Dusicza Ferenc református lelkész az Internet 2000 konferencián meghívott vendégként arról beszélt, hogy életének, munkájának immár elengedhetetlen része az internetezés. A lelkész három éve szerkeszti-vezeti az RTL Klub Üzenet, valamint Ünnepnaptár című műsorát, amelynek alcíme: vallási percek. Lapunk a konkrétumokra volt kíváncsi, különös tekintettel arra, hogy Dusicza Ferenc tapasztalatai szerint milyen irányba befolyásolja az internet rohamos terjedése a vallás, az egyház helyzetét, jelenlétét az emberek életében.

 

„Nincs olyan mutatója az agrárgazdaságnak, amelyet ne a javulás jellemezne” – mondta az azóta lemondott szakminiszter, Torgyán József tavaly év végén a parlament mezőgazdasági bizottsága előtt. Ezzel szemben a valóság: nincs az ágazatnak olyan mutatója, ami ne a hanyatlásról tanúskodna. Az agrárium katasztrofális helyzetét azonban a miniszterváltás nem oldja meg. Eddig sem fordított keveset a magyar költségvetés az ágazatra, de ennek megtérülési mutatói a nullával voltak egyenértékűek. Ma például olyan támogatási rendszer van Magyarországon, hogyha valaki 20 hektár alatt gazdálkodik, nem kell betartania a minőségre vonatkozó legszigorúbb követelményeket; így viszont a fertőzött terület végigfertőzi a környezetét. Öntsünk hát ne csak tiszta vizet, hanem tiszta búzát is a pohárba! Mert a társadalom a számlát nem csak az elherdált, meg nem térülő közpénzeken keresztül fizeti meg. A hazai termelés visszaszorulásának következménye lehet az infláció megugrása, s a mezőgazdaságból élők helyzetének romlása is szélesebb rétegeket érint: ügyvédek, pedagógusok, mérnökök, kereskedők, ipari vállalkozók saját szolgáltatásaikon keresztül érzékelik a vidék elszegényedését.

Jelentős régmúltja és egyértelműen nagy jövője van, de vajon élvezi-e ma a képzőművészet a gazdasági élet hathatós, értő támogatását? Klasszikus értelemben vett mecenatúráról van szó, vagy pusztán marketingkommunikációs célok vezérlik egyes alkotók, kiállítások szponzorálását? Netán a kettő egészséges találkozásáról van szó? Erről kérdeztük a kortárs magyar vizuális művészet szakmai és anyagi támogatóit.

Magyar filmes siker született Európa központjában, Brüsszelben. A hír itthon nem kapott méltó visszhangot. A magyar filmkészítés képviselői az idei Filmszemle előtt nem az örömteli készülődéssel voltak elfoglalva – pedig már lehetett tudni, hogy nagy lesz a közönségsiker –, hanem egy rendkívüli közgyűléssel s a tiltakozás kulturált formájának keresésével. Érthetően. Kormányzati részről túlontúl élénk érdeklődés mutatkozott az ezredfordulós filmünnep arculata és az egész filmes szakma központi irányítása iránt. A siker ettől független: a több mint húsz európai ország szakmai szervezetét tömörítő nemzetközi operatőrszövetség élére három magyar művész került.

A turizmus jövedelemtermelő képességéhez és Matolcsy György miniszter beharangozó kijelentéséhez képest szerénynek tűnik az ez évi 25 milliárd forintos pályázati keret, amelyet a Gazdasági Minisztérium a Széchenyi-tervben az ágazat fejlesztésére szánt. S bár mindenki örül, hogy eséllyel lehet pályázni, üröm az örömben, hogy a program kidolgozói nem tartották szükségesnek a pályázatok tartalmának előzetes szakmai véleményezését.

