Sem Gerendai Károlynak, sem a vállalkozásainak a pályafutása nem nevezhető tipikusnak. És a nem tipikus utak a legtöbb esetben nem vezetnek sikerre, bár az is igaz, hogy a legsikeresebbek inkább nem a kitaposott utat járják.
- A szerintem sikeres vállalkozások nagy része nem tipikus - mondja a Sziget-alapító. - Az egyedi és sikeres vállalkozások egy jelentős százalékában a személyes elemek meghatározóak. Én elég speciális területen mozgok, annak ellenére, hogy voltak és vannak olyan vállalkozásaim is, amelyek hagyományosnak mondhatók. De azt gondolom, hogy az ezekhez való hozzáállásom sem azonos sok más hasonló vállalkozóéhoz. Ilyen például a vendéglátás, ahol vannak nagykönyvben leírható elvek, de engem egyáltalán nem ez motivált, amikor belefogtam a Liszt Ferenc téren a Buena Vista létrehozásába.
Persze tudtam, hogy jó hely, jó adottságokkal, és valószínűleg itt sikeresen lehet működtetni egy vendéglátóegységet, de ennél messze több volt az ambícióm. Volt egy elképzelésem, hogy mit várok el a világtól, a vendéglátástól, és azt szerettem volna megvalósítani. De ez általában mindig igaz. Csak olyan dologba fogtam bele, amiben éreztem kihívást. Hogy valami mást csinálhatok, mint általában azon a piacon a többi szereplő. Ha csak azt láttam volna ezekben, hogy pénzt lehet velük keresni, nem is fogtam volna bele.
- Nem is volt olyan vállalkozása, amibe úgy kezdett, hogy csak keresni akart vele?
- Szerintem nem, mert miközben persze fontos dolog az életemben, hogy legyen pénzem, ahhoz nagyon kevés az időm, az energiám, hogy olyasvalamivel foglalkozzam, ami egyébként nem ambicionál. Igyekszem olyan dolgokkal foglalkozni, amelyek érdekelnek, és ezeket úgy csinálni, hogy pénzt is keressek vele.
- A Buena Vista, úgy tudom, elsősorban nem a működése során, hanem az értékesítésekor hozott igazán hasznot.
- Nem volt ráfizetéses a működtetése sem, de igazán sok pénzt az eladásával kerestünk. Voltak tulajdonostársak, akik szépen lassan kikoptak mellőlem, mert irritálta őket, hogy ennél sokkal több pénzt is lehetne keresni más szempontok alapján. A Liszt Ferenc térben, amikor mi odakerültünk, benne volt a lehetőség. Létrehoztunk egy egyesületet, és tudatosan próbáltuk olyanná alakítani építészetileg, hangulatában, ahol igazi közösségi tér jöhet létre, olyan, ami nem csak a vendéglátásra fokuszál. Ez volt az, amit mások nem nagyon értettek, mert attól nem fogunk több pénzt keresni, ha arra is költünk, hogy biztonsági őrzés legyen a területen, vagy ha az átépítését mi finanszírozzuk. Üzletileg nem biztos, hogy értelmesnek látszik, mert ettől nem költ, nem fizet többet a vendég. Így aztán lassan kivásároltam a többi tulajdonost. Végül, mondhatnám, az élet engem igazolt, amikor eladtuk az ingatlant.
- A különböző vállalkozásai nem igazán köthetők egymáshoz: szórakoztatással, a Szigettel indult, aztán jött a vendéglátás, majd a ruházati kereskedelemmel is kacérkodott.
- Talán ez volt az egyetlen, amely üzleti kudarc volt.
- És itt sem csak üzleti motiváció volt?
- Egyrészről az akkori feleségemet nagyon érdekelte a divat világa, és rajta keresztül ez engem is valamennyire megfogott. Másrészről, ha az ember összehasonlítja a magyar kínálatot és a világ kínálatát, akkor nagy-nagyon távol vannak egymástól. Igaz, egy kicsit már javult a helyzet, de szerintem Magyarországon nincsenek meg azok a fórumok, ahol rá lehet találni aktuális divatinformációkra, nagyon szűk a minőségi kínálat, és a kereslet is ehhez igazodik. A célunk az volt, hogy megpróbáljunk jó minőségű, ízléses ruhadarabokat összeválogatni, és egy bolt kínálatába beletenni, de sajnos, nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna. Meg kellett tanulnunk a saját bőrünkön, hogy a kiskereskedelmi árrésből nem tudunk versenyezni az egyben nagykereskedőként is működő vállalkozásokkal a Westend magas költségei mellett.
