Kitűnő iskolai eredmények, tudatos pályaválasztás, egyetemi diploma, sportkarrier az elsőosztályban, siker a szakmában és a magánéletben is. Markovich Béla, aki a mai napig aktív sportoló, tizenhét éve áll a Mapei Kft. élén.

Nem csak mondja, csinálta és csinálja is mindazt, amit gördülékeny mondataiban megfogalmaz Illy Gábor, a Baumit Kft. ügyvezetője. Mondani sem egyszerű, de megcsinálni valóban nem könnyű feladat.

Kis- és középvállalkozások vezetőit, tulajdonosait kérdeztük arról, hogyan érintette cégüket a világválság, és milyen stratégiát választottak a krízis hatásainak enyhítésére, elkerülésére.

Az áprilisi országgyűlési választások előtt nem konkrét területekről és tervezett konkrét intézkedésekről - vagyis részpolitikákról -, hanem országstratégiáról és jövőképről kérdeztük a pártok képviselőit.

Február elején Magyarország új főkonzulátust nyitott Kínában, Csunkingban. A város a maga harmincmilliós lakosságával három Magyarországot tesz ki, ráadásul a GDP-növekedése a duplája az amúgy is magas kínai átlagnak.

Manapság politikai állásfoglalással egyenértékű az aktuális állami költségvetés elvetése vagy védelme, és nem csak a politikai szférában. Róna Péter közgazdásszal a büdzsé apropóján beszélgettünk, megpróbálva lehántani róla a rárakódott politikai rétegeket. A téma nem pusztán a fiskális politika volt, hanem a magyar reálgazdaság állapota és folyamatai.

Négy és félszeresére növelte termelését az elmúlt két évtizedben, és bizonyára nem kis szerepe volt az idén húszéves, szarvasi székhelyű Gallicoopnak abban, hogy a hazai pulykahús-fogyasztás ugyanilyen mértékben nőtt. Az 1989-ben egy többségi külföldi tulajdonú vegyesvállalat által zöldmezős beruházással létrehozott cég ma már környezetkímélő zöldberuházásokat végez, nyolcvanöt százaléka magyar kézben van, és termékeinek egyharmadát külföldi piacokon értékesíti.

A megoldatlan problémáink megmaradtak, mondja Bod Péter Ákos, de 2008-2009-ben nem annyira nyilvánvalóak a bajaink, a gondokat a válság akut problémái eltakarják. A közgazdászprofesszor tart attól, hogy a legrosszabb elmúlván minden visszazökken a régi kerékvágásba, s ezzel egy stagnáló, ütemvesztett szakaszba kerülünk ismét. A volt miniszter, ex-jegybankelnök úgy véli, 2010 várhatóan sok problémát kiélez, de ez talán rákényszerít bennünket arra, hogy szembenézzünk a valósággal.

Tavaly nyáron még bizakodtunk, hogy az Amerikából indult hitelválság a világot jellemző pénzügyi integráció ellenére sem egyformán érint majd minden országot, s a reálgazdaság sem sínyli meg túlzottan a következményeit. Ősszel már látszott: nagy a baj, és Magyarország különösen sérülékeny. A hitelválság mindenhol megmutatta magát, nemzetgazdasági szinten éppúgy megjelent, mint a vállalati szférában vagy az egyes emberek, családok életében.

Tavaly nyáron még bizakodtunk, hogy az Amerikából indult hitelválság a világot jellemző pénzügyi integráció ellenére sem egyformán érint majd minden országot, s a reálgazdaság sem sínyli meg túlzottan a következményeit. Ősszel már látszott: nagy a baj, és Magyarország különösen sérülékeny. A hitelválság mindenhol megmutatta magát, nemzetgazdasági szinten éppúgy megjelent, mint a vállalati szférában vagy az egyes emberek, családok életében.

Arról, hogy az adórendszer jövő évi változásai miként hatnak a vállalkozásokra, sokan sokféle, egymásnak gyakran ellentmondó véleményt fogalmaztak meg. A kormányzat - hivatalból is - optimista, a vállalkozói érdekképviseletek már kevésbé, sőt, néhol még vállalkozásellenesnek is titulálták a törvénycsomagot, amit a parlamenti ellenzék alapvetően elhibázottnak tart. A szakmai közvélemény óvatosan derűlátó, és ugyanez jellemzi a nemzetközi reagálásokat is. Oszkó Péter pénzügyminiszter szerint jövőre, amikor a változások hatályba lépnek, mindenki tapasztalja majd ezek pozitív kimenetelét.

