A magyar-kínai kapcsolatokat a kormány és az ellenzék is kiemelten kezeli, most pedig, a válság időszakában Kína még inkább felértékelődött a világ egy ritka szegmenseként, ahol töretlen a GDP növekedése. Varju Lászlót, a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium államtitkárát - aki a csunkingi főkonzulátus megnyitásán is részt vett - a magyar-kínai kapcsolatokról kérdeztük.
- Magyarország és Kína tavaly ünnepelte diplomáciai kapcsolatai felvételének hatvanadik évfordulóját - ad némi történeti áttekintést az államtitkár. - Ez a hat évtized mindig is nagyon intenzív kapcsolatot jelentett, és ebből a hosszú időszakból is kiemelkedik az elmúlt, teljesen zavarmentes öt-nyolc év. A két országnak lényegében minden fontos kérdésben közös az álláspontja, és ennek eredményeképpen jelentős fejlődést tudtunk elérni. Már nemcsak a kormányzati szintű együttműködésről, a két ország közötti nagy keretszerződések meghozataláról van szó, hanem a tartományok, területek közötti együttműködésről is, és ami a legfontosabb: már vállalatközi együttműködések is létrejönnek. Az elmúlt évek kiemelkedő programja, a kínai magyar évad keretében Kína tizenkét városában mutatkozott be az ország, ami a gazdasági kapcsolatokon túl kulturális, turisztikai lehetőségeket is előrevetített.
■ Tudjuk, Magyarországra rengeteg kínai áru érkezik, az viszont kevésbé közismert, hogy a nagy távolság ellenére sok magyar cég jelen van Kínában, elsősorban nagyvállalatok. A kisebbek számára is jelenthet perspektívát ez a piac?
- Azért kell egy bizonyos méret ahhoz, hogy a Kínában bekövetkezett változások és fejlődés révén megteremtődött piacon egy cég meg tudjon maradni. De számos magyar vállalat tud élni ezzel a lehetőséggel. Manapság különleges jelentősége van például annak, hogy mi itt, a Kárpát-medencében régóta foglalkozunk a vízgazdálkodással, és az e téren szerzett tudással vállalataink Kínában nyugodtan előállhatnak. A múlt év végén Senzsenben megtartott kiállításon számos szerződést írtunk alá.
A vállalati megállapodások keretében magyar szakemberek az ottani térségben többek között környezetvédelmi víztisztításra és ivóvízbázis-védelemre keresik mihozzánk képest óriási léptékű megoldásokra a válaszokat. Ez arra is lehetőséget nyújt, hogy Senzsenben megnyíljék egy magyar környezetvédelmi technológiai park, ahol nemcsak a ma jelen lévő, hanem újabb cégek is megtelepedhessenek. Most már az ország belső területén is ott vagyunk, ahol kevésbé vetették meg még a lábukat a versenytársaink, akik a keleti partvidéken, Sanghajtól egészen Hongkongig már ott vannak. A kínai kormány támogatást is ad azoknak a vállalkozásoknak, amelyek vállalják az úttörő szerep nehézségeit egy fejletlenebb térség fejlesztésében.
■ Milyen nehézségekkel kell itt szembenézni?
- Csunkingnak például nincs nemzetközi repülőtere, csak átszállással lehet megközelíteni. De óriási infrastruktúra-fejlesztés zajlik az egész országban: autópályák és nagy sebességű vasútvonalak építése, ami a városok közötti közlekedést jelentősen megkönnyíti. Ez lehetőséget is jelent: Csunkingban például elindították egy nemzetközi repülőtér fejlesztését.
■ Ezek későbbi infrastrukturális előnyöket jelentenek, vagy a létesítésben is részt tudunk venni?
- A versenyképes magyar cégek a létesítésben is közre tudnak működni, éppen ezért szorgalmaztam magam is, hogy a konzulátust megnyissuk, hiszen az is a feladata, hogy a magyar vállalatok számára üzleti lehetőségeket tárjon fel, és partnereket keressen. Tehát van kormányzati támogatás is ahhoz, hogy a magyarok sikeresek legyenek ezen a dinamikusan fejlődő piacon.
