Az amerikai hadsereg és az amerikai geológiai kutatóintézet közös jelentésének tanúsága szerint "hatalmas" vas-, réz-, kobalt- és arany-készleteket rejt az afgán talaj. A felfedezés egy benső használatra írott Pentagon feljegyzés kiszivárogtatásával jutott csak nyilvánosságra, miután a Pentagon és az afgán kormány illetékesei éveken át tétlenül ültek az információn!
A New York Times által megszellőztetett memo nem kevesebbet állít, minthogy Afganisztán a "lítium Szaúd-Arábiája" lehet, vagyis modern gazdasági berendezkedésű iszlám állammá válhat, mivel a világszerte gyártott laptopoknak és BlackBerry-készülékeknek elengedhetetlen alkotóeleme, a lítium is váratlanul nagy mennyiségben rejlik a föld mélyén.
Az ország egyik tartományában annyi lítium lapulhat, amennyi Bolíviában, vélik szakértők, márpedig Bolívia ma a világ legnagyobb ismert lítium-készlettel rendelkező országa. Afganisztán a világ egyik fő vas- és réz-importőrévé válhat, jelentették ki a Pentagon szakemberei. A pastunok által lakott területeken nagy arany-lelőhelyeket fedeztek fel, továbbá a szupravezetők gyártásához használt, meglehetősen ritka nióbiumból is találtak a közép-ázsiai országban. (Az állam területének 30 százalékát állítólag még nem is vizsgálták.)
Kincseken ültek
Az ország ásványi kincseire eredetileg 2004-ben talált rá egy kis kutatócsoport, mely a Pentagon munkatársaiból és amerikai geológusokból állt, s egy újjáépítési program részeként mérte fel az országot. A csapat a kabuli Afgán Geológiai Társaság régi dokumentumai között figyelt fel olyan adatokra, melyek nagy lelőhelyekre utaltak. Ezeket a méréseket a 80-as évekbeli szovjet megszállás idején vetették papírra, mielőtt Moszkva 1989-ben kivonta csapatait a térségből. A 90-es években, amikor polgárháborús zűrzavar lett úrrá az országon, a kötelességtudó geológusok otthonaikban rejtették el a hivatalos dokumentumokat.
2006-ban az amerikaiak módszeres vizsgálatokba kezdtek egy helikopterre erősített mágneses gép segítségével. A bíztató adatoknak köszönhetően 2007-ben tovább folytatódott a felmérés, ezúttal háromdimenziós képet nyújtó masinákkal. A tudósok el voltak ájulva attól, amit találtak, írja a New York Times.
Mégis 2 éven át ült az adatokon Washington és Kabul: egyik kormányzat sem mozgatta a füle botját. 2009-ben a Pentagon egyik munkacsoportját, melynek célja az iraki üzleti lehetőségek felvázolása volt, Afganisztánba rendelték. Ekkor akadtak rá (ismét) az ásványkészletek meglétéről szóló jelentésekre. Elképzelhető, hogy a bürokráciában elveszett projekt tétlenségét megelégelve szivárogtatták ki a felfedezést, bár az sem kizárható, hogy az Egyesült Államok hadserege talán arra használja az új hírt, hogy további jelenlétét igazolja és időben kiterjessze a régióban. A bejelentést ugyanis időzítését belpolitikai számítások is motiválhatták: az amerikai csapatok afganisztáni háborúzását kedvezőtlen megítélés övezi a választók körében hazai földön.
Fegyver helyett csákányt ragadni?
Magas rangú amerikai katonák elismerték, az ásványi kincsek kinyerése áldás és átok is lehet, mert megerősítheti a tálibok elszántságát, arra ösztönözve őket, hogy minél nagyobb területeket próbáljanak ellenőrzésük alá vonni - sőt talán a szomszédos országok is kedvet kaphatnak az ország egy részének megkaparintására.
Afganisztán a maga kezdetleges gazdaságát -a fejlett világ segélyei mellett- ópium-termesztésből és kábítószer-kereskedelemből működteti. Afganisztán GPD-je mindössze 12 milliárd dollár. Összehasonlításképpen: Magyarország 2009-es bruttó nemzeti összterméke 186,3 milliárd dollár volt.
Az állam ásványtörvényét a Világbank segítségével szövegezték meg, ám betartatására sosem helyeztek nagy hangsúlyt, mivel alig működött itt bányászat. Hamid Karzai köztudottan korrupt kormányzata néhány oligarcha kezébe juttatta a zord, kies tájakkal, köves hegyekkel teli ország kevéske erőforrását.
Kié lesz a haszon?
Rögvest meg is született a számítás, mit jelent a Pentagon örömhíre a helyi lakosságra nézve: ha az egytrilliót elosztják a 29 milliós lélekszámmal, minden afgán polgár életét 34 482 dollárral dobja fel az ásványbiznisz.
De hogy ez az állami bevételek formájában a polgárok jólétére fordítódjon, vagy a magánszektorból magas bérek formájában a helyiekhez jusson, annak a korrupciót ismerve kicsi az esélye. Egy rézbánya-tender ügyében például az afgán ásványügyi minisztert 30 millió dolláros kenőpénz elfogadásával vádolta meg az Egyesült Államok vezetése (amely összegért Kínának adta az engedélyt), jegyezte meg a New York Times. A minisztert azóta kipenderítették a kabinetből.
A bányaipari kliensekkel bíró neves nemzetközi tanácsadó és könyvvizsgáló cégek máris rácuppantak a koncra: több ilyen céget is szerződtettek, hogy készítsék elő az Afgán Ásványügyi Minisztériumnál a tendereztetést, és hozzanak be a játékba lehetséges külföldi pályázókat, befektetőket. A New York Times állítása szerint a Pentagon is asszisztál a folyamatban. Érthető módon, mivel nem akarja, hogy Kína, ez a nagy dinamizmussal növekvő, következésképp erőforrásokra valósággal kiéhezett nagyhatalom szerezzen befolyást Afganisztán felett, ahogy arra több afrikai olaj-kitermelő országnál pár volt példa az elmúlt években. (Ott a kínai betelepülők száma is megugrott.)
A pályáztatás várhatóan az év végén kezdetét veszi, jelentette ki a kabuli minisztérium szóvivője. De 5-10 évbe is beletelhet, mire felpörög a bányászat és nyereséget generál, vagyis széles körben és hosszú távon képes állást/kenyeret kínálni az afgánoknak, eltérítve őket attól, hogy a szegénységből egyetlen kiútként kínálkozó háborús lázadáshoz, s a tálibokhoz való csatlakozáshoz folyamodjanak. Szakmai gyakorlat, infrastruktúra és biztonság híján azonban az is kérdéses, vajon felelősen, jelentősebb környezetszennyezés nélkül folyik-e majd az ércek kinyerése...?