A gyorsaság kontra minőség konfliktust „békeidőben" nehéz feloldani, de most ezt a kockázatot el kellett vállalni, mondja Molnár Csaba kancelláriaminiszter, aki szerint vannak egyértelmű jelzések, hogy a kormány politikája, minden fájdalmával együtt, meg fogja hozni azt az eredményt, amire ez a kormány szerződött.

Összehasonlíthatatlanul jobb pozícióban van most az ország, mint 1990-ben, amikor az export és a devizatartalék a töredéke volt a mainak, a devizában fennálló államadósság körülbelül ugyanannyi, mint most, két év alatt tizennyolc százalékkal csökkent a GDP, és elvesztettük a keleti piacainkat. A közérzetünk mégis más. Nem mindegy ugyanis, hogy a kommunikáció a letargiát erősíti, vagy azt szuggerálja: van megoldás. A helyzet persze rossz, de távolról sem drámai, a világ lett drámaibb körülöttünk - mondja Czirják Sándor, aki szerint a globalizált világban globális szabályrendszerre van szükség.

„Látjuk, hogy a felelősök esetenkénti tévedései, a reaktív hozzáállás, a strukturálatlanság, a döntések halogatása, a torzítások, a rossz prioritások a rendszerváltás óta az egyes ciklusok folyamán mire vezettek. Egy ilyen átmeneti időszakban a nem döntés vagy annak halogatása hasonlóan káros lehet, mint a rossz döntés." Ezek a mondatok nem most születtek. Fodor István villamosmérnök, a Bölcsek Tanácsának tagja írta le őket másfél évvel ezelőtt. Vele beszélgettünk.

2008 karácsonya táján sosem látott egységben állt a közvélemény elé a fővárosi közgyűlési minden politikai frakciója. A BOM kezdeményezését támogatták, pályázat benyújtását a budapesti olimpia megrendezésére, s mindent, ami ezzel jár. Lehet, megértették: többről van szó, mint olimpiáról.

Jó, hogy a válság időszakában nem vagyunk kitéve nyílt protekcionizmusnak, elképzelni is rossz, mi lenne, ha az európai országok a recesszió miatt nyílt kereskedelmi háborúba keverednének egymással. Az unió ad megoldást erre. A napi problémákkal küszködve hajlamosak vagyunk figyelnem kívül hagyni a nagy összefüggéseket, pedig lehet, hogy ezek nélkül még nagyobbak lennének a gondjaink, mondja dr. Fazakas Szabolcs európai parlamenti képviselő, akivel nemcsak a krízisről, az aktuális energiagondokról, hanem a közelgő európai parlamenti választásokról is beszélgettünk.

Markáns vélemény jelent meg a Piac & Profit idei első számában jelenlegi helyzetünkről, ennek okairól és az előrelépéshez szükséges teendőkről. A vitacikk kapcsán az elkerülhetetlen paradigmaváltás mibenlétéről, társadalmi, tudati összefüggéseiről beszélgettünk az írás szerzőjével, a Magyar Közgazdasági Társaság Nemzetközi Gazdaság szakosztálya elnökével és a szakosztály elnökségének két tagjával.

A lapok kedvenc műfaja az év végi körkérdés, hangvétele általában könnyed, igazodva a közelgő ünnepek és szilveszter hangulatához. Most, 2008 végén egy gazdasági lapban nehéz lenne ehhez igazodni. De maga a kérdés föltehető: vajon mit hoz a jövő? A Piac & Profitban miként az elmúlt években és idén is számos neves szakember szólalt meg, elemezve a magyar társadalom és gazdaság helyzetét. Közülük év végi kérdésünkre Békesi László, Czirják Sándor, Inotai András, Róna Péter és Vértes András válaszolt.

A lapok kedvenc műfaja az év végi körkérdés, hangvétele általában könnyed, igazodva a közelgő ünnepek és szilveszter hangulatához. Most, 2008 végén egy gazdasági lapban nehéz lenne ehhez igazodni. De maga a kérdés föltehető: vajon mit hoz a jövő? A Piac & Profitban miként az elmúlt években és idén is számos neves szakember szólalt meg, elemezve a magyar társadalom és gazdaság helyzetét. Közülük év végi kérdésünkre Békesi László, Czirják Sándor, Inotai András, Róna Péter és Vértes András válaszolt.