Lebecsüli, háttérbe szorítja az emberi munkát, a természeti erőforrásokat, ezért rossz az az agrárfejlesztési irány, ahol a ráfordításokban az ipari eszközök a meghatározók – állította már 1982-ben (!) néhány megszállott magyar szakember. Nem hallgattak rájuk. Húsz év elteltével, 2001 tavaszán pedig még mindig kérdés: felhozatja-e végre valaki a kisgazda vezetésű szakminisztérium pincéjéből a másfél éve ott porosodó Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Programot? Hogy nem is hallottak még róla? Nem az önök hibája.

Szinte megalakulása pillanatától kezdve, 1990 óta feszülnek vélt és valódi érdekellentétek, folynak szakmai és személyeskedésbe hajló szóváltások a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány és a köré szerveződött, jogilag önálló országos vállalkozásfejlesztési hálózat tagjait között . Most éppen az utóbbiak nem hajlandók a vagyonukban elkönyvelt mintegy ötmilliárd forintot átutalni az országos mikrohitelalapot kezelő MVA-nak…

Két év előkészítés után áprilisban a parlament elé kerülhet a digitális aláírásról szóló törvénytervezet, miután kormány márciusban elfogadta azt. Az elektronikus hitelesítés Európai Unió által is sürgetett jogi feltételének megteremtése ezzel kézzelfogható közelségbe került.

Túlságosan is keverednek a szociális és a gazdaságpolitikai elemek a Széchenyi-terv lakásprogramjában, és a kétségkívül imponáló keretösszegek nem elegendők a hozzájuk rendelt feladatokra. Mindenképpen méltánylandó azonban azt a felismerés, hogy szükség van a rendkívül torz lakásszerkezet átalakítására: a program kiemelten támogatja a bérlakások építését.

Föld, víz, levegő: életünk nélkülözhetetlen feltételei. Vélhetnénk, ma is ugyanannyi van belőlük, mint évezredekkel ezelőtt, de ez csak a látszat. Elérkezett az idő, amikor szembe kell néznünk a tényekkel, hogy ha nem őrizzük életterünk egyre pusztuló elemeit, mi is elpusztulunk.

Nem igaz, hogy nem környezettudatosabb a világ, mint 30 éve, a Római Klub felhívása előtt. Az emberek, cégek gondolkodásmódjában, tetteiben megjelent a felelősségérzet környezetünk iránt. Az elmúlt évtizedben, még inkább az elmúlt években felgyorsult tempóban és egyre többen érzékeljük a környezetünkkel való egységünket, s ehhez kapcsolódóan a veszélyeket, amelyek már a mi életünkben belátható közelségbe hozzák a környezettel szembeni garázda hozzáállásunk következményeit. Nem kell messzire mennünk, a magyarországi tiszai ciánszennyezés, a menetrendszerűen visszatérő árvizek honfitársaink millióiban tudatosították igencsak mellbevágó módon életmódunk összefüggését környezetünk állapotával.

A Világgazdasági Fórum, a Yale és Columbia Egyetem nemrég publikált közös felmérése, amelyet a The Economist is idézett, érdekes összefüggésekre bukkant a fejlett és fejlődő országok polgárainak környezet iránti érzékenységére, tudatosságára vonatkozóan.

A Környezetgazdálkodási Intézetről hosszú ideig a széles közvélemény azt sem tudta, hogy létezik, nemhogy arról tudott volna, mi az intézmény feladata. A közelmúlt zajos botrányai, az azokat követő feljelentések, médiaszereplések, a vezetőváltás az érdeklődés középpontjába állították az intézményt. Azt tehát már nagyon sokan tudják, hogy létezik a Környezetgazdálkodási Intézet. Azt azonban, hogy mi a feladata, nemigen. Az intézet miniszteri biztosát, Bender Alajost kérdeztük erről.

A környezetvédelem Magyarország uniós csatlakozási tárgyalásain az egyik legkritikusabb területnek bizonyult. A feltételezett csatlakozási időpontig várhatóan 443 milliárd forintra lenne szükség a környezetvédelem állapotának javításához, majd az azt követő tíz évben mintegy 300 milliárd forint kellene a most kitűzött célok elérése érdekében.

