Öt év telt el azóta, hogy Magyarországon először választottak európai parlamenti képviselőket. Mégis - és annak ellenére, hogy az Eurobarometer 2008. október-novemberi felmérése szerint az ENSZ után az Európai Unió a második azon a listán, amelyen a magyarok az intézményeket, szervezeteket megbízhatóságuk szerint rangsorolják - most, az újabb uniós voksolás küszöbén sem tudnak sokkal többet a magyar választók az Európai Parlament (EP) működéséről, a képviselők feladatairól, mint fél évtizeddel ezelőtt. A tájékozatlanság okairól, mérséklésének lehetőségeiről és a gazdasági válság közepette sorra kerülő uniós választások üzeneteiről kérdeztük dr. Fazakas Szabolcs európai parlamenti képviselőt.
- Egyetért-e azzal, hogy a magyar választópolgárok meglehetősen tájékozatlanok az európai parlamenti képviselők munkáját és így a közelgő választások szempontjait illetően, s ha igen, miben látja ennek okát?
- Teljesen egyetértek. Mi is keressük az okokat. Kicsit csalódottak is vagyunk, hogy így van, de valószínű, hogy részben mi, európai parlamenti képviselők is szerepet játszunk ebben. Amikor a csatlakozásunk előtt lehetőséget kaptunk arra, hogy megfigyelőként bekapcsolódjunk az Európai Parlament munkájába, a magyar média, a magyar újságírók szinte versenyeztek egymással, hogy bemutassák a közönségnek, mi vár ránk Európában. Ám a belépés óta a magyar közvélemény az unióra mint költségvetési forrásra tekint elsősorban. Ez végül is igaz, hiszen egy közös Európát építünk közös európai forrásból, s az európai értékrenddel való azonosulás mellett azért is léptünk be, hogy pótlólagos lehetőséget kapjunk a fölzárkózáshoz. De az, hogy az Európai Unió ennél több, és a parlament munkája hogyan hat a napi életünkre, már kevésbé érdekli az embereket. Az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek közötti lényeges különbség - és ezt itthon nem tudjuk eleget hangoztatni -, hogy az EP-ben nincs kormánykoalíció és ellenzék. Nincs határozott árok vagy törésvonal, mindenki igyekszik egy közös európai célt a saját választópolgárai, tehát a saját országa érdekeivel összhangban képviselni. Saját nemzeti küldetésünknek megfelelően igyekszünk elérni a közös európai célt.
- De mégiscsak politikai irányvonal szerint, pártalapon szerveződnek az európai parlamenti frakciók.
- Igen, de itt nincsenek kormányzattal összefüggő viták. A plenáris ülésen szakpolitikai vagy külpolitikai viták zajlanak, amelyekben mindenki, aki fölszólal - a saját anyanyelvén, ez nagyon fontos! -,természetesen beleszövi a mondandójába az ő belpolitikai vagy gazdasági céljait is. Az Európai Parlamentben is két párhuzamos területen folyik a munka: a politikai területen a politikai frakciókban, a szakmai területeken pedig a bizottságokban, ahová a frakció delegálja a tagokat, mint például engem a költségvetési és költségvetési ellenőrző bizottságba. A frakciók összetétele heterogén, itt az alappolitikai érdekek nemzeti színezetben már különféleképpen jelennek meg. A saját példámat mondom: mi a szocialista frakció tagjai vagyunk, de magyar delegációt képezünk. Év elején, az első munkanapon pedig a még újévi hangulatú frakcióülésen a magyar delegáció vetette föl, hogy kérjük, sőt igényeljük a szocialista frakció föllépését a gázválsággal kapcsolatban, aminek a súlyát, jelentőségét a jobb ellátási helyzetben lévő nyugati kollégáink nem is értették. Ez is mutatja, hogyan tudunk pártpolitikában nemzeti érdeket képviselni. De amikor a szakmai kérdések bejönnek a frakcióba, tudjuk, hogy adott ügyben más lesz az álláspontja a német szakszervezetek nyomását maga mögött tudó német szocialistáknak vagy akár az új országok képviseletében az összefogást sürgető Magyarországnak.
- De ilyenkor a néppárti vagy a liberális magyar delegáció is a nemzeti álláspontot képviseli a saját frakciójában, nem?
- Szakmai kérdésekben, legyen az a költségvetés, a Nabucco-projekt támogatása vagy bármi más, mi egymással is egyeztetünk, hiszen van egy magyar kormányálláspont, amelyről a magyar képviselők tájékoztatást kapnak, mint például az energia- vagy a klímacsomag esetében, amikor az volt a kérdés, hogy a szén-dioxid-allokációt, annak a kereskedelmét melyik év bázisán számoljuk el. A szakmai kérdések tehát nemzeti színezetben jelennek meg, és sokszor sikerül nagyon fontos kompromisszumokat elérni. Maga az Európai Unió is gazdasági integrációból lépésről lépésre fejlődött, bővült és mélyült el egy fontos politikai integráció irányába, amit még nem tudtunk teljes mértékben elérni. De az Európai Parlamentben és a tagországok számára is meghatározó kérdés a költségvetés kerete és annak elosztása. Itt mindenki igyekszik a hazája számára a maximumot elérni, és ez csak kompromisszumban ölthet testet. Ennek tipikus példája volt a 2007-2013-ra vonatkozó keretköltségvetés, melynek lényeges kérdése, hogy például az infrastruktúra közös fejlesztésére, kutatás-fejlesztésre, a kisvállalkozóknak vagy egyéb gazdasági, akár szociális projektekre mennyit tudunk adni.