Az állam kiengedte a kezéből a hitel fogalmának meghatározását, s ezzel magának a pénznek a teremtését. Ez a gyökere a világgazdasági válsággá terebélyesedett hitelválságnak, amelynek ráadásul nincs önkorrigáló mechanizmusa, szemben a konjunktúra- vagy tőzsdeválsággal. Éppen ezért hosszú és nehéz lesz a kilábalás, Magyarország helyzetét pedig belső fejlődésének sajátosságai tovább nehezítik, állítja Róna Péter közgazdász, aki szerint következetes nemzeti önelemzésre s ennek nyomán új magyar gazdasági modellre van szükség.

Miután a papír türelmes, a jogalkotás mindig előreszalad: húzójellegű, programszerű, ám mindennek megvalósulása a jogalkalmazásban már jóval nehezebb, az emberek fejében pedig a legnehezebb - mondja Sárközy Tamás jogászprofesszor. A magyar piacgazdaság működési kereteit megteremtő, most húszéves társasági törvény "atyja" úgy véli, a mai gondok jó része szükségképpen együtt jár a rendszerváltozással, de a szerinte teljesen fölösleges politikai izgatottság a legkevésbé a gazdasági jog területét hatja át.

Sokan már a saját bőrükön érzik, hogy ez a kicsit európai, kicsit ázsiai, kicsit balkáni hangulat, amelyben jól elvoltunk, rövid távon kényelmes lehet, de hosszú távon előbb-utóbb fájni fog, és egyre többeknek már fáj, mondja Egyed Géza, a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium versenyképességért felelős szakállamtitkára, aki szerint az egyenként alig látható változások összeadódnak, és előbb-utóbb meghozzák a látható változást a mindennapi életünkben is.

Ma a magyar társadalom legfontosabb feladata a tartós munkanélküliség gyors felszámolása. Mert ez akkora anyagi és erkölcsi kárt okoz, hogy bármennyibe is kerüljön, jó üzlet, mondja Kopátsy Sándor, a neves reformközgazdász, akinek egyéni és érdekes elképzelése van arról, hogyan lehetne enyhíteni e gondon úgy, hogy az Magyarország fejlődését is segítse.

Gyakran mondják, hogy Magyarország kettészakadt, elsősorban politikai polarizáltsága miatt. Mára mintha más aspektusból is kettészakadt volna: a tények és az érzetek egyre jobban eltávolodnak egymástól, az emberek gyakran mást éreznek - rosszabbat -, mint amit az adatok mutatnak. E kettősségről és hatásairól kérdeztük Vértes Andrást, a GKI Gazdaságkutató Zrt. elnökét.

A magyar gazdaság lassú növekedési üteme és a magyar gazdaság versenyképessége közé nem lehet egyenlőségjelet tenni, ezt támasztják alá a statisztikai adatok - mondja Inotai András, az MTA Világgazdasági Kutató Intézetének igazgatója, aki szerint ha huszonöt százalékkal nőnek a döntően magántulajdonban lévő feldolgozóipar beruházásai, az azt jelenti, hogy a költségvetési megszorítások ellenére az ország versenyképességébe, jövőbeli fejlődésébe vetett beruházói bizalom változatlan.

Nincs markáns európai gazdaságpolitikai alkalmazkodás a jelenlegi világgazdasági helyzethez, minden tagországra rá van bízva, hogyan reagál. A következmény: a gyengébb országok, köztük Magyarország, megszenvedik ezt a válságot, az erősebbek relatíve könnyebben átvészelik, mondja Vértes András, a GKI Gazdaságkutató Rt. elnöke, aki szerint Magyarország egyensúlyi trendjei javulóban vannak.

A mindenkori tőzsdeelnöknek összetett a feladata, mert nemcsak részvényesi, hanem kibocsátói, befektetői, nemzetgazdasági érdekekkel is számolnia kell, és ebben a miliőben kell megtalálnia azt a vállalható döntést, ami a tőkepiac jövőjét szolgálja, és vállalnia kell azt is, hogy ez a részvényesek egy részének tetszik, másoknak meg nem, summázza a Piac és Profitnak adott interjújában a Budapesti Értéktőzsde 99,36 százalékkal újraválasztott elnöke.

