Nem kell különösebben gazdagnak lenni ahhoz, hogy megtakarított pénzünk egy részével pozitív változásokat indítsunk el a világban és közben profitra is szert tegyünk. A mikrohitelezésnek vannak olyan formái, ahol a fejlett országok polgárai néhány tízezer forintnak megfelelő összeggel lehetőséget adnak a harmadik világ szegény sorban élő lakosainak, hogy vállalkozásba kezdjenek és megváltoztassák sorsukat. Gyakran a két fél egymás nevét is megkapja a tranzakciót intéző pénzintézeten keresztül, így pénzben a részesülő beszámolhat az eredményeiről a pénzt nyújtónak. Sokan persze nem merő jószívűségből folyamodnak ehhez a világjobbító módszerhez, hanem hogy leírhassák az adójukból.
Az etikus befektetés másik ágazata, az éghajlatváltozás megfékezését valamilyen módon segítő cégek részvényeinek vásárlása. E téren havi 50 font befektetés (17 000 forint) a belépő. Általában a magasabb rizikójú alapoknál ilyen kicsi a "bekerülési ár", mivel az összeget innovatív start up cégekbe fektetik, egyszerre sokba, amelyből csak néhánynak jönnek be a számításai, a többi viszont rengeteget veszít. Másutt 1000 fontért, azaz 339 000 forintért tehet szert saját portfólióra a "műkedvelő" befektető. Az Oxford Capitalnál 25 000 font (8,5 millió forint) befizetése esetén állnak csak szóba az emberrel.
Fősodor vagy alternatíva?
A bankrendszer általában megengedően kezelte azon vállalatok etikusságának kérdését, melyekbe befektetést kínált. A társaság végezhetett erősen környezetromboló tevékenységet, kizsigerelhette munkásait a szegény országokban, de amennyiben rendelkezett valamilyen CSR-programmal -társadalmi felelősségvállalását bizonyítandó-, a cég káros volta trükkösen el lett simítva és fedve (angolul ezt hívják spinnek). A különféle indexek alapvetően mind a teljesítményt és a nyereségességet mérték, nem pedig azt, hogyan érték el a cégek azt a bizonyos bevételt és profitot. (Az Ethical Consumer magazin Ethiscore nevű toplistája állítólag kapcsolatot mutatott ki a társadalmilag felelős vállalati tevékenység és a teljesítőképesség között a 2008-as hitelválság közepette: vagyis az a cég, mely hanyagolta társadalmi kötelezettségeit, a részvényeseinek sem tudott kellően jó eredményeket felmutatni.)
A 2008 szeptemberében kirobbant kreditválság után a befektetők egy része irányt váltott és felelős vállalatokba csoportosítja át tőkéjét. Széleskörű pálfordulásról van szó, vagy egy befektetői kisebbség által magáévá tett alternatív pénzügyi kultúráról? Tény, hogy egyre több etikus befektetési alap kezeli ilyen befektetők pénzét. Az így mozgatott pénzek volumene Angliában tavaly elérte a 9,8 milliárd fontot (14,9 milliárd dollárt), közölte a The Guardian brit napilap az Ethical Investment Research Service adataira hivatkozva.
Meglehet, ez továbbra is elenyésző része az ország GPD-jének, amely tavaly 2,183 trillió font volt. Tehát valamivel kevesebb, mint fél százaléka - de folyamatosan nő. Milyen típusú vállalatokra és termékekre utaznak az etikus alapok? Az elektromos autók alkatrészeit vagy szélturbinákat gyártó vállalaton át a csípő protéziseket előállító cégig szinte mindenre.
Etikus és fenntartható alapok
Egyre népszerűbb a szövetkezeti bank forma (cooperative bank) és a non-profit működési elvű, tagok/betétesek által kontrollált credit union forma, mely a 19. században terjedt el először. A tagok általában ugyanazon közösség résztvevői voltak -egy város lakói, egy vallási felekezet hívői, egy vállalat alkalmazottai vagy egy iparág szereplői- s megtakarításaikat összerakva kölcsönhöz juttatták azokat, akiknek nem hitelezett a hagyományos bank. Angliában ma 60 ilyen unió kínálja pénzügyi szolgáltatásait a neves Cooperative Bankon keresztül, de az ilyen hitelközösségek száma az Egyesült Királyságban eléri a 600-at. Taglétszámuk összesen egymillió főt tesz ki (a szigetországnak 49 millió lakosa van). Angliában úgynevezett Building Society-k is működnek, ebből 59 található országszerte (2007-ben némelyik 10-25 százalékkal is képes volt bővíteni tagjai sorát), 2008-ban vagyonállományuk elérte a 360 milliárd fontot (549 milliárd dollár).
