Gondolhatnánk, az angolszász világban kedvelt pulykahús tradícióját akarta megalapozni nálunk 1989-ben az alapító tulajdonos angol cég, amikor vegyesvállalat létrehozását és ennek keretében - zöldmezős beruházásként - korszerű pulykavágóhíd építését határozta el, bár nyilván vonzó volt a már korszerű jogszabályi környezettel - társasági törvénnyel - rendelkező, Nyugat-Európa felé megnyíló és olcsó munkaerőt kínáló Magyarország. Igaz, a versenyképes termelést ígérő magyar piacon sem a pulykahizlalásnak, sem a hozzá kapcsolódó iparnak nem volt előzménye, de a külföldi tulajdonos hozott know-how-t, versenyképes élőállat-termelési és vágóhídi technológiát meg pulykatenyésztési tapasztalatokat is, bár - mint azt Szarvas nagy munkaadója, az idén húszéves Gallicoop Zrt. elnök-vezérigazgatója, Erdélyi István meséli -, ezek a tapasztalatok nem Angliából származtak. A szigetországban bejegyzett alapító cég tulajdonosai ugyanis izraeli üzletemberek voltak, ám országukban valóban népszerű a pulyka: húsának egy főre jutó fogyasztásában Izrael a világelső, megelőzve az Egyesült Államokat. A hagyományteremtés viszont sikerrel járt: 2008-ban már Magyarországé volt a harmadik hely e rangsorban.

Stabilitás minden téren

Pedig 1990-ben - ez év októberében vágták az első pulykát a szarvasi cégnél - még csak másfél kiló körüli volt nálunk az egy főre jutó pulykahús-fogyasztás, az eltelt húsz év alatt ez több mint négy és félszeresére, hét kilóra nőtt.

- A pulyka neutrális hús - magyarázza Erdélyi István -, fűszerezés, konyhatechnika, -technológia kérdése, hogy mit készítünk belőle, ugyanakkor könnyen emészthető, koleszterin- és zsírszegény táplálék, emiatt kedvelt a reformkonyhában is.

A kilencvenes évek elejének magyar gazdasági környezete ugyan nagy lehetőségeket kínált az induló vállalkozásoknak, de az óriási változásokat is ki kellett bírni, értékeli az első évek körülményeit az elnök-vezérigazgató, aki 1992 júliusában került a céghez, gazdasági helyettese pedig rá egy évre.

- Ettől az időtől kezdve számítható, hogy konszolidálódott a cég. 1994-ben a magyarok kerültek többségbe a vállalatnál - a mostani külföldi tulajdonosok egy osztrák és egy angol úr, kettőjüknek van tizenöt százaléka -, és kialakítottuk a teljes integrációt - zárja a Gallicoop életének kezdeteire való emlékezést a társaság első embere. A szakszó - integráció - komplex folyamatot jelent, amely magában foglalja a takarmánykeverést, a szülőpár-nevelést és keltetőtojás-termelést, a pulykatojás-keltetést, a pulyka-előnevelést és -hízlalást, a pulykafeldolgozást és -továbbfeldolgozást, valamint az értékesítést a hozzá tartozó logisztikai szolgáltatással.

Az elmúlt két évtizedben a cég növekedése megközelítette a hazai pulykahúsfogyasztásét: a kezdeti 150-200 fős létszán 900-ra nőtt, az évente 8000 tonna körüli élőállatvágás pedig 33-35 ezer tonnára. Ezt az eredményt - és a jelenleg mintegy 25 milliárd forintos éves árbevételt - szisztematikus építkezéssel produkálta a társaság. Az integrációnak köszönhetően kialakult egy jól körülhatárolható, stabil termelői kör, a változás minimális, így mindenkor - ünnepeken, hétköznapokban, hiány időszakában is - megfelelő mennyiségű alapanyag áll rendelkezésre. A törzsállattartás - tojástermelés, keltetés, előnevelés, hizlalás - fázisaira is hatással van a vállalat, 35-40 termelőjét takarmánnyal éppúgy ellátja, mint állat-egészségügyi és termelői szakmai szolgáltatással, sőt jelentős részben beszáll a finanszírozásba is.

