Az utóbbi húsz évben több pénzügyminiszternek is voltak markáns elképzelései a teendőkről, de nem mindenki tudta ezeket valóra váltani. A Bajnai-kormány pénzügyminiszterének azonban sikerült végigvinnie reformterveit - rajta kívül ezt talán csak Bokros Lajos mondhatja még el -, méghozzá igen rövid idő alatt. Oszkó Péter azt mondja, sok elképzeléssel érkezett, és ezek egy részét valóban sikerült elfogadtatnia, de hogy mi lesz miniszterségének mérlege, az a legvégén derül majd ki, és 2010-es költségvetés elfogadása ilyen mély recesszió mellett komoly próbatétel lesz.

- Olyan pillanatban lettem pénzügyminiszter, amikor volt fogadókészség akár határozottabb elképzelések véghezvitelére is - vélekedik Oszkó Péter. - A válság az egész országot - a politikai döntéshozókat is - kicsit öntudatra ébresztette, felébresztette, és ráébresztette arra, hogy a reformokról nem csak beszélni kell. Mert ha csak beszélünk a reformokról, de a feladatot nem végezzük el, akkor egyre nehezebb problémákkal szembesülünk.

Egy előadásában azt mondta, úgy tűnik, hogy a magyar közvéleményben a jelenlegi adóreform kimerül a cafeteria és a vagyonadó - vagy leszűkítve az ingatlanadó - témakörében, pedig az adóátstrukturálásnak sokkal lényegesebb elemei azok, amelyek a vállalkozói szféra versenyképességének megalapozását szolgálják. Ugyanakkor a vállalkozói érdekképviseletek azt mondják, nem igazán érzik úgy, hogy a jövő évi adómódosítások javítanák a szféra versenyképességét.

- Tőlünk független, más országban működő elemzők pillanatnyilag azt prognosztizálják, hogy Magyarország a régióban, tehát a visegrádi országokkal való összehasonlításban a legversenyképesebb lesz a munkaerő-hatékonyság és munkaerő-költség arányában. Márpedig az adócsomag-átalakítás kifejezetten ezt a célt tűzte ki, és úgy tűnik, ezek szerint meg is valósította. Mert a cél az volt, hogy minél jobb feltételek mellett minél olcsóbban lehessen munkaerőt foglalkoztatni, és hogy ez a munkaerő minél produktívabb, hatékonyabb és motiváltabb legyen. Hogy egy majdnem hétszázalékos recesszió mellett praktikusan nehéz olyan adócsomagot összeállítani, amitől a vállalkozások úgy éreznék, hogy nincs is recesszió, nincs is válság, ezt elismerem. A vállalkozások valóban azt fogják érezni, hogy 2008 után a 2009-es év nehezebb, és a 2010-es sem könnyebb még. Ez nem azért van, mert sikertelenek vagyunk az adóstruktúra-váltásban, hanem azért, mert nekik egy komoly, mély recesszióval kell számolniuk a működésük során, és ezt a recessziót önmagában az adószerkezet-váltás nem tudja ellensúlyozni.

Vannak, akik azt mondják, hogy az adórendszer önmagában nem is annyira hangsúlyos eleme a versenyképességnek.

- Az adórendszer önmagában nem képes megnyerni a versenyképességért folytatott versenyt, de el tudja veszíteni: ha rossz, az leronthat minden más előnyt, de ha jó, az önmagában nem elég, sok minden egyebet is érdemes helyretenni.

A munkaerő hatékonysága mint a munkaerő versenyképességének egyik eleme mintha kevéssé lenne szem előtt a köztudatban. Kicsit vulgárisabban közelítve a kérdést: gyakran hallani, hogy a magyar ember is dolgozik annyit, mint például az osztrák, mégis sokkal kevesebbet kap ugyanazért a munkáért.

- Igen, ezt mindig össze kell vetni a termelékenységgel. Nemcsak a munkában eltöltött idő az, ami számít, hanem az előállított érték is, ehhez kell viszonyítani, hogy milyen drága a munkaerő. Ezen a téren volt, és talán van is valamennyi lemaradása az országnak, nem is csak Ausztriához, hanem a régióhoz képest is. De azt is látjuk, hogy ezen is tudunk változtatni, akár már 2010-re. Erre is lehet hatása az adórendszernek. Vannak apró elemek, amelyeket érdemes komolyan venni, ilyen például, hogy az egységnyi jövedelemnövekményt hogyan adóztatja az ország. Nálunk nemcsak az adóterhelés volt bizonyos jövedelemsávban magas, hanem a jövedelemnövekmény adóztatása is. Ha valaki átlagbért keres, és nő a jövedelme, a jelenlegi szabályok szerint a növekmény 71 százalékát vonja el az állam. Ez olyan kontraproduktív elem az adórendszerben, amit helyre kellett igazítani, és ezt is megtettük: jövőre több mint 20 százalékkal leszorítottuk, hogy aki dolgozik, igenis érdekelt legyen a többletteljesítményben, és abban, hogy akár ugyanannyi idő alatt több pénzért több munkát végezzen el.

