Az összes honvédelmi minisztert lecsukatnám! - idézzük Újpest polgármesterének minapi kurtára sikeredett mondatát, midőn hadat üzent az elmúlt 13 év összes hadseregfelelősének. Az elhagyott, lezüllesztett, üresen álló laktanyák sokaságából Dercze Tamásnak három plusz egy katonai objektum jutott. Az újpesti Hunyadi és a Dobó laktanyákat sajátos stílusban privatizálta a HM, nyugdíjba vonult bakák vállalkoznak a szebb napokat látott épületekben, immáron nem a hazát fegyverrel, hanem pénztárcájukat gebines obsittal szolgálva. A Petőfi Laktanya Újpest északi határában viszont teljesen üresen áll azóta, hogy a folyami flottát felszámolták. A IV. kerületieknek maga a honvédelmi miniszter tagadta meg azt, hogy ifjúsági központot alakítsanak ki a ma már omladozó falak között. E három újpesti laktanyának éppen úgy nem gazdája a katonaság, mint annak a 6-os melletti egykori rakétás bázisnak, ahol a polgármester annakidején sorkatona volt. Ez utóbbi olyan ma már, mintha – stílusosan – szétlőtték volna.

Az újpesti polgármester, bár bekszanizna négy honvédelmi minisztert, nem pukkancs ember. Csak permanensen mérges. Szinte óránként ütközik az állammal. Azzal az állammal, amelynek nevében tulajdonolja a lezüllő ingatlanokat a honvédelmi tárca. A mai állammal, amelyik miatt a önkormányzat máról holnapra nem tudja üzemeltetni a bölcsődéket. A két évvel ezelőtti állammal, amelynek akkori kormánya úgy segítette hozzá a városrészt szociális bérlakások építéséhez, hogy közben teljesen „legatyásította” a helyhatóságot.

Fura világ ez 2003 végén, akkor, amikor megúszhatatlanul közeledünk ahhoz a korszakhoz, amikor a helyieknek, a régióknak kell önállóan dönteniük fejlődésük jellegéről, módjáról, ők pályáznak forrásokért, velük óhajt partnerségre lépni Brüsszel. Azóta, amióta hazánk is komolyan veheti bekövetkező európai uniós tagságát, pontosan tudhatjuk, milyen módon értékelődik fel a térségpolitika, az önkormányzat, a helyben hozott és megvalósított döntés. Az Európai Unió erről szól, ennek a politikának, kollektív öngondoskodásnak komfortérzetét tartja már jó ideje az egyik legfőbb vívmánynak a 15 ország lakossága, s ezt ajánlják fel a csatlakozó államok polgárainak. De erről szól több mint egy évtizede kezdetben két, majd csak egy parlamenti liberális nézeteket valló párt követelése: a helyben keletkező jövedelmekből mind több pénznek a helybéliek legyenek a gazdái, s ne csak a központi költségvevésből visszaosztott töredékekkel gazdálkodhassanak szabadon. A szabályozott újraelosztásnak, a pénzfolyam irányához, csatornáihoz szükségszerűen alkalmazkodó merev, s mind drágábban működő önkormányzati struktúrának az elmúlt tizenhárom év kormányai kimondva-kimondatlanul hívei voltak és maradtak. Egyáltalán nem csoda, hogy a fejlődés helyhatóságai helyett a túlélés önkormányzatai működnek szerte az országban. Mindeközben permanensen mérges az újpesti polgármester? Hát persze, hiszen kudarcnak éli meg, amikor kiderül: a kötelező közalkalmazotti béremelés a helyi büdzsét feszíti szét, s csődközeli helyzetbe sodorja az önkormányzatot az évközi gázáremelés, melynek költségeivel az év elején nem lehetett tervezni.

Az újpesti polgármester - ez az igazi csoda – még mindig képes felháborodni. Nem csak úgy tenni, majd pedig meghúzódni a két választás közötti közönyösség biztonságos védőburkába. Mert ugyan mi másnak, mint a kollektív fásultságnak tudható be az, hogy milliárdos költséggel – közpénzből – egységes és modern informatikai rendszer épülhetett ki az önkormányzatoknál, de önként és dalolva sehol sem keresik azt, hogyan lehet ténylegesen szolgáltatni, költséghatékonyabb hivatali munkát végezni a kapott eszközökkel. „Ha adják, elteszem, ha nem adják, akkor is megvagyok” – stílusban nemhogy gyorsan elavul a legmodernebb informatikai rendszer, hanem eleve avult lesz, amint rábízzák azt az alkalmazó önkormányzatokra. Apátiába esett választott testületekre és apparátusokra zuhan rá az európai uniós új módi, az, amelyik azzal a jelszóval működik, hogy helyben találd ki és old is meg a fejlődésedet saját és pályázaton elnyert pénzeddel? Igen, rájuk zuhan – és akár agyon is nyomja őket.

Kormányzati poénnak tartják a még nem teljesen apátiába esett polgármesterek azt a pénzügyminisztériumi hivatkozást, hogy a személyi jövedelemadóból a helyhatóságokat illető pénzjövőre azért lesz jócskán több, mert az esedékes összeget két év időeltolással engedi átutalni a jogszabály. Azaz a 2001-es illetlenül nagy bérkiáramlása utáni a hasonlóan nagy adó jövőre jelenik meg az önkormányzatok számláján. Csakhogy addigra már javában eladósodik megannyi önkormányzat, vagy jut csődbe a váratlanul megnövelt fűtésköltségű óvodák, iskolák, a közalkalmazotti béremelések miatt. Persze azért mégiscsak más modern önkormányzati számítógépekkel kiszámítani a hiányt, majd pedig felrakni a honlapra az üzenetet: a segélyek, támogatások elfogytak, gyermekét délben vigye haza, ne fázassa az alul fűtött napköziben.

Még szerencse, hogy EU-s tagságunk napjára kitavaszodik…

Önnek mi a véleménye?