Csak az a kérdés, hogy a holland vagy az amerikai lobbi az erősebb - kommentálta a közegészségügyiek „nyomulását" egy dél-alföldi település önkormányzati képviselője. Azt azonban képtelenségnek gondolta a helyi honatya, hogy átirányítanák az uniós összegeket a arzénmentesítési technológia megvételétől máshová. Egy biztos, főleg az Alföldön gyakori, hogy az arzén az ivóvízben meghaladja az uniós egészségügyi határértéket, a literenként legfeljebb 10 mikrogrammot. S az is biztos, hogy a brüsszeli támogatással indított víztisztító program mellőzése fogyasztási tiltást von maga után.

Ellenálló helyhatóságok

Bizonyára túlzás riogatni a néhány víztisztító technológia miatt „nyomuló" közegészségüggyel. De az sem tűnik megalapozottnak, hogy a közel 150 „arzénos települést" maga ellen vétkezőnek állítják be. Bár a szakhatóságtól nem kaptunk tájékoztatást, a vízellátásért is felelős helyhatóságok készek voltak beavatni a Piac & Profitot arzénmentesítő programjaikba.

Az Alföldön, a Nagykunság kellős közepén, Karcagon például eleve az összes „nemkívánatos" anyag ellen hadat üzenő munkába kezdtek. Dr. Fazekas Sándor polgármestertől megtudtuk, hogy a teljes egészében városi önkormányzati tulajdonban lévő vízművállalat már eleve a legújabb uniós szabványban szereplő határérték alatt tudja tartani az arzént, de ennyivel nem érik be. Más kémiai elemek - például a nátrium, a bór, az ammónia - mennyiségének csökkentéséért beléptek az észak-alföldi régió ivóvízminőség-javító programjába, annak a második üzemébe. Megalakítva a Karcag-Kenderes-Bánhalma Víziközmű Beruházási Társulást pályáztak, hogy támogatást elnyerve elindíthassák az elengedhetetlen fejlesztéseket, melyekhez az idei önkormányzati költségvetésben eleve szerepeltetik a 10-20 százalékos önrészt. Ez annyit tesz, hogy az alföldi város pont nem elkölti az uniós szabványok betartásához kellő beruházások pénzét, hanem vizes projektjeire - egyebek mellett határérték alatti arzéntartalmú kutak hozamnövelésére - fordítja.

Karcag lenne a kivétel? Hiszen 149 - javarészt alföldi - település túllépi az EU által megengedett szabványt. A Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének (TÖOSZ) főtitkára, dr. Zongor Gábor szerint nem újdonság, hogy hol és mennyire arzénos a víz, függetlenül attól, hogy az unió lejjebb vitte a határértékeket. A pályázat - mely a megszüntetés érdekében indult el a korábbiakban - azonban nem volt igazán alkalmas, sokkal előbbre lehetett volna jutni, ha kiemelt kormányzati projektet hirdetnek meg. Ugyanis kevés település tudott megfelelni annak a pályázati felhívásnak, hogy társulásban oldják meg az önkormányzatok a feladatot. Nemritkán egy-egy helyhatóság ellenállásán bukott meg a program, ezért is gondolja Zongor Gábor azt, hogy az autonómiának nem lenne szabad felülírnia a közfeladat garantált megvalósítását. Más szavakkal: az önrész előteremtése ugyan komoly gondokat okozhatott számos településnek, de mégsem e pénzek, hanem a társulásra való készség hiánya fúrta meg sokfelé az ivóvízminőség-javító programot.

Katasztrófát gyanítanak

A TÖOSZ testületei eleddig nem foglalkoztak azzal, hogy a szigorúbb uniós előírásokat betartani nem tudó településeknek lajtos kocsival vagy zacskókba töltött ivóvízzel kell ellátnia a lakosságot. A főtitkár azonban megfogalmazta: most a pótmegoldások korszaka kezdődhet el, hiszen sokkal drágább ellátásra kötelezik az érintett településeket. Pedig kevesebb pénzt emésztene fel, ha hosszú távra és jól valósítanák meg az ivóvízminőség-javító fejlesztéseket. Még mindig lehetségesnek látszik, hogy az Európai Unió hajlani fog a kompromisszumra, ha a kormányzat maga indít el egy központi projektet.

Hogy lesz-e majd kormányprogram, az egyelőre fikció, az viszont nem az, ahogyan egy kis település - a Békés megyei Csorvás - igyekszik meggátolni a „vizes pénz" elfolyását. A kisváros polgármestere, Szilágyi Menyhért azonban a lakossági dezinformáció megszüntetését gondolja elsődlegesnek, mivel az utóbbi időben katasztrófát gyanítanak sokan, mondván, a korábban normális ivóvíz hirtelen egészséget rombolóvá vált. Holott az uniós szabvány változott meg, s nem az a víz, amely a saját kútjaikból a saját szolgáltató cég segítségével az 1962-ben kiépített hálózaton keresztül jut el a háztartásokba, nem túllépve a magyar szabvány szerinti határértéket.

Az EU-s norma teljesítésére sem mondtak nemet Csorváson, 2005-ben be is léptek a Dél-alföldi Ivóvízminőség-javító Konzorciumba, amely eddig kétszer nyújtott be pályázatot, de csak most jutott el oda, hogy Brüsszel lassan, komótosan befogadja a jelentkezését. A polgármester szerint 2013-ra hajtható végre az ivóvízminőség javítása. Ezért márciusban megszerveztek egy kisebb csoportosulást is: az új projekthez a terveket a Közép-békési Térség Ivóvízminőség-javító Önkormányzati Társulás fekteti le. A polgármester helyi szakembereket idézve állítja, hogy csupán saját eszközökkel képtelenség az arzénmérték uniós normákra való csökkentése, így egyelőre literenként 30-50 mikrogramm közötti arzént „kap" a lakosság. A 10 mikrogramm alá való levitel egyik módja, hogy kikapcsolják az öt kút valamelyikét, a másik, hogy kémiai eljárást alkalmaznak. Az előbbi ellátási problémákat okozna, az utóbbi pedig más szennyező anyagok megjelenésének veszélyét vonhatja maga után.

Belerokkannak

A városkában számolnak azzal az eshetőséggel is, ha betiltják a magyar szabvány szerinti vezetékes víz fogyasztását. Az élelmiszer-biztonsági előírásokra „kötelezett" lajtos kocsinál is létezik azonban verdikt: 300 méterenként kell kiosztóhelyekkel rendelkezni. Csorváson 42 kilométer az úthálózat... A tasakos víz az 5500 lelkes városban azt jelenti, hogy naponta és fejenként 3 liter az előírt mennyiség. A 16 ezer 500 liter árával - ha „olcsón", literenként 10 forintért kapják is - padlót fog a város, hiszen a szállítás, a szétosztás költségeivel is számolni kell. Pillanatok alatt 100 millió forint többletköltséget okozna a zacskós víz, mely akkor igazán szép summa, ha azt a teljes büdzséből, az eleve 50 millió forint forráshiánnyal értendő 1,2 milliárd forintból akarja elvenni Csorvás.

Brüsszelre figyel tehát a Békés megyei kisváros, mert azt remélik, hogy az EU, ha nem is írja át a normát, haladékot talán ad a magyar kormányzat kérését teljesítve, s az „össznépi" arzénmentesítést lesz idő elindítani, befejezni. Szilágyi Menyhért abban biztos, hogy a Dél-Alföldön mindenütt képesek elvégezni a beruházást 2013-ig, de abban is, hogy ha nincs uniós moratórium, akkor a teljes régió belerokkan az „ivóvízcserébe".