- Egy pulyka hizlalása általában húsz hét, ez durván két és fél-háromszoros forgót jelent évente - magyarázza Erdélyi István -, az egyéves szerződésen belül mindig egy termelési ciklusra kötünk árban, takarmányköltségben megállapodást. Ez biztonságot nyújt a termelőnek: amikor kikerül hozzá az áru, megvan a szerződés, hogy vissza is vásároljuk.

Több lábon állva

Nemcsak a termelői kör stabil, a cégen belül sem jellemző a fluktuáció, középvezetői szinten pedig szinte nincs változás. A társaság - amelynek a 900 alkalmazott mellett közvetve még 600-700 fő dolgozik - a környékről toborozza a munkaerőt, 20-30 kilométeres körzetből jönnek ide az emberek.

- A mai világban mindenki igyekszik megőrizni a munkahelyét - mondja a vezérigazgató -, így a munkaerő-ellátottsággal nincs probléma. Megfelelő színvonalon is dolgoznak, jól betanultak az elmúlt időszakban.

A vállalatnál van saját szakmunkás- és betanítottmunkás-képzés, ezenkívül együttműködik a gyomaendrődi szakiskolával - támogatja is -, amely gyakorlatra a céghez irányítja a gyerekeket.

- Magyarországnak nagy problémája a szakmunkáshiány, a feje tetejére állt a piramis, mindenki egyetemet, főiskolát akar végezni - értékeli a hazai munkaerő-piaci helyzetet Erdélyi István. - Pedig nincs ennyi diplomásállás, főiskolai végzettséggel fizikai munkát végezni pedig keserű élet, mert azt gondolják, többre hivatottak. Ezért igaz az a mondás, hogy inkább légy jó mozdonyvezető, mint rossz egyetemi tanár. Újból meg kell teremteni a szakmunka, a szakképzés becsületét. Már nincs villanyszerelő, nem találni embert fontos feladatokra, miközben általunk nem is ismert szakok és képzettségek vannak, nem is tudjuk, mit takarnak. És ez nem csak a tájékozatlanságból fakad.

A Gallicoopnál az idők során egyre többféle munkára nyílt lehetőség. A fejlesztéseket a társaság négyhektáros telephelyén valósították meg, és minden profil a részvénytársaságon belül maradt.

- Gyorsan kell reagálni a piaci változásokra, ami nagy cégek esetében nehézkesebb - mondja a vezérigazgató. - Állandó növekedési kényszerben van a vállalat, ami nemcsak mennyiségi növekedést kell jelentsen, hanem termékfejlesztést is, stabilitást adva ezzel a vállalatnak: több termékkel, több lábon állva jelen lenni a piacon.

Először a vágás-darabolás - kezdetben friss árut, darabolt termékeket és fagyos húst értékesítettek - egészült ki az üzemen belüli készítménygyártással: különböző felvágottakat, főtt-füstölt termékeket állítanak elő; majd 1999-től elindult a panírozott termékek gyártása is. Mindkét üzem kapacitása évi 5-6 ezer tonna.

- Ezzel sikerült olyan biztonságot kialakítani, amely alapokat adott az építkezéshez. Így túl lehetett élni a nehezebb gazdasági szituációkat is, amelyek most már menetrendszerűen, évről évre bekövetkeznek - összegez a vezérigazgató. - A beruházásokat minimális hitellel, az elért eredményeket visszaforgatva igyekeztünk megvalósítani. Ez azért is jó volt, mert nem adósodott el a vállalat, ami most, ebben a nehéz időszakban, abszolút pozitívum, hiszen akik korábban sok hitelt vettek fel, azok vagy nyögik az óriási kamatokat, vagy belerokkantak ebbe a helyzetbe.

Zöld költségcsökkentés

A társaság nem csak a finanszírozásban óvatos, költséggazdálkodásában is körültekintő, akár azt is mondhatnánk, hogy konzervatív, ha az e téren megmutatkozó előrelátása nem mondana ellent e szó elfogadott tartalmának. A kiadásokat ugyanis úttörő zöldberuházásokkal igyekszik csökkenteni.

