Magyarország és Korea között élénk kereskedelmi kapcsolat alakult ki, sőt szöuli tervek szerint hazánkat a dél-koreai vállalatok kelet-európai terjeszkedésének kiindulópontjává szeretnék fejleszteni. Ehhez akár újabb tőkebefektetésekre is lehet számítani.

Sok európai országgal ellentétben, a francia befektetők nem rohamozták meg Magyarországot a kilencvenes évek elején. Akkor még haboztak, és csak később, akkor is óvatosan kezdtek nyitni. Persze az, hogy akkor a térséget kockázatosnak ítélték, nem jelenti azt, hogy az itteni francia befektetések volumene elmaradna a legnagyobb tőkebefektető országokétól: már 1995-re behozták a lemaradásukat, 1996 óta pedig Franciaország a harmadik legnagyobb befektető a hazai piacon.

Először a kulturális viszonyt kell elmélyíteni, s azután lehet a gazdasági kapcsolatokat megerősíteni. François Mitterrand e gondolatából eredt a Franciaországban tavaly megrendezett magyar kulturális évad ötlete – mondja Dominique de Combles de Nayves, Franciaország budapesti nagykövete, aki szerint az évad hozama már érezhető az idelátogató francia turisták számában és a befektetési lehetőséget kereső kisvállalatok érdeklődésében.

Ausztria az egyetlen olyan szomszédunk, amely már tagja az Európai Uniónak. Jövő májusban azonban már mi is a közösség tagja leszünk. Szakemberek úgy tartják, a változás akkor inkább érzelmi lesz, hiszen gazdaságilag a társult tagságból adódóan már nagyon sok mindenre megvolt a lehetőségünk eddig is. Ám az érzelmi változás egyfajta kényszerítő erővel hat a magyar vállalkozóra, hogy összemérje magát, hogy próbálja meg reálisan értékelni a szomszédaival és a környezetével a kapcsolatát, s mind a magyar, mind az osztrák vállalkozók még tudatosabban fogják keresni az eddig is meglévő lehetőségeket. Ausztria tapasztalataiból pedig érdemes okulnunk, hisz az elmúlt évek alatt ott már megtanulták, hogyan éljenek az uniós lehetőségekkel; a határ mentén élők számára ennek látványos eredménye pontosan nyomon követhető.

Az osztrák bevásárlóturizmus az utóbbi két évben Magyarországról áttevődött Szlovákiába, mégis, mind az osztrák, mind a magyar vállalkozások igen várják az Európai Unió bővítését. Korántsem biztos persze, hogy a határok megszűnésekor a határ mentén meglévő igen éles verseny további erősödésével mindenki egyformán jól jár. Sőt!

Igaz, hogy az üzleti élet szabályai, így illemkódexe is nemzetközi, mégis vannak apróságok – és talán nem csak azok –, amelyek egy-egy nemzet érintkezésére jellemzők, és amelyeknek elfogadását, betartását el is várják másoktól is. Nem csak emberileg, üzleti szempontból is hasznos, ha ezekre odafigyelünk.

A Magyar–Francia Kereskedelmi és Iparkamara – amelynek fő feladata a magyar és francia tagok érdekeinek megjelenítése – 90 százalékban reprezentálja a magyarországi francia befektetőket. Közöttük – mint azt a szervezet elnöke, Boros István elmondta – jó pár olyan cég van, amely kiindulópontként kezeli hazánkat délkelet-európai működéséhez.

Többek szerint az Európai Unió pénzügyi bizottságának Németországot és Franciaországot felmentő döntése az úgynevezett stabilitási paktum alól úgy is értékelhető: sikerült érvényt szerezni annak az álláspontnak, amely szerint nem lehet további költségvetési restrikciókkal megfojtani a még csírájában jelentkező – de már jelentkező! – gazdasági élénkülést.

A találó címet ezúttal kölcsönöztük: egy olyan cikkből, amelynek szerzői nem kisebb méltóságok, mint a magyar és a német külügyminiszter. Szinte példa nélküli, hogy két külügyminiszter jegyezzen egy újságcikket, amely egyszerre jelenik meg két ország sajtójában. Ez történt a múlt év végén, a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok felvételének harmincadik évfordulója alkalmából.

Sok szakértő állítja, hogy Magyarország belépése az Európai Unióba tulajdonképpen csak egy már meglévő gazdasági állapotot formalizál. Szerintük május nem hoz sok változást - az igazi nagy ugrást az jelenti majd, ha az euróövezethez is csatlakozunk. Mivel Németország a legnagyobb uniós partnerünk, célszerű itt megvizsgálni, milyen tendenciák várhatók. Kérdéseinkre a Német–Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara ügyvezető elnöke, Wolfram Klein úr válaszolt.

