A Bizottság becslése alapján a 2008-as számításoknál minimum egyharmaddal (22 milliárd euróval) kevesebbe kerülne, hogy 2020-ra 20%-kal csökkentse az Unió a CO2 kibocsátását. A Bizottság jelentése szerint, ha a kitűzött csökkentési célt 30%-ra emelnénk, 40 milliárd eurót takarítanánk meg csak a fosszilis tüzelőanyagok importján, és több százezer zöld munkahelyet teremtenénk.

A Greenpeace klíma és energia kampányfelelőse, Stoll Barbara szt mondta, hogy „egyes ipari lobbisták szerint az ambiciózus klímavédelmi célkitűzések veszélyeztetik a munkahelyeket és a termelést, de a Bizottság jelentése pont azt mutatja meg, hogy ennek az ellenkezője az igaz. A nagyobb kibocsátás-csökkentés azt jelentené, hogy a cégeknek nem a szennyezésből, hanem a zöld növekedésből lenne profitja."

Az ipari lobbisták szerint a szigorúbb uniós kibocsátási célok versenyhátrányt jelentenének számukra a külföldi cégekkel szemben. Ugyanakkor az Unió kibocsátás kereskedelmi rendszerének köszönhetően ugyanezen cégeknek euró milliárdok hullottak az ölükbe a gazdasági recesszió miatt fel nem használt kibocsátási egységek után. A CE Delft független kutatóintézet múlt heti jelentése például megállapította, hogy az acél, vas és olajfinomító ipar az európai fogyasztókra hárította át azoknak a CO2 kvótáknak a képzeletbeli költségeit, melyeket egyébként ingyen kaptak, s így pusztán az elmúlt három évben 14 milliárd eurónyi extra haszonra tettek szert.

A Greenpeace arra buzdítja az uniós tagállamokat, hogy támogassák a Bizottság jelentését a 30%-os emisszió csökkentés elérésében. Ez volna az első lépés a minimum 40%-os kibocsátás-csökkentési cél felé, amelyet minden iparosodott országnak teljesítenie kellene egy új, globális klímaegyezmény keretein belül.