Amióta a Monetáris Tanács jegybanki kamatemelési döntéséről hallottam, s annak következményeit követem, nem tudok szabadulni attól az érzéstől, hogy ezt a mi kis országunkat s annak minden politikusát, közéleti szereplőjét, a médiát, a szavazó állampolgárokat mintha maga A Mester és Margarita ördöge manipulálná hosszú évek óta...

Biztosan mindenki találkozott már ezzel a kifejezéssel. De vajon létezik-e ilyen.? Vagy csak egyszerûen hazugság létezik. Fekete-fehér, vagy vannak a szürke árnyalatai?

Tony befektetési tanácsadó, egy nagyon jó nevű befektetési bróker cégben. Aszerint fizetik, hogy mekkora forgalmat realizál az ügyfelei pénzén. Azt nem tudja, hol van Hungary de azt igen, hogy van ott egy “HUF” nevű pénz..

Biztos hallották már az alábbi kifejezést: "Ezt elvárom Tőled!" - vagy már mondták is másnak? Mit jelent ez? Valamit csinál a másik, mi képesnek tartjuk őt arra, hogy valóban megcsinálja és ennek ismeretében nem tartjuk elfogadhatónak a sikertelen befejezést. De vajon milyen hatással van ez a másikra?

Mellár Tamás egyetemi tanárt nem a tudásáért, a politizálásáért, a kinyilatkoztatásaiért rúgták ki a KSH-ból, hanem a kirúgásért. A gumicsontért. Mellár Tamás maga a gumicsont. Vagyis eljött a saját gumicsont korszak. „Odaadom az enyémet, én meg rágom az övét” – stílusban folytatódik maholnap a politikai csatározás. Így már valóban egyáltalán nincs jelentősége annak, hogy Mellár Tamás statisztikusi minőségében nemzetközi szaktekintély.

Korlátokból, tilalmakból, egyirányú utcából, gondolkodásmentessé tett életpályából, kulcsos gyerekeket szaporító világból sokat próbáltunk már a golyóbis ezen szegletében, az éjjel-nappal nyitva tartó – hát még egyszerűen csak nyitott – társadalomból azonban keveset. Pedig ez utóbbiban foglaltatik benne az, hogy a család maga dönti el, hogy miből kér, mit tár ki, s miből nem kér - ha tetszik: mit zár be - a maga számára. Ehelyett – kölcsön vett igét hirdetve – a plazákat, bevásárlóközpontokat kéretik hétvégére lelakatoltatni.

Tudom, hogy te is jó ember vagy és értékelni fogod ezt a történetet. Az Egyesült Államokban egy sérült gyerekek javára gyűjtést rendező vacsorán felszólalt az egyik szülő. Miután kellőképpen megdicsérte az iskolát és a nevelőket, így folytatta: - A természet, ha külső hatásokkal nem avatkoznak bele annak rendjébe, tökéleteset alkot. Ettől függetlenül az én fiam, Shay nem képes úgy tanulni, mint mások. A fiamban miért nem található a természet tökéletessége?

Apátiába esett választott testületekre és apparátusokra zuhan rá az európai uniós új módi, az, amelyik azzal a jelszóval működik, hogy helyben találd ki és old is meg a fejlődésedet saját és pályázaton elnyert pénzeddel. Igen, rájuk zuhan – és akár agyon is nyomja őket.

A lignitbányászat – olvasható népszerű irodalmi és politikai hetilapunkban – árt a cumigyártásnak. A glosszára okot adó megállapítást az ÉS riportere nem fejti ki – így csak találgathatunk. Azt azonban megtesszük.

Adjanak egy vodkát, hogy jobban tudjak örülni: ezeknek szerencsére már nem élek! – üzenné, ha üzenhetne a Rákoskeresztúri temető 300-as parcellájából az az ott eltemetett, akinek sírkövére állva október 23-án megint kifütyülni készülnek a Nagy Imre sírjához – magánemberként - látogató közjogi méltóságokat.

Kaphat-e szikét a pénzügyminiszter, hogy kivágja az egészségügy költségvetésében keletkezett rák áttételét a megbetegített államháztartásból? Ha kap, akkor mi marad a betegből? A választ nem azok adhatják meg, akik csak a táppénz mértékének és a betegállomány idejének megkurtításán fáradoznak.