Aprólékos szervezettség, hosszú távú tervezés és kockázatkerülés – ez a gondolkodás volt a német gazdaság sikerreceptje a múlt század végéig, amikor is az ország először érezte meg erősen a nemzetközi piacok hatását. A globális gazdaságban ugyanis az angolszász individualista, rövid távú célokban megtestesülő értékek dominálnak. A német üzleti kultúrára most leginkább az útkeresés jellemző.

Évek óta tapasztalható: egyre kevesebb turista érkezik Magyarországra. A nyugat-európai régió számunkra legfontosabb küldő országa mindig is Németország volt, így nem meglepő, hogy a visszaesés is innen a legjelentősebb. Szakértők szerint ennek legfőbb okai nem határainkon belül, sokkal inkább a világgazdaság lassulásában keresendők.

Kádár Béla közgazdászprofesszor, az Antall-kormány minisztere, a jegybanktanács tagja szerint a magyar gazdaság teljesítményével nem lenne gond, ha nem állna fönn nagyfokú piaci bizalmatlanság az elmúlt három évi magyar folyamatokkal kapcsolatban. Az elvesztett bizalom visszaszerzése nehéz. Versenyképességi javulásra, strukturális reformokra van szükség, átgondolt, hosszú távú fejlesztéspolitikára.

A kis- és középvállalatok számára önmaguk jelentik a legfontosabb piacot, sőt a nagyvállalatoknak is egyre fontosabb vevői. Magyarországon csakúgy, mint az Európai Unió egészében. Nekik kínálnak sajátos igényeikhez igazított szoftvereket az informatikai cégek, bérelhető irodákat, megvásárolható telkeket az ingatlanosok, kedvezményes hiteleket a pénzintézetek. Amikor tehát abból indulunk ki, hogy a kis- és középvállalkozásokon múlik a gazdaság versenyképessége, nem csak arra gondolunk, hogy a foglalkoztatottak mintegy 70 százaléka náluk talál munkát, és hogy ők hozzák létre a GDP közel 60 százalékát. Hanem arra is, hogy a kkv nagyon fontos célcsoport!

Ma Magyarországon 850 ezer kkv-t tartanak nyilván. Csakhogy nem ennyien vannak. Ha leszámítjuk belőlük a mikrovállalkozásokat, a mintegy 96 százalékot, marad 4 százalék, tehát 34 ezer bejegyzett kkv, az igazi célcsoport. 34 ezer kis- és középvállalkozás, köztük 5100 középvállalati kategóriába sorolható (magyar mércével), igen nehezen boldoguló, máról holnapra élő kkv kegyeiért folyik ma a küzdelem. Ez a magyar valóság.

A hazai mikro, kis- és középvállalkozások számos, az Európai Unió vagy a magyar állam által támogatott pénzszerzési lehetőséggel élhetnek - legalábbis elvileg. A hitelreferenciákkal nem rendelkező, kisméretű vagy kezdő vállalkozók ugyanis nem számíthatnak érdemi fejlesztési forrásokra. A többi cég pedig tőkeerősség híján a pénzszerzésben is a kreativitására van utalva.

Megérett a helyzet, szükség van adóreformra. Ez az, amiben minden, az ügyben megszólaló egyetért. De legyen-e egykulcsos az új adórendszer, mint a szlovákoknál? S hogyan hajtható végre egy átfogó adócsökkentés anélkül, hogy érdemben átalakítaná a kormány a költségvetés kiadási oldalát is? Mikor menjünk bele olyan részletekbe, mint az iparűzési adó megszüntetése, ha úgy tetszik, kiváltása, vagy esetleg a vagyonadó bevezetése? A válaszokra még várni kell.

A gazdasági jogban jó két évvel korábban kezdődött meg a rendszerváltás, mint a társadalmi-gazdasági berendezkedésben. 1987-88-ban már javában készült a piacgazdaság viszonyaihoz igazodó törvény a gazdasági társaságokról. Pedig piacgazdaság még nemigen volt, de a már akkor is forradalminak tetsző jogszabály előre sejttette a gazdaság résztvevőivel, hogy hatálybalépése önmagában erőteljes hatással lesz a folyamatokra. Szinte hihetetlen, hogy a kilencvenes évek viharos változásait mennyire állta ez a jogszabály, első komolyabb korszerűsítésére 1997-ben került sor. A sorban immár harmadik Gt. pedig 2006. július elsejétől hatályos.

