Kéne egy ügy, ami összefogná az országot, amit szinte mindenki támogatni tudna. Annak ellenére, hogy vannak neves ellenzői, a budapesti olimpia ügye ilyen lehet. A Fővárosi Közgyűlés 2008. december 18-án egyhangúlag elfogadta Az olimpiatörvény tervezete és A 2020-as budapesti olimpiai nagyprojekt lehetséges helyszínei című előterjesztéseket, és támogatta a parlament elé való benyújtást. A döntést követően Demszky Gábor főpolgármester, Szalay-Berzeviczy Attila, a BOM elnöke, Ikvai-Szabó Imre, Hagyó Miklós és Horváth Csaba főpolgármester-helyettesek, valamint az öt parlamenti párt fővárosi frakcióvezetői közös sajtótájékoztatót tartottak. Az optimisták még azt a megjegyzést is megkockáztatták, hogy ha ez az ügy képes volt Demszky Gábort és Tarlós Istvánt, a Fidesz-frakcióvezetőjét igaz egyetértésben egymás mellé ültetni, hátha a két nagy rivális párt elnökére is hasonlóképpen hathat a budapesti olimpia.
A válság nem lehet kifogás
Az, hogy az események idáig fejlődtek, a 2005 novemberében nyilvánosság elé lépett BOM érdeme. A mozgalmat létrehozó Szalay-Berzeviczy Attila - a Budapesti Értéktőzsde volt elnöke - 1992 óta ott volt minden olimpián. Az athéni játékok győzték meg arról, hogy mi is meg tudnánk ezt csinálni, nem csak a nagyok képesek erre. Még Peking után is így gondolja. Szerinte a BOM-hoz csatlakozóknak elegük van abból, hogy az aktuálpolitika megszállta mindennapi életünket, és hogy elhisszük, és úgy is viselkedünk, mintha született vesztesek volnánk. A fővárosban sikerült megnyerniük Ikvai-Szabó Imre főpolgármester-helyettest és Beleznay Éva főépítészt, akik meglátták a tervben azt, hogy ez valóban jó a fővárosnak, és "belülről" is támogatták ezt az ügyet.
2007 elején a BOM finanszírozásával 2006 végére elkészült megvalósíthatósági tanulmány - a PricewaterhouseCoopers (PwC) aktualizálta korábbi, 2002-es anyagát - opponense, a Kopint-Datorg alapvető feltételnek tartotta a konvergenciaprogram sikeres megvalósítását, az euró bevezetését 2013-ig és évi 3-4 százalékos átlagos éves gazdasági növekedést a következő évtizedben. Az akkori gazdasági helyzet sem volt rózsás, most pedig a gazdasági világválság közepén kellene foglalkozni ezzel a kérdéssel. Jó kifogás, mondja erre a BOM elnöke:
- Ahogy a válságon nem segít a 2020-as budapesti olimpia, a válság sem lehet oka annak, hogy elvessük ezt a gondolatot. Egy krízis mindig jó ok a változásra, a paradigmaváltásra. Ez a válság beindíthat régóta várt döntéseket, van esély erre, igaz, ez még nemigen látszik. Természetesen könnyebb lenne az olimpia ügyét vinni magas GDP-növekedés, magasabb vállalati beruházási kedv mellett. Könnyebb lenne erről dönteni, mint most, amikor a munkanélküliség növekedésének problémáját próbáljuk megoldani.
Az olimpia terve ebben a fázisban nem sportszakmai ügy, hanem gazdasági, országfejlesztési kérdés, állítja Szalay-Berzeviczy Attila. Ha a parlament elé kerül az olimpiatörvény tervezete - amelynek elkészültét szintén a BOM finanszírozta -, és el is fogadják a jogszabályt, akkor föláll a pályázat-előkészítő bizottság, amelynek az lesz a feladata, amit most a BOM csinál: hogy összekösse az érdekeket, és így létrejöjjön egy megvalósítható terv, amelynek alapján elkezdődhetnek a fejlesztések, építkezések.
