Nem azért nem másolják le a jó megoldásokat, mert tilos, hanem azért, mert nincs energetikus, aki meg tudná tenni - hívja fel a figyelmet egy paradoxonra egy szakértő. Pedig ha lenne... Ha lenne, akkor talán már meg is rohanták volna a magyar települések képviselő-testületei a brüsszeli döntnököket: pályázunk a pénzért, nálunk is elemi érdek a kisebb energiafogyasztás, a légszennyezés elleni védekezés. E közhelyek azonban legfeljebb csak akkor hangzanak el, amikor például beülnek a magyar polgármesterek a modern idők zarándokhelyére, Güssingbe induló különbuszba (lásd Piac & Profit 2009/6. szám). A burgenlandi város megújuló energiával önellátásra rendezkedett be. Ezt a módit a városatyák, ha le nem is másolják, de legalábbis sóvárogva megnézik.

Aktív városok

Pedig nem szégyen a kopírozás, sőt kontinensünkön egyszerűen dicsőség ellesni a hasznos megoldásokat, mégpedig az Energia Városok Európai Szövetségénél, melynek már több mint ezer település, hálózat a tagja. Ez a szerveződés a fenntartható helyi energiagazdálkodásért lobbizik már 1990 óta. A szövetség brüsszeli irodáját ötödik éve magyar szakember vezeti, Dely Krisztina, aki egy viszonylag friss, pénzt érő, pénzt hozó „mozgalomról" is első kézből adott hírt.

- Az Európai Bizottság 2006-ban fogalmazta meg energiahatékonysági akciótervét, melynek nagy érdeme, hogy elismerte a városok energiahatékonyságban betöltött szerepét, sőt elindíttatta az első, közvetlenül a városokat célzó európai bizottsági programot, a Covenant of Mayorst, azaz a Polgármesterek Szövetségét - igazít el e lobbivilág kicsit kacskaringós brüsszeli útjain Dely Krisztina. - A 2008-ban meghirdetett programhoz mára több mint 1400 település csatlakozott, részesévé válva az EU energia- és klímapolitikájának, az úgynevezett háromszor 20 százaléknak.

Az EU klímacsomagja 20 százalék energiahatékonyság-javítást, 20 százalékos megújulóenergia-arány elérését és s 20 százalék szén-dioxid-kibocsátáscsökkentést tűz ki célul 2020-ig. Az energiahatékonyság ilyetén javítása elképzelhetetlen a helyi, városi akciók nélkül.

Az Európai Bizottság programirodáját is vezető magyar szakértő néhány adattal rukkol elő: az unió lakosságának mintegy háromnegyede él városi környezetben, melyek az EU teljes szén-dioxid-kibocsátásának közel 80 százalékáért, épületeik a végső energiafelhasználás 40 százalékáért felelősek. A Polgármesterek Szövetségét immár másodízben, május 4-én Brüsszelben aláíró települések szerződésben is vállalják, hogy az úgynevezett referenciaévükhöz képest 20 százaléknál nagyobb arányban csökkentik a CO2-kibocsátásukat 2020-ig. A fenntartható energiagazdálkodás pedig nem le-, hanem - az energiabiztonságot növelő, a helyi közösségteremtő szerepén, az élhető, jobb városok célkitűzésén keresztül - éppen felértékelődik. Ezt jelzi az is, hogy az EU lisszaboni szerződésével bekerült az unió kompetenciái közé az addig onnan hiányzó energiapolitika, valamint a helyi kohézió is.

Pénz és tudás

A 20 százalékot meghaladó vállalást tevő városok arra is kötelezik magukat, hogy egy éven belül elküldik Brüsszelbe a saját fenntarthatóenergia-akciótervüket, részletezve az energiahatékonyságról, megújuló energiáról szóló teendőiket is. Az Európai Bizottság kutatóintézete értékeli a terveket, melyek tartalmáról a szövetség honlapja (www.eumayors.eu) beszámol, a városok pedig saját honlapjukon részletesen is közzéteszik akciótervüket. De ennél több is történik, hiszen pénz állhat a házhoz.

- Brüsszel a projektek előkészítéséhez technikai segítséget is nyújt az Európai Befektetési Bank programján keresztül - fejti ki Dely Krisztina. - A nagyobb, innovatív megújulóenergia- és energiahatékonysági beruházást vállaló helyhatóságoknak a projekt előkészítésének költségeit akár 90 százalékig támogatja, míg a beruházást 50 százalékig finanszírozza az EIB. Mára közel egymilliárd eurót „mozgósítottak" ilyen beruházásokra Európa-szerte.

Pénz is, tudás is várja tehát Európa városait. A kezdeményezések pedig azt célozzák, hogy a települések ráébredjenek saját lehetőségeikre - és persze felelősségükre -, tanuljanak egymástól, vegyék át a jó példákat. Dely Krisztina ajánl is jó néhány ilyet.