Az ipar mellett a tömeges turizmus hathat a leginkább rombolóan a természeti környezetre. Pedig a kiválasztott úti cél természeti szépségei, környezeti állapota fontos vonzerő lehet a turisták számára. Hogyan oldható fel ez az ellentmondás? Van-e és milyen vállalkozásélénkítő szerepe az ökoturizmusnak, s hogyan hat ez vissza a természetvédelmi területekre?

Fejünk felett dúl a politikusok már-már a bőrünkre menő csatája a hatalomért. Közben fő érvként hallatszik a gazdaság kritikája, hogy rossz működése okozta volna a gazdasági helyzet, az államháztartási mutatók romlását. Nevünkben és értünk kardot rántott az ellenzék, kiállva az érdekeinkért, azért, hogy a demokratikusan megválasztott kormány ne tegye tönkre a piacainkat, a forintot, ne rontsa tovább versenyképességünket, ne emelje tovább az adóterheinket.

Vagyonosodási vizsgálat lefolytatására - az APEH kezdeményezésére - ugyan 1996 óta van törvényi lehetőség, ám csak 2000 óta kaptak egyre nagyobb szerepet az adóhatóság ellenőrzési programjában az ilyen eljárások. De hogyan is kerülhet valaki az adóhatóság látókörébe, mi történik vele, vannak-e menekülési lehetőségei, és mennyit fizethet a pórul járt jövedelemét eltitkoló adózó? Ezekre a kérdésekre kereste a válaszokat a Piac és Profit.

Mára már szinte teljesen elmúlt a kilencvenes évek orosz-magyar üzleti életét oly annyira terhelő feszültség. Alkalmi üzletek helyett hosszú távra, tartós kapcsolatokra vállalkoznak a felek.

A globális felmelegedés, az energiagazdálkodás és a megújuló energiák arányának a növelése volt a fő téma az Európai Unió állam- és kormányfőinek ez év március eleji találkozóján. Nagyon fontos társadalmi kérdésről van szó. Ám olyanról, aminek a problémáit semmilyen szinten nem lehet egyik napról a másikra megoldani. Az energiafüggőség csökkentése, a pazarlás visszaszorítása, az energiahatékonyság javítása nem hangzatos célok, hanem az unióban és Magyarországon egyaránt az alapfeltétele annak, hogy biztonságos és kiszámítható legyen a jövő. Ezért van Európának és hazánknak is új energiapolitikára szüksége.

Azt, hogy az egészségügyi rendszert és vele magát a társadalombiztosítást is át kell alakítani, majd' két évtizede tudják nemcsak a hozzáértők, a politikusok is. Néhány lépés és visszalépés történt az ügyben 1990 óta, de reformra nem került sor. A 2006-os parlamenti választási kampányban is a hangsúlyos témák között szerepelt ez a terület, de a közszereplők nemigen vették a fáradságot ahhoz, hogy a nagyközönségnek érthetően elmondják, mit miért és hogyan szeretnének átalakítani. És különösen nem sok szó esett arról, hogy a reform újabb elodázása egészségügyileg és gazdaságilag egyaránt nehéz helyzetbe sodorhatja az országot.

Több mint egy éve, hogy a konvergenciaprogram "jelen van" a magyar gazdaságban, s immár másodszor készül olyan állami költségvetés, amelyik egyaránt számol a szigorítással, kiigazítással, valamint az államháztartást, a versenyképességet érintő reformokkal. A gazdasági élet szereplői sem tesznek másként: ők is programokat alkotnak, s összhangra törekszenek a gazdaságpolitika szabályaival, céljaival. Hogyan, mennyire sikerül mindez? Erre igyekeztünk választ kapni vállalkozói érdekképviseletektől.

Budapest nem egy utcával, hanem a gazdagság utcájával lett gazdagabb, minekutána a minőség maximalistájának számító ingatlanfejlesztő vállalkozó helyet, teret és magyarországi érvényesülést kínált a világ legismertebb ruházati brandjeinek.

A munkaerőpiacon és az oktatásban egyaránt érzékelhető az európai egységesedés, amely a pozitív folyamatnak tekinthető növekvő mobilitás és a "csereszabatos" tudás megszerezhetősége mellett számos gondot is felvet. Bod Péter Ákos közgazdászprofesszor szerint minden országnak és minden intézménynek meg kell találnia a maga erős pontjait, és akkor lesz igazán versenyképes, ha ezek mellett ismét megtalálja és megőrzi helyi ízeit is.

Az élelmiszer- és az olajár alakulásával nem kalkuláltak az inflációs előrejelzések készítői, a következő évre azonban már módosították a prognózist, nem kis részben az energiaárak jelentős emelkedése miatt. A büdzsé bevételei pedig növekedhetnek.