 

Amíg az ember Pestről a fóti Fő térre, a községháza földszintes épülete felé tart, minden városnegyedben szembesülhet a múlt és a jelen kiabáló antagonizmusával. Úti célom azonban reménnyel tölt el: az ugyanis nem más, mint az információs társadalom első állomása, Pest megye máig egyetlen tudásháza.

A jövedelmező gazdálkodás szempontjából rendkívül kedvezőtlen, elaprózott birtokszerkezet alakult ki és konzerválódott az elmúlt tíz évben. Mintegy nyolcmillió hektár nagyságú termőterület becslések szerint két és fél millió tulajdonos kezében van. További hatmillió hektáron pedig mintegy ötmillió jogilag önálló, átlagosan két és fél–három hektáros birtokon, túlnyomórészt magánszemélyek gazdálkodnak. Igaz, a földkérdés az agrárágazat versenyképességének csak az egyik, sokak szerint talán nem is a legfontosabb eleme. Az elmúlt századokban azonban a világon mindenütt, így nálunk is a földtulajdonban öltött testet a gazdagság, a hatalom, s a föld birtoklásából való kimaradás emberek milliói számára a kiszolgáltatottságot jelentette…

Az idei 100 milliárdos keret legnagyobb szeletét, 45 milliárd forint szétosztását tervezi a Gazdasági Minisztérium a Széchenyi-terv keretében a vállalkozásélénkítő programok támogatására. A terv azonban deklaráltan csak azokat a kis- és középvállalkozásokat segíti, amelyek már elértek valamit. Így hát hiába van pénz a kalapban, azok a vállalkozások, amelyeknek tervei mindeddig forrásszegénység miatt nem valósultak meg, a jelek szerint továbbra sem tudják onnan elővarázsolni a szükséges összegeket.

Eddig egyetlen fillér sem folyt be az on-line tartalomszolgáltatóktól az 1999-ben négymilliárd forint szerzői jogdíjat beszedő Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesülethez. Annak ellenére nem, hogy az 1999-es új szerzői jogi törvény rendelkezései szerint a szerzői művek az interneten éppúgy engedélyezés után és jogdíjfizetés árán használhatók fel, mint az off-line nyilvánosságra hozatalnál. A hazai helyzetről és a külföldi joggyakorlatról dr. Gyertyánfy Péterrel, az Artisjus főigazgatójával beszélgettünk.

A parlament áprilisban tárgyalta a digitális aláírásról szóló törvénytervezetet, a szavazás május végére várható. Bár a törvény erősen szakmai jellegéből adódóan nem volt várható jelentős számú módosító indítvány, volt egy, amely miatt mégis parázs vita alakult ki a parlamentben.

Mi a lobbizás? A köztudatban – felmérések tanúsítják – korrupció, s ezt a vélekedést a gyakorlat sajnálatos módon nemritkán meg is erősíti. A hazai politikai élet rendszerváltás óta nem látott kedvezőtlen társadalmi megítélése miatt most határozott politikai akarat irányul egy lobbitörvény megalkotására. De szakmailag már az is kérdéses, hogy kell-e külön jogszabály ahhoz, hogy a korrupció gyanúja alól mentesüljön a lobbiszakma és a politika, vagy elegendő erre a hatályos büntető törvénykönyv. A vélemények megoszlanak. Következésképp egy koherens lobbitörvény létrejöttének esélyei is kétségesek.

Ember, eszköz és tartalom; e három terület együttes, egymást kölcsönösen erősítő fejlesztése a Nemzeti Információs Társadalom Stratégiájának alappillére – jelentette ki Stumpf István kancelláriaminiszter. Ami szerinte abban különbözik minden korábbi, hasonló informatikafejlesztési programtól, hogy jelentős anyagi erő áll mögötte. Nos, ez csak részben igaz. Hiszen a Széchenyi-terv 2001–2002-re összesen mintegy 40 milliárd forintot különített el informatikai támogatásokra, ami valóban több, mint amennyit korábban Magyarország állami pénzből ilyen célokra költött. Ám nemzetközi összehasonlításban és a keretet részletezve már nem tűnik soknak.