A munkavállalók szervezetei vajon megtalálják nagygyűlésükön a 22-23 százalékos teljesítménnyel alá nem támasztott, zsebben lévő többlet reáljövedelmet? Nem, mert nem is keresik. Másmilyen számra összpontosítanak, a 3,5 százalékos reálbér-növekedésre. Így aztán a 2004-es közösségi fogyasztás befagyasztására sem tesznek javaslatot. S mert alighanem csak a jövőbe látnak, a jelent, s az arra, annak bázisára alapozódó 2004-es költségvetést sem igen veszik észre.

Miért vagyok fáradt? Eleinte a kevés alvásra és a sok stresszre fogtam, de most végre megtaláltam az igazi okát Azért vagyok fáradt, mert túl sokat dolgozom.

Több mint 3 milliárd forint!!! Mármint a lottófõnyeremény. Iszonyú pénz. Az elmúlt hetekben lépten nyomon kerültem beszélgetésbe emberekkel, hogy "bár megnyerném, minden gondom megoldódna" és amikor az összeg nagysága lett a téma, a legtöbb ember azt mondja, "hát gyorsan el tudnám költeni".

A honi állami privatizőr meghozni készül döntését, eladja kereskedelmi bankját, a Postabankot, s megszabadul a politikai vádaskodások egyik ismert alapegységétől. Nem lesz több VIP-lista, nem jutnak könnyű forráshoz az államnak, a politikának kedves(ebb) szervezetek, cégek és emberek. Ha csak ennyi történik, már megérte.

A globalizáció-ellenes mozgalom új lendületet kapott. Világszerte elindultak a tüntetések. A mozgalom hitelességét azonban gyengíti, hogy a résztvevők nyugodtan élvezik a globalizáció áldásait.

A milliárdos síbolásban fel lehet áldozni egy törekvő és ravasz vidéki fiút, még esetleg fel lehet áldozni egy-két nagykutyának tűnő gazdag embert is, de semmi esetre sem derülhet ki a lényeg, az igazság. Ezért látszat-demokrácia ez a mi kis szemétdombunk, s a mindennapos brókeriáda egyre jobban megerősíti bennem, hogy látszat-demokrácia is marad.

Lekerült a napirendről a társasági adó csökkentésének – legkevesebb elfelezésének – az indítványa. Sem a gyáriparosok, sem a kamarai vezetők nem szónokolnak már e könnyítés szükségességéről, pedig egy fél éve még ez volt a vesszőparipájuk. Most az össztüzet az iparűzési adóra zúdítják. Meg arra, hogy nagy és drága az államapparátus. Eltartani a közszolgálat embereit képtelenül sok adóból lehet.

Magyar termék és hungarikum mozgalom – nagyon is helyes, legyen csak. De ne pusztán azért, hogy megkíméljük a boltokat más országban. A normális vevő jót és olcsón akar vásárolni, s akkor büszke igazán, ha a jó és olcsó magyar gyártmány, hungarikum. Meg akkor, ha eljut egy London melletti Tescoba, s azt látja, hogy a brit polgár is örömmel veszi le a jót és olcsót a polcról, amely ráadásul magyar gyártmány, hungarikum.

A gazdasági tárca korábbi – a vonatkozó kormányrendeletben is szereplő – elképzelésével ellentétben, a nemsokára igényelhető új mikrohitel 20 százaléka használható lesz forgóeszköz vásárlásra is. Tekintettel a hárommilliós hitelplafonra, ez az összeg legfeljebb hatszázezer forintra rúg. Emlékeztetőül: az eggyel ezelőtti konstrukció még teljes egészében felhasználható volt a likviditás megteremtésére, az idei év első felében mért, 4 millió körüli átlagos hitelfelvétel döntően forgóeszközre lett fordítva. És ez még nem minden…

Medgyessy Péter csatlakozott Matolcsy Györgyhöz. A kormányfő az előző kurzus gazdasági miniszterének lelkesedését kölcsönözve zengett örömódát egy aktuális gyógyfürdő projekt megtekintése során. A gyakorló miniszterelnök Egerszalókon járt, ott, ahol a jövő év elejétől megjelennek a gépek és átformálják a tájat: a különleges, de eddig csak a helybéliek félnomád fürdőzését szolgáló gyógyvízre alapozva szállodát építenek, s olyan létesítményeket, amilyeneket jobb vendégek sokasága vesz majd birtokba, hogy enyhítse ilyen-olyan kórsága okozta fájdalmait.

