A pandémia óta megszokott rugalmas munkavégzés továbbra is velünk maradt, de a legtöbb munkáltató és munkavállaló még mindig bizonytalan abban, mikor számít valaki távmunkásnak, és mikor „csak” home office-ban dolgozik. A különbség azonban jogilag és adózási szempontból is döntő lehet – hívta fel a figyelmet a Niveus.
Fotó: Depositphotos
Távmunkavégzés vagy hibrid rendszer – nem ugyanaz a jog szemében
A távmunkavégzés a Munka Törvénykönyvében szabályozott, atipikus foglalkoztatási forma. A munkavállaló a munkáltató telephelyétől elkülönülten – jellemzően otthonról – dolgozik, akár teljes munkaidőben, akár részben.
Ezzel szemben a hibrid munkarend – bár a gyakorlatban egyre elterjedtebb – nem jogi kategória, hanem munkaszervezési megoldás, amelyben a dolgozó bizonyos napokon az irodában, máskor otthon végzi feladatait.
„Sok vállalatnál a hibrid munkarend már bevett gyakorlat, de jogi értelemben ez csak akkor válik valódi távmunkává, ha a felek ezt írásban, a munkaszerződésben is rögzítik” – mondta Bartók Szandra, a Niveus bérszámfejtési menedzsere.
A szakértő szerint emiatt több cégnél érdemes újragondolni a munkaszerződéseket és a belső szabályzatokat is, hogy megfeleljenek a jelenlegi előírásoknak.
Adómentes rezsiátalány: akár a minimálbér 10 százalékáig
A távmunkában dolgozó munkavállalók számára a munkáltató adómentesen fizethet költségtérítést a rezsi- és eszközköltségek fedezésére.
- ennek összege legfeljebb a minimálbér 10%-a lehet.
- az átalány fedezheti például az internet-, fűtés- vagy villanyköltségeket.
- választható a tételes elszámolás is, ha az igazolt kiadások meghaladják az átalány mértékét.
A juttatás azonban csak akkor adható adómentesen, ha a munkaszerződés kifejezetten tartalmazza a távmunkavégzést.
