Különösen a tagjelölt országokban számos uniós pénzalap és kedvezmény vehető igénybe fejlesztési programokhoz, beruházásokhoz. De a hazai Környezetvédelmi Alap Célelőirányzattal is érdemes számolni, és adókedvezményeket is igénybe lehet venni.

Már évek óta napirenden szerepel a környezetvédelmi ökoadó bevezetésének gondolata, ám eddig nem került rá sor. A tavasszal hivatalba lépett új miniszter azonban felgyorsíttatta a javaslatok kidolgozását, s várhatóan év végére már a parlament is elfogadja az új adó koncepcióját.

Kopátsy Sándor a Piac és Profit július–augusztusi számában arról írt, hogy Keynesnek igaza van, az államnak a kereslet fokozásával kell a gazdaságot serkenteni. Figyelemre méltó, ahogy különbséget tesz a nagyon fejlett gazdaság és a fölzárkózóban levő, de még elmaradott gazdaság között. Az előbbiek esetében érthető, és talán helyes is, ha a megbomlott gazdasági egyensúlyt a kereslet visszafogásával (fiskális restrikcióval) próbálják meg helyrebillenteni, ám az utóbbiak esetében ez a recept nem alkalmazható, sőt visszaüt, fékezi a gazdasági fölzárkózást.