Már számon se tartom, hány napja hír Gyurcsány sportminiszter vagyona, most meg az állami üdülő évekkel ezelőtti megvásárlása. És nem is ehhez szeretnék hozzászólni, hanem arról írnék, ami ennek kapcsán eszembe jutott: miért baj még mindig, a rendszerváltás után több mint tíz évvel, ha valaki sikeres üzletember, és pusztán attól, hogy egy politikussá lett üzletember nem ült egész életében ölbe tett kézzel, hanem voltak céljai, miért lenne alkalmatlan, mondjuk éppen politikusnak?

A baloldal kormányra kerülése óta pánikban vannak a liberális közgazdászok. Amikor a kormány teljesítette az ígéreteit, csak a fejüket csóválták. Két hónapja pedig már pánikot keltenek, válságról harsognak - írja szerzőnk, a neves közgazdász Kopátsy Sándor.

A „ki mit tud az informatikában” társasjátékot mifelénk a nemzedékek vívják? Látszólag igen. Pontosabban: ők mindenképpen. Itt, az informatika világában a leglátványosabban. De a gazdaság, a társadalom megannyi más területén is számos hasonló ütközőzónát találunk. Pedig a világ már egyre több helyen megbocsát az idősebb korosztályoknak.

Nem tudom eldönteni július 16. óta – pedig eltelt már pár hét, és sok szó is elhangzott azóta –, hogy a kormány csupán szűk látókörű-e vagy koncepciótlan, csak ügyetlen-e a kommunikációban, vagy egyszerűen cinikus a szemléletmódja. Azt pedig már végképp nem tudom, hogy e variációk közül melyik a rosszabb.

Miért baj az nekem, ha az én adataimat megszerzik? Ez a kérdés rossz. Nem az a fontos, hogy mi bajom lehet belőle, hanem hogy kinek, mi köze hozzá. És ez a fajta öntudat a magyar társadalomban nagyon alacsony. Az, hogy esetleg bajom is származik belőle, már egy következő lépés.

Debreczeni Józsefnek, Bod Péter Ákosnak és Katona Tamásnak tisztelettel jelentjük, Bokros Lajos hazaérkezett és csomagol. Kicsomagol. A bőröndjéből. A három jobboldali politikus a minap egymás mellett és az ATV kamerája előtt ülve azon morfondírozott, hogy nem az Antall-, Boros- és nem az Orbán-kormány okolható az akkori, illetve a mai gazdasági bajokért, hanem a két kurzus búcsúja utáni szocialista győztesek helyben járása, nevesítve: akkor Békesi, jelenleg László gazdaságpolitikája. Meg is jegyezték, anno jogosan jött Bokros Lajos és csomagja.

Lehet, hogy van Medgyessy-csomag, de az biztos, hogy a kartondobozt és a spárgát az Orbán-kabinet készítette oda a József nádor térre. Lehet, hogy a múlt és a jelen ölelkezett össze a minapi kormányülés után, amikor a jegybankelnök, illetve a miniszterelnök pénzügyminisztere társaságában a 2008-as euró-bevezetésről, az átálláshoz vezető út nagyon is szigorú gazdaságpolitikai követelmény-rendszeréről nyilatkozott.

Az újságíró és a vállalati PR-os általában jól megértik egymást. Szükségük van egymásra, kölcsönösen egymás ügyfelei: a PR-osnak szüksége van a nyilvánosságra, az újságírónak pedig a naprakész hírekre. De mi történik akkor, ha az újságíró arra vetemedik, hogy kritikus hangon szóljon egy cégről, azaz valós, de kedvezőtlen tényeket szeretne megjelentetni egy vállalatról? Nem egészíti ki koholmányokkal a megjelenő cikket, és még a PR-os jóváhagyását is kikéri (elvégre potenciális hirdetőkről van szó).