Adócsalók az egyik oldalon, korrupt revizorok a másikon. Valóban egy hajóban eveznek? S mennyire jellemző ez ma Magyarországon? És melyek azok a szépen sorra vehető, részben megváltoztatható, részben adottságként kezelendő szempontok, amelyek az adómorál romlásához vagy javulásához vezetnek? Egy közelmúltban nyilvánosságra hozott, nyolc évet felölelő kutatás eredménye szerint a kilencvenes évek második felétől hazánkban e téren javul a helyzet. Az adatok és következtetések mindenképpen érdekesek. Statisztikailag még az is lehet, hogy egyetlen adót elcsaló sincs Magyarországon! Azt már csak a Piac és Profit teszi hozzá mindehhez, hogy a kutatók, miként az adóhatóság is csak azoknál a cégeknél tud kutatni, vizsgálódni, amelyek megtalálhatók, amelyek a valóságban is működnek. Amelyek legalább kitöltik adóbevallásukat, és nem hajtogatnak belőle papírcsónakot. S természetszerűleg ezek azok, amelyek hibáznak is. Fantomok pedig nincsenek…?

A második honfoglalásként emlegetett Tisza-szabályozással hatalmas területeken vált lehetővé a termelés, biztonságosabbá a lakhatás. A folyó vízszintje azonban két-három méterrel emelkedett, lefolyási sebessége a duplájára nőtt. Önmagában ez árvízvédelmi szempontból nem jelent veszélyt, de Magyarországon negyedik éve ismétlődik a rendkívüli helyzet. Sikeres lehet-e az a védekezés, amelyik kizárólag Magyarországra korlátozódik? Már a trianoni szerződésben is külön pont foglalkozott a régióbeli együttműködés szükségességével, s azóta számos megállapodás, elhatározás, nyilatkozat született az árvízvédelem összehangolásának fontosságáról. De papírokkal még egyetlen árvizet sem állítottak meg.

Miközben viták dúlnak arról, hogy milyen agrármodell lenne ideális Magyarországon, az Európai Unió CAP – Common Agricultural Policy, közösségi agrárpolitika – névre hallgató reformjaiban már három éve olvashatók azok az irányok, amelyeket az unió támogatási rendszere is kifejezésre juttat: a jövőben a kompenzációs kifizetések és a piaci támogatások – amelyek most a CAP költségeinek több mint 80 százalékát teszik ki – teljesen megszűnnének, és részben az átalakulást segítő támogatásokra, de jelentős részben a környezeti és vidékfejlesztési feladatokra csoportosítanák át őket. Az ennek megfelelő magyar program már létezik, ám megvalósítása érdekében eddig semmi nem történt. Sőt.

Személyes adataink védelmét és a cégek profitérdekeit butaság szembeállítani egymással, az informatika és az internet térhódítása nyomán kialakult új helyzetben mégis sokan ezt teszik. Milyen problémákat vet fel az üzletemberek – akik persze egyúttal magánemberek – számára az adatvédelem és információszabadság? Hogyan viszonyuljunk az adatvédelem kérdéséhez? Erről beszélgettünk dr. Székely Iván társadalmi informatikussal.

Miben hasonlítanak egymásra az OECD-tagországok és a csillogó tengerpartú kis szigetállamok? Abban, hogy – más-más céllal ugyan –szeretnék magukhoz vonzani a külföldi tőkét, és ennek érdekében a nyereség után nem vetnek ki adót, vagy jóval kisebb kulccsal, mint a hazai cégekre. Az ítélet ki is mondatott felettük ezért az OECD-ben, pedig e tevékenység valamilyen formában mindenhol a tagállamokban, köztük Magyarországon is létezik…

