Több kormány alatt is szó esett róla, de a megvalósításra nem került sor, csak a 2006-os választásokat követően: a gazdasági tárca igazi csúcsminisztérium lett. 2008 áprilisában, amikor a kisebbségi kormány új struktúrája létrejött, a tárca ismét átalakult: elkerült innen a közlekedés, az energetika, az informatika, a K+F és az innováció. Mint a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium versenyképességért felelős szakállamtitkárát arról kérdeztük Egyed Gézát: melyek azok az elemek, amelyeket most a versenyképességi terület a tárcánál magában foglal?

- Gazdaságfejlesztési szempontból a minisztérium portfóliójában maradt az üzleti környezet, a kkv-szabályozás, a kkv-fejlesztéspolitika stratégiájának, cselekvési programjának kidolgozása, általában az állami támogatással működő programok irányítása, stratégiájának kialakítása és felügyelete. Emellett természetesen itt van Garamhegyi Ábel szakállamtitkár kollégám felelősségében a kereskedelempolitika, a magyar gazdaság exportpozícióinak erősítése, a tőkebehozatallal és a tőkekihe­lyezéssel kapcsolatos feladatok, s a minisztériumhoz került a területfejlesztésért és az építésügyért való felelősség is, ami Szaló Péter szakállamtitkár úrhoz tartozik.

- A versenyképesség olyan terület, amely kiköveteli a tárcák közötti együttműködést. Biztosan több tárcánál van átfedés a fejlesztésekben, a munkahelyteremtésben is, az adórendszer viszont önmagában sem elhanyagolható eleme a versenyképességnek, így gondolom, a Pénzügyminisztériummal való együttműködés fontos terület lehet.

- Az előbbiekben technokrata módon felsoroltam azokat a szakpolitikákat, amelyek a pilléreit képezik egy versenyképes reálgazdaság-politikának. Amit most elkezdett boncolgatni - vagyis hogy hogyan képesek az egyes szakpolitikákért felelős szervezetek egymást erősítve, kiegészítve együttműködni -, az talán még fontosabb szempontja egy kormány hatékony gazdaságfejlesztő, versenyképességet generáló tevékenységének. Valóban, nem lehet közömbös egy gazdasági minisztérium számára az, ami az adópolitika terén történik, hiszen abban, hogy milyen költségvetési rendszert, adórendszert működtet egy ország, filozófia, kultúra, egy egész országstratégia benne van. A reálgazdaság, a versenyképesség szempontjait a gazdasági minisztériumnak kell megjelenítenie, mert senki ne várja el egy szervezettől, hogy szerepéhez közvetetten kapcsolódó kérdéseket hatékonyan jelenít meg a saját gondolkodásában.

- Az augusztus végén megalakult Gazdasági Egyeztető Fórumról szólva a Versenyképességi Kerekasztal elnöke azt mondta - ez a mostani lapszámunk egy másik írásában olvasható -, hogy a magyar gazdaság s benne a versenyszféra túlélőképességét nem szabad összetévesszük azzal, amikor már a tartalékok felélése zajlik. A jelenlegi gazdasági környezet nem kíván már olyan mértékű igazodást, ami a vállalkozók nagy részének utolsó erejét is felemészti? Mit tud tenni a gazdasági tárca, hogy ez ne váljék valóra?

- Nem akarom bagatellizálni a kérdést, csak szeretném objektíven leszögezni: ez a magyar vállalkozások, vállalkozók egy részére igaz, amelyek és akik különösen nagy mértékben kitettek az üzleti, a kiszámíthatatlan, adott esetben követhetetlen jogszabályi környezetnek, a jogszabályok néha önkényes alkalmazásának, lásd a TEÁOR-szám esetét. A vállalkozások számbelileg jelentős részének, főleg a mikro-, kis- és családi vállalkozásoknak, egyéni vállalkozóknak komolyan megnehezíti az életét, amikor nap mint nap találkoznak ezekkel a hétfejű sárkányokkal. Amit a kormány tenni tud: van egy rövid távú, a helyzetet rövid távon javító eszköze, és kell, hogy legyen egy közép- és hosszú távú stratégiája, ami fenntartható módon képes kijavítani a dolgokat. A rövid távú eszköz a nagyon átgondolt, kimondottan a vállalkozói környezet szempontjából elemzett és hatásában megvizsgált jogszabályalkotás, ami, valljuk be őszintén, nem volt jellemző az elmúlt tizennyolc évben, és több okból nem is lehetett.

- Miért, hogy nem is lehetett?

- Most egy kicsit filozofálgatni fogok. A magyar társadalom - és most nem akarok idézni a "Megegyezés" című programból, de ebből a szempontból is osztom az abban hangsúlyozott véleményt - nem az angolszász üzleti gondolkodásra hangolt, hanem inkább kontinentális, a vállalkozást, a vállalkozót mindig is gyanakodva szemlélő társadalom. Nos, amit a hétköznapokban zsigerből magunkban hordunk, azt, ha leülünk az íróasztal mögé, a munkánkban is megvalósítjuk. Nem az van eleve bennünk, hogy hogyan tudunk segíteni, sikert alkotni, hanem az, hogy aha, vajon miből gazdagodott, egyáltalán, miért gazdagabb, mint én, miért kellene nekem segíteni, van neki elég pénze. Az ennek megfelelő attitűdből tesszük a dolgunkat, tisztelet a kivételnek, nem akarok senkit megbántani.

A teljes cikk a Piac és Profit szeptemberi számában olvasható.