Itthon ebből tavaly csak a Nabucco-projekt jelent meg, mert pont a szocialista frakción belül a költségvetésben is meghatározó szerepet betöltő németek arra hivatkoztak, hogy ha piaci alapon vállalati forrásokból épített Északi Áramlat semmilyen uniós támogatást nem kap, miért kéne hát a délről jövő vezetéket európai forrásból is finanszírozni. Bár a frakció véleményét nem tudtuk megváltoztatni, a vitában elértük, hogy az érintettek - és itt is Magyarország vitte a zászlót, de Románia, Bulgária, a szlovákok és a csehek mellettünk voksoltak - pozitívan szavazhassanak. Így a parlament, bár nem nagy összeggel, de plusz öt millió euróval megszavazta a Nabuccó támogatását. Ma már megértik, hogy ez miért európai projekt, a januári gázválság elsöpörte ezeket a kérdőjeleket. Nem véletlen, hogy a budapesti Nabucco-csúcson a résztvevők támogató nyilatkozatot fogadtak el, és a rákövetkező napon az Európai Bizottság első körben 250 millió euró támogatást javasolt a projekt tervezési és előkészítési munkáira.
- A gazdasági válság miben változtatta meg a munkájukat, céljaikat?
2002-ben az országgyűlési választásokon pártonkívüliként az MSZP országos listájáról országgyűlési képviselő. 2002 és 2004 között az Interparlamentáris Unió magyar nemzeti csoportjának elnöke, 2003 májusától a magyar országgyűlés delegáltjaként megfigyelő az Európai Parlamentben (EP), majd 2004-től európai parlamenti képviselő. 2004 júliusában a Költségvetés Ellenőrzési Bizottság elnökévé, ezt követően 2006-ban az EP quaestorává, az Európai Parlament elnökségének tagjává választják. A Költségvetési Bizottság, a Pénzügyi Perspektívával Foglalkozó Ideiglenes Bizottság, a Költségvetési Ellenőrző Bizottság és az EU-Horvátország Küldöttség főtagja, az EP-MSZP delegációjának helyettes vezetője.
- A mostani válság többek szerint rámutatott arra, hogy az Európai Unió változatlanul két részből áll: a nemrég csatlakozottakból és a tizenötökből, ami különösen a likviditási válság kezelésében, illetve az euróövezeti országok elkülönülésében mutatkozott meg. Erről mi a véleménye?
- Inkább azt mondanám, hogy a pénzügyi és a gazdasági válság begyűrűzése megmutatta, hogy Európa mint integráció még nem rendelkezik az ennek kezeléséhez szükséges feltételekkel. Hiába lenne szükség élénkítő programra, kiderült: a bizottságnak, a parlamentnek csak arra van lehetősége, hogy megfogalmazza az igényét, de miután a költségvetésünk kerete adott, s csak azon belül próbálhatunk meg rugalmasak lenni. A 200 milliárd eurós gazdaságélénkítési program, amit a tavaly decemberi csúcson elfogadtak, az gyakorlatilag az egyes tagországok belső programjainak az összeadása, s nekünk, magyaroknak még azt is tudomásul kellett vennünk, hogy míg a majdnem szufficites Németországnak megengedik, hogy akár 3 százalék feletti deficitbe menjen át csak azért, hogy az európai motort jelentő gazdaságát újra lendületbe hozza, ez a könnyítés már nem vonatkozik azon országokra, amelyeknek deficitgondjaik vannak.
Abból a 30 milliárd euróból, ami gazdaságélénkítésre szánt úgynevezett "közös európai pénz", 25 milliárd euró az Európai Beruházási Banknak adott garancia, hogy a kisvállalkozói programokat vigyék tovább. A fönnmaradó ötmilliárd viszont tavalyról az agráriumból megmaradt összeg. A nagy befizetők az utolsó pillanatig amellett ágáltak, hogy ezt adjuk vissza, mert otthon, nemzeti keretekben van rá szükség, Európában pedig úgy sincs annyira előkészített projekt, amelyet már 2009-ben el lehetne kezdeni. Ekkor beszéltem is a pénzügyi biztossal, Dalia Grybauskaite asszonnyal, hogy itt vannak például a NETS-ek, az új tagországokat összekötő energiahálózatok építése, ezek európai támogatással azonnal beindulhatnának. Nem volt könnyű elfogadtatni, hogy ezt nyugati képviselőtársaim európai projektként fogadják el - eddig csak a szakemberek előtt volt ismert, hogy a kelet-közép-európai tagországok például gáz tekintetében nincsenek összeköttetésben egymással -, de most, a gázválság kapcsán, kicsit a szolidaritás jegyében, elfogadták ezt. Végül az Európai Bizottság már január végén javaslatot tett arra, hogy az 5 milliárdból mely konkrét energiaprojekteket támogatna. A magyar-szlovák és a magyar-román gázvezetékrendszer összekötése 25 millió, illetve 30 millió euró közvetlen támogatást kaphat, és innen finanszíroznák a Nabucco előkészítését is.
Teljes cikk a Piac és Profit magazin februári-márciusi számában.