A természet számára a legkedvezőbb az lenne, ha egyáltalán nem épülnének újabb utak. Új utakra azonban szükség van. A XXI. században lehetséges, sőt elérendő cél, hogy az ember gazdasági tevékenysége s annak révén az élet minőségének javítása ne okozzon környezeti és egyéb hátrányokat, az építések, fejlesztések környezetbarát módon valósuljanak meg. Turi-Kovács Béla környezetvédelmi miniszter szerint a környezetvédelemnek egyenrangú szerepet kell kapnia a szociális és gazdasági feladatok tervezésének, megoldásának folyamatában minden szinten. A természeti értékek megvédése elsődleges szempont, ez azonban nem jelenti azt, hogy akadályozni kellene a célszerű és gazdaságos építést. A tárca törekvése, hogy a környezet- és természetvédelem a gazdasági fejlődéssel, a civilizációs kényelmi szempontokkal összhangban legyen.

Az egyre jobban fejlődő gazdaságnak infrastruktúrára van szüksége, utakra, informatikai fejlesztésre, mondja Németh Szilárd, a Környezetgazdálkodási Intézet EU Integrációs Igazgatóságának vezetője, aki szerint nagyon fontos, hogy a kormányprogramban szereplő – és most a Széchenyi-plusz gazdaságélénkítő programban kibővített – gyorsforgalmiút-építés ne csak műszakilag legyen kifogástalan, hanem környezet- és természetvédelmi szempontból is.

A természet számára a legkedvezőbb az lenne, ha egyáltalán nem épülnének újabb utak. Új utakra azonban szükség van, de nem az építők és a környezetvédők közötti harcok árán, mert a felek közül senki nem lehet egyedüli győztes. Az egyetlen járható út: az együttműködés, a másik fél érveinek megértése s ha lehet, elfogadása. Magyarországon a védett természeti terület 700 ezer hektár, azonban a nem védett természeti területek is természeti értékek hordozói. A többi terület – szántók, legelők stb. – kevésbé sérülékeny. Az is igaz azonban, hogy védett állatok bárhol élhetnek, mert mondjuk a parlagi sas nem nézi, hogy hol telepszik meg. A nemzeti parkok igazgatóságai törekednek arra, hogy védett területen ne haladjon át gyorsforgalmi út; természeti területet azonban nem egy átszel.

Az útépítések kapcsán átlagosan az összköltség négy–hét százalékát teszi ki, de van, hogy eléri a tizennégy százalékot is. Nem csekély a ráfordítás, de ezt tudomásul kell venni, a környezetet, természeti értékeinket meg kell őrizni – mondja Manninger Jenő, a közlekedési tárca politikai államtitkára, aki nem bánná, ha a környezetvédelmi engedélyezés alapját képező hatásvizsgálati eljárás szabályozása egyértelműbb, pontosabb lenne.

Az ember azt gondolná, minél több helyre lehet viszonylag gyorsan eljutni, annál hatékonyabb, működőképesebb a gazdaság. Vagyis aki fejlődést, növekedést akar, annak növelnie kell az autópályák, autóutak hosszát. Lukács András, a Levegő Munkacsoport Országos Környezetvédő Szövetség elnöke szerint ez a gondolatsor nem állja meg a helyét.

Váratlanul felkerült a parlament őszi ülésszakának napirendjére az elektronikus kereskedelemmel, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseinek szabályozásáról szóló törvényjavaslat, amely első olvasatban még olyan elemeket is tartalmazott, mint a domainnév állami szabályozása. A tervezet az e-kereskedelemről szól, nem internettörvény – állítja a kormányzat, és reméli az ellenzék. A tartalom szabályozása, ellenőrzése azonban változatlanul vitatéma.

Az 1997-ben kezdődött és 2001 nyaráig ígéretes magyar gazdasági növekedés mintha elfeledtette volna a gazdaságpolitika irányítóival, hogy Magyarországé kicsi és nyitott gazdaság, kiszolgáltatva a világgazdasági folyamatoknak. Így, miközben független elemzők az idén nyár óta, de különösen szeptember 11. után egyre borúlátóbbak, a polgári kormány még mindig arra összpontosítja erőit, hogy osztogatható milliárdokat tegyen a költségvetési tartalékba. A leginkább kiszolgáltatott kis- és középvállalkozások eközben az esedékes adók, illetékek egyre megterhelőbb befizetése és a kedvezményes támogatásokról szóló rekláminformációk közepette csak kapkodják a fejüket.

