Elcsendesedett a hallgatóság a kérdéstől. - Azt hiszem - folytatta az apa -, amikor egy olyan gyermek, mint amilyen Shay jön a világra, alkalom nyílik arra, hogy kifejezzük az emberiség igazi természetét, mégpedig azzal, ahogyan bánunk azzal a gyermekkel. Erre a következő történetet mesélte el: Shay az apjával sétált, amikor néhány ismerős gyereket látott baseballozni. Shay kérdezte: - Szerinted engednek játszani? Shay apja tudta, hogy a legtöbb gyerek nem örülne, ha fia az ő csapatában játszana, ugyanakkor megérezte fiának azt az igényét, hogy valahova tartozni akar. Így megkérdezte az egyik fiút, engedik-e Shay-t játszani. A megkérdezett fiú körülnézett segítséget kérő tekintettel, és mivel nem kapott segítséget, saját kezébe vette az ügyet, és azt mondta: - Hat ponttal vesztésre állunk és a nyolcadik körben vagyunk. Beállhat hozzánk és a kilencedik körben, üthet is. A nyolcadik kör végén Shay csapata szerzett néhány pontot, de még mindig három pontos hátrányban voltak. Közben Shay kesztyűt húzott és a középpályán játszott. Semmilyen labda nem járt ugyan arrafelé, de szemmel láthatóan határtalanul boldog volt. A kilencedik körben ismét ütöttek egy pontot és elérhető közelségbe került a nyerési lehetőség, azonban Shay volt a következő és egyben az utolsó ütő, így ha ő üt, biztosan vesztenek. Ilyen, nyerés előtti helyzetben ki adná át pont neki az ütési lehetőséget? Meglepő módon Shay-nek adták az ütőt. Mindenki tudta, hogy lehetetlenség eltalálnia a labdát, hiszen az ütőt se tudta rendesen megfogni. Ettől függetlenül, amint ütéshez készült, a dobó közelebb lépett és nagyon lágyan, szinte ejtve dobta hozzá a labdát. Shay mellé trafált, de a második így dobott labdába belenyúlt és egyenesen az egyik fogó felé ütötte. A fogónak könnyű labda volt és könnyen kiüthette volna Shay-t, azonban az első bázis mellé dobta a labdát. Mindenki elkezdett kiabálni: - Fuss Shay, fuss az elsőre! Ijedt, nagy szemekkel el is indult az első bázis felé, majd a tömeg biztatására a másodikra is. Mire odaért, a jobb fogónál volt a labda, aki odadobhatta volna a harmadikra, azonban felfogva a dobó szándékát annak feje fölé hajította azt, s miközben a bázisokról futó csapattársak már elkezdtek beérni a célbázisra, Shay is elkerülte a harmadikat és üvöltött a tömeg: - Célba fuss Shay, célba! Shay beért és győzött a csapat, hősként ünnepelték, mintha évvégi bajnokságot nyert volna. - Azon a napon - folytatta az apa -, mindkét csapat fiúi igazi szeretetet és emberséget hoztak a világba.
Megjegyzés: mindennap gondolkodás nélkül, ezerszám küldjük e-mailben a vicceket, de ha az élet válaszútjairól kell üzenetet küldeni, az emberek többsége kétszer is meggondolja, megosztja-e mással. A primitív, durva és gyakran obszcén szabadon áramlik a neten, ezzel szemben iskoláinkban, munkahelyeinken gyakran el van nyomva a nyilvános párbeszéd a helyes emberi értékrendről. Ha azon gondolkozol, hogy továbbítsd-e ezt az üzenetet, valószínű, hogy keresel a "jó emberek" között, kinek is érdemes ezt elküldeni. Nos, hiszem, hogy mindannyian képesek vagyunk megváltoztatni a dolgokat. Minden nap ezer alkalom nyílik arra, hogy megvalósítsuk a "természet rendjét". Olyan sok, látszólag triviális módon vagyunk kapcsolatban embertársainkkal, e kapcsolatokban sokszor felmerül a kérdés, tudunk- e adni valamennyi szeretetet és emberséget, vagy elmegyünk a lehetőség mellett, és kicsit hidegebben hagyjuk a világot. Két lehetőséged van: 1. Felejtsd el ezt az írást. 2. Továbbítsd azoknak, akikkel törődsz.

Kreutz Zsolt
Willtord Magyarország