Mire mondta, hogy Magyarországon nem így van? Nem értékeli versenynek a kialakult helyzetet, vagy nem jelent előnyt, ha valaki betartja a szabályokat? Mind a kettőt. Nem jelent előnyt, mert nincs egy olyan igényes, megszilárdult középréteg, amelynek a tagjai kifejezetten honorálnák azt, ha másképp bánnának velük. A magyar átlagember körülbelül jól tudja, hogy mire jók az adatai, gyanakszik is, ha kérdezgetik, elég rossz véleménye van az adatkezelőkről, de ugyanakkor nagyon engedelmes. Minden rublikát gondosan kitölt, háromszor is, hőzöng, de gyakorlatilag mindent meg lehet vele csinálni, és ez nem szerencsés helyzet.

S az üzletemberek hogyan viselkednek ebben a szituációban? Sajnos, ilyen felmérés nincs, tehát csak feltételezésen alapszik, hogy az üzletemberek a saját magánéletükben egészen másként gondolkodnak, mint amikor az üzletük érdekében személyes adatok gyűjtésével és rendszerezésével megsértenek személyességi jogokat.

Mi lenne a megoldás? Úgy látom, hogy a köztudatba kezd beszivárogni, hogy az adatvédelem egy létező és fontos dolog, de az emberek csak akkor kérik ki maguknak, hogy honnan szedték a nevüket és a címűket, és miért jön hozzájuk egy bizonyos cég, hogyha valami miatt ez nem tetszik nekik. Egyáltalán nem gondolják végig, hogy amikor e-maileznek, akkor egy nyílt levelezőlapot küldenek bárkinek, vagy ha valamilyen nyereményjáték esélye fejében rákattintanak valamire, az mit jelent. Igaz, hogy senki nem mondja meg nekik. Érdekes módon ebben nem is a törvényhozást, nem az állami szerveket, nem az adatvédelmi biztost, meg a másik oldalon az üzleti szervezeteket és azok kamaráit, vagy érdekvédelmi szövetségeit tartom fontos szereplőknek, hanem a civil szektort, ami nálunk nincs. Nekik kellene felvilágosító kampányokat, sőt, nem is igazából kampányokat tartani, hanem foglalkozni azzal, hogy mi történik manapság az információval. A saját magukról szóló információkkal, meg a közinformációival.

Azt mondta, hogy nem hívná ezeket veszélyeknek. Nagyon naív kérdés, de mégis, miért baj az nekem, ha az én adataimat megszerzik? Ez a kérdés rossz. Nem az a fontos, hogy mi bajom lehet belőle, hanem hogy kinek, mi köze hozzá. És ez a fajta öntudat a magyar társadalomban nagyon alacsony. Az, hogy esetleg bajom is származik belőle, már egy következő lépés.

És ha esetleg előnyöm származik belőle, mert kapok olyan ajánlatokat, amivel én szívesen élek? Az tökéletes. Ha én dönthetem el, hogy kapjak-e, vagy ne kapjak. De általában nem kérdezik meg az embert, hogy akarja-e az ajánlatokat vagy csak formálisan.

Világos. Értem. S ha megfordítjuk egy kicsit: mit tehet egy olyan cég, amelyik élni akar azzal, hogy bizonyos személyes információkhoz hozzájut, például címlista kereskedelmet folytat, vagy direkt marketinget, de ugyanakkor meg is szeretne felelni az ön által követendőnek tartott normáknak? Egyszerű, tartsa be a vonatkozó jogszabályat. Készítsen adatvédelmi tervet, és ne csak akkor, ha valamit rendbe kell hozni, mert adatvédelmi vizsgálat indult ellene.