A Széchenyi-terv másfél évvel ezelőtti elindítása nélkül 3,5 százalékra esett volna vissza a magyar gazdaság növekedési üteme – mondogatta az elmúlt hónapokban Matolcsy György gazdasági miniszter különböző fórumokon, amikor még 5 százalékra becsülte az év végére várható értéket (azóta ebből egy százalékot engedett). Tehát mintegy 1,5 százalékot a terv hatásának tud be, ami legalábbis túlzott optimizmusra vall, hiszen a tervben megjelent eszközök – vissza nem térítendő támogatás, kedvezményes kölcsönök stb. – már korábban is léteztek, mint ahogyan a több lépcsőben megjelent pályázatok többsége is. A Széchenyi-terv – a hozzá tartozó programok – ezeket csupán összegyűjtötte. Azt már nem merném állítani, hogy áttekinthetőbbé is tette őket.

Szabó Ákos, az Index.hu Rt. kereskedelmi és marketingigazgatója elmondta: cégét mint „új médiavállalatot” elsősorban az internet üzleti lehetőségeinek gyors kiaknázhatóságával kapcsolatos – a korábbi eufóriát követő – általános kiábrándultság érintette negatívan. Elfogytak az internetes, illetve az internetben közvetlenül érintett IT-cégek reklámmegrendelései is. A tőzsdei áresést elviselni nem tudó brókercégek „bedőlése” következtében kieső potenciális jövedelem szintén érezhető volt. És jelentősen megcsappantak azok a tőkebevonási lehetőségek is – kockázati tőke, tőzsdei kibocsátás –, amelyek révén a további extenzív fejlődés finanszírozható lenne.

Már korábban is érezhetők voltak intő jelek – mondja dr. Bottyán Éva, az Atlas World Travel Kft. ügyvezető igazgatója. Hiszen míg négy-öt évvel ezelőtt a cégek megengedhették maguknak, hogy különböző szakmai utakra befizessék az alkalmazottaikat, az utóbbi időben már egyre kevésbé, és ugyanígy csökkent a konferenciaturizmus is. A szeptember 11-ei események a keresletcsökkenési folyamatot csak felgyorsították.

A recesszió minden high-tech céget komolyan érint, így az Ericssont is. Legsúlyosabban a legnagyobb amerikai piaci részesedésű nemzetközi vállalatok sérülnek, és ez a jelenség, bár csökkentett mértékben, de Nyugat-Európára is átterjedt.

Októberben még csak jósolni tudtunk a jövő évi minimálbér mértékéről, a lehetséges kompenzációkról. Az akkor valószínűnek tartott forgatókönyv ma már valóság: 2002-ben ötvenezer forint lesz az összege, s az emelésből adódó munkáltatói terhek csökkentésére a Munkaerő-piaci Alap forrásaiból tizenötmilliárd forint használható fel. Hogy ez mit jelent? Erről olvashatnak most.

A Piac és Profit konferenciazáró estélyén, november 23-án ünnepélyes keretek között került sor az ez évi Üzleti Etikai Díjak átadására. A díj elnyeréséhez a pályázóknak az alapító Budapest Klub eszmeiségét tükröző, szigorú feltételeknek kell megfelelniük.

Biztató vagy siralmas az innováció helyzete Magyarországon? Statisztikai adatot találunk pró és kontra. A lényeg azonban nem az, hogy mit mutatnak a számok, hanem az, hogy tudjuk: kutatás-fejlesztés nélkül egyetlen vállalkozás sem lehet életképes hosszú távon, mert előbb-utóbb elfogy alóla a piac.