■ Jellemzően milyen típusú a magyar gazdasági jelenlét Kínában? Know-how, saját beruházások, vegyesvállalatok?
- Sokan próbálnak megjelenni ezen a piacon, és a világgazdasági válság e tekintetben kényszert is jelentett, így szinte minden területről érkeznek vállalkozások. Ilyen például az élelmiszeripar, ezen belül is kiemelten a magyar bor keresi a piacát Kínában. De napelemet is tudunk értékesíteni, még olyan területen is, ahol gyártás van. A következő lépés közös vállalat létrehozása lehet, mert ez sokat jelent a piacon való megmaradásban. Sok mindennel próbálkozunk, de az igazán eredményes és tartós jelenlét alapvetően valamilyen nagyon fejlett és eladható technológiához kötődik. De tisztában kell lenni azzal, hogy ez ötletet adhat az ottani, helyi fejlesztésekhez. A kínai gazdaság új jellemzője ugyanis, hogy már nem csak gyártani képes olcsóbban. Fejlesztéssel is foglalkozik, és ez kihívást jelent egész Európa, az egész világ számára. Az előbb említett nagy sebességű vasútvonalakon kínai mozdony húzza a szerelvényeket négyszázzal. Ma még ugyan sok benne a beépített német termék, de a gyártás Kínában van, és képesek a továbbfejlesztésére, világszínvonalú termék előállítására.
■ Ez akkor is igaz, ha erre a tudásra vegyesvállalatot alapítanak?
- Akkor is, mert idővel már a saját fejlesztéseik nyomán haladnak tovább, hacsak nem jelenik meg az a plusz, ami a magyar fejlesztésből következik. Azért érdemes erre fölhívni a figyelmet, hogy ne érje váratlanul a magyar vállalkozókat, ne kelljen csalódniuk.
■ Vannak-e kockázatai ennek az óriási piacnak, vagy ezek eltörpülnek a lehetőségek mellett?
- Egy fejlődő, bővülő piacnak vannak kockázatai, ezt minden vállalatnak magának kell értékelnie. De minden mást megelőz az, hogy másfélmilliárd ember, éppen a fejlődő és növekvő életszínvonal miatt, újabb és újabb fizetőképes keresletet jelent. Ilyen növekedéssel, de még hasonlóval sem lehet találkozni a világban. Ma a világ nagyvállalatainak a tömege van itt jelen, amelyek sehol másutt nem tudnak hasonló értékesítési növekedést produkálni.
■ Tehát - mert ezt a vélekedést sem lehet figyelmen kívül hagyni - nem lehet azt mondani, hogy buborékjelenségről lenne szó?
- A nagyon gyors fejlődéssel ez is együtt járhat, de megítélésem szerint az a kétezer-milliárd dollárt meghaladó tartalék, amivel Kína rendelkezik, elegendő biztosíték, s az elmúlt tíz évben a tartalék dinamikus növekedése, a kormányok általi hasznosítása és maga a gazdaság irányítása is egyértelműen pozitív irányt mutat. Találtak az országban olyan különleges növekedési lehetőségeket is, mint például Csunking. Ezek pedig jó gyakorlatokat hoznak elő, amelyeket aztán szélesebb körben is alkalmaznak.
■ Mi az oka az itteni rendkívül gyors növekedésnek?
- Egyrészt a nagyon nagy koncentrált létszám, másrészt a tudatos térségfejlesztési politika, hogy a nyugati országrészből ne vándoroljanak át nagy tömegek az egyre jobban fejlődő keleti partvidékre. Ezért egyre jobban fejlesztik a belső országrészeket, így ott különleges lehetőségek nyílnak, a rendkívül dinamikus infrastruktúra-fejlesztés pedig megteremti a fejlődés feltételeit. Ezen a koncentrált piacon most mindenki ott van, mert szeretne élni ezekkel a lehetőségekkel.
■ Ezen kívül van-e még főkonzulátusunk Kínában?