Nagy utat jártunk be, mostanra azonban a magyar államadósság visszatért a rendszerváltáskor fennálló szinthez. Az elmúlt tizenhét év kormányzati gazdaságpolitikái hol húztak, hol lazítottak a költségvetési fegyelmen, így a 2001-re a GDP felére csökkent államadósság mára ismét 67 százalék közelébe emelkedett.

Az elmúlt fél évben a világgazdaságban jelentkező zavarok kapcsán szakértők sokszor kongatták meg a vészharangot. A globális konjunktúra végét jelző aggodalmak ugyan némiképp mérséklődtek az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed kamatcsökkentését követően, makrogazdasági elemzők mégis úgy vélik, a kisebb-nagyobb válságok veszélye továbbra is fennáll. A kockázatokról és lehetséges kimenetekről kérdeztük Dr. Gál Péter egyetemi tanárt, a Magyar Fejlesztési Bank vezető közgazdászát, aki az MFB makrogazdasági elemzői által készített kutatásban három lehetséges forgatókönyvet vázolt fel a nemzetközi folyamatok alapján.

Jóllehet a régió többi országához képest a hazai IT-szektor teljesítménye továbbra is harmadik helyen áll, Magyarország relatív pozíciója romlott az utóbbi két évben. Ha az informatikai piac a következő években sem produkál dinamikus növekedést, félő, hogy a ma még meglévő régiós előnyünk eltűnik. A hazai informatikai piac átfogó felmérése immár harmadszor készült el, és idén először az Informatikai Vállalkozások Szövetsége megbízásából az IDC által végzett kutatás kiterjedt a távközlési szolgáltatások piacára is.

A multinacionális cégek általában egy infrastrukturális rendszert használnak saját elektronikus ügyeik kiszolgálására úgy, hogy ezt megosztják a különféle területek és funkciók között. A megosztott, de egységes infrastruktúra elvét követi a kormányzat módosított informatikai stratégiája is. Az eddig elért eredményekről és az új hangsúlyokról kérdeztük Baja Ferenc informatikáért felelős kormánybiztost, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkárát.

Amikor a költségvetési kiadások lefaragása minden korábbinál fontosabb feladat, még inkább érdemes odafigyelni arra, amire a fejlesztési és gazdasági miniszter már sok fórumon fölhívta a figyelmet: a fölösleges bürokratikus szabályok kigyomlálásával, a bonyolultak egyszerűsítésével 700-800 milliárd forint, vagyis egy közepes adóreformmal felérő összeg szabadulhat fel a hazai vállalkozásoknál.

Továbbfejlesztette magát a vidékfejlesztés menedzserhálózata, olyannyira, hogy a helyi irodák rendszere mellett kiépülhet az a kilencvenhat közösség, amely már teljes egészében uniós modellt alkalmazva gondoskodik a helyi jövőképet is tartalmazó stratégiák életre hívásáról, s elősegíti a megvalósításhoz elengedhetetlen források megpályázását is.

Nem a kincstári optimizmus mondatja, hanem az elmúlt hónapok statisztikai adatai támasztják alá, hogy a magyarországi export ismét dinamikusan nő, és újabb beruházások várhatók. Biztató, hogy tovább korszerűsödött a termelés szerkezete. A világgazdasági tendenciák javuló képet mutatnak, az olajár viszont bizonytalansági tényező.

Exportáló hazai óriáscég, családi vállalkozás és textilruházati vállalat. A hazai gazdaságpolitika nem volt túl kegyes hozzájuk, hiszen veszélybe került a versenyképességük többek között a megemelt minimálbér, a hektikus forintárfolyam és a magas közterhek miatt. De – más-más módon – állva maradtak, és európai uniós beltagként, javuló esélyekkel folytathatják.

A tőkeexport terén néhány éve az élen állunk a régió országainak versenyében. 2006-ban a magyar cégek külföldi befektetései elérték a 2,4 milliárd eurót, és úgy tűnik, ez a dinamizmus töretlen. Bulgária évek óta kedvelt terepe a magyar tőkének, csatlakozása az Európai Unióhoz pedig további ösztönzést jelentett. Az 1996 és 2007 vége között megvalósult magyar tőkebefektetések értéke 918,4 millió euró volt, és ezzel az előkelő kilencedik helyen állunk a bolgárok befektetői rangsorában.

