A kilencvenes évek elején Magyarországon a legtöbben még csak kóstolgatták a kapitalizmust, amit Törő Csaba igazán testközelből ismert meg a tengerentúlon. Ráadásul ugyanígy volt az internettel is, amiről a kilencvenes évek közepén idehaza jó, ha pár ezren hallottak.

- Valószínűleg így van - ért egyet, az Euroweb Internet Szolgáltató Rt. vezérigazgatója. - Nem mintha bármi módon bármely sikeres üzletemberrel össze akarnám hasonlítani magam, de kétségkívül voltak, akik elmentek külföldre, majd visszajöttek, és sikeres üzletemberekké váltak itt, Magyarországon. Én inkább ahhoz hasonlítanám az életem e szakaszát, mint amikor régen az inasok bejárták Európát, és így szereztek ismeretet, tapasztalatot.

Nagyon fontos volt az az öt év a számomra. Itthon kicsit elkényelmesedik az ember, jár az egyetemre, a szülők támogatják, ez nem igazán nagy kihívás. Amerikában viszont gyorsan megtanulja, hogy egyedül van, nem vigyáz rá senki, hogy másnap az utcán találhatja magát, és akkor nem lesz pénze. És persze azt is, hogy csak úgy tud iskolába járni, tanulni, ha közben dolgozik. Lehet, hogy öregesen meg konzervatívan hangzik, de mindennek nagyon komoly nevelő hatása van. Az, hogy az ember kicsit magára marad a nagyvilágban, mert nincs senki, akire számíthat, ez karakterformáló. Meg kell egy csomó helyzettel birkóznia. Az emberben kicsit benne van, hogy ő Európából jött, kultúrember, egy picit felsőbbrendűnek érzi magát a "műveletlen" Amerikában. De persze ez nem így van, és erre hamar rá is döbben az ember. A mai napig nem vagyok Amerika-mániás, de nagyon sokat segít az amerikai, jó értelemben vett pozitív gondolkodás.

- Hogyan került ki Amerikába, New Yorkba?

- Kaptam egy egyetemi ösztöndíjat, saját erőmből. De nagyon el akartam menni, mindent elkövettem ennek érdekében. A New York Universityn tanultam, nagyon jó iskola, de csak egy féléves ösztöndíjat kaptam, a maradékot így a magam erejéből kellett megteremtenem. Egy félév majdnem tízezer dollárba került. Ez elég sok pénz, nekem meg különösen az volt.

- És mit dolgozott?

- Voltam segédmunkás. Ugyanis - és ez hozzá tartozik - nagyon rosszul beszéltem angolul. Tehát tanultam, le kellett vizsgáznom ahhoz, hogy elkezdhessem az egyetemet. Aztán ahogyan az angolom javult, egyre kvalifikáltabb munkákat kaptam. A végén voltam ajtónálló - ez gyakori szakma New Yorkban, luxusházakban - aztán beljebb kerültem, recepciósnak. Később pedig már foglalkoztam forgatókönyvírással is.

- Angolul?

- Igen. De azért ehhez mindig volt segítségem.

- Ez nem kifejezetten a műegyetemi évek folytatása...

- Nem, de én már az NYU-n is filmes szakra jártam. Nem az üzleti életet tanultam.

#page#

- Hogyan nyert épp erre a szakra ösztöndíjat?

- Egy nemzetközi pályázaton kaptam egy forgatókönyvemre. Volt benne egy kis füllentés is, mert azt mondtam, hogy jól beszélek angolul. De hát volt fél évem rá, hogy megtanuljak. Szerencsére nem kell járnom álláskereső szakmai interjúkra, mert nem biztos, hogy ezeket elmondanám..., hogy mit keres egy forgatókönyvíró az üzleti életben. Most már talán nem kell magyarázkodnom. Én azt gondolom - tényleg, minden bölcselkedés nélkül -, egy vezetőnek az a dolga, hogy értsen az emberekhez. Szinte szakmától függetlenül.

- Most már több mint tíz éve internetes céget vezet. Volt valami köze korábban az informatikához?