- Van, Sanghajban. A hongkongi éppen azáltal szűnt meg, hogy ide átköltöztettük. Erőátcsoportosítás történt: ott már nincs olyan nagy szükség állami segítségre. A magyar vállalatok ebben a fejlődő környezetben versenyképesebbek lehetnek, mint ott, ahol a legnagyobbakkal kell versenyt futniuk, bár előbb-utóbb úgyis megjelennek a nagyok is. Igaz, tapasztalataim alapján, a kínai partnerek nem feledékenyek: aki ma jó partner, azt holnapután sem felejtik el. Persze versenyképesnek kell lenni, de a jó kapcsolat sokat jelent a számukra.
■ Az egész fejlett világ skizofrénnek tűnik, ha Kínára tekint: megkerülhetetlen kérdés a társadalmi berendezkedése, a demokrácia foka, de persze sajátja az az óriási gazdasági perspektíva is, amit kínál.
- A világgazdasági válság hatására azért árnyaltabbak lettek a megközelítések. Úgy tűnik, maga az ország működőképes, és ha kínai barátaim, ismerőseim felelős mondatait hallgatom, igazat kell adjak nekik: szép-szép minden elképzelés, de itt naponta másfélmilliárd embernek enni kell adni. Azt gondolom, hogy Kínában tudatos országépítés folyik, a gazdaság, a társadalmi berendezkedés átalakulása folyamatban van. Ennek fontos jellemzője, hogy nem forradalmi, hirtelen bekövetkező változásról van szó, hanem végiggondolt stratégiáról. De a gazdaságban egyre jelentősebb a magántulajdon szerepe, a kisebb cégeket az elmúlt évben lényegében privatizálták, így ma már nagyon sok a magáncég. Persze kétségtelen, hogy az államnak a nagyvállalatokban, a stratégiai ágazatokban meghatározó vagy kizárólagos a szerepe, de gazdasági értelemben már jelen van a pluralitás.
■ A magyar kormányzatnak milyen távolabbi elképzelései vannak a gazdaságfejlesztés terén a magyar-kínai kapcsolatokat tekintve?
- Szeretnénk folytatni a jó együttműködési megállapodásokat, mint amilyen például a minisztérium és Senzsen város között jött létre. Ezeknek az egyre konkrétabbá válását kell elősegíteni, vállalatközi kooperációk létrejöttét, a továbbiakat pedig a piac megoldja. Ezt kell segíteni, a lehetőséget bemutatni, megteremteni. Ezt követően a vállalatok felelőssége, hogy ezzel élni tudjanak. Szorgalmazzuk a turisztikai lehetőségeink kihasználását is kínai részről, hiszen néhány tízezer ember megmozdulása is fontos Magyarország számára. Vannak emblematikusnak is nevezhető ajánlataink, mint az ipari park Záhonyban, ami annak a politikának a megjelenése, hogy Magyarország hídfőállás, bázis Európa felé. Vagyis nem a tízmilliós magyar, hanem a négyszázmilliós európai piacról beszélünk. Komoly elképzelések vannak egy vasútvonal kiépítéséről is, amely két hét alatt idehozhatja a kínai árut. Ez a repülőnél olcsóbb, a hajónál meg jóval gyorsabb. Ebben kínai oldalról is komoly szándékok vannak, Magyarország pedig felkészülten tudja fogadni ezt a lehetőséget.
■ Május elsején nyit Sanghajban a világkiállítás. Hogyan állunk, és mit várunk ettől a jelenléttől?
- A pekingi olimpia után Sanghaj számára fontos volt a világkiállítás megrendezése. Ma még a kiállítás helyszíne építési terület, de május elsején várni fogja a vendégeket. A rendezők hetvenmillió látogatót várnak, elsősorban belföldről. A sikeres magyar szereplés feltételei adottak: a magyar pavilon épül, a mostani utazás egy programpontja volt, hogy ezt is megnézzük. Érdekességként még megemlítem, hogy Sanghaj központjában a huszadik század első felében magyar építész, Hudecz László épített színházat, templomot, szállodát - ez akkor Ázsia legmagasabb épülete volt -, ahol a mai napig állandó kiállítás van a tervezőről. Ezek az épületek most nagy becsben állnak. Ez is mutatja, hogy a kínai-magyar barátságnak a hatvanéves diplomáciai kapcsolatokon túl is múltja van, és a mai együttműködésnek is alapjául szolgál.
Megjelent a Piac és Profit márciusi számában.