Vajon mekkora a sivatag Moszkva és Budapest között? Mert hogy van, azt nehéz lenne tagadni. Ha csak néhány homokszem, az nem baj, de ha egy emberöltőnyit kell bolyongani ebben a sivatagban, az bizony nem bölcs a 21. században Az orosz – barna (!) medve – kezdi jól érezni magát otthon, de szívesen jön a mi málnásunkba...

Farkasházy Tivadar mégis kaput nyit: beengedi kertjébe, házába a vitázó, érvelő, s vélhetően munícióra is szert tevő értelmiségieket. A július elejei szárszói találkozónak most mintha nagyobb lenne a tétje, mint amilyen a korábbiaknak volt.

Nem csodálkoznék azon, ha rövid időn belül tömegesen hagyná el Magyarországot a multinacionális tőke, s azok a cégek, amelyek eddig csak kacérkodtak pénzük országunkba hozásával, a jelenlegi belpolitikai hangvételtől hanyatt-homlok menekülnének jó messzire tőlünk. Ami itt megy, ebben az országban politikai csatározások címszó alatt, színtiszta pártérdekektől vezérelve, a médiától alaposan megtámogatva, az már nem minősíthető másként, csak az ország érdekei beáldozásaként, magunk lejáratásaként, gazdaságunk felelőtlen tönkretételeként.

Közgazdász szakírónk szerint az euró-ra történő átállás kapcsán kulcsfontosságú a forint – euró átváltási árfolyam , tehát az az árfolyam, amellyel az átállás pillanatában a magyar forintot „eladjuk” euróért. Sajnos, nagy a veszély, hogy egy újabb spekulációs hullám - kihasználva a nagyfokú külföldi eladósodást - a forint leértékelődésére spekulál. A forint jelenlegi gyengülése már jelzi ennek a reális lehetőségét. Egy ilyen spekulációs támadást már sokkal nehezebb lenne kivédeni, és bizonyára együtt járna a hazai kamatláb drámai emelésével, annak minden pusztító következményével együtt, beleértve egy új inflációs hullámot is. S ha az euróövezethez csatlakozásunk nagyon hátrányos árfolyamon történik meg, annak súlyos következményei lesznek a hazai gazdaságra.

Tüntetések, aláírásgyűjtési akciók; a tiltakozások kulturáltabb és durvább formái kísérik a készülő kórháztörvényt. Annak is azt a passzusát, amely lehetővé tenné, hogy a közkórházak magántőkét kapjanak. Vajon az ellenlábasok miért egyszerűsítenek le egy igen összetett, szakmai kérdést igenre vagy nemre? S hol késnek a higgadt elemzők?

A Magyar Hírlap Az 50 legsikeresebb üzletasszony című magazinját ugyan már beharangoztuk, de a kiadvány visszhangjáról most szeretnénk képet adni. Tehetjük?

Nemrég jártak nálam az egyik budapesti gyorsszolgálat duguláselhárítói. Tetszett a munkájuk, így amikor minap csőtörésem lett, újra őket akartam kihívni. De elvesztettem a telefonszámos névjegyüket. Mi marad? A Matáv tudakozó.

Szerencsénk van a két lábon járó Nemzetközi Valutaalapunkkal. Többnyire Budapesten, a Szabadság téren tartózkodik, ő a Magyar Nemzeti Bank elnöke. Az elmúlt napokban mindössze annyit nyilatkozott, hogy az eurózóna számunkra elodázódik. S akár igaza is van.

Lehet játszani a szavakkal: drágulva csökken, vagy fordítva, csökkenve drágul a földgáz ára. Csak egy a biztos, több pénzt kell fizetni érte csütörtöktől: 12 százalékkal a lakosságnak, 15-tel az egyéb fogyasztóknak. De a fűtési szezon kezdetétől ahol a fogyasztás nem haladja meg az 1500 köbmétert évente, ott 6 százalékot tesz ki a drágulás, az 1500 köbméternél többet, de 3000-nél kevesebbet felhasználóknál 8 százalékra mérséklődik az emelés, s csak 3000 köbméter fölött dukál a 12 százalék.