A Cooperative Financial Services megrendelésére végzett angol felmérés úgy találta, a befektetők 13 százaléka készül megvetni lábát (és pénzét) az etikus és fenntartható alapokban. Az Investment Management Association kimutatása szerint a brit befektetők 2009 utolsó negyedévében 62,2 milliárd fontot (94 milliárd dollárt) helyeztek ilyen alapokba, közölte a The Observer.
A takarékszövetkezetek és hitel-közösségek örvendetes diverzitást hoznak a gazdasági életbe, mivel a befektetői hangulatok és divatok miatt a tőke többnyire néhány felkapottabb szektorban összpontosult, ami egyáltalán nem egészséges jelenség, a boom utáni krachok idején erősíti a negatív kihatásokat, a gazdaság teljes körű visszaesését. Richard Bronk brit közgazdász találóan ezt a monokultúrás mezőgazdasághoz hasonlította.
A bankkrízis után több nagy szereplőt államosítottak (Angliában: Northern Rock, RBS, Lloyds). A közeljövőben kiderül, hogy ezek hajlandók lesznek-e a társadalom iránt elkötelezett, etikus befektetés trendjének élére állni.
Zöld és klímaalapok
Az etikus befektetések egyik legidőszerűbb vállfaját a klímaalapok kezelik. Sokáig azzal intézték el ezeket, hogy túlságosan specializáltak a "fősodorbeli" befektetők igényeihez képest. Csakhogy az alacsony karbontartalmú gazdasági tevékenységre átállás a világgazdaság egészét érinteni fogja, és pontosan a klímaalapok által favorizált vállalkozások adják majd az átalakuláshoz a technológiát, az árukat, a szolgáltatásokat. A szállítmányozás, a mezőgazdaság, a kiskereskedelem, a nehézipari infrastruktúrák mind érintettek, ezeket egytől-egyig korszerűsíteni kell, hogy megfeleljenek a világszerte terjedő, alacsony kibocsátású sztenderdeknek.
Szakértők a klímaalapok felívelését tippelik a következő "megatrendnek", írta The Guardian. A megújuló energiákra és a klímaváltozás megfékezésére koncentráló cégek számottevő növekedésnek néznek elébe, míg a nagy légszennyező cégeket növekvő emissziós költségek fogják terhelni (adók és bírságok formájában). Rációt látni a zöld szektorba való befektetésben tehát nem igényel jóserőt. Az egyik probléma az, hogy túl egyoldalú a zöld bankolás megítélése. Sok K+F cég elhasal, mert párhuzamosan számos újítás versenyez a megújuló energiaforrások kiaknázásáért és a világ járműparkjának, energia-ellátási láncainak stb. átalakításáért. Amikor egy-egy ilyen innovatív cég bebukik, azt általában az egész zöld szektor sikertelenségének újabb jeleként könyvelik el. Tévesen.
Kétfajta "mellényúlás" lehetséges: vagy a technológia nem válik be, vagy beválik, de a kínai ipar olcsóbban tudja ugyanazt előállítani, és a keresletnél többet produkál, jócskán telítve a piacot, amitől tovább csökken a termék ára. A globális árverseny tehát a zöld szektort sem kerüli el. Számolni kell az átfogó piaci tendenciákkal, mert önmagában nem áll meg a lábán az az optimista vélekedés, hogy minden zöld cégben nagy lehetőségek vannak.
Az időleges tőzsdei lufiktól sem mentes a zöld szektor: tavaly a napelemes technológiákat értékelték túl, a részvények (valós) áron felül forogtak és a keletkező "túlkapacitások" hamar lehűtötték a befektetői lelkesedést.
A portfólió mára meglehetősen sokszínű lett, a felkínált zöld befektetések bővülését javarészt a piaci igények hívták elő. A HSBC és a Schroder 2007-ben elsőként (külön-külön) indítottak klímaváltozással szervesen összefüggő alapot, amelynek példáját hamarosan a Virgin Money hasonló alapja követte. A Schroder ma 700 olyan zöld céget lát a világban, amelybe érdekes befektetni.
