Megszűnik a magánlakás-építés támogatása, néhány szubvenció ugyancsak leépül, átalakul az örökösödési adó, csökken az ingázók adókedvezménye, lehetséges, hogy emelik a nyugdíjkorhatárt, korlátozzák a korengedményes nyugdíjazás rendszerét, s legfeljebb jelképes mértékben emelkednek a nyugdíjak, sőt, lehetnek esztendők, amikor legfeljebb a 0 százalékos bővülésre „futja”. Ugye nem kell mondani, hét ilyen tételt – strukturális reformot – palotaforradalom nélkül még csak sugallni sem lehetne Magyarországon. Abban az országban, ahol a pénzügyminisztrériumi adatokból kitetszik, a nyugdíjakra 42 milliárd forint, a gyógyszerkasszára 25 milliárd, az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásaira 13 milliárd forint többletkiadással számít a büdzsé. Az utóbbi is statisztikai alapú kalkuláció, hiszen a novembert és a decembert az eddigi idei tendenciák alapján vetítették előre. És nem számították bele az esetlegesen bekövetkező influenza hullámot. Az ugyanis pár milliárddal „megdobhatja” az egészségbiztosítás többletszámláját.
De térjünk vissza a strukturális reformra, azokra a tételekre, amelyek valóban megfogalmazódtak, de ott, ahol Gerhard Schrödernek kell elvinnie a „balhét”. A kancellárnak azonban nem dolga megvédeni az egészségügy, a nyugdíjrendszer, a munkaerő-politika reformját, jobbról is, balról is, alulról is, felülről is igent mondott a programra a német társadalom. A balhét „csak” az okozza, hogy a strukturális átalakítás hosszú távon hat, baj pedig az idén van, meg jövőre, 2004-re ugyanis túl lyukas a német büdzsé, s a közkiadások visszafogásának terve rövid távon okozhat fájdalmat. Előbb az embereknek, később Schrödernek. Mégis megtette az első lépéseket a kancellár a szigorítással egyet jelentő úton.
Mifelénk nincs első lépés, legfeljebb lába kisujját mozdította meg a pénzügyminiszter. Azt találta meghirdetni tárcája, hogy lefaragja a táppénz mértékét, megkurtítja az úgynevezett passzív betegállomány idejét, ez utóbbit jelentősen. És máris kitört a parasztgyalázat. Köztünk szólva meg is érdemli a fiskális tárca, mert a táppénz és a betegállomány ügye legfeljebb helyi érzéstelenítés, de semmiképpen sem egyenlő a betegség meggyógyításával. Szakszerűbben: a strukturális reformmal. Miért? Azért, mert a változatlanul hagyott nagy elosztó rendszerekbe bekódolódott a drága, irracionális „üzemeltetés”. Az, hogy bármikor „elfuthat” a gyógyszerkassza, s egy rendes influenzajárvány ledöntheti a lábáról az egészségbiztosítás pénzügyi tervezését.
Az „alapok” változatlansága mellett 2004 októberében ugyanúgy előállhat a pénzügyi kormányzat a javaslatával, mint az idén: a 65 százalékról csökkenjen 60-ra a táppénzellátás mértéke, a passzív betegállomány ideje pedig az egy hónapról 15 napra. Ugyanis az egészségbiztosításba kódolt irracionális gazdálkodás a drága. A 10-15 milliárdos „visszametszés” pedig jövőre is csak tüneti kezelés. Arra persze jó, hogy ellenzék is, kormánykoalíció is népi jópontokat szerezzen, amikor nekitámad az esedékes költségvetési törvény megtárgyalása előtt és alatt a fiskális tárca ötletének. Arra is jó, hogy amíg ezt a szigorítást csócsálják, addig a büdzsé más passzusai átcsúsznak a képviselők szűrőjén. És arra is, hogy jobbról feledtessék: regnálásuk alatt nekik is sikerült pár vétkes miatt össznépi fegyelmező eszközöket szentesíteniük, hogy mást ne említsünk, a megtévedő, de nevelhető, jó szóval jó útra téríthető középiskolásokat is drogbűnözőkké kikiáltatniuk. Most persze más pozícióból másként kiabálnak, fennen hangoztatva, hogy a táppénzcsalók miatt nem bűnhődhetnek a hosszasan betegek, a megelőzés, az ellenőrzés javítása pedig megoldaná a problémát.
