Hol volt, hol nem volt, a Budapesti Értéktőzsde elnöke nekilátott egy olyan mozgalom megszervezésének, amelynek az a célja, hogy a magyar főváros belátható időn belül otthont adhasson a világ legrangosabb sporteseményének, az olimpiának. A szervezethez számosan, köztük neves közéleti személyiségek, rangos nagyvállalatok csatlakoztak, és aktívan részt is vesznek a munkájában. A nemcsak a börze, hanem a 2005 novemberében nyilvánosság elé lépő BOM elnöki tisztét is betöltő Szalay-Berzeviczy Attilát az előzményekről, az elért eredményekről és a közeljövő várható eseményeiről kérdeztük.

- A BOM indulásakor mintha gond lett volna az olimpia szó használatával. Végül is ez a betűszó minek a rövidítése: Budapesti Olimpiáért Mozgalom vagy Összefogás a Budapesti Olimpiáért vagy valami hasonló?

- A neve Budapesti Olimpia Mozgalom volt, gondolván, hogy ha egy komoly szervezet komoly emberekkel létrejön, akkor azt mindenki támogatja. Nem így volt. Firtatták a "budapesti" szót éppúgy, mint az "olimpia" kifejezést. S miután a Magyar Olimpiai Bizottság, a MOB közgyűlése megszavazta, hogy letiltják ezeknek a szavaknak a használatát, mi azt mondtuk, tiszteletben tartjuk a döntést, de ezennel a hivatalos nevünk: BOM. Megvallom, nem is igen értem, miért mindig engem kérdeznek arról, hogy mikor lesz együttműködés a BOM és a MOB között... De a lényeg az, hogy mi csináljuk a dolgunkat, megyünk előre, aztán majd egyszer úgyis fölveszi a MOB a fonalat. A BOM a nagyon is szétzilált közállapotok és hangulat közepette talált egy olyan területet, ahol sikerült valamilyen egységet létrehozni, egy célért nagyon különböző embereket mozgósítani. Mit gondol, a célnak volt ilyen aktivizáló ereje, vagy valami más hatott, ami miatt az emberek elkezdtek ebben hinni?

- Milyen emberek vannak a BOM-ban? Egyrészt olyanok, akiknek elegük van a mostani közállapotokból. Nemcsak abból, ahogyan az aktuálpolitika megszállta a mindennapi életünket, arrogáns, sőt elviselhetetlen módon, hanem abból is, hogy elhisszük, és úgy is viselkedünk, mintha született vesztesek volnánk. Tehát itt vannak közöttünk azok, akik dacolnak ezzel. És itt vannak a fanatikus sportszeretők, és azok is, akik hisznek abban, hogy ez végre kiszakíthatja az országot a regionális stagnálásból, a vegetálásból. A rendszerváltás óta eltelt időszak gazdaságpolitikája nem szól másról, mint a választásoktól választásokig való túlélésről. A felelőtlen és csak a pártérdekeket szolgáló húzd meg, ereszd meg gazdaságpolitika fogságából Magyarország csak úgy tud kitörni, ha az uniós tagság elérése után is talál magának egy újabb, a többség által támogatott, kormányzati ciklusokon átívelő fejlesztési programot, amely fix dátumhoz kötött, és könnyen számon kérhető a mindenkori kormányon. Ez lehetne az olimpia megpályázása, az arra való felkészülés. Az olimpia olyan téma, amivel meg lehet mozgatni embereket, intézményeket és a közösséget. És én mással nem is jöttem volna elő.

- Nem lehetett volna mondjuk a világkiállítás is ilyen cél, hiszen rögtön a rendszerváltás után ez szerepelt is a tervek között?

- Lehetnek más célok, de nekem hitelesnek kellett lennem. És másban nem tudtam volna hiteles lenni, nem tudtam volna megmozgatni ekkora erőt, mert én magam sem hittem volna benne ennyire. Én az olimpiában százszázalékosan hiszek, és abban, amiben hiszek - mint a tőzsdében, vagy a munkámban az Unicreditnél - százezerrel adom magamat, az energiámat.

- A banknál eltöltött idő, a tőzsdeelnöki pozíció milyen tapasztalatot, hátteret adtak ahhoz, hogy képes legyen megmozgatni a gazdasági életet, a nagy cégeket?

- A tőzsde lehetőséget adott arra, hogy bizonyítsak a nagyvállalati közösség előtt. Ebben a világban nagyon fontos, hogy eddig nem érhették tetten azt, hogy virágnyelven beszélek, vagy ködösítek. Én rettentően ügyelek arra, hogy ha valamire azt mondom, hogy Á, akkor az Á lesz, és nem derül ki róla, hogy kicsit Á, meg inkább B. Eleve úgy debütáltam, hogy végigvittem egy lehetetlen helyzetet: az akkor még HVB - ma már Unicredit - Bankkal gyakorlatilag kivásároltattam a tőzsdét úgy, hogy senki nem számított rá. Akkor még sokan legyintettek, de aztán jött az árfolyamnyereségadó-küzdelmem Gyurcsánnyal, rögtön 2004-ben, nem sokan adtak esélyt arra, hogy sikeres lesz. De az is szívbéli küzdelmem volt, hittem, hogy százszázalékosan igazam van. És szinte rögtön utána konfrontálódtam a nyugdíjpénztári lobbicsoporttal a nyugdíjrendszer negyedik pillére miatt, azt is végigvittem, nem tántorított vissza semmiféle konfliktus. Mindig készen álltam bárkivel együttműködni, de ha kell, konfrontálódni is.

Teljes cikk a Piac és Profit magazin márcisui számában...