Az adótörvények stabilitását, az adóterhek és az adminisztráció csökkenését ígérte az 1998-ban hivatalba lépő új kormány. A stabilitás és a tervezhetőség szerepelt a kétéves költségvetés és a két évre változatlannak tervezett adójogszabályok elfogadtatásának egyik fő érveként is. A kitűzött célt nem sikerült betartani. Ami az adóterhelést és az adminisztrációt illeti, azok nemhogy nem csökkentek, nőttek. Igaz, néhány, az adózók számára kedvező változás is történt. Az öt adótörvény közül négy számos ponton módosult a 2001. januárban hatályos szabályozáshoz képest – részben már a múlt év folyamán, részben ez év január 1-jétől –, egyedül az áfatörvény maradt szinte érintetlen.

Statisztikának csak akkor hiszek, ha én készítem, mondta állítólag a szivarjáról is híres angol miniszterelnök. Így csak reménykedhetünk abban, hogy Varga Mihály pénzügy-, Matolcsy György gazdasági miniszter és Járai Zsigmond MNB-elnök januári közös értékelésének derűlátását az általuk ismertetett számok támasztják alá. Más forrásból származó kiegészítve ezeket, ugyanis jóval árnyaltabb képet kaphatunk a magyar gazdaságról.

Szinte biztosan találkozik adóellenőrökkel az idén a kisvállalkozások többsége, ugyanúgy, mint a veszteségesen gazdálkodók, az áfát visszaigénylők és azok, akik adókedvezményeket vesznek igénybe. Az APEH munkamódszere pedig „tovább korszerűsödik”.

„Ügyfeleinkkel –megbízási szerződéses jogviszony keretében – a vállalkozás gazdasági eseményeinek vezetésére szól a megbízásunk, melyet a számviteli, valamint az adótörvények szabályoznak. Ezen törvények betartása is elég nagy felelősség, semmiképpen nem tudjuk felvállalni mellé a rendőrségi besúgói feladatot. (…) Kérjük Önöket, sürgősen tegyenek valamit a téma rendezésére, mert szerintünk a pénzmosás felderítése nem a könyvelő feladatköre! (…) A könyvelő egyvalamiben dönthet: (…) ha gyanús ügyletet tapasztal, joga van nem vállalni a könyvelést (…)” – írta nemrégiben parlamenti képviselőknek címezve sorait egy adó- és pénzügyi tanácsadó kft. Szakmai kamarák, érdekvédelmi szervezetek – előzetes egyeztetés hiányában, most, utólag – tiltakozó leveleket fogalmaztak meg, az adatvédelmi biztoshoz fordultak segítségért, s nem egy közülük eljuttatta alkotmányossági észrevételeit az Alkotmánybírósághoz. A terrorizmus elleni küzdelemről, a pénzmosás megakadályozásáról szóló módosított jogszabályok és a Btk. vonatkozó részeinek módosításai ugyanis arra kötelezik az általuk képviselteket – könyvelőket, adószakértőket, műkereskedőket, bizományosokat, befektetési és biztosítási tanácsadókat és még másokat, akiket a jogszabály nem sorol fel a példák között, de nem is zárja ki őket, mint például az autókereskedőket vagy az értékesebb műszaki cikkeket, építőanyagokat forgalmazókat –, hogy nagyobb készpénzmozgásoknál minden gyanús ügyletről tájékoztassák a rendőrséget.

Az internetes kereskedelmet szabályozó törvény 2002. január 23-án lépett hatályba. Jobbára az Európai Unió elektronikus kereskedelemről szóló irányelvét kísérli meg a magyar jogrendszerbe átültetni, és ezért hatálya kiterjed az internetes tartalomszolgáltatások egy részére is.

Mindenki adócsökkentést ígér, de az adórendszer struktúrájához nem nyúlnának hozzá, tehát „csak” a kulcsok és sávértékek megváltoztatásáról van szó azokban a gazdaságpolitikai programokban, amelyek szerintünk a Piac és Profit olvasóit elsősorban érintik, érdeklik. Abban azonban már koránt sincs nézetazonosság a jelenlegi legnagyobb kormánypárt és a többi megszólaló között, hogy az adócsökkentést konkrétan hogyan képzelik el.