A fenntarthatóság fogalma bevonult szókincsünkbe, politikailag korrekt, mi több, divatos kifejezés lett. Csakhogy "a fenntartható fejlődés olyan, mint az abszolút nulla fok: elérni nem lehet, csak megközelíteni", mondta konferencianyitó beszédében Láng István akadémikus, a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács társelnöke. A NFFT "rendkívül kritikus, szókimondó, őszinte jelentést" készített az ország fenntarthatóvá tételének perspektíváiról.
"Mohó Sapiens"
Kerekes Sándor, a Budapesti Corvinus Egyetem rektor-helyettese brit adatot emlegetett: ott a lakosság 52 százaléka szenved a stressztől. A válság csak rátett erre, mert a "Mohó Sapiens" a fogyasztói oldalon féktelen hitelfelvétellel, a pénzügyi oldalon a bankok harácsolásával elvetette a sulykot. A posztmodern pénzügyi konstrukciók, vagyis a derivatívák összértéke quadrillió (vagyis 1015). "Papíron több búzát lehet venni, mint amennyi létezik".
Miután a "konténerizáció" megkönnyítette a szállítást, felpörgött a nemzetközi kereskedelem és létrejött a globalizáció, ezzel együtt hatalmasat nőtt a fosszilis energiaforrások iránti igény. "A megújuló erőforrások szétszórtak, nem elég koncentráltak, ezért nehéz annyit összegyűjteni belőlük, ami képes lenne kiszolgálni a világkereskedelmet" és a földtekéken átívelő logisztikát. (Bár újabban napkollektorokkal működő teherhajókkal próbálják kiváltani e téren a fosszilis üzemanyagokat - A szerk.) Kerekes aggályait fejezte ki a "szent tehénnek" tartott gazdasági alaptétellel szemben, amely a munkaerő termelékenységének növelését célozza meg, ez ugyanis tömeges elbocsátásokhoz vezet, illetve megakadályozza, hogy hatalmas néprétegek valaha is integrálódjanak a munkaerőpiacra. Ezért van az, hogy emberiség nagy részének, közel 4 milliárd embernek nincs munkája, következésképp keresete és jövője sem. (Kerekes Sándor előadásához kattintson)
Létezik igazán jó vállalati gyakorlat?
Nem volt túlságosan derűlátó a "legjobb gyakorlatok" autentikusságát illetően Pataki György, a gödöllői Szent István Egyetem docense. Az alternatív kapitalistáknak nevezett, emblematikus gazdasági társaságokat - mint amilyen például a The Body Shop - az ezredfordulón sorra felvásárolták a multinacionális vállalatok. Az alapítók, (például Anita Roddick), úgy hitték, hogy az alternatív vállalati kultúra átformálja majd a fősodort. Ám ez nem következett be, mert "a beolvasztással elveszik e cégek radikalizmusát". Pataki úgy véli, "az összes best practice kudarcot vall". (A docens előadása innen letölthető.)
Szilágyi Bernadette, a Microsoft Magyarország Kft. programmenedzsere ellenpéldákat kínált: a hátrányos helyzetű vidékiek vállalati támogatással történő felemelése mellett érvelt, és olyan látszólag kis cselekedetek fontosságát hangsúlyozta, mint például a papírpazarlás, a tesztlapok nyomtatásának elhagyása, vagy a képernyők fényerősségének visszavétele, amik egy nagyvállalatnál jelentős pénz- és energia-megtakarítással jár. Szűts Ildikó, a Magyar Posta Zrt. vezérigazgatója az EU-s pénzekből beszerzett elektromos kézbesítő járműveket említette, amelyek Szentendrén üzemelnek.
Takács János, az Electrolux közép-kelet-európai vezérigazgatója beszédében a végtermék energiatakarékosságára koncentrált és az alapanyag megválasztásának fontosságát hangsúlyozta. "Berendezéseink 90 százalékban újrahasznosíthatók a termékciklus végén", mondta Takács. aki szerint az Electrolux Lehel Kft. mindig is kiemelt feladatként kezelte, hogy környezeti politikának megfelelően fejlessze termékeit és gyártási kultúráját. "Szigorú követelményeket állítottunk fel magunkkal szemben, és természetesen beszállítóinkat, illetve alvállalkozóinkat is arra ösztönözzük, hogy cégünk környezetbarát politikáját kövessék. (A vezérigazgató előadása .ppt formátumban.)