A mindenkori tőzsdeelnöknek összetett a feladata, mert nemcsak részvényesi, hanem kibocsátói, befektetői, nemzetgazdasági érdekekkel is számolnia kell, és ebben a miliőben kell megtalálnia azt a vállalható döntést, ami a tőkepiac jövőjét szolgálja, és vállalnia kell azt is, hogy ez a részvényesek egy részének tetszik, másoknak meg nem, summázza a Piac és Profitnak adott interjújában a Budapesti Értéktőzsde 99,36 százalékkal újraválasztott elnöke.

A legoptimistább forgatókönyv Békesi László szerint, hogy Magyarország a nagy krízist elkerüli. Ha a konvergenciaprogramot kínkeservesen betartják, és úgy tűnik, így lesz, akkor az ország finanszírozása megoldható, a hiány nem fog újra növekedni, az infláció csökken, és a gazdaság beáll egy egy-három százalék közötti enyhe növekedési pályára. De jelentős fejlődés, életszínvonal-javulás nem lesz. Szépen, tartósan maradunk le, állítja a volt pénzügyminiszter, aki szerint jelenleg nem látszik semmilyen kitörési esély.

A gazdaságban lecsapódnak a társadalom problémái. Romlik a társadalmi versenyképesség amiatt, hogy gyenge a lakosság képzettségi színvonala, értékrendje, erkölcsi, egészségi állapota, belső és a külső irányítása. A magyar országgyűlés pedig nem foglalkozik az ország sorsát meghatározó lényeges kihívásokkal, mondja Kádár Béla akadémikus, aki szerint ideje lenne megtalálni a megfelelő terápiát súlyos bajainkra.

Baán László: "Ami piaci megközelítésben fő törekvésem volt, megvalósult: a Szépművészeti Múzeum valódi brand, márkanév lett".

Csalódást ugyan nem okozott, hogy 2008 sem lesz az adóreformok éve, némi hiányérzetet azonban kelthetett, annak ellenére, hogy már 2007 tavaszán világossá tette a kormányzat: reformjellegű lépésekre az adózás terén legkorábban 2009-től lehet számítani. Végül is az, hogy minimális változtatásokra került csak sor, még mindig jobb, mint amikor valódi koncepció nélkül zúdulnak ránk az újabb adóterhek, és áraszt el minket a velük kapcsolatos tanulnivalók tömege.

A 2008. évi költségvetési törvényjavaslat viszonylag feszes - persze tartalékokkal -, a pénzügyminiszter éberen őrködik felette. A szakértők többsége, beleértve a büdzsét hivatalból véleményező Állami Számvevőszéket is, egyetért abban, hogy a tervezet reális, megvalósítható, és nagyjából megfelel az Európai Bizottságnak benyújtott konvergenciaprogramban vállaltaknak. A parlamenti táncrend azonban változatlan: az ellenzék elutasítja a büdzsé tervezetét. De ez természetes is: a költségvetés, bár az ország egészét és jövőjét érinti, mindig a mindenkori kormány és kormánypártok felelőssége.

Magyarország versenyképessége az utóbbi időszakban drámaian romlott. Chikán Attila egyetemi tanár, volt gazdasági miniszter szerint ebben az is közrejátszik, hogy a kormánynak van cselekvési programja elvek nélkül, az ellenzék pedig elveket hangoztat cselekvési program nélkül. Milyen perspektívákat tartogat ez számunkra, és mi kellene ahhoz, hogy az ország harmonikus fejlődési pályára állhasson?

Bár első pillantásra úgy tűnik, hogy különböző vállalkozásai nem igazán köthetők egymáshoz - a szórakoztatással indult, aztán jött a vendéglátás, a ruházati kereskedelem, majd többek között különböző lapok kiadása, menedzselése is gazdagította a portfóliót -, egyvalami biztosan összeköti a Szigetet alapító s Európa egyik legnagyobb rendezvényévé fejlesztő Gerendai Károly érdekeltségeit: mindegyik révén valamilyen módon megpróbálja befolyásolni, alakítani a közízlést. Mint ahogyan ez motiválta - s már nem egy piaci szegmenst vagy egy korosztályt, hanem az egész társadalmat megcélozva - a Szeretem Magyarországot mozgalom elindítását is: passzív szemlélődés helyett befolyásolni a dolgok alakulását.

