Valószínű, hogy a fő érv a magyar oldalról az lesz, hogy nekünk nincs tengerpartunk, ezért az orosz kőolaj ellátásról való leválás gyakorlatilag kiszolgáltatottá teszi az országot. Az mindenesetre tény, hogy a Mol belső finomítóinak kőolaj ellátása reálisan csak a Barátság és/vagy az Adria kőolajvezetékről történhet meg. Persze fizikailag vasúton, a Dunán hajón vagy közúton is lehet kőolajat szállítani, de ezt gyorsan fizikailag nem lehet megoldani, ráadásul olyan magas költséggel is jár, hogy kétséges ennek a realitása. Veszteségesen a Mol sem szeretne üzemelni.

Rövidtávon csak az Adria kőolajvezetékre való áttérés lehet tehát realitás, ha nemet mondunk a Barátság kőolajvezetéken érkező orosz kőolajra. Később – ha Ukrajna biztonsági helyzete javul – lehetséges azeri vagy kazah kőolaj beszállítása Odessza kikötőjébe és onnan az olaj elszállítása Brody városán és a Barátság vezeték ukrán szakaszán keresztül a magyar és szlovák határra. Ehhez azonban biztonságossá kéne válnia teljesen az ukrán tranzitútnak. Nekem kétségeim vannak afelől, hogy az ukrán infrastruktúra, az Odessza-Brody vezeték egyáltalán van-e olyan állapotban, hogy évi néhány millió tonna kőolajat kezelni tudjon.

Az Adria vezetékkel kapcsolatban is vannak aggodalmak: egyrészt vita van a Mol és a vezetéket üzemeltető horvát Janaf csoport között, hogy mekkora kapacitással lehet stabilan üzemeltetni ezt a vezetéket. Nincs okom kevésbe hinni a Janafnak, mint a Mol-nak ebben a kérdésben, de az tény, hogy ha Sisak és a magyar határ között két pár vezeték működik a mostani egy pár helyet, az stabilabb ellátást jelent. Másrészt vita van a két cég között a szolgáltatási díjak kapcsán is. A Janaf 2024-es éves jelentése alapján valahol 16 euró/tonna tranzitdíjat becsültem, amit a Mol fizethet a Janaf felé. A pontos összeg ettől eltérhet, mivel a Janaf nem teszi közzé ügyfelenként a díjakat, így nem tudjuk, hogy mennyivel többet vagy kevesebbet fizet a Mol a másik nagy vevőhöz, a NIS-hez képest. Ez az összeg egyébként kevesebb, mint amit a Mol az ukrán tranzitért fizet, ami 21 euró/tonna, igaz a horvát vezeték hossza negyede a Barátság ukrán szakaszának. A két szolgáltatást persze nem lehet egy az egyben összehasonlítani, hiszen a Janaf kikötői kirakodási és tárolási szolgáltatást is nyújt a Mol csoportnak. Az biztos, hogy ha a Barátságon megszűnik az orosz kőolaj import, a Mol kiszolgáltatottsága nő a Janaf felé, amit a horvát cég kíméletlenül kihasználhat. Talán nem véletlen, hogy a Mol most próbál hosszútávú szerződést kötni a horvátokkal, amikor a Janaf másik nagy vevője, a NIS az amerikai szankciók október 8-i életbe lépése miatt nem használhatja a horvát tranzitcég szolgáltatásait.