- Igyekszünk egy kicsit távolabb kerülni a szolgáltatóktól - érvel Erdélyi István -, amelyek Magyarországon általában kiemelt helyzetben vannak, minden évben tetszés szerint emelik az áraikat. Így kutakat fúrásával saját vízbázist alakítottunk ki. Nem kis mennyiségről van szó: a cég naponta 1300-1500 köbméter vizet használ fel. A korábbi vízdíjunkat sikerült megfelezni, harmadolni: egy köbméter ivóvíz most 275 forint, ezt mi 75-90 forint között előállítjuk. Az elmúlt évben megvalósítottunk egy biológiai szennyvíztisztítót is, amivel 90 forintra tudjuk levinni a 275 forintos költséget. Ezt is a versenyképesség érdekében tettük, mert Magyarországon az élelmiszeripar támogatottsága nulla, abszolút kiesik a támogatotti körből. Ráadásul a nagyvállalatok egyáltalán nem támogatottak, tehát nem számíthatunk másra, csak saját magunkra. De nem lennék teljesen igazságos, ha nem mondanám el, hogy az idén megnyílt egy beruházási pályázat. De ez is úgy, hogy a kis- és közepes vállalkozásoknak ötvenszázalékos támogatással, nekünk meg huszonöttel. Hol van itt az azonos versenyhelyzet? Minden téren messze el vagyunk maradva a nyugat-európai vállalatok támogatásától, nem beszélve az ötven év lemaradásról. Én azt gondolom, hogy az lenne a tisztességes, ha ugyanúgy megadnák a lehetőséget a nagyoknak is, hogy erősödjenek, nőjenek.

A Gallicoop egy biogázerőmű építésében is közreműködik, ebben ugyan nem lesznek tulajdonosok, de élvezni fogják az előnyeit.

- Szerződést kötöttünk, hogy a vágás során keletkezett összes hulladékot és a telepeken képződött szerves trágyát is átveszi ez az üzem, tehát megoldunk egy környezetvédelmi feladatot, és ugyanakkor olcsóbbá is tesszük a termelést. A telepeken is, de a Gallicoop esetében is, hiszen most jelentős megsemmisítési díjat kell fizetnünk. Mindezek elmaradnak, ugyanakkor olcsóbban kapunk villamos áramot, mint ha külsőtől vásárolnánk, és a meleg víz esetén is jobbak a kondíciók. Márciusban hozzákezdenek az építkezéshez, reméljük, év végére kész lesz, és 2011-től szolgálja azokat az érdekeket, amelyek mentén ezt igyekszünk megvalósítani.

Védtelen piac

A Gallicoop építkezése persze nemcsak Szarvason látszik, hanem a piacon is, bel- és külföldön egyaránt. A cég itthon a saját szektorában piacvezető - a felsőcomb-filé és a mellhús terén 57-58 százalékos részesedéssel -, termékeinek mintegy 30 százalékát pedig exportálja, Nyugat-Európába szinte mindenhová; a vezérigazgató említi Írországot, Angliát, a Benelux államokat, Spanyolországot, Portugáliát, Németországot, Szlovéniát, Horvátországot, Romániát, legfontosabb felvevőkként pedig Svájcot, Ausztriát és Olaszországot jelöli meg.

- Egy olyan piacon szerepelünk, ahol fizetőképes kereslet van. Az más kérdés, hogy az árak igen hektikusan alakulnak, és ebbe belejátszanak a forint ép ésszel nem követhető változásai - árnyalja a képet Erdélyi István. - Az elmúlt időszakban rendkívüli mértékben fejlődött a román, az osztrák és a horvát piac, és reméljük, hogy a következő időszakban a szerb piacon is meg tudjuk vetni a lábunkat. Már két éve szállítunk oda, ez alatt folyamatosan csökkentették a vámokat, így a versenyképességünk javul, és bízunk benne, hogy mire csatlakoznak az unióhoz, elég ismertek lesznek a termékeink.