Üdítő egy olyan mozgalom, amely nem a múltba réved, hanem a jövőt akarja alakítani, különösen egy olyan országban, ahol ritkaságszámba megy, ha nem a múlt, a nyolcvan-ötven évvel vagy akár pár nappal ezelőtt történtek hoznak össze embereket. Üdítő az is, ha nem a mindent átható politika hoz létre közösségeket, hogy létezhet olyan cél, amely egységesen lelkesít nagyon is különböző embereket. Az is optimizmusra adhat okot, ha egy olyan országban, ahol a szívós utánajárás meg a pénzhiány miatt meg nem valósult jó ötletekkel Dunát lehetne rekeszteni, szisztematikusan, lépésről lépésre haladva, összefogva próbál meg egy közösség megfelelő környezetet teremteni egy cél elérése érdekében. Szűk másfél éves működése alapján a BOM, amely egy budapesti olimpia megrendezésének elnyerését tűzte ki maga elé, ilyen.

Ha a reformokat a társadalom nem engedi érvényesülni, ha nem változtatjuk meg elég dinamikusan az állami adminisztrációt, az egészségügyi rendszert, a vasúti támogatást, a regionális dolgainkat, a közoktatást, a felsőoktatást, és még lehet sorolni, akkor a gazdaság fejlődése ugyan gyorsulni fog - tehát nem lesz belőle azonnal bajunk -, de néhány éven belül ismét lassulás lesz, és ismét előjönnek ugyanazok a problémák. És kezdhetjük elölről az egészet - állítja Vértes András, a GKI elnöke.

A katasztrofális kommunikáció és katasztrófakommunikáció párviadalának időszakában a média egyre gyakrabban kérdez meg egy, a nyilvánosság előtt korábban sem gyakran szereplő, ám az utóbbi években teljesen háttérbe húzódott szakembert. Wermer András, bár több mint másfél évtizede foglalkozik üzleti reklámmal és marketinggel, egy párt, a Fidesz "kampánygurujaként" lett közismert.

A demokráciához nem elég a demokratikus berendezkedés. A demokrácia nem teljesedhet ki addig, amíg nem hatja át hétköznapjainkat, viselkedésünket, gondolkodásunkat. És hogy nálunk bizony nem hatja át, az a politika és a társadalom kommunikációjában nagyon is tetten érhető.

Október elején megbillenni látszik a Brüsszelben éppen elfogadott egyensúlyteremtő konvergenciaprogram. Hazánk a hónap végén nyújtotta volna be az uniónak a felzárkózási programra épülő Új Magyarország fejlesztési tervet, a belpolitikai események azonban felülírták a menetrendet. Elmaradt az erről tervezett parlamenti vitanap - az MTV elleni vandál támadás másnapján lett volna -, s a parlamenti pártok előreláthatólag három-négy hét késéssel vitatják meg az ország szempontjából meghatározó jelentőségű tervezetet, amely a 2007-2013 között Magyarország rendelkezésére álló 8000 milliárd forintos európai uniós támogatás felhasználásáról szól.

Sokan sokféleképpen illették a 2006. június 9-én megválasztott miniszterelnök kormányának programját, és sok jót nem mondtak róla, persze leszámítva a kormányoldal szószólóit. A csalódás érthető: a dokumentumban túl sok az általánosság, s hiába a szép célok, elérésük egyelőre a jövő ködébe vész. Különösen, hogy a program parlamenti elfogadása előtti napon jelentették be: az idei költségvetés hiánya mintegy a duplája lesz a tervezettnek, s a következő tizenkét hónapban ezermilliárdos megszorítással számolhatunk. A bejelentés annak ellenére brutálisnak tűnik, hogy voltaképpen a többség számított rá. S hogy végül is a célok elérésének ez az elengedhetetlen feltétele.

A gazdasági jogban jó két évvel korábban kezdődött meg a rendszerváltás, mint a társadalmi-gazdasági berendezkedésben. 1987-88-ban már javában készült a piacgazdaság viszonyaihoz igazodó törvény a gazdasági társaságokról. Pedig piacgazdaság még nemigen volt, de a már akkor is forradalminak tetsző jogszabály előre sejttette a gazdaság résztvevőivel, hogy hatálybalépése önmagában erőteljes hatással lesz a folyamatokra. Szinte hihetetlen, hogy a kilencvenes évek viharos változásait mennyire állta ez a jogszabály, első komolyabb korszerűsítésére 1997-ben került sor. A sorban immár harmadik Gt. pedig 2006. július elsejétől hatályos.