Barcelona önkormányzata például már egy 2000-ben hozott rendeletében előírta, hogy az újonnan építendő és felújításra szánt épületek hő- és melegvíz-ellátásának több mint a felét napkollektorokkal kell megoldani, ami hat év alatt több mint megtízszerezte a napkollektorok számát a katalán nagyvárosban. A helyi szabályozás olyan jól sikerült, hogy ráépülhetett egész Spanyolország napenergiával foglalkozó törvénye. Bonnban nem lehet ma már úgy építési engedélyt kapni, hogy a leendő épület ne legyen eleve úgynevezett passzív ház.

A városok terjeszkedése súlyos környezeti problémákat okoz, melyet Európában ma egyedül München képes megfelelő város- és közlekedéstervezéssel kordában tartani, egyfajta kompakt városszerkezetet kialakítani. Az önkormányzatok szerepe kritikus lehet egy-egy város energiaellátásában, ám a távfűtés például lehetőséget kínálhat az olcsóbb, költséghatékonyabb hűtésre és fűtésre, kogenerációs rendszerek alkalmazására. Helsinki lakóinak 93 százaléka kapcsolódik ma már a távfűtéshez, s nem jogszabály írja elő ezt a polgároknak, hanem a jól felfogott érdek: olcsóbb, mint bármely más lehetőség. A távfűtést és -hűtést alapvetően hőszivattyúk biztosítják - a városi tisztított szennyvíz 18 fokosról 10 fokosra „hőcserélésével" - a legversenyképesebb áron.

Hazai helyzetkép

A nemzetközi lista bőséges, a magyarországi nem annyira. A polgármesterek és az energiavárosok szövetségével szorosan együttműködő budapesti Energia Klub projektvezetője, Tóth Nelli az okok egyikére utalva a Piac & Profitnak ki is fejtette: a hajdanán létezett önkormányzati energetikusi rendszer felbomlott, energetikust csupán néhány nagyobb város polgármesteri hivatalában foglalkoztatnak.

- Már egy-két százaléknyi energiamegtakarítás is komoly summának számít, de nem elég a pénzügyi vonzatokat látni. Csupán már azzal is, hogy rendszeresen mérnek, s persze nyilvánosságra hozzák az adatokat, befolyásolni lehet a fogyasztói szokásokat, a fogyasztás mértékét - utal Tóth Nelli az Energia Klub önkormányzatoknak szánt „üzeneteire".

A civil szervezet szerepet vállal a már létező etalonok információinak összegyűjtésében, közkinccsé tételében, például „importálja" az épületek energiatanúsítványainak közintézményi bevezetését az Európai Városok Szövetségétől. Ennek adaptálásához Nyíregyháza és több hazai város már csatlakozott. De ennél is fontosabb, hogy a helyhatóságok, államigazgatási szervek és háttérintézményeik ingyen hozzáférhetnek az on-line kalkulációs rendszerhez. A fogyasztási és kibocsátási adatok mérése, az információk időszakonkénti összehasonlítása válik így lehetségessé, s az is, hogy sort keríthetnek mind a megtakarítást előmozdító kampányokra, mind a legkritikusabb helyzetben lévő intézményeknél az energetikai beruházások elindítására. Az Energia Klub leírásokat is készít és tesz elérhetővé a különféle megvalósult helyi energiagazdálkodási projektekről. Legalább ötven hazai és külföldi „esettanulmányról" tájékozódhatnak az önkormányzatok, megtudva, hogy az egyes projektek milyen gazdasági környezetben, milyen finanszírozási technikákkal valósultak meg, s milyen társadalmi elfogadottsággal találkoztak a beruházók.

- Fenntartható energia- és klímastratégiák váltják fel a városok, régiók energiastratégiáit szerte Európában - lép tovább az Energia Klub szakembere. - Ezekben a programokban az oktatás, az egészségvédelem is helyet kap például. Már mi is készítettünk olyan kiadványt - Klímakalauz a címe -, amelyet kifejezetten az önkormányzatoknak ajánlunk, hogy meg tudják tenni az első lépéseket az éghajlatvédelmi stratégiáikhoz.

A civil szervezet Gyöngyös önkormányzatával együttműködve dolgozza ki a településen és térségében található iparvállalatokkal, közintézményekkel közös éghajlatvédelmi stratégiát. Ez a dokumentum szolgálhat majd mintaként ahhoz, hogy októberre általános módszertannal is rendelkezzen az Energia Klub, amellyel az ország többi önkormányzatát is be lehet vonni a munkába. Éghajlatvédelmi települési programokkal egyébként már több hazai város is előrukkolt, a sort Tatabánya és Albertirsa nyitotta meg.