Az érem két oldala
Persze azt a BOM elnöke sem tagadja, hogy ilyen válságos időkben nehéz elérni, figyeljenek a távoli és bizonytalan olimpiára. Az érem másik oldala viszont az, hogy sokan várják, történjék végre valami pozitív, előremutató dolog a válság ellenében. A fővárosi döntés áttörés volt: komoly politikai erő állt az olimpiai gondolat mellé, a politikai frakciók egyetértése nem mindennap megismétlődő esemény.
Az olimpiatörvénynek - a tervezet jelen formájában a pályázat-előkészítő bizottság létrehozásáról és egy cselekvési terv meghatározásáról rendelkezik - a közeljövőben nincs komoly költségvetési vonzata, a fölállítandó hivatal működését kellene állami pénzből finanszírozni. Az olimpiával kapcsolatos építkezések zömmel 2013 után indulnának meg, így a költségek - meg persze a kedvező hatások is - csak később lennének érzékelhetők. Ám ha igaz, akkor már euróval fizetünk - 2012-2013-ra ez realitás lehet -, ami azt jelentené, hogy megfelelünk a maastrichti követelményeknek, vagyis az ország jobb államháztartási helyzetben menne bele az olimpiai projektbe.
- A hivatalnak addig is lenne forrásszerzési lehetősége, a fundraising: amennyit össze tud gyűjteni a magántőkétől és a lakosságtól, azt vissza is forgathatná - mondja Szalay-Berzeviczy Attila, aki szerint a 2020-as projekt beindulásának egyik érzékeny pontja a törvénytervezet parlamenti elfogadása. - Dönteni kéne, mert az idő múlik, és minden egyes nappal kevesebb marad a felkészülésre, miközben folyik az uniós pénzek felhasználása, a harmadik nemzeti fejlesztési terv és stratégiai előkészítése. Ha a felkészülés jó, és a törvény elfogadásával keretet adunk ennek a projektnek, akkor könnyebben mozdul a magántőke, mert vannak szabályok. Márpedig a siker kulcsa, hogy milyen mértékig tudjuk a magántőkét bevonni. Egyre közeledik a 2011-es pályázati határidő, és látjuk, hogy Prága készül, újra jelentkezni fog a 2016-os jelentkezés elbukása után, 2020-ra is.
Mindenképpen nyertesek
Az eddigi olimpiákkal szemben a budapesti olimpia városon belüli rendezvény lenne, nem kellene elzarándokolni különböző távoli helyszínekre, ami már önmagában is érdekessé teszi. A sporteseményeket, -helyszíneket a Duna fűzné össze, a Hajógyári-szigettől a belvároson át a Csepel-sziget északi csúcsáig terjedően. Az olimpiai tervek tehát fölélesztik a Dunát - nincs még egy nagyváros, amelynek ilyen központi folyója lenne, és ne lenne rajta városi forgalom -, a fejlesztések többségére pedig a városnak olimpia nélkül is nagy szüksége lenne. Erről Beleznay Éva főépítész is beszélt az m1 A szólás szabadsága című műsorában januárban, ahol elmondta: a projekt keretében amúgy is elkerülhetetlen fejlesztéseket kellene megvalósítani, csak feszesebb ütemben.
Az olimpiai projekt természetesen nem csak mentálisan ösztönző, pragmatikus szempontból is támogatásra érdemes. A 2013-tól Budapest - fejlettségi szintje miatt - már nem fog uniós pénzeket kapni, szüksége van tehát egy olyan integrált városmodernizációs programra, amivel pályázhat uniós forrásokra. Az olimpiai projekt alkalmas erre. É ez az ország érdeke is.
Kis kockázattal sokat nyerhetünk tehát. Szalay-Berzeviczy Attila úgy látja, a BOM az olimpia ügyével integrálni tudta a gazdasági versenytársakat és a politikai vetélytársakat is. Ha intézményesíteni tudjuk azt, hogy vannak célok, amelyekért érdemes és lehet együttműködni, akkor is nyertesek leszünk, ha az olimpiát nem is nyerjük meg.
Teljes cikk a Piac és Profit magazin márciusi számában.
