Tisztelettel jelentjük tehát Debreczeni Józsefnek, Katona Tamásnak, Bod Péter Ákosnak: Bokros már szülőföldjén van (Surányi György pedig el sem utazott), Medgyessy Péter is betette már úszó nadrágját a bőröndjébe, készül haza szabadságáról. Egyelőre be-, maholnap kicsomagol. László Csaba pénzügyminiszter imígyen mehet. Szabadságra. Becsomagolhat.

Fiskális szakember nélkül egyetlen percre sem marad a kormány. Egyszerre, egy időben három szocialista ex-pénzügyminiszter – Békesi, Bokros, Medgyessy - vigyázza az országot, közülük az egyik az ATV-s triótól épp most kapott polgárjogot - az 1995-ös csomagjával együtt.

László Csaba nyugodtan mehet tehát. Szabadságra. Addig a szocialisták házon belül, a szabaddemokraták a szocialistákkal, az ellenzékiek mindenkivel elvitatkoznak – meglehet, ezúttal terelik, s nem elszenvedik a szócsatákat a kormányzat emberei. Mindenesetre óránként elhangzik a nem csak költői kérdés, kinek jó a két jövedelemtulajdonos csoport, a lakosság és az üzleti szféra programon kívüli megsarcolása? S időközben megjelent a magyaros hangulatjavító hír is, jaj de jó, nemcsak a mi tehenünk döglik meg, hanem a szomszédainké is. Ezt – a versenyképesség egyöntetű romlását - kutatta ki, tette közzé a többi EU-csatlakodó országról is a minap egy hozzáértő elemző csoport.

Elnökké avanzsál Bokros Lajos, az egyik osztrák hátterű hitelintézet befektető cégének első emberévé. Akkor, amikor a megtakarítási kedv – a kormányzat kegyeiből – nem nőni, hanem csökkenni látszik, mivel jövőre eltörölnék a befektetési adóhitel-kedvezményt, s az ezévi állományt három év alatt lehet visszafizetni, de nem húsz, hanem huszonöt százalékra nőne az elkülönülten adózó jövedelmek adója. Hacsak nem nő mégis a megtakarítási (kényszer)kedv, mert az áfa-átrendezés igencsak drágábbá teheti mindannyiunk életét, s az emberek zsigereik parancsának engedelmeskedve a költés kézifékjét vészfékezésre használják.

Bokros Lajos tényleg kicsomagol? S ha igen, le is zárja az üres bőrönd fedelét, vagy éppenséggel nyitva hagyja, hogy bármikor visszalapátolhassa ruhatárát? Nem kellene inkább elvenni tőle a koffert: Lajos, ne utazz, maradj, rád és csomagodra itthon van szükség!

Persze, persze, nincs akkora baj, mint 1994-ben és az azt követő évben – hála az akkori Bokros csomagnak, a rendbe tett és 2000-ig erősödő gazdaságnak. Ha akarjuk, belátjuk, nem a pakktól, az azt telerakótól kell tartani, hanem a blokktól. Attól, hogy mekkora is az ára a cipelnivalónak. Mit is mondott róla maga Bokros Lajos? Azt, hogy “mindennek persze ára volt, a bevezetett pénzügyi szigorítások a lakosságnál, a munkavállalói csoportoknál reálbér-, jövedelemcsökkenéssel, a korábban megszokott támogatások egy részének elvesztésével járt együtt... Az emberek mind inkább más fejjel gondolkodnak, értékké vált a takarékosság, a megtakarítás, fontossá vált annak megítélése, hogyan sáfárkodnak a gazdaság irányítói az adóbevételekkel”. (Magyar Nemzet, 1996. február)

Mi mást tesz a honi lakosság, mint azt, hogy figyel és számol: ugyan hogyan is sáfárkodnak a gazdaság irányítói az adóbevételekkel? Noha érték maradt mindnyájunk számára a takarékosság is, de belépett mellé egy lehetőség az elmúlt két év fogyasztásserkentő bérpolitikája formájában. Amitől – a belső fogyasztástól - az előző kurzus azt várta, hogy nemigen kanyarodunk el a korábbi növekedési pályától. Az őket követők tudták, hogy a nyitott és igen kicsi gazdaságban ez a felfogás nem hozza meg gyümölcsét, de a gépezetet nem állították le – eddig. Pedig a “csomagos” közhírré tette – nemzetközi – meglátásait. Bokros a múlt évben azt nyilatkozta, hogy “a lengyel példa figyelmeztető: 4 százalék körül volt az államháztartási deficit akkor, amikor közel 7 százalékot tett ki anövekedés és még csökkent is az államadósság. Ám 2001-ben a növekedés csak 1,5 százalék volt, a költségvetési hiány így azonnal 10 százalék fölé ugrott! Ilyen helyzetben az új kormánynak nem volt más választása, mint a nadrágszíj megszorítása”. (Magyar Hírlap, 2002. március.)

Debreczeni József, Bod Péter Ákos és Katona Tamás 2003. nyarán a csomagra emlékeztet, ha nem is egységcsomagra, de Medgyessy-, László-, netán második Bokros-csomagra. Jelentjük, a nevezett fiskális szakemberek vagy még nem utaztak el szabadságra, vagy maholnap itthon lesznek, illetve éppenséggel itthon is vannak. De jelentjük, most nem kell jövedelmeket elinflálni, nincs szükség támogatások drasztikus visszavonására, az újraelosztás szerkezetének lényegi átalakítására – mindezen túl vagyunk már a ’90-es évek közepe óta.

Mégis szükség van egy nagyobbacska pakkra, melyet nevezhetünk akár a 2008-as eurózónához vezető útnak, vagy egyszerűen csak az egyensúlytalanságok megszüntetésének, a versenyképesség javításának, a növekedés elősegítésének. Talán csak az nem mindegy, hogy tudjuk-e cipelni is az új málhát? A több súly helyett ezúttal nem a könnyítés a modern megoldás például a máshogy elrendezett, ám mérsékelt adók formájában? Valóban ideje csomagolni, Bokros Lajos segítségével akár, de immáron a kor szellemében, 2003-hoz illő stílusban.