Érdekek harmonizációja
A klasszikus gazdaságfilozófia választóvonalat tett a haszon és a felelősség közé, ellentétesnek látta továbbá a részvényesek (shareholder value) és az érintettek (stakeholder value) szerepét, illetve elvárásait. Ezen a véleményen volt évtizedeken át Jack Welch, a General Electric egykori vezére, mígnem 2006-ban visszavonta e nézetét, mondta Szűts Ildikó. (A Magyar Posta vezetőjének előadása itt megtekinthető .)
Nem véletlen, hogy mind Pataki, mind Láng, mind Kerekes eszmefuttatásában megjelentek átfogó diagrammok, halmazok viszonyrendszerei, amelyek a gazdaságot nagyobb egységekbe helyezték el. A piaci verseny hagyományosan a hatékony (és nyereséget termelő) allokáción alapult, a gazdaság az értékteremtésen, a társadalom az igazságos elosztáson, a bioszféra a fenntartható méret elvén. De amíg a piac rákényszeríti az összes többi szintre az érdekét, addig nem jöhet létre harmonikus koegzisztencia.
Fekete István, a Joint Venture Szövetség elnöke figyelmeztetett rá, hogy az átláthatóságot, az elszámoltathatóságot és a fenntarthatóságra törekvést, mint feltételeket nemcsak a magánszektorral szemben kell felállítani, az államra és civil szférára az éppúgy érvényes. Szűts Ildikó fontosnak tartotta, hogy az átláthatóságra vonatkozó "látszatszabályozások" helyett "szerződés kötessen az állam és az állami vállalatok között, mint a Posta, a Volán vagy a Máv." Szeles Péter, a Magyar PR Szövetség elnöke egy sikeres road-showról számolt be, amelyen a vállalatok társadalmi szerepvállalásának ideáját népszerűsítették; majd indulatos szólamokkal kelt ki a válságot okozó bankok ellen, jócskán eltérítve a konferencia gondolatmenetének fonalát. "Új tudatszemüvegre van szükségünk", mondta Demcsák Mária, s az ebből megszülető új magatartásnak nem a régi beidegződéseken kell alapulnia (például az ujjal mutogatáson), hanem a konstruktív, előre tekintő és felelős együttműködésen.
"Szintugrás következik"
Napjainkban, amikor pillanatok alatt vagyonok és egzisztenciák, piaci pozíciók rendülnek meg a gazdasági folyamatok hullámzásában, sokan felismerik, hogy az örök emberi értékek számítanak elsősorban. Vannak tendenciák a közgazdaságtanban, amelyek a GDP fogalmát is kikezdik, mint túlzottan egysíkú mércét: a szakemberek a jólét (kereset, pozíció, stb.) helyett a jól-létre (boldogság, elégedettség stb.) próbálnak mérőszámokat találni.
Az eldurvult piacgazdaság régi mítoszai átértékelődnek: már nemcsak az egyén versenytársai és környezete feletti hatalma számít és nemcsak a technológiai fejlődés az elsődleges. Demcsák Mária előadásában az egyéni szemléletváltás fontosságát hangsúlyozta, amelynek tömeges méretekben, az úgynevezett "kritikus tömeg" szintjén kell bekövetkeznie, hogy változást tudjon véghezvinni a világban, s orvosolni tudja a megbomlott ökológiai és gazdasági egyensúlyt. Demcsák Mária szerint tudatszint-ugrás előtt állunk, s káoszelméletben is pontosan leírt káoszponthoz közeledünk, amelynek elérésekor új egyensúlyi szintre áll be (vagy inkább ugrik át) a világ. Ennek kialakításában akkor képes tudatosan szerepet vállalni a társadalom, ha az egyén nemcsak a legszűkebben vett önérdekeit nézi. (Demcsák Mária előadása ide kattintva érhető el.)
A konferencia délutáni előadásairól itt olvashat.
