Azt, hogy Magyarországon gyökeres változásokra van szükség, nemcsak a gazdaságban, hanem a társadalom gondolkodásában, mentalitásában, az egymáshoz való viszonyban, a jövőről szóló elképzelésekben is, egyre kevesebben vitatják, még ha sok minden nem is mozdul annak érdekében, hogy ez megtörténjék. A Piac & Profit 2009/1. számában megjelent vitacikk kapcsán a gazdasági jelenségeken, következményeken és tennivalókon túlmutatóan is az elkerülhetetlen paradigmaváltás mibenlétéről, társadalmi, tudati összefüggéseiről beszélgettünk az írás szerzőjével, Nyíri Ivánnal, az egyik legrégebbi hazai civil szervezet, a Magyar Közgazdasági Társaság Nemzetközi Gazdaság szakosztálya elnökével és a szakosztály elnökségének két tagjával, Bartha Attilával, a Kopint-Tárki kutatási igazgatójával és dr. Heil Péter Bálinttal, a Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium kabinetfőnökével.
Nyíri Iván: Mindenkit érintő gondokkal küzdünk, amelyeknek a bekövetkeztét már több mint egy évvel ezelőtt valószínűnek tartottuk a szakosztály elnökségének beszélgetésein. Az utóbbi időszakban is sokat "agyaltunk" erről, ennek eredménye a Piac & Profitban megjelent cikk. Annak, hogy a paradigmaváltás szükségességéről szó esett a nemzeti csúcson, nagyon örültünk. De most már beszéd helyett az új irányt kellene megszabniuk a társadalmaknak, globálisan és Magyarországon is, hogy a váltás hiánya ne okozzon olyan szociális és gazdasági problémákat, amelyek nemzeti keretek között már megoldhatatlanok.
Bartha Attila: Globálisan a mostani helyzetet felfoghatjuk úgy, mint egy hosszú, töretlen gazdasági fejlődés utáni szükségszerű kiigazítást, amelyben bizonyos "túlcsordulások" a helyükre kerülnek. Ami miatt ez mégis abnormálisnak tűnik, az az, hogy valószínűleg megkéstek a reakciók, és a korrekciót nem a józan, racionális előrelátás működtette. Nekiszaladtunk egy falnak, ha úgy tetszik, és most onnan pattanunk vissza.
Piac & Profit: Az egész világ visszapattan...
Bartha Attila: Ez a válság alapvetően az Egyesült Államokból indult ki, ez az ország áll a középpontjában. De azok a remények, hogy például az Európai Unió ettől jórészt függetleníteni tudja magát, nem megalapozottak. Németország, az unió legnagyobb és legfontosabb gazdasága egyensúlyi szempontból nagyon pozitív lépéseket tett az elmúlt időszakban, számos, korábban halogatott strukturális probléma megoldásához hozzáfogott. Önmagában tehát semmi nem indokolná azt, ami az idei gazdasági előrejelzésekben látszik: úgy tűnik, két százalékot meghaladó gazdasági visszaesés lesz. Ez azt mutatja, hogy hihetetlenül integrált a világgazdaság. A globális válság azonnal megjelent Magyarországon, amely sebezhetőbben és kiszolgáltatottabban érkezett a válság pillanatához, mint a körülötte lévő gazdaságok. Emiatt kellemetlenebbül és erőteljesebben érinti, és valószínűleg európai összevetésben a viszonylag nagy visszaesést mutató országok közé fog tartozni. Magyarországnak nagyobb utat kell megtennie a paradigmaváltás során, mert távolabb vagyunk a kilábaláshoz szükséges állapottól, attitűdtől.
Heil Péter: A paradigmaváltás volt a kulcsszó. Ha szétnézünk a világban, mintha a többségi vélemény az lenne, hogy a nyolcvanas évek eleje óta uralkodó neoliberális gazdaságpolitika most újra átadná a színteret egyfajta keynesiánus megközelítésnek. Nem vagyok benne biztos, hogy ez megfontolt döntés lenne, nem vagyok biztos benne, hogy ez valóban többségi vélemény, és abban különösen nem vagyok biztos, hogy az a gazdaságpolitika, ami az elmúlt évtizedben töretlen növekedést hozott a világnak, leszerepelt volna. A mostani válság első megközelítésben egy pénzpiaci szabályozási hiányosság eredőjeként is fölfogható, és számomra komoly kérdés, hogy önmagában a monetáris politikát, az alacsony kamatokat és a privát szektort előtérbe helyező paradigmának véget kell-e vetni.
...
Heil Péter: Talán elég nagy az ijedtség ahhoz, hogy minden megkérdőjeleződjön, de nem akkora a baj, hogy szó szerint mindent ki kellene dobjunk. A gazdaságpolitika, a gazdaságirányítás alapvető módszerei vissza fognak térni a rendes kerékvágásba. Lesz ennek a válságnak is tanulsága, de nem fogunk visszalendülni abba a gazdasági válaszba, ami mondjuk a harmincas évek nagy gazdasági világválsága után a világban kialakult...
Bartha Attila: Annál sokkal jobb a helyzet, azt hiszem, ezt nyugodtan leszögezhetjük. Az önvédelmi reflex jó, a világ országai figyelnek egymásra, a válságra adott reakciók nem olyanok most, hogy parciálisan egyes országok megpróbálkoznának az egyéni válságkezelésekkel. Most van törekvés az integrált, közös gazdasági megoldásra, ez szerintem felbecsülhetetlen érték.
Teljes cikk a Piac és Profit magazin februári-márciusi számában.