Ez a korrekció elsősorban az alsóbb jövedelmi rétegekre vonatkozik...

- Alsóra és középsőre: érdemi adócsökkenés 500-600 ezer forintos jövedelemig van. De a csomagban benne van a 2011-es szja-változás is, ami a fölső jövedelmi rétegek adóját csökkenti. Ettől függetlenül munkáltatói oldalon is javasolt még adóteher-csökkentés, akár további 5 százalékpontos mértékben a munkáltatói járulékban. Még az iparűzési adó az, ami a vállalkozások jövedelemoldali adóterhelését nagyon versenyképtelenné teszi. Azt gondolom, az adórendszerben lényegében ez a két feladat maradt, és ezek nem kis feladatok: az 5 százalékpontos tb-járulékcsökkentés körülbelül 300 milliárd forintos bevételkiesés a költségvetésnek, az iparűzési adó pedig 500 milliárdot jelent, tehát nagyon nagy tételek. Ehhez egy növekvő gazdaság kell, amikor is keletkezik annyi bevételi többlet a költségvetésben, hogy ezekkel a kérdésekkel érdemben foglalkozni lehessen.

Épp az iparűzési adó mértéke miatt fájó pont, hogy jövőre már nem lehet leírni a társaságiadó-alapból. Ez nem jelent pluszterhet a vállalkozások számára?

- Ha figyelembe vesszük, hogy megszűnik a négyszázalékos különadó...

... a társasági adó viszont három százalékponttal nő.

- Igen, de a különadóhoz képest szűkebb alapra kell fizetni. A társaságiadó-alap kiszélesítése és a társaságiadó-kulcs növelése és ehhez képest a különadó megszüntetése a vállalkozások számára összességében pozitív, a költségvetésnek pedig ez együtt mintegy 50 milliárd forintos bevételkiesést jelent. De miután az iparűzési adó nagyon eltérő lehet egyik és másik vállalkozásnál, lehetnek olyanok, amelyeknél az egyenleg negatív. De a vállalkozások ezen túl is sok minden kaptak még: 5 százalékpontos járulékcsökkentést, a tételes egészségügyi hozzájárulás megszüntetését. Általában ott magas az iparűzési adó, ahol nagy a bérköltség, merthogy ez nem vonható le az adóból. Akinél az iparűzési adó levonhatóságának megszüntetése nagyarányú tehernövekedést jelent, annál az 5 százalékpontos járulékcsökkentés miatt nagyobb arányú a tehercsökkenés. Tehát ezek a lépések nagyjából kiegyensúlyozzák egymást. Végül is nem találkoztunk olyan modellszámítással egyetlen nagyobb vagy középvállalatnál sem, ami az összes lépést figyelembe véve - ideértve a járulékcsökkentést és a tételes egészségügyi hozzájárulás megszüntetését is - hátrányos eredménnyel járt volna.

Az érdekképviseletek azt is felvetették, hogy az adminisztráció csökkentése terén nem történt előrelépés.

- Ezt cáfolom. Nagyon sok kis adót megszüntettünk.

fotó: Förster Tamás

De újabb adók léptek be.

- Vállalkozói oldalon nem igazán. Az adminisztráció csökkentése a vállalkozói bürokrácia csökkentését célozta. Egy új adó született, a vagyonadó, ami nem vállalkozói teher. Vállalkozói oldalon adónemeket szüntettünk meg - munkaadói, munkavállalói járulék, kulturális járulék, vállalkozók különadója, tételes egészségügyi hozzájárulás -, plusz nagyon komoly adminisztrációs egyszerűsítés, hogy a vállalkozókkal kapcsolatban álló adóhatóságok számát csökkentettük azáltal, hogy az iparűzési adót az APEH szedi be. Nem emlékszem rá, hogy ilyen arányú lépés a tébéjárulék-beszedés adóhatósághoz allokálása óta mikor volt utoljára. Lehet, hogy van egy kielégítetlen várakozás a vállalkozói szférában, és ebben kicsit a kormányzati kommunikáció is hibás, mert a munkánkat végeztük ahelyett, hogy jelszavakat generáltunk volna, de azt gondolom, hogy jövőre, amikor ezek a változások hatályba lépnek, mindenki tapasztalja majd a pozitív kimenetelét.