A kérdésre, hogy az unió bővülése mennyiben hatott a piacra, Erdélyi István azt válaszolja, hogy korábban is ezekre a piacokra szállítottak, igazán a román csatlakozás változtatott a helyzeten: ott igen magasak voltak a vámtételek, szinte eladhatatlanná tették az árut, így amikor megnyíltak a piacok, azonnal jó pozíciókat sikerült kialakítani.

- Mindenki nagy reményekkel várta a csatlakozást, ezzel nincs is probléma - kezd egy újabb érzékeny téma taglalásába a vezérigazgató -, de Magyarországon egyáltalán nincs jó értelemben vett piacvédelem. A magyar áru védelme a nullával egyenlő. Mindenféle ellenőrizetlen termék szabadon áramlik be az országba, többször a feketepiaci tevékenységeket erősítve, és e téren, sajnos, nincs előrelépés az elmúlt években. Pedig szeretném látni azt a magyar termelőt, aki mondjuk muskátlit tud bevinni az osztrák piacra. Igenis, a magyar érdekeket csak mi tudjuk megvédeni, természetesen piacos körülmények között. Ha azt látják, hogy itt minden szabadjára van engedve, akkor például a szavatossági idő lejárata előtti, a saját országukban eladhatatlan termékeket szívesen elhelyezik nálunk fél áron, harmad áron, mert otthon megsemmisítési díjat kellene fizetni, itt meg még pénzt is kapnak érte. Ha nem lesz előrelépés, akkor ellehetetlenítik a magyar termelőket, és nem csak az élelmiszeriparban. Ehhez kormányzati akarat kellene. Az érdekképviseletek gyengék, de nem is adnak át nekik olyan szerepeket, amelyeket pedig szívesen elvállalnának, hogy működjön a piacvédelem. Példának okáért a saját piac védelme érdekében Ausztriában a termelés időszakában a kereskedelmi kamara meghatározza, hogy mennyi paprikát, paradicsomot lehet behozni, és szeretném látni azt az agrárkamarai tagot, aki ezt nem tartja be. Azonnal kizárnák.

Erdélyi Istvánnak az agrárszektor szereplőinek hamvába holt piacvédelmi megállapodása kapcsán is az a véleménye, hogy az akarat hiányzik. A versenyhivatal az EU alapértékeire hivatkozva versenyellenesnek minősíti, de nem ad eligazítást, hogy mi nem lenne az, a kormányzat pedig nem kellő keménységgel, határozottsággal lép fel.

- Tízmillió ember étkeztetése stratégiai kérdés. Nem Brüsszelre kéne mutogatnunk, hanem itthon kellene megtalálni azokat a lehetőségeket, amelyeket más országok már megtaláltak. Fel lehetne állítani olyan piaci feltételeket, amelyek nem versenyellenesek. Nem lenne az például, ha belépéskor a beérkezett áru szavatossága nyolcvan százalékának meg kellene lennie. Hogy hogyan lehet ezt ellenőrizni? Aki élelmiszert hoz be Magyarországra, bejelentési kötelezettség alá esik, és van egy állat-egészségügyi szerv, amely ráteszi a pecsétjét, hogy forgalomba hozható. Régiónként ki lehet alakítani egy ilyen osztályt. Mindezt fel lehetne építeni, és önfenntartó is lehetne, hiszen a vizsgálatoknak díja van. És akkor nem fordulna elő, hogy ötszázszoros növényvédőszer-dózisok vannak a marokkói paprikában, paradicsomban, körtében, és mire megállapítják ezt, addigra mindet eladták. Nem fordulna elő, hogy nyugat-európai országból jön be a virág, és a feketepiacon landol. Számlával kell beérkezzék az áru az országba, ha nem így történik, el kell kobozni, és büntetést kell kiszabni. Élelmiszert forgalomba hozni pedig csak állat-egészségügyi bélyegzővel lehet. Ez csak néhány gondolat azokból, amelyeket, ha megvalósítanánk, nyugodtabban tudnánk este lefeküdni aludni.