Pedig nem oldja meg. Az egész szisztéma megreformálása az, ami valóságos gyógyírnak számít. Az egészségügy esetében is az öngondoskodás feltételrendszerének kimunkálása és alkalmazása, az ellátás magángazdasági hátterének járadékból és magánforrásokból való arányos és hatékony finanszírozása a struktúra megváltoztatásának lehetne az egyik hatékony lépése. Valahogy úgy, mint ahogyan a ’90-es években elindult a nyugdíjreform, megszületett az öngondoskodás feltételrendszere, az a valami, ami tartósan lekötött megtakarításokkal nem pusztán a majdani nyugdíjasok anyagi hasznát jelenti, hanem azt is, hogy a számlákon lévő pénzüknek az állam is hasznát veszi. Nem élt sokáig tisztán és zavartalanul ez a rendszer, az ezredforduló kezdetén már hozzáláttak a visszakozhoz, primátust adva a felosztó-kirovó rendszernek, annak a szisztémának, amely a csökkenő számú aktív kereső befizetéseiből, s persze az adóforintok mind nagyobb arányú idetereléséből finanszírozza az esedékes nyugdíjakat. A mostani kurzus részben visszaállította az eredeti nyugdíjreformot, de el is fogyott az ereje, az egészségügy átstrukturálásának legfeljebb csak az előfutárát jelenti a „kórházprivatizáció” elnevezéssel elindított program, amely tőkebevonást szándékol, de a működés finanszírozásának generális átalakítását nem tartalmazza. Ha pedig ez így van, akkor nem is csoda, hogy össztűzzel támadják jobbról, balról, lentről és fentről a táppénz- és betegállomány kurtítás programját, a tüneti kezelést, mely a büdzsének, s nem a beteg egészségügy gyógyításának lehet a segítségére.
Bizonyára orvosi feddés jár a hasonlatért, mégis megkockáztatjuk. Ha az egészségügy valós reformja késlekedik, akkor az alkalmi akciók – a táppénzcsökkentés és hasonmásai – a rákos daganatot nem szüntetik meg, sőt engedik az áttét kialakulását is. Maholnap nem pusztán az egészségügy költségvetése, hanem az egész államháztartás szenved a súlyos kórtól. A kérdés csak az, hogy a pénzügyminiszter kezébe ilyenkor lehet-e szikét adni, s ha igen, mi marad a betegből, ha nekilát kivágni a daganatot?
Kaphat-e szikét a pénzügyminiszter?
Kaphat-e szikét a pénzügyminiszter, hogy kivágja az egészségügy költségvetésében keletkezett rák áttételét a megbetegített államháztartásból? Ha kap, akkor mi marad a betegből? A választ nem azok adhatják meg, akik csak a táppénz mértékének és a betegállomány idejének megkurtításán fáradoznak.
Magyar Péter lenne jobb a gödörben lévő magyar gazdaságnak vagy Orbán Viktor?
Nem lesz baj abból, hogy a nyugdíjmegtakarításokat ingatlancélra is el lehet költeni?
Online Klasszis Klub élőben Felcsuti Péterrel!
Vegyen részt és kérdezzen Ön is!
2024. november 28. 15:30
Véleményvezér
Bécsben olcsóbb lakni, mint Budapesten
A jövedelemhez képest Bécsben a legolcsóbb a lakhatás egész Európában.
Obszcén szavakkal fideszes nyugdíjas kommandó fogadta Magyar Pétert a miskolci gyermekotthon előtt
A nyugdíjas fizetések nagyon felizgultak Magyar Péter látogatása miatt.
Elképesztő állapotokat talált Magyar Péter egy gyermekvédelmi intézményben
Az ellenzéki vezető szerint a Fidesz propagandistákat vet be, hogy az emberek ismerhessék meg a valóságot.
Lesújtó adat a magyarok életesélyeiről
Az elmaradt reformok tragédiája.
Kövér László gigabüntetést osztana az új-zélandi parlamentben
Rendet kellene tenni az új-zélandi parlamentben.
Ünnepélyes keretek között adtak át 200 méter felújított járdát
Nagy az erőlködés a Fidesznél a sikerélményekért.