De miért is ne nyitnék eleve két irodát, egyet például a budapesti József Attila utca, egyet pedig a Rottenbiller utca közepén? Így nem egészen tíz perc alatt ingyen reklámot kapna a Boticelli III. hozamjegy: a József Attila utcában az ugyancsak ott székelő ingatlanbefektetési szövetkezettől, a másik városrészben pedig az úgynevezett Magház befektetőitől. Ez is, az is az óriás hozamok nagymestere: világgá kürtölnék érdeksérelmüket, azaz a melléjük költöző újabb befektetési kínálatot.

Néztem Friderikusz első “A szólás szabadsága” című műsorát. Az első műsor után másnap reggel kollegáim megkérdezték tőlem, hogy tetszett-e. Azt válaszoltam, hogy szerintem profi volt, egyéni és modern. Kollegáim szintén ezen az állásponton voltak. Azután olvastuk a dühös, érzelemtől elszabadult kritikákat, s nem értettük. Ennyire nem értünk hozzá, hogy mi a jó és mi a nem jó? Ennyire félrenyúltunk volna valaminek a megítélésében?

Önök is ismerik. Kicsi, sokunknak van, és jellemzően a lehető legrosszabbkor szólal meg. És ez még kellemetlenebb, ha nem is a miénk zajong. A “mobil generáció” lelke, a mobiltelefon és más hordozható kommunikációs eszköz társadalomra kifejtett negatív hatásait csak most kezdik bogarászni a kutatók, ugyanis azok palettája sokkal színesebb, mint bárki, és főként a kutatások megrendelői, a mobilszolgáltatók gondolnák.

Kedves Honfitársaim, Húsvétra készülődik az ország. Hívők és nem hívők egyaránt. A Húsvét a kereszténység egyik legnagyobb és mindnyájunk közös ünnepe.

Talán akad Önök között, akit bosszant, hogy nem a megszokott rovatokban találja a www.piacesprofit. hu on-line újságunk cikkeit. Talán akad, akinek tetszik, hogy kevesebb címszó között kell válogatnia, és azok – szándékaink szerint legalábbis – pontosabban fedik azt a tartalmat, amit mögöttük talál. De az is lehet, hogy néhányan most először kattintottak ránk, így most ismerkednek honlapunkkal.

Nem értem Eller Erzsébetet. Miért csodálkozik azon, hogy a belpolitikai sajtó olyan, amilyen? Réges-régen kiment a divatból, hogy az újságírók (tisztelet a kisebbségnek) tisztességesen körbejárjanak egy-egy témát.

Nem érdekel, hogy mi áll Werber-tanulmányában, mert nem nekem szánta – még akkor se, ha adóforintjaimból én fizettem -, hanem megbízójának, a miniszterelnöknek. (…) Nem érdekel, hogy Répássy Róbert meg akarja nézni a Werber-tanulmányt, ugyanis egyáltalán nem hiteles számomra, hogy az én adóforintjaimért aggódik (…) De elképeszt az ennél az esetnél ismét tetten érhető belpolitikai sajtó felelőtlensége.

A Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi) átvilágította a Széchenyi-tervet, és rájött: „A Széchenyi-terv kifejezés a jelentős költséggel járó pr-tevékenység eredményeként hatásos kommunikációs szlogenné vált, azonban a költségvetési terv és a programozás követelményei szerint nem tekinthető tervnek.” Na végre! Mit is írtunk erről a Piac és Profitban 2000. decemberében?

Hónapok, sőt lassan egy év óta mondják az exportőrök, nem bírják a versenyt a mesterségesen erős forint miatt. December 5-én a Magyar Gyáriparosok Szövetsége – és a mindenkori politikával mindig jó kapcsolatot ápoló elnöke, Széles Gábor - valamint négy további érdekvédelmi szervezet (a KISOSZ, az ÁFEOSZ, az OKISZ és az IPOSZ) csatlakozott – egyenesen lemondásra szólította fel Járai Zsigmond jegybankelnököt. Aki éppen nem volt ugyan itthon, de azt üzente haza: komolytalan a dolog. Tessék?!

Az elmúlt hónapokban a (másként) gondolkodás, vagy csak egy-egy adott kérdésről a más vélemény már „az ellenség” kategóriájába sorolja az embereket. Hova vezethet vajon ez a nagy fokú békétlenség? Amikor, túllépve a politikán, kezd ez a szemlélet eluralkodni az élet más területein is, a sporttól egészen az üzleti életig.