Képzeljük el Tony Blacksmith urat, vagy egyszerűbben szólva csak Tony-t! Ő 37 éves, nagyon szereti a szálkás-aprómintás öltönyöket. Költ is rájuk, egy-egy ilyen öltöny több, mint 1 500 dollár. Van egy 12 ezer dolláros arany Omega órája, a harmincadik születésnapjára kapta a feleségétől (na jó, az apósa is belesegített). A kocsija egy Lexus kupé, azzal jár az alsó Park Avenue-n lévő lakásáról a 6. Sugárútra, a munkahelyére.

Ez a munkahely a Radio City-vel srégen szemben van, egy felhőkarcoló negyvenedik emeletén. Az ablakból éppen átlát a Rockefeller toronyra. Mostanában ott szokott találkozni a feleségével munka után, és együtt korcsolyáztatják két kislányukat a torony tövében, a jégpályán. Tony befektetési tanácsadó, egy nagyon jó nevű befektetési bróker cégben. Két éve igazgatói rangban vezeti az európai ügyek csoportját. Ügyfelei nagyon jó cégek: biztosítók, befektetési alapok és néhány texasi milliárdos vagyonkezelő cége.

Tony-t aszerint fizetik, hogy mekkora forgalmat realizál az ügyfelei pénzén. Az meg attól függ, hogy fel tud-e hajtani olyan befektetési lehetőségeket, amik néhány százalékkal több hasznot hoznak, mint a kissé siralmas amerikai tőzsde, vagy a helyi államkötvény-piac. Ezekből néhány ezrelék a cégé (ne felejtsük el, sok százmillió dollárról van szó, ahol az ezrelékek is komoly összegek) és ebből a pénzből Tony úgynevezett bónuszt kap. Tony ezenkívül forgatja a cég saját pénzét is: az extra haszonért kiemelt bónusz jár neki Karácsony után.

Tony nem tudja, hol van Hungary. Azt tudja, hogy van ott egy “HUF” nevű pénz, amit egy kicsit jobban ki tud mondani, mint a sok, szintén ismeretlen környékbeli ország kiejthetetlen pénzegységét. Még a “forint” is megy neki úgy-ahogy.

Minderre akkor jött rá, amikor néhány éve sokat keresett egy akción: magyar államkötvényt vett, aztán a HUF értéke emelkedni kezdett, sokáig nagyon magasan volt - és neki sikerült éppen az előtt eladnia két nappal, hogy ez a valuta hirtelen leértékelődött egy állami banki beavatkozás nyomán. Nagy bónuszt kapott érte: ebből vette a feleségének a kis piros Spider sportkocsit.

Azóta Tony mindig játszik egy kicsit a forinttal is, bár egyre kevésbé bízik benne. A Bloomsberg egyre idegesítőbb jelentéseket közöl, s a múltkor is az egyik ügyfél kerek-perec lehülyézte, amikor azt ajánlotta, hogy vegyenek HUF-kötvényt az ügyfél éppen lejáró négyszáz millió eurós követeléséért.

Szóval Tony gyanakszik. Azt tudja, hogy most nem lehet tévedni: a legkisebb hiba így Karácsony előtt és ő bukik kétszázezer dollár bónuszt. Nem beszélve arról, hogy a főnökei az ilyeneket nem szokták elfelejteni és nagyon könnyen háttérbe lehet szorulni a komolyabb üzletekért folyó versenyben.

Tony tehát gyanakodva olvassa a híreket. Már az sem tetszett neki, hogy az állami bank vezetője Hungary-ban kemény antiinflációs politikát hirdetett, a pénzügyminiszter ugyanakkor azt pedzegette, hogy néhány százalékkal magasabb infláció direkt jót tenne. Ismerte ezt már Hondurasból is, Mexikóból is. A vége mindenütt válság lett, hatalmas beragadt pénzekkel. A hondurasira ő is majdnem ráfázott: egy napon múlt, hogy ki tudott szállni egy rossz államkötvényből.

Ez a HUF dolog eléggé egyszerűnek tűnik: ha nem tartják kordában az inflációt, le fog értékelődni ez a HUF és a leértékelés elviszi a teljes kamatot. Eladni meg nem tudja majd, mert az ilyenkor mindig felcsapó eladási hullám a pincéig viszi le az árfolyamokat. Akkor pedig az ügyfelek rohannak a főnökéhez és a nézheti a bónuszát - rossz esetben a direktori rangját és a szép irodáját is…

Amikor tehát megérkezik a Bloomberg híre a Hungary parlament költségvetési döntéséről - rekordösszegű hiány! - , Tony tudja, mi a dolga. Naná, hogy nem fogja megvárni, amíg a forint árfolyama lezuhan! Azonnal telefonál: eladni az összes HUF kötvényt és követelést! Nagyon reméli, hogy nem késik el, mert ez a hír gyorsan körbemegy a szakmában.

De most sikerült. Tony mindent eladatott, vett helyette eurót, litván és portugál állampapírt, angol helyhatósági kötvényt. Ezt megúszta. Nagyot nyerni ugyan nem fog, de legalább nem rúgják seggbe ezért a HUF kalandért.

Tony nagyokat fújtat, aztán kiüget a házból. A Rockefeller toronynál várja a családja. Végül is mégiscsak jó nap volt ez.

A témáról Demcsák Mária szakmai jegyzete a Piac és Profit most megjelenő 2003. decemberi számában!