- Nem túl sok. Forgatókönyvíróként dolgoztam, 1995-öt írtunk, az internet akkoriban kezdett fejlődni, és két asszisztens kollégám mutatta meg, hogy mi is az. Beleszerettem. Mint ahogyan rajtam kívül is valószínűleg több millió ember, azt mondtam, hogy ez tényleg meg fogja változtatni a világot. Amikor visszajöttem, itt gyakorlatilag még senki nem hallott róla. Volt egy-két kicsi cég, volt két-háromezer internet-előfizető.

- Lehet azt mondani, hogy ez volt az az ötlet, amivel az "inasévek" után hazajött?

- Abszolút lehet. Kezdetben ugyan az volt az elképzelésem, hogy csak befektetek egy kisebb összeget az internetüzletbe, de majd élem az én életemet New Yorkban. Három-négymillió forinttal indult ez a történet. De aztán majdnem csődbe mentünk, ezért nem tudtam visszamenni.

- Túl korán kezdték? Nem volt piac?

- Ez is, de hát egy üzlettel azért mindig van valami baj. Amikor az ember nem ért hozzá - és én nem értettem -, akkor azt gondolja, hogy elkezd egy üzletet, az termel nyereséget, ő meg majd kiveszi. De egy ilyen induló iparnál ez nem így működik, itt nincs nyereség. Ám attól még értéket termelhet az ember azáltal, hogy vállalatot csinál, ügyfeleket szerez, jelentősebb piaci részesedést ér el, és ilyenkor érdemes ezt az értéket eladni. Ez a folyamat az elmúlt tíz évben végigkísérte az életemet: átformáltuk, eladtuk, visszavettük, újra eladtuk. Őszintén azt gondolom, hogy közben azért valódi értéket teremtettünk. Aztán közben egy kicsit a PanTel vezérigazgatója is voltam...

- Amikor a PanTel ötvenegy százalékot szerzett az EuroWebben?

- Nem, úgy könnyű lett volna... Amikor megvette, még semmi közöm nem volt hozzájuk, még több mint egy évig ment úgy a cég, hogy a PanTel tulajdonos volt. De akkoriban komoly bajok voltak vele, és a tulajdonosa, a holland telekom cég úgy gondolta, hogy megpróbálkozik velem, miután egy kisebb magyar céget egész ügyesen vezettem. Akkoriban elég fiatal voltam egy ilyen vállalat élére, felkértek vezérigazgató-helyettesnek. Aztán rövid hónapok alatt vezérigazgató lettem.

- Nem csak a kora, a fülbevalója is föltűnt itthon, vezérigazgatóknál szokatlan. Ez nem okozott gondot?

- Amikor fölkértek, hogy legyek vezérigazgató, és ki kellett mennem Hollandiába beszélni a tulajdonos társaság vezetőivel, igazgatótanácsával - ez egy komoly cég, komoly urak -, a tükör előtt állva gondoltam, kiveszem. Ki is vettem, de aztán visszaraktam. Fülbevalóval mentem, de úgy látszik, nem zavarta őket, mert elfogadtak. Most már lassan amiatt kell kivennem, mert öregszem...

- Az elmúlt egy évtizedben a saját internetes vállalkozása milyen pályát futott be?

- Eladtam az általam alapított céget, az E-Netet egy gyakorlatilag üres vállalatnak - ez az EuroWeb International elődje -, amit bevittek a tőzsdére, de nem végzett semmilyen tevékenységet. Pár amerikai befektető, aki azt gondolta, hogy értéket lehet Kelet-Európában internetszolgáltatással csinálni, vette meg a cégemet 1997-ben. Tulajdonképpen ez a tranzakció egy igazi sikertörténet kezdete volt.

- Ezt kockázatitőke-befektetésként is lehet értékelni?

- Igen. A beszélgetések során aztán elég jóba lettem az amerikaiakkal, és ők fölajánlották, hogy segítsek még további két magyar cég felvásárlásában, rakjuk össze a hármat, én pedig vezethetném tovább. Így történt: ezeket összegyúrva jött létre az EuroWeb, és ekkor változtatták meg a tőzsdei cég nevét is EuroWeb Internationalre. Én ekkor már jelentős részvényese voltam ennek az amerikai társaságnak, hisz jómagam is nagyon hittem a sikerünkben.

- Ez egy holding?

- Igen. A mai napig nincs más magyar vagy "magyar közeli" vállalat a Nasdaqon, a technológiai tőzsdén.

Teljes cikk a Piac és Profit februári számában.