Külföldi vállalatok jönnek, mennek nálunk az elmúlt másfél évtizedben. Mostanáig elsősorban termelőcégek települtek meg, majd esetleg költöztek tőlünk keletebbre, kihasználva az olcsóbb munkaerő előnyeit. Az Európai Unió tagjaként azonban újfajta lehetőségek nyílnak meg az ország előtt: számos nagyvállalat régióközpontot telepít ide. De vannak versenytársaink: Lengyelország és Csehország.

Botladozva halad az Európai Unió versenyképességi programjának megvalósulása. A portugál fővárosban 2000-ben megfogalmazott stratégia ambiciózus céljainak 2010-re kitűzött teljesítésére szánt időnek majd a fele lejárt, s az Európai Bizottság most leköszönt elnöke, Romano Prodi szerint az EU kudarcot vallott a maga elé állított növekedési célok tekintetében. Az új bizottság bemutatásakor Barroso elnök pedig azt hangsúlyozta, hogy az elkövetkező öt év egyik fő prioritásának a lisszaboni stratégia hatékonyabb végrehajtását tekinti.

Sokan már a saját bőrükön érzik, hogy ez a kicsit európai, kicsit ázsiai, kicsit balkáni hangulat, amelyben jól elvoltunk, rövid távon kényelmes lehet, de hosszú távon előbb-utóbb fájni fog, és egyre többeknek már fáj, mondja Egyed Géza, a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium versenyképességért felelős szakállamtitkára, aki szerint az egyenként alig látható változások összeadódnak, és előbb-utóbb meghozzák a látható változást a mindennapi életünkben is.

Vajon mit tud letenni az asztalra a legújabb fórum, az, amelyik a fejlesztésekért, a gazdaságért felelős miniszter felkérésére jött létre? Van, aki hosszú távú koncepcióalkotó munkát remél, s van, aki azt véli: a kormányzat felismerte, nem csupán elvonni lehet az erőforrásaikat amúgy a végletekig felélő vállalkozásoktól. Mindeközben a szakértők sem ússzák meg, voksolnak az adótörvényekről, az adóreformról.

Bár devizaünnepnek a szaknyelv azokat a napokat hívja, amikor valamely nemzeti ünnep miatt a bankok zárva tartanak, tavaly óta a hazai pénzintézetek bizony más értelemben ünnepelhetnek: a devizahitelek az autófinanszírozási piacon jóformán átvették a forinthitelek helyét, az év elejétől pedig az állami kamattámogatást élvező lakáshiteleknek és a személyi kölcsönöknek is konkurenciájává váltak. A hitelt felvevő azonban jó, ha éber: az eltérő kockázatok miatt nem mindegy, hogy mikor és miben adósodik el.

Ahogy elérte a Magyar Nemzeti Bank alapkamata a nyolc százalékot, megmozdult a pénzintézetek fantáziája, s egymásra licitálva kínálják kedvező feltételű betéti lehetőségeiket. A legjobb piaci ajánlatok már két számjegyű hozammal csábítják a banki betéteseket.

Az elmúlt két évben jelentősen megnőtt a kereslet a különböző tőkepiaci eszközök iránt. Az igényhez a bankok is alkalmazkodtak, együttműködve az alapkezelőkkel: a piacon egyre több garantált struktúrát találunk, hiszen az ügyfél továbbra is biztonságban szeretné tudni megtakarításait. A biztonságnak azonban mindig ára van.

A munkavállalókkal fokozottabb egyeztetésre van szükség, a külső és a belső kommunikáción javítani kell. Nagyjából ebben a szentháromságban foglalhatók össze a Magyar Posta Rt. budaörsi logisztikai beruházásának zökkenőkkel teli megvalósításának tanulságai. A társaság üzleti vezérigazgató-helyettese, Szivi László – tőle származnak információink – egyebek mellett erről is szólt a Piac és Profitnak.

Magyarországon mindig a hadak útja vezetett keresztül. Ami sokszor átok volt a történelemben – földrajzi fekvésünk –, most előnnyé válhat: a logisztikai nagyhatalmak közé kerülhetünk. A hazai szakemberek szerint az elkövetkezendő években érdemes több milliárd forintot befektetni a logisztikai központok, illetve az országon átvezető négy páneurópai folyosó építésébe.

A kereskedőket is váratlanul érte az idei nagy kereslet a 15 tonna feletti haszonjárművek iránt. Tranzitország-szerepünk biztatóan erősödik e tényből kiindulva. A piac egész évi alakulását azonban senki nem meri megjósolni.

Hozd át a számod, a te hangod, jobb veled a világ – láthatjuk és hallhatjuk egyre többször, egyre több helyen és egyre hangosabban. Mindenki érzi: a mobilpiac meglódult, több színtéren folyik az egyre élesedő verseny, a tarifák pedig mennek lefelé.