Az adóreformoknál visszatérő kívánalom, hogy szélesítsék az adózók körét. A vagyonadó viszont csak egy szűk réteget érint. Önök is először a felső tízezerről beszéltek, most pár százezer emberről...

- Téves az az értelmezés, hogy azért, mert a vagyonadó körét szűkebben húztuk meg, az adóalap-szélesítést nem korrektül végeztük volna el. A vagyonadó hatálya alá pár százezer ember tartozik - ők fognak adót fizetni -, de csak a felső tízezer számára jelent több adót, miután abban a jövedelemsávban 2010-ben még nem kapnak kompenzációt az szja-ban. A többség esetében viszont az szja-csökkenés nagyobb lesz. A vagyonadó egy eleme a teljes adórendszer átstrukturálásának, s ha a teljes rendszer átalakítását megnézzük, látni fogjuk, hogy nagyon határozott lépéseket tettünk az adóalap szélesítésének irányába. Emeltük a fogyasztást terhelő adókat - az áfát, a jövedéki adót -, és bevezettük a vagyonadót, ezt a pénzt pedig arra használtuk, hogy a foglalkoztatók adóterhelését, illetve a személyi jövedelemadót csökkentsünk. Mit jelent mindez az egyes rétegeknél? Aki alacsony keresetű, az nagyjából az áfaemelésnek van kitéve, de kap valamennyi személyi jövedelemadó-csökkentést, ez a kettő kompenzálhatja egymást. Aki közepes keresetű, az számolhat az áfával meg a vagyonadóval is, de ezt a nagyon nagyarányú szja-csökkentés kompenzálja. A felső jövedelemsávban megjelenik az áfaemelés meg a vagyonadó, ám ott 2010-ben még nincs szja-csökkenés, csak 2011-ben, itt tehát van egy átmeneti terhelés. És van egy olyan heterogén réteg a társadalomban, amelynél nincs olyan arányú adócsökkenés, mint amilyen arányú adóemelést jelent az áfa, a jövedéki adó és a vagyonadó. Azáltal, hogy nem jövedelemoldalon adóztatjuk az embereket, hanem a fogyasztás és a vagyon oldalán, nagyon sok mindenkit bevonunk az adózásba. Tehát lényegében azoknál emelkedik tartósan a terhelés - de itt mindenkinél -, akik a jövedelemadó-terheiket nem megfelelően fizették eddig.

Ez igaz a vállalkozói jövedelmekre is?

- Ez mindenkire igaz, függetlenül attól, hogy milyen státusban fizeti az adóit, ha egyébként nem a tényleges jövedelmét adózta le megfelelően, hanem mondjuk a házipénztárból vette ki a pénzt, és azt költötte el. Ő most többet fog adózni, mert magasabb áfát fizet, s ha van egy értékes ingatlana, az után is fog adózni. Rengeteg ilyen eset van. Az adóalap-szélesítést a jogalkotó sokáig próbálta úgy megoldani, hogy a jövedelemadó rendszerét toldozgatta-foldozgatta. Szerintem nem ez a helyes út. Olyan helyen kell adóztatni, ahol nem lehet elkerülni: ez a fogyasztás és a vagyon. Persze a jövedelemadó rendszerét is ésszerűen fenn kell tartani, de ez azt jelenti, hogy inkább csökkentsük az adóterhelést, mert ezzel biztosítható az is, hogy egyre kevesebben akarják kikerülni az adóztatást. E mellett sok kiegészítő eleme van az adórendszernek: a külföldön fenntartott vállalkozásoknak az adóztatásba történő bevonása vagy akár az is, hogy az önfoglalkoztatóknál a járulék megfizetése a tényleges tevékenység értéke után történjék, és ne lehessen egyszerűen csak a minimálbér vagy a minimálbér duplája után járulékot fizetni, s minden mást osztalékként felvenni. Sok apró intézkedés van az adócsomagban, ami a jövedelemadóztatás rendszerét is helyes irányba próbálja állítani, de sikeresen ezt a feladatot akkor lehet megoldani, ha az adóterhelés rendszerét állítjuk át. És ez az, ami egyébként a jövedelmek fehérítésének és az adóalap szélesítésének irányába mutat.

