A modern egészségügy nagyon drága, a rendelkezésére álló források pedig mindenütt a világon - igaz, különböző mértékben - korlátozottak. Az utóbbi fél évszázadban az egészségügyi költségek drámaian növekedtek, az ilyen kiadások GDP-hez viszonyított aránya a fejlett országokban közelíti vagy meg is haladja a 10 százalékot, nálunk 7-8 százalék körül van. Az egészségügyi ellátás ezekben az országokban a kötelező biztosítás révén mindenki számára elérhető. Érdekes jelenség, hogy - miként ezt különböző felmérések igazolják - ez is költségnövelő tényező, s nem a tömeges ellátási kötelem miatt. Az egészségügy finanszírozási rendszere ugyanis jelentős befolyást gyakorol a kiadásaira, például akár nem feltétlenül szükséges vizsgálatok elvégzésére, egyéb beavatkozásokra is ösztönözhet. Költségnövelő tényező a medikalizáció is. Ez a kifejezés azt takarja, hogy egyre több társadalmi gondot orvosi esetként írnak le, és úgy is akarják ezeket megoldani. Ebbe a körbe sorolható az alkoholizmus, a kábítószer-fogyasztás, de a gyerekek viselkedés- vagy tanulászavara s akár a személyes életviteli problémák is.
Az, hogy a magyar egészségügyi és egészségbiztosítási rendszer átalakításra szorul, evidencia, sajnos, immár több mint másfél évtizede. Abban mindenki egyetért, hogy valami nagyon nagyot kellene változtatni, abban viszont, hogy ez mi legyen, hatalmas viták vannak - summázta a helyzetet a Piac és Profit januári számában Akar László, a GKI Gazdaságkutató Rt. vezérigazgatója, aki szerint sokféle megoldás létezik. Az új kormánynak azonban valamelyik mellett el kellene köteleznie magát - majdhogynem mindegy, melyik mellett -, és végigvinnie. A helyzet ugyanis egyre rosszabb, s ha nem történik valami, nagy bajok leszek.