Határozott kiállás és némi bizonytalanság, ez a kettősség jellemzi a parlamenti pártok magatartását az euró bevezetésének 2010-es dátumával kapcsolatban. Nyilatkozataikban keverednek a gazdasági realitások és a politikai kívánságok, de akár mondhatjuk azt is: a gazdasági kívánságok és a politikai realitások néha ellentmondásba kerülnek egymással. Mindent egybevetve azért úgy tűnik, mindegyikük kiáll a közös európai valuta minél előbbi bevezetése mellett. Ám ez azt is jelenti, hogy készek sürgős és határozott intézkedések meghozatalára a cél érdekében. A Piac és Profit a négy parlamenti pártot az Európai Uniónak szeptemberben benyújtandó konvergenciaprogramról és az államháztartás rendbetételével kapcsolatos elképzeléseiről kérdezte. .

Szinte lehetetlen feladat jó adórendszert alkotni, hiszen egymásnak ellentmondó, ha nem egymást kizáró feltételeknek kell megfelelnie. Legyen áttekinthető, de azért ismerjen kivételeket - vegye figyelembe az ágazati, egyéni sajátosságokat -, minél több pénzt szedjen be - hiszen finanszírozni kell az egészségügyet, az oktatást és még sok minden mást -, de semmiképpen ne rontsa túlzott elvonással a vállalkozások versenyképességét, ne sújtsa a kispénzűeket, de ne fogja vissza a magasabb jövedelműek teljesítményét sem.

Szinte lehetetlen feladat jó adórendszert alkotni, hiszen egymásnak ellentmondó, ha nem egymást kizáró feltételeknek kell megfelelnie. Legyen áttekinthető, de azért ismerjen kivételeket - vegye figyelembe az ágazati, egyéni sajátosságokat -, minél több pénzt szedjen be - hiszen finanszírozni kell az egészségügyet, az oktatást és még sok minden mást -, de semmiképpen ne rontsa túlzott elvonással a vállalkozások versenyképességét, ne sújtsa a kispénzűeket, de ne fogja vissza a magasabb jövedelműek teljesítményét sem. Vajon van-e olyan program, amelynek sikerül mindezt összeegyeztetnie? A Piac és Profit megkérdezte a négy parlamenti pártot, milyen elképzeléseik vannak a mindenki szerint reformra szoruló adórendszer megújítására.

Törő Csaba pont a rendszerváltás évében, 1990-ben fejezte be a műszaki egyetemet, és azon melegében ki is ment Amerikába. Öt év elteltével tért haza. A 20. század végi Magyarország talán legzűrzavarosabb öt évét hagyta ki. Meglehet, így jobb idegállapotban, de tapasztalatokban mindenképpen gazdagabban vágott bele az üzletbe, mintha itthon maradt volna. Az EuroWeb vezérigazgatója az elmúlt tíz évben nem csak céget alapított. Mintegy tizenöt tranzakcióban is részt vett: "Átformáltuk, eladtuk, visszavettük, újra eladtuk, mondja, és tovább csinálja, de most már nem az internet, hanem az IT-outsourcing piacán."

Csak egészség legyen, szól a régi mondás, és igazságát még az is megtapasztalja, aki egy megfázással kénytelen bajlódni. Hát még ha valóban megbetegszik! Hamar megtanulja, hogy az egészség drága kincs, és nem csak átvitt értelemben. Mert a gyógyítás sokba kerül, ráadásul egyre többe, mindenkinek, egyénnek, országnak egyaránt. Nagyon nem mindegy, hogy a rendelkezésre álló mindig, mindenhol szűkös forrásokat miként használjuk fel, mennyire hatékonyan, és ki, hogyan és milyen módon részesülhet belőle. A Piac és Profit megkérdezte a négy parlamenti pártot, miként képzelik el az egészségügy jövőbeli működését, finanszírozását.

A mikro-, kis- és középvállalkozásoknak csak a méretük nem nagy, külön-külön. Együttesen azonban óriási a súlyuk az ország életében. S miután a magyar munkavállalók jóval több mint felét foglalkoztatják, nem csak gazdasági szempontból. Nem véletlen tehát, hogy a politikai pártok komoly figyelmet fordítanak gazdaságpolitikájukban a kkv-szektorra. A Piac és Profit megkérdezte a négy parlamenti pártot, milyennek látják a kis- és középvállalkozások helyzetét, s milyen elképzeléseik vannak működési feltételeik javítására, fejlődésük serkentésére.