A szálláshely-szolgáltatás első körben nem került be a kedvezményes 18 százalékos áfakörbe. Több bírálatot is kaptak, hogy szociális szempontokat érvényesítenek az adózásban azzal, hogy alapvető élelmiszereket és a távhőszolgáltatást sorolták ide. Végül, a versenyképesség javítása érdekében, a szálláshely-szolgáltatás is megkapta ezt a kedvezményt. De csak a turisztikai szolgáltatás e szegmense került ide.

- Önmagában, steril laboratóriumi körülmények között akár el is tudom fogadni, hogy általában nem az adórendszer feladata a szociális támogatások nyújtása. De itt nem ez történt. Hanem egy adóemelés alól mentesítettünk bizonyos fogyasztói kört, bizonyos termékeket és szolgáltatásokat, vagyis az adóalap-kiszélesítésből kivontuk a legrászorultabbakat, akik nagyobb arányban fogyasztanak bizonyos termékeket, szolgáltatásokat. Abban pedig, gondolom, egyetértés van a gazdaságpolitikában, hogy az exportot támogatni kell. Az előző időszakban hitelből felpörgetett fogyasztás mindenképpen vissza fog esni, mert az eladósodottságot nem lehet tovább növelni, így Magyarország a belső fogyasztásból nem tud növekedést elérni, csak az exportból, amit általában semmilyen módon nem sért a forgalmi adóztatás. Egy sajátos iparág van, ez a turizmus és az ezzel kapcsolatos szolgáltatások, amely jelentős arányban külföldre értékesít, de miután a szolgáltatás helye belföldön van, ilyen módon áfaköteles, és a magyarországi áfakulcs ronthatja a versenyképességét. Ezért jutottunk arra a meggyőződésre, hogy ezt a szektort más országokkal való összehasonlításban kell előnyösebb pozícióba helyezni, és ezt szolgálta ez az áfamódosítás.

A jövő évi költségvetésnek - túl azon, hogy az ország stabilitását és a költségvetési egyensúly terén vérrel-verítékkel elért eredményeket megőrizze - milyen céljai vannak?

- Nehéz feladatot kell elvégeznie az államháztartásnak a jövő évben. A 6,7 százalékos recesszió miatt jelentősen visszaeső bevételeket már idén is próbáljuk kiegyensúlyozni, de ez a visszaeső bevételi szint fog stagnálni lényegében, és ehhez kell hozzáigazítani a teljes államháztartást. Ilyen időszakban nem új prioritásokat, célkitűzéseket talál a kormányzat, hanem elvégzi az összes olyan takarékossági intézkedést, racionalizálási lépést, amit egyáltalán el lehet végezni a költségvetési intézményeknél, a közigazgatásban. Majd az azt követő év, 2011 költségvetése lesz az, ahol gazdasági növekedéssel számolva már ki lehet találni, mire fordítsa majd az akkori kormány az újonnan keletkező pénzt. Az sokkal kellemesebb feladat lesz.

Milyen növekedési kilátásokat jósol, s ebben milyen támaszt jelent az adórendszer és a költségvetés?

- A szabályozási környezet adott, a költségvetés adott, a 2009-es növekedési kilátásainkat a világgazdasági konjunktúra befolyásolja. Mínusz 6,7 százalékos prognózisunkkal, azt gondolom, a konzervatívabbak közé tartozunk, külső elemzők 6-6,1-6,5 százalékos előrejelzéseket szoktak adni. A világgazdaság jövő évi kilátásai meglehetően bizonytalanok, nagy a szórás a prognózisok között, én a legkülönbözőbb eredményeket láttam a jövő évre, a pozitív, illetve a negatív növekedés irányába is. Nem kérdés, hogy az adósságnövelés Magyarország számára fel sem merülhet. Ezen a biztonságos adósságpályán belül az adórendszerben megtett szerkezetátalakítás támogathatja a leginkább a növekedést. Emellett vannak még napi feladatok, például hogy az uniós forrásokat a lehető legjobb helyen, a lehető leghatékonyabban költsük el. Én azt kívánom az országnak, hogy a jövő évi kilátások legyenek jobbak, mint amilyet mi jósolunk - 0,9 százalékos visszaeséssel számolunk -, s ha így történik, akkor ez az ország mellett a következő kormány számára is adott ajándék lesz.